Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-29 / 230. szám

1994. Szeptember 29., Csütörtök---------------- z Gazdaság É SZAK^Magyarország 7 A hűtőházban már nem fagyos a hangulat Tőkeemelésről, kötvénykibocsátásról döntöttek a tulajdonosok Szilvafeldolgozás a hűtőházban. A cég termékeinek piaca volt és van. Fotó: Fojtán László Továbbképzés állatorvosoknak Miskolc (ÉM) - Az időszerű állat­egészségügyi- élelmiszerellenőrzési feladatokat tárgyalják meg a megye állatorvosai Miskolcon, október 7- én, reggel kilenc órától a Tudomány és Technika Házában. Az értekezle­ten dr. Laczay Péter, az Állatorvos- tudományi Egyetem Gyógyszertani és Méregtani Tanszékének do­cense tart előadást Fontosabb gyógyszer-mellékhatások és inter­akciók címmel. Túlfoglalkoztatás még mindig van Budapest (MTI) - Az utóbbi né­hány évben 1,3 millióval csökkent a foglalkoztatottak száma, tehát a foglalkoztatás problémája nem csu­pán a regisztrált munkanélküliek körét érinti - mondta Héthy Lajos, a Munkaügyi Minisztérium politi­kai államtitkára a szerdán Buda­pesten megrendezett munkaügyi tanácskozáson. A tárca vezetői és a munkaügyi szakemberek találkozó­ját a Munkaügyi Értesítő lap hívta össze.Az államtitkár előadásában rámutatott: néhány éve még 100 keresőre 80 eltartott jutott, ma pe­dig 150. Ez a foglalkoztatási szint nemcsak politikai, társadalmi fe­szültséget jelent, de gazdasági probléma is. A foglalkoztatás nagy­arányú csökkenése sok helyen a termelés megszüntetésének a GDP 20-25 százalékos mérséklődésének eredménye, és nem járt együtt a termelékenység javulásával, a túl­foglalkoztatás megszüntetésével. Ma még mindig a korábbi 10-15 százalékosra tehető a túlfoglalkoz­tatás, nyúlván az állami szférában. Az állami vállalatok privatizációja tehát további elbocsátásokat jelent­het. A foglalkoztatottak nagyobb ré­sze kiesik a regisztrált munkanél­küliek köréből, inaktív státust fog­lalnak el. Az államtitkár szerint nem biztos, hogy lehetséges az inaktívak visszavezetése a foglal­koztatásban. A Pénzügyminisztéri­um stabilizációs programja szerint jövőre további 200 ezerrel csökken­het a foglalkoztatottak száma. A kormánynak ugyanakkor vannak eszközei a foglalkoztatás javításá­ra. A privatizációnál például bizto­sítékokat kellene kikötni a foglal­koztatásra, arra, hogy nem piacvá­sárlás történik. Tanácsadási segítség hazánknak Budapest (MTI) - Az elmúlt öt év­ben Németország 250 gazdasági projekthez összesen 80 millió már­ka értékű tanácsadási segélyprog­rammal támogatta Magyarorszá­got. Az idén a reformországoknak nyújtott ilyen jellegű segítség meg­közelíti a 300 millió márkát, s vár­hatóan jövőre sem lesz kevesebb - jelentette be szerdán sajtótájékoz­tatón Walter Kittel, a Német Szö­vetségi Minisztérium közép- és ke­let-európai segélyprogramjának ko­ordinálásáért felelős államtitkára. Miskolc (ÉM - I.S.) - A Miskolci Hűtőipari Részvénytársaság tegnap megtartott rendkívüli közgyűlésén 60 millió forintos tőkeemelésről és 171 millió fo­rintos kötvénykibocsátásról döntöttek a tulajdonosok - tájé­koztatta lapunkat Orosz István, a cég vezérigazgatója. A közgyűlés alapszabályt változta­tott, és alaptőke-emelésről is dön­tött. A 475 millió forint hitelállo­mánnyal rendelkező cég legnagyobb hitelezője, a Kereskedelmi és Hitel­bank Rt. 60 millió forinttal meg­emelte a 462 millió forintos alaptő­két. Ezt követően 171 millió forint értékben kötvénykibocsátásról is határoztak, amelynek kizárólagos „lejegyzője” szintén a kereskedelmi bank lett. A kötvény hozama a jegy­banki alapkamat 75 százaléka, lejá­rata három év, s a kötvény - az 1988-as hatodik törvényben foglal­tak szerint - lejártakor átalakítható részvénnyé. A részvénytársaság - amely ko­rábban bekerült a gyorsított adós­konszolidációba tartozó társaságok közé - reorganizációs tervét is elfo­gadták a tulajdonosok, a törzstőke- emelés és kötvénykibocsátás nem járt tőkebevonással, viszont 231 millió forinttal csökkent a 475 mil­lió forintos hitelállomány. A Miskol­ci Hűtőipari Rt.-nek ezenfelül még maradt 51 millió forint hosszú lejá­ratú kötelezettsége a bank felé, ezt azonban 1996-ig prolongálták. A tegnapi közgyűlési határozatnak megfelelően a részvénytársaság most már 522 millió forintos rész­vénytőkéje 81,86 százalékban az ÁVU, 5,21 százalékban önkormány­zatok, 1,44 százalékban kisrészvé­nyesek tulajdonában van, míg a bank 11,49 százalékot birtokol. (A bank, tulajdoni hányadának növe­kedése miatt részt kért és kapott az igazgató tanácsból is, tegnaptól az eddigi háromtagú igazgatóság még két fővel bővült.) A hűtőház különben az idén 18 ezer tonna terméket szándékszik feldolgozni, fagyasztani, ebből az év első felében a gyümölcs- és zöldség­féléknek kedvezőtlen időjárás miatt csak 7000 tonnát teljesítettek, míg az 1,3 milliárd forintos tervezett ár­bevételből 583 millió forintot. Piac van, a cég termékei belföldön és kül­földön egyaránt keresettek. Az ár­bevétel több mint harmada az első­sorban Németországba, Svédor­szágba és Hollandiába irányuló ex­portból, 60 százaléka belföldi érté­kesítésből származott. Ami pedig a privatizációt illeti: az 1992 nyarán részvénytársasággá átalakult cég részvényemé még ta­valy privatizációs pályázatot írtak ki, amelynek során az AVÜ-pakett 50+1 százalékát stratégiai befekte­tőnek, 25+1 százalékát mezőgazda- sági kistermelőknek szánták. Ak­kor sikertelenül végződött a magá­nosítás. A tegnapi közgyűlést köve­tően a legfőbb tulajdonos vagyon­ügynökség várhatóan újabb pályá­zatot ír ki, ám ennek időponlja egyelőre ismeretlen. Hitelszövetkezetek létrehozását fontolgatják Budapest (MTI) - A szeptember végi adatok szerint az előirány­zottnak megfelelően alakulnak a költségvetés adóbevételei - mondta Minarik György, az APEH elnöke szerdán a Magyar Iparszövetség (OKISZ) elnöksé­gének ülésén, ahol az adóhiva­tal működéséről adott tájékoz­tatást. Az 1994. évi előirányzat szerint a költségvetés 1040 milliárd forintnyi adóra számít. Ugyanakkor a felhal­mozódott 95 milliárd forint kintlé­vőség behajtására nem lehet számí­tani, mivel az érintett cégek nagy része fizetésképtelen. Minarik György elmondta, hogy az APEH elkészült az 1993. évi tár­sasági és személyi jövedelemadó be­vallások feldolgozásával. A társasá­gi adatokból megállapítható, hogy a cégek tulajdonosi szerkezete az el­múlt év során jelentősen megválto­zott, az állami tulajdon aránya 50 százalékra csökkent. A cégek ered­ménypozíciója javult, az 1992. évi 180 milliárd forintos összes veszte­ség 1993-ban 40 milliárdra mérsék­lődött. A személyi jövedelamadózás ka­tegóriájába tartozók közül az alkal­mazottak átlagos éves jövedelme ta­valy 20-22 százalékkal nőtt, s elérte a 300 ezer forintot. Az szja szerint adózó egyéni vállalkozók vesztesé­gessége 40 százalékról 48 százalék­ra emelkedett, 1993-ban éves átla­gos jövedelműje 160 ezer forint volt. Az OKISZ elnöksége foglalkozott a vállalkozók hitelképességével. A szervezet álláspontja szerint, a bankrendszer gyors átalakulása esetében sem lehet arra számítani, hogy három éven belül javul a kis­vállalkozók helyzete. Ezért vizsgál­ják annak lehetőségét, hogy hitel­szövetkezeteket hozzanak létre. Az OKISZ nem ért egyet a Pénzügymi­nisztériumnak a gazdasági kama­rák működésére vonatkozó módosí­tó javaslataival. A Pénzügymi­nisztérium ugyanis már 1995 janu­ártól bevezetné a tagdíjat, és nem kívánja megfinanszírozni az első évben a kamarák működését. Az OKISZ ezt csak úgy tudja elfogadni, ha a kormány 500 millió forint hi­telt, vagy ilyen összegű hitelre ga­ranciát nyújt a kamarák első évi működéséhez. Az OKISZ szorgalmazza azt is, hogy az Érdekegyeztető Tanács munkaadói és munkavállalói oldala kezdjen kétoldalú tárgyalásokat olyan kérdésekben, amelyek főként e két oldal közös alkujával dőlnek el. Ilyen például a bérviszonyok meghatározása, a továbbképzés. De közös érdek a feketegazdaság és a munkanélküliség kezelése is. „FÓKUSZ Reális helyzetértékelés Görömbölyi László Aligha vitatható, hogy a hét eseménye Horn Gyu­la miniszterelnök parlamenti helyzetértékelése. A kedd délelőtti beszéd számos eleme közül marad­junk csak a gazdaságnál, azon belül is csak egyet­len bekezdésnyi megnyilatkozásnál: „A kialakult helyzet betudható az átalakulással együttjáró bizonytalanságnak - olvashattuk az MTI összefoglalójában -, de mint Horn Gyula le­szögezte: tény az is, hogy a jobboldali kormányzat elhibázott politikája nagyban hozzájárult a bajok tetőzéséhez. A válság tényezőit sorolva Horn ki­emelte: az ipar termelése 1989-hez képest a felére zuhant, az egyes iparágak kétharmada eltűnt, az átalakulás rögtönzötten ment végbe, hiányzott az átgondolt válságkezelés, és a gazdasági kölcsön­hatásokra tekintet nélkül születtek a kormányzati döntések. Ezért - mondta a miniszterelnök - a je­lenlegi kormányra hárul az ózdi, a diósgyőri vas­kohászat, valamint további sok száz üzem válsá­gának leküzdése." A szöveg hallatán (majd később olvastán) két em­lék idéződik az agyamba. Az egyik a hatvanas évek elejéről származik, a másik ennél vagy két évtizeddel frissebb, a nyolcvanas évek második feléből való. Az első. Családi beszélgetés tanúja voltam lábat- lankodó gyerekként, mit sem sejtve arról, hogy egyszer még jelentősége lesz számomra az ott hal­lottaknak. Az egyik fél nyugdíjas nagyapám volt, akkor hat-nyolc éve még betanított munkás az óz­di gyár egyik kohójánál. A másik fél az unoka­öccse, később miniszterhelyettes, akkor éppen az ÓKÜ vezérigazgatója. Persze, hogy előbb-utóbb a gyárra terelődött a szó, s egyszer csak nagyapám azt mondja: hidd el, fiam, elég lenne ott fele annyi ember is, még tán jobban is elvégeznék a munkát, mint most. Mire a vezérigazgató-unokaöcs: ez igaz, Pista bátyám, de hová küldenénk a többit? A második emlék - különös véletlen - ugyancsak miniszterhelyetteshez kötődik. Gazdasággal fog­lalkozó újságírók szakmai összejövetelén tartott előadást a nehézipar válságáról (nyolcvanas évek második fele!), kiváltképp pedig a kohászati nagy­üzemek súlyos gondjairól. Szinte reménytelenül beszélt róla: készültek tanulmányok, hogyan kell csökkenteni a kapacitásokat, igazodva a világten­denciákhoz, de semmit sem lehet tenni - a politi­kai döntéshozók nem vállalják a társadalmi konf­liktusokat. Talán nem elfogultság, ha azt mondom: számom­ra a rokon-vezérigazgató meg a miniszterhelyettes szava mértékadó forrás. Azt állítják ők (amit egyébként mindenki pontosan tud, aki ebben az országban nyitott szemmel töltötte el az utóbbi egy-két évtizedet), hogy munkanélküliek mindig is voltak - csak sokáig a gyárkapukon belül tartották (el) őket -, s hogy a nehézipar válsága sem tegnap kezdődött. Ezek után kőt eset lehetséges: vagy az, hogy Horn Gyula az utóbbi egy-két évtizedben nem ebben az országban élt, vagy az, hogy a fent idézett monda­tokat viccnek szánta. Mert komolyan semmikép­pen nem gondolhatja, hogy az ózdi, meg a diós­győri válság súlyos terhe két ok miatt maradt a mostani kormányra: az egyik ok a rendszerváltás, a másik meg a balfácán jobboldali kormány. Hadd tegyem hozzá: bár igaza lenne! De sajnos, be kell látnunk, hogy a világon nincs olyan, a rom­bolás különös tehetségével megáldott kormány, amely négy év alatt ekkora csődtömeget össze tudna hozni. S miután csodákra az Antall-Boross kormány sem volt képes, tudomásul kell venni: ezek a bajok it­ten sokkal régebbről halmozódnak. S most azért látszanak olyan ijesztőnek, mert sem a Grósz-, sem a Németh-kormány nem merte vállalni a munkanélküliséget, a vállalati csődöket. Ismét csak ne feledjük: határozatokat hozni, valamit el­kezdeni nem ugyanaz, mint valamit megcsinálni - vállalva az ezzel járó társadalmi katasztrófák meg­annyi következményét. Ilyen az élet, mondhatnánk erre, egy új kormány­nak nem a történelemmel, hanem a közvetlen előzményekkel és a jövővel kell foglalkoznia. Igen, elfogadom - kivéve, ha ez a kormány nem annyira új. A hatalom mai MSZP-s szereplői kö­zött ugyanis rengetegen vannak olyanok, akik ott voltak akkor is a hatalom valamely fokán. Akkor, amikor legfeljebb a változtatás szándéka fogalma­zódott meg, de hiányzott a cselekvéshez szük­séges akarat, vagy épp a bátorság. Egy ilyen összetételű párt ilyen összetételű kormányának úgy tenni, mintha itt minden baj '90-ben kez­dődött volna - hát legalábbis sajátos megközelí­tése a valóságnak. Ennyit a realitásról, meg a helyzet értékeléséről. .ÁLLÁSPONT Bye-bye, rántotta Balogh Andrea Közeledvén a zord ősz, megszokott, emelkedik a tojás ára a boltokban. De nemcsak a hamarosan beköszöntő hideg lesz az oka az idei tojásár-növekedésnek, hanem a már bejelentett, nagyfokú ener­giaár-emelés, ami köztudottan a mező- gazdasági ágazatot is sújtja. Jó hír ugyanakkor, hogy megyénkben - úgy tűnik - megélénkült a baromfitartási kedv. A megyei földművelésügyi hivatal jelentése szerint ugyanis az utóbbi hóna­pokban mintegy háromszázezerrel növe­kedett a termelésbe vont jércék száma. A jércék egy része ugyan húsra „sza­kosodott", azaz azokat broilercsirkeként értékesítik gazdáik, ám azok, amelyeknek őseit tojástermelésük fokozása érdekében nemesítették, ezután is csak tojni fognak. Ez pedig józan ésszel gondolkodva azt je­lenthetné, ha több lesz a tojás, mégha emelkedik is az „előállítás" költsége, ez utóbbi ütemével nem fog lépést tartani a rántotténak való ára. Ami - háziasszo­nyok a megmondhatói, mennyire így van - korántsem elhanyagolandó a mai helyzetben. Azt persze, hogy mennyibe fog kerülni a tojás, ma még nem lehet tudni. Egyes vé­lemények szerint 12-13 forintot is elkér­nek majd darabjáért a boltokban, a piaco­kon. Miután viszont pénztárcánkban nem bugyog bővebben a forint, egyelőre nem tehetünk mást, minthogy reménykedjünk. Talán előbb-utóbb eljön az az idő, ami­kor nem lesz luxus egy bőséges szalonnás tojásrántotta-vacsora abban a családban, ahol két kamaszodó fiú és a munkában el­fáradt édesapa ül a terített asztalhoz. A mezőgazdászok szerint azonban húsvé- tig nyugodtan falra akaszthatjuk serpenyő­inket; bye-bye, rántotta! ÁRFOLYAMOK. Budapest - A kis tételben folyó kereskedéstől eltekintve 378 üzletben összesen 1646,019398 millió forint forgalmat bonyolított le a Budapes­ti Értékpapírtőzsde a tegnapi napon árfolyam- értéken. A részvények forgalma 280 promt kö­tésben névértéken 35,7260 millió forintot, árfo­lyamértéken számolva pedig 79,193045 millió forintot tett ki. A kárpótlási jegyek árfolyamér­tékű forgalma 42,622685 millió forint, a befek­tetési jegyeké 0,84560 millió forint, az állam- kötvényeké 633,2260 millió forint, a kincstárje­gyeké pedig 882,930880 millió forint volt. A részvények körében a legtöbb kötést az EGIS Gyógyszergyár (65), a Danubius (43), az Inter- Európa Bank és a Pannonplast (29-29) papírjá­ban realizálták. Kárpótlási jegy s Tőzsde Index (ideiglenes) szept. 28. 1535,73 -1,61 Hivatalos árfolyamok aMUMMME Érvényben: 1994. szeptember 28. Valuta Deviza Pénznem Vétel Eladás Középárf. Angol font 168,66 171,66 170,09 Ausztrál dohár 79.01 80.35 79.80 Belga és lux. fr* 336,66 342 16 339,16 Dán korona 17.64 17,94 17.77 Finn marka 21,94 22.28 ^^ 22^,07 Holland forint 61.79 _62.83 __ ^62,26 Japan ven - 108.70 110,56 Kováiti dinar” 455.80 465,46 362,43 Norvég korona 15.80 16,08 15.92 olztfak”clűU.'' 983(77 1000A7 ” 99Lof*^ Spa'^im^ua S3.49 S4Ű5 84 41 Svéd korona 14,40 14,64 14,49 108.66.: 107,** ECU (KP) 132,22 134,46 133,29 A megadott számok 1 egységre értendők, forint­ban *: 100 egység, **: 1000 egység

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom