Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-27 / 254. szám

SZABADIDŐ Lakáskultúra Az Észak-Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1994. Október 27. l : j mmm Anyagok és színek a nappaliban Miskolc (ÉM) - Amikor a nappali szoba anyagait és színeit elképzel­jük, figyeljünk a jó összbenyomásra. Gondoljunk arra, hogy ott sok min­den történik majd, sok ember mo­zog a szobában, többféle bútor, sok tárgy lesz, és azokat kell összehan­golni úgy, hogy a választott anya­gokkal, színekkel nyugodt és har­monikus összhatást adjanak. Ezt azzal érhetjük el, ha egy számunkra vonzó alapszín mellett döntünk, .és ennek árnyalatai vagy mintás vál­tozatai jelennek meg a nagy felüle­teken, amilyenek a padló, a falak, a függönyök. A padlóburkolat legyen a nappali­ban meleg, otthonos, de jól tisztán tartható. Ezt elérhetjük úgy, hogy a parkettára vagy a hajópadlóra sző­nyegeket teszünk, vagy szőnyeg- padlót használunk. Amikor padlófűtést vagy más ok miatt hidegpadlót alkalmazunk, akkor a bútorok és textilek (sző­nyeg, függöny) anyagválasztásával ellensúlyozhatjuk a padló „rideg­ségét”. A falak jó ha egységesek, azonos anyaggal festjük, tapétázzuk azo­kat, hogy nyugodt hátteret adjanak mindannak, ami a szobában törté­nik és amit ott elhelyezünk. A fal­burkolatok önmagukban hívják fel a figyelmet, és befolyásolják a tér­hatást. Ez egyes esetekben (például) nagy szobaméretek, rossz arányú szo­bák, nagy lehűlő felületek) indo­kolt lehet, de számoljunk avval, hogy a berendezésnek ebben az esetben a falburkolathoz kell alkal­mazkodnia. Ha a nappali nagy, altkor színnel vagy esetleg anyaggal kiemelhe­tünk, illetve „leválaszthatunk” egy területet. Ilyen például a kerámia padlóburkolat az étkező területén, vagy egy falfelület burkolása fával, téglával a polcok mögött, színes sző­nyeg az ülőgarnitúra alatt. A színek meghatározzák a nappali szoba hangulatát. Jó egyensúly úgy érhető el legkönnyebben, ha a szoba legalább kétharmadában egyszínű, illetve azonos tónusú, így a többi szín is jobban érvényesül. Kisebb nappaliban jobb minél világosabb színeket használni. Ne féljünk attól, hogy unalmas lesz az összhatás, hiszen a sok tárgy szí­nesíti a szobát, és egy-egy jól meg­választott kontrasztszín is élénkít. A levegősség- és tágasságérzetet szintén elősegítik a világos, vissza­fogott színek. Ha egy bútorcsoport, például az ülő­garnitúra élénk színű vagy mintá­zatú, akkor a szoba többi színét ren­deljük alá ennek a színnek. Gyerekszoba célszerűen Budapest (MTI) - Bár már í-égen felismerték, hogy a gyermek egész­séges fejlődését segíti, ha sok és megfelelő helye van a játékhoz, mozgáshoz, mégis a mai lakások­ban rendszerint a gyerekszoba a legkisebb helyiség. Ezért szinte mindig fejtörést okoz a szülőknek, hogyan rendezzék be ezt a kis teret. A legtöbb helyet akkor spórolhatjuk meg, ha emeletes ágyat állítunk be a szoba egyik sarkába, és polcos szekrényekkel építjük körbe. Eze­ken a polcokon bőségesen van hely a játékok és a könyvek részére. Az ágyat a falhoz, a polcokat pedig az ágyhoz csavarozhatjuk, így a bútorok megfelelően stabilan állnak. Az ablak alá, a fal teljes hosszában célszerű elhelyezni a munkapadot, ez helyettesíti az író­asztalt és elegendő helyet biztosít mindkét gyerek számára. Praktikus az ággyal szembeni falon az iskolatábla, amelyen az aprósá­gok gyakorolhatnak vagy játszhat­nak. A ruhásszekrényeket igyekez­zünk úgy elhelyezni, hogy elegen­dő hely maradjon a szoba közepén a játékra. Az oldalt összeállította: Marczin Eszter Otthon egy kétszáz éves házban Régi és modern bútorok, tárgyak harmonikus összhangja A biedermeier szekrény a válaszfal. A vitrin családi örökség. Miskolc (ÉM - ME) - Cipő! - kiált fel a háziasszony, amikor belé­pünk, és fotós kollégám aki mö­göttem jön, hamarjában lábbeli­je után kap, mondván: termé­szetesen leveszi, ha kell. Önkén­telen mozdulatán pár másod­perc múlva jót derülünk, a fel­szólítás ugyanis nem nekünk szólt. A család kedvenc kutyáját hívják ugyanis Cipőnek, a ház asszonya pedig minket akart megkímélni az eb viharos üd­vözlésétől. A sétálóutcától néhány száz méter­re, egy kétszáz éves ház lakásában vagyunk. Magas szobák, a panelhoz szokott szem számára hatalmas te­rek és nem utolsósorban hetven-ki- lencven centiméter széles falak. — A régi építészek jól tudták, hogyan kell építkezni - mondja vendéglá­tónk. - A falak kiváló hőszigetelők, nyáron megvédenék a forróságtól, télen pedig a hidegtől. Három éve költöztek ide, tudjuk meg, miközben letelepedünk a la­kás szívében, amely a nagy családi beszélgetések, baráti csevejek hely­színe. Innen nyílnak a szobák, a konyha, és ide vezet az előszoba. - Hamar megszerettük új otthonun­kat, nyugodtan mondhatom, nincs nosztalgiánk a régi iránt - meséli a háziasszony. - Egyedül a fiunk - aki most egyetemista - emlegeti né­ha a másik lakást, de azt hiszem a tehát a teljesen szögletes da­rabok ide nem valók. Gond­ban voltunk a mi szobánk­kal is. A méretei miatt ugyanis akár kettő is kitelne belőle, ráadásul meg kellett oldanunk azt is, hogy a meg­levő biedermeier ülőgarnitú­rához, szekrényhez, a déd- mama vitrinjéhez illő szek­rényeket vásároljunk. Ez sem ment egyik napról a másikra, de azt hiszem, si­került. Végül egy ügyes öt­lettel valóban két szoba lett a szülők birodalmából. Az antik szekrény a választóvo­nal. A hátsó részét világos színű tapéta fedi, a tér egyik fele így hálószoba, a másik társalgó lett.- Mindannyian szeretik a régi tárgyakat? — kérde­zem, és a válasz egyértelmű­en, igen. - Általában szeret­jük a szép darabokat - ma­gyarázza a háziasszony. — Nem feltétlenül kell, hogy egy bútordarab tiszta stílu­sú legyen, az a fontos szá­munkra, hogy szívesen le­gyünk vele együtt. Azoknak a tár­gyaknak, amelyeket itt lát, történe­tük van, családi emlékeket közvetí­tenek. Egy részüket a féljem örököl­te, a másik az én hozományom. A vitrin például egy 1903-as kiállítá­son díjat nyert, és már akkor is a ré­szülők hálója. Ez a szekrény a térelválasztó. Fotók: Fojtán László gi bútorok kategóriájában, érdekes­sége, hogy egyetlen szög sincs ben­ne, csapolással készítette az ügyes kezű mester. Vagy például a fiunk szobájában levő óra; ezt édesanyá- méktól hoztuk el. Ok nem is hasz­nálták, és a családi hagyomány szerint még a nagymamám kapta nászajándékba. Mialatt beszélgetünk, lassan be­settenkednek a szobába a család kedvenc állatai: hat cica, és két ku- tyus, a már emlegetett Cipő és Lili­ké. - Az állatokat is mindhárman nagyon szeretjük - mondja csodál­kozó arcunkat látva vendéglá­tónk. - Azért van plusz védótaka- ró a székeken, foteleken, mert különben naponta tisztíttatni kelle­ne a huzatot. Ezt nem panaszként mondom, hiszen olyan kedvesek, szeretetre méltóak ezek a kis élőlények, hogy ha nagyobb lakásunk lenne, bizony még többet tartanánk. gyermekkori emlékek miatt van ez nála. Igyekeztünk úgy kialakítani az életterünkkel hogy mindenki megtalálja benne a maga számára békés, elvonulásra alkalmas kis zu­got. Úgy gondolom a lakásnak az a fiinkciója, hogy a napi gondok, a ro­hanás, a munka után nyugalmat adjon, az ember itt ellazulhasson, regenerálódjon, hogy aztán másnap feltöltődve mindent újra kezdhes­sen. Ezt az elvet tartottuk szem előtt a berendezéskor. A régi laká­sunkból az antik bútorokon kívül szinte semmit nem hoztunk ma­gunkkal, és bevallom, nem volt egy­szerű feladat hozzáválogatni a mo­dem berendezési tárgyakat. A fi­unk szobájában levő szekrényt pél­dául hónapokon át kerestük. Az volt a célunk, hogy ha modem is, de azért harmonizáljon a lakás hangu­latával. Boltívek törik meg a teret, Barátnőivel itt beszélget legszívesebben a háziasszony Az építészet költészete Budapest (MTI) - Éppen ideje, hogy újrafes­sük a házat! No, de nem belüliül, ahol minden kis hiba rejtve maradhat - mi a ház külső ré­széről beszélünk. „Képzeljük el a házunkat úgy, mint egy szo­bánkban fellelhető tárgyat - tanácsolják ame­rikai építészek. - Koncentráljunk a szerkeze­tére, azokra a dolgokra, amelyek megragad­nak, s azokra, amelyek nem tetszenek. Az el­helyezésre és a fényviszonyokra is tekintettel kell lennünk. Ügyeljünk az építészeti sajátos­ságokra, hisz feltehetően több van belőlük, mint gondolnánk.” Az emberek többségének óriási gondot jelent, milyen színekkel fesse ki a házát, noha valójában nem az ízlésükkel van baj. Fehéret zölddel, sárgát szín-kével, na­rancssárgát lilával kombinálhatunk - a lehe­tőségek száma végtelen. „Ha a ház az építészet prózája, akkor a szín benne a költészet!” - hangzik az új program. A színek kiválasztásakor a kulcs az, hogy az ár­nyalatok éljenek és jól kiegészítsék egymást. Az emberek általában két változatban gondol­kodnak: egy alap- és egy kiegészítő színben. A tervezők ezzel szemben minimum négy színt tanácsolnak. Nem szükséges azonban, hogy ezek mindegyike különbözzön egymástól, leg­alább kettő hasonló színek árnyalataiból te­vődhet össze. Amit a színek elhelyezését illetően először számításba kell vennünk, az a ház „teste”, a falak színe. A legtöbb esetben azonban vannak a háznak olyan részei, melyek szűkítik a lehe­tőségeket: például a vörös tető, a téglából épí­tett kémény vagy éppen a házhoz vezető ös­vény. A következő lépésben a kiegészítő színe­ket kell megtalálnunk. Ezek lesznek a szerke­zeti, azaz horizontális színek (ebből áll a tető­rész, a veranda plafonja, az eresz), ugyanak­kor a vertikális, dekorációs színeket is ehhez kell társítanunk (ablakkeret, oszlopok, re­dőny). Egy sárga házon például szürke színt használhatunk a szerkezeti és fehéret a deko­rációs elemek festéséhez. Ennek megfelelően például a redőny jó ala­pul szolgálhat kedvenc tónusunk kiválasztá­sához, az ^jtó pedig kiváló hordozója lehet az élénk színeknek. A bejárati ajtót a legtöbb em­ber valamilyen fénytelen árnyalattal festi be, pedig az élénk, fényes szín arra csábít, hogy érintsük meg. Mintha azt mondaná: „íme, itt kell belépni!” A színeket használhatjuk úgy is, mint az arcfestéket: eltakarjuk vele a nemkívánatos dolgokat, míg az előnyösöket kiemeljük általa. A színszákértó így javasolja: „Ha egy hatalmas ablak gyönyörű üvegeire akarjuk felhívni a fi­gyelmet, használjunk sötétebb árnyalatot a keret számára. A világos szín a nagy tér be­nyomását kelti, míg a sötétek inkább a tömör­séget érzékeltetik.” így világos kombinációjá­val a sötét talapzatot ellensúlyozhatjuk, míg élénk színekkel egy kisebb házat is nagyobb­nak tüntethetünk fel. Ha pedig már sikeresen összeállítottuk kedvenc házunkhoz kedvenc színeinket, sose feledjük egy papíron előre megtervezni, mi­képp fog festeni - tanácsolják a színszákértők. Az eredmény mindennap kárpótol fáradal­mainkért, valahányszor hazatérünk. A kosár dicsérete Miskolc (MTI) - Mi mindenre jó egy vessző­ből font bevásárlókosár? Természetesen első­sorban bevásárlásra, piacon, zöldségesnél szinte nélkülözhetetlen. Ha némi ügyességgel, textillel béleljük ki a kosarat, nemcsak vásárláshoz, hanem italok, gyümölcsök szervírozásához is felhasználhat­juk. Vigyázzunk, csak könnyen mosható, vasa­lást nem igénylő textilből varrjunk bélést. Úgy, hogy a kosár szélét is befedje a nem túl világos anyag, s a kosár fülére is jusson egy masni. Varrhatunk textilből fedelet is a kosár­nak, ezt akkor használhatjuk, ha apró dolgo­kat vásárolunk, és nem akarjuk hogy az időjá­rás viszontagságai (tűző nap, eső) megviseljék a benne lévő cikkeket. Vagy a kíváncsi tekinte­tektől zárjuk el ily módon vásárlásunk tárgya­it. Lehet szobadísz, kerti virágtartó is a meg­unt bevásárlókosár. Ilyenkor be kell festeni pi­rosra, fehérre, vagy a lakás berendezéséhez il­lő más színre. Szépen mutat néhány cserép muskátli a szoba sarkába áhított kosárban, csakúgy, mint a lépcső szélén, a kertben vagy az erké­lyen. Locsoláskor ügyeljünk arra, hogy a kosa­rat ne vizezzük össze. Színesre festett kosarunk lehet újságtartó, pótolhatja a fürdőszobai pipereszekrényt, de még az éjjeliszekrényt is. Tarthatunk benne konzerveket, csomagolt vagy dobozos élelmi­szereket, apró szennyes holmit. Vihetjük strandra, kirándulásra. És még mindenki saját leleményessége és kreativitása szerint alakíthatja, használhatja az egyszerű bevásárlókosarat. Régi és új együtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom