Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-11 / 240. szám

: 1994. Október 11., Kedd 4 A Itt-Hon i— HA ARRA JÁRNAK —i Kopj ás emlékmű (ÉM - PT) - Ismét éled, megújul a fa­lunap. Községüket szerető, néhány ember összefog, és könnyen talál se­gítőre, megértőre, aki a falunap tisz­tes megrendezéséhez hozzáadja a ma­ga erejét, tehetségét. Elsősorban ma­gúknak rendezik ezeket a vidám han­gulatú összejöveteleket, mondhatjuk: ünnepségeket, de természetesen szíve­sen látnak messzebb élő rokonokat, barátokat, vagy akárcsak másünnen ideérkező kíváncsiskodókat is. Sajóhíd- végen már több alkalommal is sikere­dett falunapot szervezni, legutóbb kop- jás emlékművet is építettek, egyrészt hagyományőrzés céljából, másrészt pe­dig a történelem viharában áldozatul esett helybéliek emlékének tiszteleté­re, megőrzésére. Ha arra járnak, néz­zék meg ezt is! Elkérhetik egyben a Hídvégi História című újságukat is, melyet a helyi fa­luvédő és faluszépítő egyesület ad ki negyedévenként és már második éve. Sok érdekesség tudható meg ebből is a falu múltjából, tennivalóiból, ott, ahol nincsenek bőséggel pénzdolgában az ilyen jellegű kiadványok ügyében, talán még utánozni is érdemes. Nem is szólva arról, hogy valahol ez a ki­advány is abba a sorba tartozik, aho­vá az emlékmű. Recept Kivénhedt színész panaszkodik az or­vosnak.- Doktor úr, nyolcvan esztendős a ba­rátom, akárcsak én. De azon túl, hogy állandóan a feleségem körül őgyeleg, még a szeretőjét is felkeresi minden héten kétszer. Ráadásul a hétvégét mindig kezdő színésznőkkel teszi ér­dekesebbé. Szóval, doktor úr, én is ilyen szeretnék lenni... Adjon tanácsot, hogy mit tegyek.- Hazudja ugyanazt, amit a barátja. Megzenésített versek a színpadon Szikszó, Abaújszántó, Encs (ÉM - T.J.) - Szeptember 28- án Szikszón az azt megelőző és követő napokon pedig Encsen, Abaújszántón és Abaújdevecser Park színpadján lépett fel ze­nés műsoraival Sólyom Tamás és Silling Tibor. Előadásaikon főként magyar költők megzenésített versei szóltak a zene hangján óvodás, általános iskolás és a gimna­zista korosztályhoz. A két zenész neve nem isme­retlen a széles közönség előtt, hiszen zenei pályafutásuk nem most kezdődött. Elsőként a múltról kérdezem őket. • Zenével már kora ifjúságunk óta foglalkozunk, s 1980-ban alapító tagjai voltunk a vers­megzenésítés műfajában tevé­kenykedő Szélrózsa együttes­nek, amelynek nagylemeze is jelent meg akkoriban. Ez az együttes 9 évvel később meg­szüntette eddigi munkáját, s ezután Tamás megjelentette gyermekeknek szóló műsoros kazettáját „Tudom én már, mit csinálok” címmel. □ Mióta lépnek fel mint kettős műsoraikkal a közönség előtt? • Ebben a felállásban 1990 ja- nuáijától zenélünk, ekkor állí­tottuk össze az egyes korosz­tályokhoz szóló műsorainkat­□ Melyek ezek a korosztályok? • Szólunk az óvodás gyerekhez dalos találós kérdésekkel, elé­nekelt, eljátszott reggeli tomá- zással, mosakodással, s végül alakítunk közösen egy nagy ze­nekart, amelyben együtt zené­lünk. Bella István: Áni Máni naptára című versciklusát dol­gozzuk fel általános iskolás gyerekeknek. A műsor alap­hangulatát, a hónapokra írt versek finoman és kedvesen festett képei és a képekhez il­leszkedni igyekvő zenei világ adja. Gimnazistáknak szól Ver­sek az úton címmel magyar költők verseiből készült össze­állításunk és Radnóti Miklós életét és munkásságát bemuta­tó műsorunk. A megzenésített verseket két akusztikus gitár­ral és néhány kiegészítő hang­szerrel adjuk elő. □ Milyen tapasztalatuk van az abaúji rendezvénysorozatról és a közönségről? v • Valamennyi helyszínen lel­kes közönséggel találkoztunk, s úgy érezzük maradandó iro­dalmi élményt nyújtottunk minden korosztálynak. □ Úgy tudom, nagyon elfoglalt emberek Önök, hisz a zenélésen kívül mindkettőjüknek főállású munkaviszonya is van. Hogyan tudják összeegyeztetni mindezt a fellépéseikkel? • Főként Budapesten lépünk föl: napközikben, táborokban, óvodákban, iskolákban, de éves szabadságunkat igyekszünk úgy szervezni, hogy időnkbe be­leféljenek vidéki fellépéseink is. □ Zenei pályájuk most éri el csúcsát azzal, hogy -kiadói fel­kérésre - megjelentetik: A csend hangjai című Simon és Garfun- kel dalait magyar fordításban CD-n és kazettán. Mikor fog­ják előadni élő koncertkörútja- ikon ezeket a dalokat? • Előreláthatóan november el­ső felében kezdjük megszervez­ni élókoncertjeinket, ahol a leg­endás kettős dalainak hangu­latát próbáljuk a színpadon elő­idézni négy kitűnő zenész tár­sunk segítségével. Fotó: Knyizsák Ferenc Harmincéves a szikszói gimnázium Szikszó (ÉM - B.GY.) - A szik­szói Szepsi Csombor Márton Gimnázium most ünnepli fenn­állásának 30., névadásának 25., és névadója születésének 400. évfordulóját. A hármas ju­bileum alkalmából az 1994/95- ös tanévben nagyszabású ren­dezvénysorozatra kerül sor. Kristóf Lajosné igazgató tájé­koztatása szerint már szeptem­berben elkezdődtek a jubileumi események. Ekkor tartottak ke- rekasztal-beszélgetést „Pedagó­giai alternatívák Abaújban” címmel a Magyar Pedagógiai Társaság Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Tagozatával közös rendezésben. A kis gimnáziumok szavalóver­senye október 15-én délelőtt 10 órakor lesz a Petőfi Sándor Mű­velődési Központban. Ennek fő­védnöke Dobrik István, a Miskolci Galéria igazgatója. Ugyanezen a napon bonyolítják le a kis gimnáziumok sportta­lálkozóját, melynek védnöke Szilágyi Dezső nyugalmazott sportigazgató. A novemberi programban évfordulós megem­lékezés szerepel, valamint ki­állításmegnyitó és öregdiákok találkozója, továbbá Nemzetkö­zi Pedagógiai Konferencia a Magyar Pedagógiai Társaság Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tagozatával közös szervezés­ben. E rendezvény védnöke Csornai Zoltán, az ÉGYSZ el­nöke. Decemberben Paár Má­ria gyermekpszichiáter „Figyel­meztető figyelemzavar!” cím­mel tart előadást. Januárban diákszínpadi előadás és jubile­umi sportbemutató gazdagítja a rendezvények sorát. Ennek védnöke Ondecs Ferenc, a Mis­kolci Városi Sportközpont igaz­gatója. Februárban „A huma­nisztikus iskola és a tanári kommunikáció” címmel Páldi János kandidátus, egyetemi ok­tató vitaindítója hangzik el. Ez is közös rendezvény a Magyar Pedagógiai Társaság Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Tagoza­tával. Márciusban „Bábeli har­mónia” címmel idegen nyelvű előadás lesz. Áprilisban diákönkormányzati nap és „Édes anyanyelvűnk” nyelvhasználati verseny színe­síti a programot. A rendezvény védnöke Borsos Árpád, a Mű­velődési és Közoktatási Minisz­térium főtanácsosa. Májusban Szepsi Csombor Márton-vetél- kedő lesz, melynek védnöke Gálos Júlia, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főta­nácsosa. Júniusban anyanyelv­ápoló, hagyományőrző táborral - melynek a karolai kastély ad otthont - fejeződik be a szikszói gimnázium hármas jubileumá­nak nagyszabású rendezvény- sorozata. 1994. Október 11., Kedd Itt-Hon A 5 Várják a mozgó pékárust Vadászon Alsóvadászon kaptuk lencsevégre Réz Attila mozgó pékárust, aki a szikszói Szezám pékség friss termékeit szállítja heti két alkalommal a községbe. Az itt élő emberek számon tartják azokat a napokat, amikor Attila friss pékárukkal, és alapvető élelmi­szerekkel megjelenik a községben. Fotó: Knyizsák Ferenc Felidézett októberi pillanatok Fekete fejkendős anyókák, őszi, történelmi leckéje Holdi János A péküzlet előtt hosszú ember­sor állt. Türelmetlen és ideges pillantásokkal pásztázták vé­gig a kihalt, kora reggeli ut­cát, amely most csendes volt. Valahonnan, a város északi ré­széből hallatszott csupán lövés, magányos géppuska kelepeit, azután az is elhallgatott és tisz­tán meglehetett érteni idekünn a kenyeret mérő ember, a pék sürgető, türelmetlen hangját:- Kérem a következőt! A sorban alig beszéltek, imitt- amott gördült elő a keskeny vo­nallá szorított ajkak közül né­hány kurta rövid mondat. Azok is sutának, semmitmondónak tűntek, az emberek saját gon­dolataikkal voltak elfoglalva, amelyek súlyosak, nehezek vol­tak, a napok óta tartó fegyver­ropogás, tankdübörgés vésze­sen kolompolt a szívekben. Ezen a reggelen azonban mint­ha elfáradtak volna a harcolók. A csendbe beleborzongott a vá­ros, eszmélni látszott. A sírok frissen, puhán domborodtak a tereken, félőrült anyák keres­ték gyermekeiket. A sorban is felcsuklott a sírás, festetlen ar­cú, jól öltözött, középkorú nő hümmögött, mozgott az ajka. A háta mögött alacsony, fekete ruhás, fekete,kendős, idős asz- szony állott. Ősz hajtincs ugrott ki fejkendője alól. Az öregasz- szony részvevőén fogta meg a hümmögő szomszéd kaiját:- Nono kedves. Nem szabad sírni, ami megtörtént, azon úgysem lehet már segíteni. Bíz­ni kell a Teremtőben! De vala­mi nagy baj érte?- Sajnos. Egy lövedék repesze megölte a kis unokámat.... Elhallgattak. Az öregasszony­nak hirtelen a lakásban ha­gyott három kisunoka jutott eszébe, meg az, hogy régen nincs odahaza kenyér. Pirított grízen tengette őket már hetek óta, a lánya is beteg és nincs ember a háznál. Valahol harcol a veje, ő meg nem tudott elő­bújni a harcok miatt. Istenem- gondolta - milyen jó is a csend - és felnézett az égre. Örült a kenyérnek is, egyre kö­zelebb került az üzlethez. Hirtelen megremegtek az em­berek. Az utca végén lövés csat­tant, egy-kettő-három, azután egy géppisztoly-sorozat. A nyu­godtan álló embersor pillana­tok alatt szétszéledt. Sokan be­tódultak az üzletbe, az öreg­asszonyt is besodorták. Valaki félig lehúzta a redőnyt. Sápad­tan néztek egymásra az embe­rek. Odakint a lövöldözés egy­re erősödött. A kenyér már az öregasszony kezében volt, ami­kor egyszerre megint csend lett.- Talán-talán haza lehetne már menni -, mondta halkan és ki­nyitotta az ajtót. Többen úlját állták:- Ne menjen, drága mamikám!- Megunta már az életét! Az öregasszony azonban nem tágított: - Engedjenek, nekem mennem kell, éhesek az unoká­im! És én hiszem, a Jó Isten megsegít. Kint újabb lövések dörrentek, egyre sűrűbben. Az öreg­asszony a nyitott ajtóban állt, ijedten kapkodta fekete kendős fejét, de nem bújt vissza az üz­letbe. Valami megnevezhetet­len kemény dac ömlött szét szí­vében. Az unokáira gondolt, a beteg lányára és arra, hátha megint napokig tűz alatt tart­ják az utcát. Mennie kell, ha... Az üzletből kiabáltak, de nem törődött velük. Lelépett a jár­dára s egy lépést tett a szem­ben lévő mellékutca felé. Pat­togva, sercegve húztak a go­lyók, mégsem állt meg. Ä kenyeret magasra emelte jobb kezében, hadd lássák: él­ni akar, hadd lássák, bárki fia is légyen az, hogy sürgős a be- tévő falat. Kis töpörödött, fekete ruhás alakja már-már az utca köze­pén imbolygott, amikor hirte­len elnémultak a lövések. Egy­két golyó, játékos, zizegő don­góként még átszelte a levegőt, de az is fent röppent, magasan a feje felett. Utánuk nézett, fe­jét csóválva, s amikor az utca közepére ért, áttette a meleg veknit a másik kezébe. Azt ma­gasabbra kitudta nyújtani, még integetni is tudott a kenyérrel. Hol az egyik, hol a másik ol­dal felé. Fél perc múlva, amikor fekete ruhás alakja eltűnt a mellékut­cában, újra dörögni kezdtek a fegyverek. Az Itt-Hon konyhája Pincepörkölt somogyiasan Tisztítsunk meg, és vágjunk apróra két nagyobb vöröshagymát majd te­gyük a bográcsban felforrósított zsír­ba. Nyomban utána tegyük hozzá a felszelt zöldpaprikát és a piros para­dicsomot, körülbelül kétszer-három- szor annyit, mint amennyit a sima pörkölthöz tennénk. Amikor ezek üve­gesre sülnek, adjunk hozzá többféle, (szegedi, kalocsai, körösi, bajai) tört paprikát. Ezután adhatjuk hozzá a fel­darabolt marhalábszárat. Keveijükjól össze a bogrács tartalmát és ügyeljünk rá, hogy a tűz egyenletesen melegítse az edény alját. Annak érdekében, hogy az étel ne égjen oda és az adalékok ne váljanak pépessé, időnként a bog­rács fülénél fogva rázogassuk össze a húst az ízesítőkkel. Tegyünk az étel­hez köményt, borsot és amikor a ros­tok már megpuhultak, adjuk hozzá a sót és annyi száraz vörösborral locsol­juk meg, amennyi készrefőzésnél nem veszi még el a többi fűszer ízét. Addig főzzük a pincepörköltet, amíg a húst puhának, finoman omlósnak nem érez­zük. Menetközbeni kóstolásokkal ér­hetjük csak el a teljes ízharmóniát. For­rón tálaljuk, adjunk mellé elsőként ugyanolyan száraz vörösbort, mint ami­lyennel készítettük az ételt. Még vala­mi: nem csak a pincében esik jól egy ilyen tartalmas pörkölt elfogyasztása. Állati viccek (ÉM) - Az elefánt és az egér fürödni megy a nagy melegben. Az egér már vígan lubickol, de a pajtása csak lógat­ja az ormányát a parton.- Mi van, miért nem jössz be? Olyan jó a víz.- Hogyan mehetnék be, amikor összec­serélted a fürdőruhánkat! *- Vettem egy kutyát, de csalódtam benne. Hazudik.- Hogyhogy hazudik? Ilyen kutya nem létezik.- Miért ne létezne? Sajó, gyere ide! Mondd meg szépen, mit is mond a Ms- cica?- Vau-vau.- Na? Hallotta?! *- Uram, ugyebár ön panelházban la­kik, s ott is kislakásban?- Igen. De miből találta ki?- Abból, hogy a kutyája nem oldalvást, hanem fel és lefelé csóválja a farkát. Akár kínál, akár cserél, az ITT-HON nal mindent elér!

Next

/
Oldalképek
Tartalom