Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-01 / 258. szám
m?-- ■ • ■ ................■-■ ■-*- .-•- - ■ -■ 6 M Itt-Hon 1994. November 1., Kedd HIRDESSEN AZ ÉSZAKMAcmmemoiÁG MISKOLCI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN. MISKOLC, BAJCSY-ZS. 15. PF. 178. Tel.: 46/341-611. Telefax: 341-817. REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI ÁRAI: 2/1 oldal 82.800.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 41.400.-Ft + ÁFA 1/1 oldal 40.800.-Ft + ÁFA 1/2 oldal 20.400.-Ft + ÁFA 1/4 oldal 10.400.-Ft + ÁFA 1/8 oldal • 5.200.-Ft + ÁFA Ingyenesen közöljük a névadók, ill. keresztelők híréit, a tördelési sémában megadott méretben. Várjuk Tisztelt Ügyfeleinket! 1 „Drága két szemed, Mosolyod örök fénye, Békés, jóságos szíved emléke, Kíséri, vigyázza minden léptem.” Leányod. DRÁGA ÉDESAPÁMRA CZÖVEK ISTVÁNRA emlékezünk családi, baráti körben 1994. november 1-jén, délután örök pihenőhelyénél, a Szentpéteri kapui sírkertben. Halálának 2. évfordulójára elkészült síremlékénél állunk meg néhány percre emlékezni és megbékélni a visszafordíthatatlannal,:- Már csak gondolatban lehetünk Vele. - Szerettei. 1 SZEMÉLYGÉPKOCSI, HASZONGÉPJÁRMŰ, AUTÓBUSZ ÜLÉSHUZAT -KÉSZÍTÉS AZ ÖN IGÉNYE SZERINT, KEDVEZŐ ÁRON! • Keleti illetve egyes nyugati típusokra azonnal készletből • Nyugati típusokta előre bejelentés alapján 6 óra alatt Bagaméri Gyuláné autóüléshuzat-készítő Miskolc, Huba u. 25. Tel: (46)352-622 Nyitvatartás: H-P:73(>-1730 Sz:8(,0-13°0 1994. November 1., Kedd Itt-Hon M 3 csendes háborúja Szívós Lajos helyi nyugdíjas pedagógus Fotó: ÉM-archív Répáshuta Salamon László Répáshuta (ÉM) - Bükkszent- kereszt mintájára, itt is élénkülőben van az idegenforgalom, ami nemcsak a csodálatos természeti környezet, de a községbeliek vendégszeretetének is tudható. Szívós Lajos nyugdíjas pedagógus, aki 1956-ban szerzett magyar és szlovák nyelvű tanítói diplomát, készséggel kitárulkozik:- Sokan élünk itt olyanok, akik szlovák ajkú ősöktől származunk. Ha úgy tetszik, tótok vagyunk, de helytállóbb, ha „magyar-tó tok”-n ak titulálnak. Különösebben nem foglalkoztat bennünket a kétnyelvűség tudata, jó azt érezni, hogy példás módon élünk itt mindenkivel. Az etnikai összetétel fogalma nálunk a szótárakban létezik csupán, jellemző, hogy zömmel „vegyes” házasságok kötődtek a múltban is. Az átlagos településektől szegényebbek vagyunk ugyan, de ez a környezeti tényezők függvénye, hiszen kiesünk a centralizált övezetből. De korántsem vagyunk elmaradottak!- Ahhoz, hogy számottevő idegenforgalmi központtá válhassunk, bizony sok pénz kellene. De optimisták vagyunk, előbb-utóbb bizonyára akad néhány „megváltó vállalkozó”, aki lát fantáziát egy-egy befektetésben. A jelen költségvetésből azonban még arra sem futja Bükkszentkereszt és Répáshuta polgármesteri hivatalának, hogy körzeti rendőrünknek akár egy reaktivált járművet is vásárolhassanak. Márpedig annak igencsak létjogosultsága lenne, mert különösen az idegenforgalmi szezon rendezvényein mind több olyan vendég kezd megjelenni, aki másra is kíváncsi, mint a programra... Megérkezik Kiss László törzszászlós, a menetrendszerű busszal.- Ilyenkor szerencsére kevés a „hívatlan” látogató - mosolyodig el. - Akad viszont más betolakodó, de az ellen nincs jogköröm fellépni! És mert e sorok jegyzetelő- je ezt nem érti, el is kíséri a körzeti megbízottat gyalogos kőrútján. így megtudja: Répáshután a szarvas olyan, mint a tíz egyiptomi csapásban emlegetett sáskák! A faluszéli kertekben nincs is ép veteményes, a kerítés sem akadály előttük. Az idősebb községbeliek ki is átkozzák a galaktikából:- Még a falu közepéig is be- bitangol az ördögje! A vaddisznó ezekhez képest nyúl, mert az tart a kutyáktól. De ez nekik megy, szétrúg és megrág mindent! Ha pedig megsebeznénk, hát minket büntetnének meg érte! A történelem eme páratlan cívódása alighanem sokáig fog még tartani. Répáshuta és körzete ugyanis természetvédelmi terület, tehát tiltott a fegyver használata. Ráadásul úgy tűnik, hogy a kerteket dézsmálok is tisztában vannak ezzel, mert vonakodnak elhagyni a számukra biztonságot jelentő zónát... Piacra kerül a zöldségtartalék is Emődi Gyula Miskolc (ÉM) - A minap elmentem a Búza téri piacra zöldséget és gyümölcsöt venni. A vevők jöttek-mentek. Bő áru- választék volt és magas árak. Az árusítók kínálták termékeiket. Soraikból egy idős néni szólt hozzám is:- Tessék venni tőlem valamit! Megálltam és megnéztem kínálatát. Földre terített újságpapíron két darab karalábé, két maroknyi fehérbab és néhány sárgarépa, petrezselyem volt az.- Már csak ennyi van ? - kérdeztem.- Nem is volt több - válaszolt őszintén.- Hogyhogy? - kíváncsiskodtam tovább.- Egyik ismerősömtől kaptam, a telkén termett. Másik részét otthon hagytam, majd elfogyasztom.- Ezt miért tetszik eladni?- Kevés a nyugdíjam. Kell a kiegészítés. Egy kis pénz mindig jól jön.- Mióra tetszik árulni?- Már tegnap is itt voltam, de nem kelt el. Megvettem a néni áruját, hogy ekképpen segíthessek rajta. Nagyon megköszönte. A földről felvette az újságpapírt, összehajtogatta és kopott sza- tyorjába tette. Majd elment árusítóhelyéről. Járkáltam még a piacon és vásároltam egyet s mást. Később bementem a Széchenyi utca egyik gyógyszertárába kamillateát venni. Előttem egy idős néni várakozott. Amikor rákerült a sor, félénken mondta.- Nem tudom kifizetni a gyógyszert. Húsz forint még hiányzik.- Nem baj nénike. Vigye el a gyógyszert. Ha legközelebb erre jár, majd behozza a tartozását - szólt emberségesen a gyógyszerésznő.- Köszönöm kedves. Be fogom hozni - válaszolt a néni, majd megfordult és alig hallhatóan mormolta. - Nem eszem meg a termés megmaradt részét, eladom azt is. Ekkor vettem észre, hogy az idős néni ugyanaz volt, akitől a zöldséget imént megvásároltam a piacon. HFTT TEGYZF.T Snassz Nagy József A főorvos szakmai úton járt Amerikában, ám hazatérve nemcsak a szorosan a szakterületéhez kapcsolódó tapasztalatairól számolt be érdeklődő barátai, ismerősei körében, hanem a kinti társasági életből szerzett friss élményeiről is, hiszen odaát sem légüres térben mozogott, az előadások, bemutatók sem töltötték ki a huszonnégy órát. Hívták a szakmabeliek, kikérdezték az itthon már régen járt magyarok stb. Mint mondja, ami számára feltűnő volt, az a szakmai és üzleti körök mértékadó képviselőinek tartózkodó magatartása. Tartózkodás az italtól, a nagy ívű sztorik harsány közreadásától, a feltűnő öltözködéstől. Az egymagában, vagy másokkal italozgató, ita- lozgatást kezdeményező szinte gyanús eleme a társaságnak, vélekedett a kinti élményekről a gasztroenterológus főorvos. Ha az alkalom úgy hozta, persze ott is megemeltek egy-egy poharat, de jószerivel csak a csőrüket mártották meg annak tartalmában s máris megfeledkeztek róla. Annál intenzívebb és őszintébb volt az érdeklődés a másik egészsége, rendszeres edzései iránt, hovatovább a tenisz, a futás, az edzőterem a hivatással összefüggő kérdések témakörének rangján forgott. A derékhadhoz tartozók, ha el akarnak érni valamit, a harmincasoktól a hatvanasokig csak a szakmájuknak, szakmai tudásuk fejlesztésének és a fizikai teljesítőképességük javításának, öregkorban a megőrzésének élnek. Ebben a sorban nem marad hely a pohárnak, vélekedik a főorvos. S itt igen melankolikusan jegyzi meg: a hazai gasztroenterológiai gyógyítóhelyek betegeinek jelentős része harminc-negyven, illetve ötvenévesen komoly májkárosodásoktól szenved, a betegek többségét leteperik a májban kialakult, visszafordíthatatlan rákos folyamatok. A háttérben sokszor alkoholos szuper teljesítmények állnak és jelenleg úgy látszik, nincs ennek ellenszere sem a családban, sem a társadalomban. Hivatkozás annál több hallható, szegénységre, gazdagságra, örömre, bánatra. S persze ott van a legdöntőbb érv, az állami monopóliumnak számító alkohol ma nagyon is szükséges központi árbevétele, amelyről nem tud lemondani a gazdaság. Rövid távú „nyereségért" cserébe generációkra kiható veszteséggel fizetünk. Azt persze már mi is tudjuk, a kezdődő, terebélyesedő alkoholizálástól idegen minden kiugró szellemi és fizikai teljesítmény, az alkoholos életforma pénzpazarló életforma, más irányba visz el sorsokat, mint amerre az érvényesülés, a boldogulás, az egyéni fejlődés és az Amerikában mindent megelőző karrier útjai vezetnek.
