Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-11 / 240. szám

8 B Itt-Hon 1994. Október 11., Kedd r— BORSODI PORTRÉ -i A lámpás (ÉM - SzK) ­A berentei szü­letésű Matyi- sin Ferencné pedagógusnak készült, ennek azonban ugyan­csak pedagógus édesapja, Ko­vács Béla nem örült. Mondta is: „Lányom, e koldus pályára ne menj!” Majd, amikor a lánya eltökélt­sége egyre erősebb lett, már segítet­te, több évtizedes tapasztalatait átad­ta. A felsőfokú tanítóképzőt Sárospa­takon levelező úton 1964-ben végezte el, azonban már korábban Szuhakál- lóban tanított négy évet. Berentére 1965 szeptemberében akkor került, amikor édesapja az Újvárosi Általános Iskola igazgatója lett. Élete minden vágya tehát, hogy ta­nítson, megvalósult. Célja volt: úgy ta­nítani, hogy a gyermekek a tantárgya­kat megkedveljék. A matematikát, a fizikát vagy a kömyezetismeretet örömmel tanította valamennyi gyér-, meknek, kiket - őszintén bevallja - nagyon-nagyon szeretett. Azokban a hatvanas években több volt a gyermek. Annyira, hogy Berentén, ebben az akkori bányász-kisközségben nagy létszámú párhuzamos osztályok­ban tanítottak. Az 1970-es években if­júsági-mozgalmi tevékenységét külön­böző úttörővezetői érdemérmekkel há­rom esetben ismerték el, majd az MNK Minisztertanácsának Kiváló Munkáért kitüntető jelvényét is meg­kapta. Végül június 10-e, a tanévzáró napja is elérkezett. Az igazi búcsúzá­sé. Az önkormányzat részéről Kolum­ban Zoltán református lelkész - önkor­mányzati képviselő-testületi tag -, míg a szülői munkaközösség részéről Cza- kó Zoltánné adták át az ajándékokat. Bátor Béla igazgató a Pedagógus Szol­gálati Emlékérmet nyújtotta át. Éva néni - sokan hívták így - több mint három évtizedes pedagógiai munkás­ságát meleg szavakkal méltatta. Bú­csúztatásakor többek között ezt mond­ta: Matyi sin Ferencné pedagógus pá­lyája az eredményes, szorgalmas ma­gyar tanítónői életút. Hivatástudata példamutató. Gyermeke, Éva - férje­zett - Tardona községben él, magyar- orosz-angol szakos tanár, sajnos nem Berentén tanít. Az igazgató a világhí­rű indiai költőt, Rabindranath Tago- re-t idézte: „Aludtam és azt álmodtam: az élet - öröm. Felébredtem és azt lát­tam: az élet - kötelesség. Dolgoztam és azt láttam: a kötelesség - öröm.” Éva tanító néni a nyugdíjas idő elér- kezését már várta. Kedves, volt kollé­gái még egyszer, közös ebéd alkalmá­val is búcsúztatták. Most ő, aki nyug­díjba vonult, mondja: „még mintha nyári szünet lenne, bár szeptember­ben már csak a gyermekeket és neve­lőtársait hívta a csengő.” Fecskék is már csak mutatóban (ÉM - KL) - Túljutottunk már Kisasszony napján, mely szin­te határnap a költöző mada­rak naptárában. Mintha mete­orológiai radarral lennének fel­szerelve, már István-nap tájé­kán útra keltek a népünknek oly kedves gólyák, a fecskék pe­dig éppen az említett napon kelnek útra. Legalábbis ehhez a naphoz kötjük költözésüket, ámbár gyakorta várakoznak még, úgy találva, nyugisán ma­radhatnak, ha nem szűnik hir­telen a meleg, ha még röpdös a légy, a szúnyog és az egyéb ennivaló. Úgy tűnik, most sem kapkodták el az utazást a fecs­kék. Igaz, a tornyok, a magas házak körül tényleg gyűltek, csiviteltek, legtöbbje neki is indult, de még október elején is szép számmal röpdösnek sző­lőtáblák fölött, nádasok kör­nyékén. A gólyák nemigen vártak, fész­keik már hetek óta üresek a Bodrogközben, a Tisza a Her- nád mentén lévő falvak kémé­nyein csakúgy, mint a Sajó völ­Kalász László költő, megyénk egyik híressége köszöni az ér­deklődést, jól megvan. Szalon­nán van meg, ahol tanított, va­lójában még most is tanít, ám­bár nem középiskolás fokon, meg nem is általánoson. Csak úgy. Mostanában, ha vendéget vár, ilyen elegánsan öltözik. Te­hát mindig. Es elviszi őket ked­velt helyére, a szalonnái Árpád- kori templom megtekintésére. Most is itt .kaptuk le” őt. Te­hát Abaúj, de egy költőt nem lehet bezárni sehová, még egy nagyon szeretett tájba sem. Hi­szen ma még verseket minde­nütt olvasnak. És mindig szü­letnek, kik tesznek róla, hogy majd később is olvassanak. István-nap tájékán már töp­rengtek az induláson Fotó: Farkas Maya gyében, Putnok környékén. El­tűnnek a kéményekről, meg a villanyoszlopok tetejére felsze­relt alkalmatosságokról is. Mert az utóbbi években nem­csak a falusi házak kéménye­in, hanem a villanyvezetékeket tartó betonoszlopok tetején is fészket raktak a fehér gólyák. Fotó: Priska Tibor Sok helyen az ÉMÁSZ erős tar­tókat helyezett el ezeken az oszlopokon fészkelőhelyül. A gyülekező fecskéket is jól megfigyelhettük, mostanra leg­följebb a gyengébbek, a máso­dik fészekalj maradt még, vár­va a megerősödést, hogy a me­legebb tájakra költözzenek. Me­gyénkben egyetlen olyan tele­pülés sincsen, ahová ezek a kedves kis madarak tavasszal vissza ne térnének. El sem képzelhetők a falusi porták ere­szei fecskefészkek nélkül. Ahol pedig megsemmisültek a fész­kek, ott évről-évre újra rakják, s költik ki fiókáikat. Kedvelik is ezeket a cikázó madarakat már csak azért is, mert kiló­számra fogyasztják a rovaro­kat, tisztítják meg a pocsolyák, vízöntések környékét a szúnyo­goktól. Tehát gólyák, fecskék (és még persze hányféle, de hányféle vándormadár „akiket” valami­ért nem kísérünk ily nagy fi­gyelemmel): néhány hónap múltán, tavasszal ugyanitt! Állati viccek- Szorulásom van, doktor úr - panaszkodik a kandúr a rende­lőben.- Ezen könnyen segíthetünk, kérem. Felírok magának egy terelőpulit, az majd meghajtja. *- Melyik okosabb madár, a ka­kukk vagy a barázdabillegető?- Nem lehet vitás, hogy a ka­kukk. Az ugyanis ki tudja mon­dani a nevét, de még egyetlen ornitológus sem hallotta azt ri­koltozni, hogy barázdabillegető. *- Tisztelendő atya, már a Pa­radicsomban is voltak molyok?- Persze hogy voltak, kisfiam.- Na jó, de mit ettek, amikor Ádám és Éva még ruha nélkül kóborolt? Kalász köszöni... Gyerekek honi rajzasztala MP L illa továbbra is mindenkit vonz Alapítvány született csónakokkal és hangversenyekkel- A TARTALOMBÓL Kőművesből boltos A kőműves ötvenévesen új vállalko­zásba vágott: boltot nyitott a faluban. Néhány hónap mérlege szerint meg­érte kockáztatni, bár ezt a szakmát is hosszú ideig, sok mindent figyelem­be véve kell tanulni. (2. oldal) A tó változásai Az arlói tavat évekkel ezelőtt az OKÚ segítségével kiépítették, pihenésre, strandolásra alkalmassá tették, majd lassan elcsendesült minden. Most új­ra felfedezték a tavat, megjelentek a fürdőzők, így őszidőben pedig ismét a horgászoké. (3. oldal) Páros táncok Különös adottságok kellenek népi tán­cok gyűjtéséhez, megőrzéséhez, hiszen idős embereket kell rábeszélni a tánc­lépésekre, ha van kedvük hozzá, ha nincs. Szentistvánon nemrég sikerrel jártak a gyűjtők. (4. oldal) Aggteleki átkelő Sokan szívesen vennék, ha a nagy for­galmú kirándulóhelyen, Aggteleken nemzetközivé tennék a határátkelőt. Elképzelhető, hogy előbb-utóbb sike­rül megvalósítani ezt a tervet. (5. oldal) Megyei diákolimpia Nemrég zajlott le egy érdekes sport- esemény, a megyei duatlon diákolim­pia A nagyon sok embert mozgósító versenyeken tiszaújvárosi és más, bor­sodi településekből is sikerrel szere­peltek. A neveket lapunkban közöljük. (7. oldal) Fotó: Priska Tibor kezdte meg működését. Alapí­tó tagjainak befizetései képez­ték pénzügyi alapját. A Palota­szállóban már öt alkalommal rendeztek kiállítást, valamint hangversenyt. Mindez lehetővé teszi, hogy az odalátogatók szé­lesebb körű szórakozási-kultu­rálódási lehetőséget találjanak. Terveiket, cselekvésüket befo­lyásolja és behatárolja anyagi lehetőségük, ezért pályázato­kon is részt kívánnak venni. Az elnök asszony kedvenc terve, hogy gyermekjátszóteret létesí­tenek. Tervbe vették a vadre­gényes vidék megismertetésé­re többnyelvű kiadvány meg­jelentetését. Az első ilyen is­mertető már kézbe is vehető. Az egyik látványosság, a minden évszakban szép tó (ÉM - KL) - Lillafüred tovább­ra is a legkedveltebb kirándu­lóhelyek egyike. Most, az őszi napokban is bakancsos turis­ták, gépkocsival, autóbusszal érkezők, de a LÁEV-kisvonat- tal utazók is csapatosan kere­sik fel. Az itt történtek termé­szetesen nemcsak a miskolcia­kat - különös módon talán ép­pen őket kevésbé - érdeklik, hanem mondhatjuk, megyénk valamennyi városának, közsé­gének lakóit Borsodban, Zemp­lénben, Abaújban egyaránt. Mi­lyen most Lilla? Es várható-e valami változás? Telt ház fogadja a parkírozó he­lyeken a gépkocsikat. Olyany- nyira, hogy a közúton is csak nagy óvatossággal lehet közle­kedni az ott parkírozó gépko­csik miatt. Szükséges lenne gondoskodni újabb parkolóhe­lyekről. De sorban állnak az ér­deklődők az István-cseppkóbar- langnál is, nemkülönben a csó­nakkikötőnél. Ez utóbbi megújulva, mondhat­juk hogy megszépülve váija vendégeit. Ez most már új he­lyén, a Lillafüred Alapítvány kezelésében működik - az ön- kormányzat által létesített új, kiépített partszakaszi lejáróval. Mint Seresné Hartai Évától, a Lillafüred Alapítvány kuratóri­umának elnökétől megtudtuk, a magánszemélyek által létre­hozott társulás múlt évben Új seprő a kövesdi kórházban Eddig hiányzó részlegek megteremtését tervezik (3. oldal) Buszon utaztam Kiss Róbert, 5 éves, tiszapalkonyai óvodás rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom