Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-23 / 198. szám

Az egyik maszk sír, a másik nevet Találkozás Czintos Józseffel, a szatmárnémeti színház művészével Czintos József az egyik „windsori víg nővel" Budai Nagy Antal Kisvárda (MTI) - Négy szomszé­dos ország magyar színházainak művészeiből alakult alkalmi társu­lat mutatja be Kés Károly: Budai Nagy Antal című történelmi szín­művét, augusztus 26-án és 27-én a kisvárdai művelődési központban. Az előadások mindkét napon este fél 9-kor kezdődnek. A Kisvárdai Várszínház és Művé­szetek Háza, valamint a Duna Tele­vízió Részvénytársaság közös pro­dukciójával színre kerülő darabban, a Szatmárnémeti Északi Színház társulatától András Gyula, Ács La­jos, Barta Enikő, Bessenyei István, Czintos József - ő alakítja a címsze­repet - Fülöp Zoltán, Kovács Éva, Lőrincz Ágnes, Matolcsi Ferenc és Rappért Gábor lép fel. A Marosvá­sárhelyi Nemzeti Színház művészei közül Győrffy András,, Hunyadi László és Székely M. Éva kapott szerepet. A Sepsiszentgyörgyi Ta­mási Áron Színházból Darvas Lász­ló, Molnár Gizella, Nemes Levente és Veress László lép színpadra. A Révkomáromi Jókai Mór Színháztól Dósa Zsuzsa és Holocsy István, a Temesvári Állami Csiky Gergely Színháztól Sütő V. András és Mak­ra Lajos, a Nagyváradi Állami Szín­ház Szigligeti Társulatától Meleg Vilmos, a SzabadJvai Népszínháztól Konca Miidós szerepel a színmű­ben. A további közreműködők kö­zött található a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházból Gricza Ernő, Jászter Zoltán, Koloro- vics Gusztáv, Pelsőczy Zoltán, Tóth László, Trill Zsolt, Varga József és Veress Levente. Á hazai művésze­ket a budapesti Keresztes Sándor képviseli. A darabot Parászka Miklós (Szat­márnémeti) rendezi. Asszisztense: Jónás Gabriella (Szabadka). A ze­neszerző Hencz József, a díszlet ter­vezője Deák Barna, építője Péter István, a jelmezek terve Deák M. Ria munkája, készítője pedig Seres­ten Rozália, valamennyien Sepsi- szentgyörgyrői. Súgó a marosvásár­helyi Székely M. Éva, ügyelő pedig a szatmárnémeti Ács Sándor lesz. A Kamara híre Budapest (MTI) - Nyolc bemutatót tervez az 1994-95-ös színházi évad­ban a Budapesti Kamaraszínház vezetése a Józsefvárosi Nagyszín­házban, a Károly körúti, illetve a Shure Stúdióban - jelentette be Szűcs Miklós igazgató hétfőn, a színház évadnyitó társulati ülésén. Az éves műsorterv ismertetése előtt a színészek arról is értesülhettek, hogy társulatuk ebben az évadban több új taggal, köztük három „nagy néwei” is bővült: a Budapesti Ka­maraszínházhoz szerződött Gábor Miklós, Vass Éva és Egri Márta, akik számos emlékezetes színházi és filmszerepet alakítottak már az elmúlt években-évtizedekben. Raj­tuk kívül a józsefvárosi társulathoz csatlakozott Kocsó Gábor, Egyed Attila és Kaszás Mihály, valamint a neves rendező, Ruszt József is. Az éves műsorterv szerint az évad első bemutatója, Calderon Állhata­tos hercege Ruszt József rendezésé­ben a Károly körúton kerül színre szeptember 26-án. A darab főszere­pét Gálffi László vendégként alakít­ja. A nagyszínházban Horváth Pé­ter rendezésében Eiseman: Handa Banda című kisoperettjét láthatják majd a nézők október elején, míg a Shure Stúdióban az Alku című da­rabbal kezdenek. Arthur Miller mű­vét Ruszt József állítja színpadra, a bemutatót október végére tervezik. A Budapesti Kamaraszínházhoz szerződött Gábor Miklós rendező­ként is bemutatkozik. Oscar Wilde Bunbury című művét rendezi majd, amelyet december közepén tűznek műsorra a Józsefvárosban. Itt egyébként Pam Gems-Elina Halttu- nen: Piaf — a kis veréb című darab­ját mutatják be az évadban utolsó­ként. A Károly körúti Stúdióban tű­zik műsorra Marton László darab­ját, a Lepkék a kalapon-t, valamint Csehov egyik legismertebb művét, a Vány a bácsit. A tervek között szerepel végül Sis- gal: Szerelem, ó! című művének be­mutatása is, a darab a Shure Stúdi­óban kerül színpadra. Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Erdélyi magyar színházak művészeinek közre­működésével mutatta be a Kis­várdai Várszínház Shakespeare A windsori víg nők cimű komé­diáját. Az Ady Endre Művelődé­si Ház meghívásának köszönhe­tően augusztus elején a miskol­ci közönség is láthatta a dara­bot. Ekkor találkoztunk a „víz­vári komédiában” főszerepet játszó Czintos Józseffel, a szat­márnémeti színház művészével. □ A nézőtérről úgy tűnt, nagyon sze­reti ezt a darabot. Nemcsak a víz­ben, hanem Falstaff szerepében is lubickolt. • Imádom ezt a szerepet, mint min­den figurát, amit eljátszhattam. A víz egy kicsit hűvös volt, de azért ki lehetett bírni - mondja huncut mo­sollyal. □ Biztos mondták már mások is, de a sötétben is nevet a szeme... • Mondták, mondták. Elsőéves főis­kolás koromban udvaroltam a fele­ségemnek, akkor találkoztam az unokahúgával. Amikor az ölembe ültettem a kétéves gyereket, azt mondja nekem a kicsi lány: „Te mi­kor kacagsz, vigyorog a szemed.” Azóta a rokonok úgy is hívnak, hogy vigyorgó szemű. De ilyen az alap- természetem. Nem azért mondom, hogy sajnáljon, de öt napja temet­tük el az édesanyámat. Kisvárdán javában tartottak a tévéfelvételek, amikor megkaptam a halálhírét. Egész éjszaka utaztam, megvolt a temetés, és vissza Kisvárdára, mert folytatni kellett a munkát. Nagyon fájt, de én az ilyesmit magamban rendezem el. Egyébként is megpró­bálom megkeresni az életben azt, aminek örülni lehet. □ Például a Falstaff-szerepnek?! • Soha nem is jutott eszembe ez a darab. Nem volt ez a szerepálmom, nekem nincs is ilyen. Igaz, az arcom kerek, de egyébként túl sovány va­gyok erre a szerepre. Testben nem vagyok Falstaff. □ Es lélekben?! • Hát persze, úgy egy kicsit. Aid szereti az életet, aki az egyik napról a másikra él, aki nem csinál gondot semmiből... □ Egyik napról a másikra él? • Én?! - riad meg a kérdéstől, aztán újra nevető arccal folytatja. - Hát mondjuk... Nem csinálok én abból problémát, hogy mi lesz 1996-ban. Mit tudom én, mi lesz! Az érdekel, hogy a jövő hónapban mi lesz. Szep­tember, október, november, aztán jön a szilveszteri kabaré, és vége az évnek... □ Á kabaré a kedvenc műfaja ? • Nem mondanám. Persze szere­tem, az a leghálásabb műfaj, és je­lenleg az él meg a legtöbb előadást. □ Elsősorban vígjátéki színészként tartják számon. Pedig erre a műfaj­ra gyakran legyintenek. • Mert kezd elfelejtődni a színjáték. Azt látom, hogy acsarkodnak, har­colnak az emberek, nem lelik örö­Miskolc (ÉM) - Az épület re­konstrukciója miatt a Miskolci Nemzeti Színház első bemutató­ja még várat magára, csak októ­berben kezdődik az évad. De a bérletek árusítása már megkez­dődött, és megjelent a Színházi Esték első száma is. A Színházi Esték című lap borítójá­ról a társulat tagjai néznek ránk. Láthatjuk régi kedvenceinket, és az újonnan ideszerzódött művészeket is. A Regényesek augusztus 21-i lil­lafüredi bemutatójának köszönhe­tően a miskolci közönség már talál­kozhatott Bíró Krisztinával. Az új évadban - a színházi lap tanúsága szerint - az Óz, a nagy varázsló cí­mű zenés mesejátékban és a Rómeó és Júlia című Shakespeare-tragédi- ában láthatjuk az ifjú művésznőt. Létay Dóra már többször vendég­szerepeit Miskolcon, de ettől az műket abban, amit csinálnak. Lát­tam én már úgy elrontva klasszikus műveket, de láttam tingli-tangli dolgokat kiválóan, szíwel-lélekkel megcsinálva. Egy operettől is érez­hetjük, hogy a magasba emelkedik a nézőtér. Nem a hahotától, hanem attól a belső jótól, amitől azt mond­ja az ember magában: Istenem, de jó is itt nekem. □A vígjátéki szerepek után nem volt nehéz átállni a tragédiákra ? • Úgy látszik, nekem szerencsém volt. Tényleg sok vígjátékban, ope­rettben, zenés darabban, kabaré­ban játsztam. Annak idején még számoltam is, hányszor kaptam nyíltszíni tapsot. Aztán volt egy Pe- tőfi-emlékmúsor, amikor elszaval­tam egy verset. Amikor én, a vígjá­téki színész elkezdtem: „Reszket a bokor, mert madárka szállott rá...”, egyszerre olyan csend lett, hogy nemcsak a légy zümmögését, de még a porszem kóválygását is lehe­tett hallani. Akkor egy kicsit meg­döbbentem én is: ezt így el lehet ér­ni?! Azt mondhatom, nekem szeren­csém volt, elfogadott a közönség úgy vígjátékban, mint drámában. Per­sze most kényszerhelyzetben is va­gyok, mert ha mái- két drámai elő­adásban játszom, rögtön látni akar vígjátékban, és persze fordítva is igaz. Lehet, hogy ezt csak én beszé­lem be magamnak. De ha már a harmadik drámai szerepet játszom - és lehet, hogy az lenne a legjobb darab -, azt nem úgy fogadja a kö­zönség, nem tapsol annyit, nincs már olyan csendben. □ Elég gyakran szerepel Magyaror­szágon. Nem vonzzák az itteni szín­házak? e Van, aki azt mondja, egy idő után váltani kell. Én nem. Ha 10-15 évig együtt játszom egy színésszel, ak­kor érzem, egy hullámhosszon va­gyunk. Ha pedig mái’ 8-10 ilyen ember van a színpadon, altkor sok­kal könnyebb bevonni a közönséget is. Valahogy nagyobb az előadás ko­héziója. Szatmáron sikerült létre­hozni néhány igazán jó előadást. De azt is hozzá kell tenni, hogy van egy olyan rendezőnk, mint Parászka Miklós. Szóval nem vágyódom én onnan sehová. évadtól a társulat tagjaként kö­szönthetjük. Ugyancsak az idén szerződött Miskolcra Szerémi Zol­tán és Újlaky Károly. A Színházi Estékben részletes ismertetést talá­lunk az idei kínálatról. A nagyszín­házban iíj. Johann Strauss Cigány­báró című operettjét, Frank Baum és Schwajda György Óz, a nagy va­rázsló című mesejátékát, Shakes­peare Rómeó és Júlia című tragédi­áját, Borisz Aszafjev Bahcsiszeráji szökőkút című balettjét, Fredrick Loewe My Fair Lady című musical­jét, Mozart Varázsfüvük című ope­ráját láthatja a közönség. Ezek lesz­nek tehát az új bemutatók a nagy­színházban, de továbbra is műsoron tartják az elmúlt évad sikeres be­mutatóit (Bródy Sándor: A szerető, Kálmán Imre: Marica grófnő, Shakespeare: Hamlet, a dán király­fi, Delibes: Coppelia, Csajkovszkij: Diótörő, Verdi: Traviata). A játék­□ Pedig a miskolci közönség is na­gyon lelkesen fogadta. « Otthon jobban tapsolnak. Persze ehhez kellett 29 év munka. Jólesik az embernek, ha rámosolyognak. A színházban mindig érzi az ember a szeretetek Ha ez nem így lenne, ak­kor tényleg szedném a sátorfámat, és mennék. Egyébként már az én fe­jemben is megfordult, hogy vajon nem unhat-e még engem ez a kö­zönség. Aztán eljöttem Szegedre vendégszerepelni, amikor haza­mentem, idegenek szólítottak meg az utcán, hogy mi van már velem, miért nem látnak a színházban. Eb­ből azért úgy érzem, hogy még sze­retnek. □ Ha jól számolom, a fia már túl van a pályaválasztáson. Ót nem vonzotta a színészi pálya? • Nem vonzotta, de abba, hogy ne vonzza, besegítettem én is. Talán az adottsága meg lett volna, de a te­hetsége nem. Nem akartam belőle boldogtalan embert nevelni. Egyéb­ként egyetemista a fiam; állatorvo­sira jár. □ Miről lehet felismerni a tehet­séget? • Ezt nagyon nehéz meghatározni... Az egyik színész felmegy a színpad­ra, és az utolsó sorban is kiráz a hi­deg. A másik meg mondja, mondja, a kezében összeroppan a pohár, fo­lyik a vére, mégsem hiszem el neki, amit mond. Amikor kérdik tőlem, hogy mi a tehetség, azt szoktam mondani: ami bennem van. □ Tudja már, hogy a következő sze­zonban milyen szerepei lesznek? • Nem tudom... □ Még nem készült el a műsorterv? • De megvan az, csak még én nem tudom. Mell elég sok bajom volt. Volt itt a fejemen egy bigyó - mutat a homlokán egy hegre. - Március­ban kivágták, megnézték, és azt mondták, hogy pozitív. Hát nem volt egy jó nyaram! Q Képes a bőrrákról is „vigyori szemmel” beszélni?! • Mit tegyek?! Nem leszek én ettől más ember, nem leszek sem búsko­mor, se alkoholista. Csinálom úgy, ahogy eddig. Elmondtam este is: „még nem esedékes!”. De ha majd beszólítanak, akkor fizetek... színi bemutatók a következők lesz­nek: Sam Shepard-Wim Wenders: Paris, Texas, Horváth Gita: Azért- se! - egy önérzet története, Molnár Ferenc-Csehov-Bertold Brecht: Menyegzők. A tavalyi játékszíni be­mutatók közül újra láthatjuk a Kapj el! című kamaramusicalt, és Aldo Nikolaj Hárman a pádon című színművét. A csarnokként emlege­tett új játszóhely bemutatói: Molnár Ferenc: Színház, Hrabal: Sörgyári capriccio. Az elmúlt évben már ját­szott darabok közül újra láthatjuk az „Egy kabarét”, és Horváth Péter ABC című prózamusicaljét. Mindezeken kívül még egészen biztos, hogy lesz egy bemutató, mégpedig Margitai Ági főszereplé­sével. Már azt is tudni lehet, hogy a premier májusban lesz, de az előa­dás címét még nem közli a lap. Csak annyit írnak, meglepetés lesz. Meg fogunk lepődni. Megjelent a Színházi Esték első száma Regényesek Miskolc (ÉM - FG)—Mint az igazi vadroman­tikus regényben, volt itt minden: olthatatlan szerelem, mélységes gyűlölet, titkos találka, leányszöktetés, cselszövés, telihold, bagolyhu­hogás. E két utóbbit a természet produkálta, az előbbieket pedig Edmond Rostand valamint Honti György színművész és barátai. A Lillafüred Alapítvány meghívására au­gusztus 21-én este a Palotaszálló teraszán Horváth Zsuzsa, Horváth Lajos Ottó, ifi. Mu- csi Sándor, Bíró Krisztina és Honti György mutatta be Edmond Rostand - a Cyrano de Bergerac szerzőjének - Regényesek című ko­médiáját. A francia szerzőt már saját korának kritikusai is sokat támadták. Azt állították, darabjai közhelyesek, tele vannak elavult fo­gásokkal, hatásvadászó fordulatokkal, giccsel, túlzó romantikával. A kritikusoknak igaza volt. Viszont a közönség telesírta a zsebkendő­jét, máskor meg a hasát fogta a nevetéstől, szóval szerette Rostand műveit. S most, éppen száz évvel a Regényesek megjelenése után, még mindig élvezni tudjuk az előadást. Pedig nem készültek látványos díszletek, nem öltöztek különleges ruhába a szereplők. Majdhogynem eszközök nélkül, de nem esz- köztelenül játszanak. A kissé groteszkbe hajló vígjáték már-már a paródiához közelít. Hol a romantikus túlkapásokon, hol a felnagyított, eltorzított érzelmeken, hol meg önmagunkon nevetünk. Mert bizony rólunk is szól ez a tör­ténet Pedig tényleg közhelyes - mint maga az élet. Krisztina és Horváth Lajos Ottó Fotók: Dobos Klára Vígszínházi történet Budapest (MTI) - A bál című előadással nyitja meg kapuját a megszépült Vígszín­ház október 21-én. A szezonnyitó produk­cióval a felújításban közreműködőket látja vendégül a társulat. A főváros első jelentős magánszínházaként épült Szent István körúti neobarokk teátrum a bécsi Fellner és Hellner cég tervei alapján készült. Az első látogatókat a millennium évé­ben, 1896. május 1-jén fogadta. A rekonstruk­ció a részben előkerült eredeti tervek alapján zajlott, megőrizve a színház építészeti motívu­mainak hangulatát. A munkálatok egy éve alatt kívül-belül megszépült a Vígszínház. A színpadtechnikai berendezések már a jövő századba mutatnak. Az előszínpad „emelő or­sós” technikája például lehetővé teszi a játszó­tér megnagyobbítását, részleges és teljes süllyesztését, avagy kiemelését, illetve bár­mely irányú mozgatását kisebb egységenként is. Számítógép vezérli a világítást és a hang- technikát. Visszaállították a patinás páholyo­kat, a második emeleti erkély viszont rövidebb lett. A szélekről leszerelt székek helyére - ahonnan már nem volt megfelelő rálátás a színpadra — világítóberendezéseket helyeztek el. A légkondicionált nézőtéren ezután - az egykori 1250 néző helyett - 1102 személy je­lenti a teltházat. A teátrumban több értized után ismét felfüggesztettek egy hatalmas csil­lárt. A most felszerelt díszes világítótest súlya másfél tonna. Ausztráliai márvány díszíti az előcsarnok padlózatát, míg az emeleti büféket decorez burkolat borítja, a nézőtér pedig új tölgyfa-parkettát kapott. Az előadásokat ve­zérlő ügyelő munkáját számítógép könnyíti. CD-ROM lemezre rögzített utasítássorozat váltja fel az egykori speciális színházi „par­titúrát”. Az előadások videóra rögzíthetők. A Szent István körúti társulat természetesen a továbbiakban is méltó módon őrzi egykori le­gendás művészeinek személyes tárgyait, fotó­it, relikviáit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom