Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-23 / 198. szám

10 A SZELLEM VILÁGA zz zzz Kulturális Kitekintő ~ ~ 1994» Augusztus 23., Kedd Korszakok arca Miskolc (ÉM) - Az Új Színházért Alapít­vány gondozásában jelent meg a miskolci születésű, Kanadában élő Tapolczay Lu­kács Korszakok arca című kötete. Erdei János esztéta egy keserű világ tükreként értékelte ezeket a novellákat. Az olvasó emberi sorsokon keresztül szembesülhet az emigrációval, a hazától távol élők ér­zéseivel. A következő, A nyomor humora című írás is a Korsza­kok arca - Emberek, sorsok, történetek című kötetben jelent meg. A nyomor humora- Szedtél már cigarettacsikket? - fordult felém ezzel a meglepő, nem mindennapi kérdéssel Pista bácsi. - A sértett önérzet mellett deren­gett bennem a gondolat, s pár szomorú emlék, a háború utáni időből, amikor a cigaretta és dohánytermék nemes valutának számított a háború sújtotta országokban, amit feketepia­con lehetett beszerezni, csere útján, mert a szükség divatba hozta a cserekereskedést és az üzérkedést. De abban az időben én nem do­hányoztam, amit indulatosan közöltem is Pis­ta bácsival. Tudtam, hogy mondanivalója van, nem is figyelt rám, csak tűnődött pár percig emlékei poros aktái között, aztán belekezdett- Az emberek a szegénységet szépítgetik, díszítgetik, a nyomorból humort csinálnak, hogy el tudják viselni - mondta - legalábbis, amíg a szenvedés beléjük nem fojtja ezt a kü­lönös ösztönt, mely csodákra képes. Ez nem bölcselkedés, de súlyos tapasztalat. Ez a felis­merés döbbenetesen hatott rám, amikor leha­joltam az első cigarettacsikkért. Régen volt, még lágerlakó csikkvadász-mester koromban. Ez részletesebb magyarázatot kívánna az if­jabb nemzedék előtt, de nem akarok hossza­dalmas lenni és gondolom, a történelem fel­jegyzi a második világháború népvándorlását, a fogoly- és menekülttáborok szörnyűségeit és azt a nyomort, mely a cigarettacsikket is valu- táris értékké emelte.- Eleinte házi készítésű cigarettát vásárol­tam, de tekintve, hogy az is csikkből készült, s a pénzem is elfogyott, két lágerlakó társam­mal elindultunk csikkvadászni. Társaim kine­veztek mesternek. Nem mintha szemérmeseb­bek lettek volna, de gyávábbak, nem mertek szembenézni a nyomorral, így szégyenükkel mögém rejtőztek. Mindenhez érteni kell, a csikkvadászáshoz is. Nem igényel olyan tudományt, mint az atomfizika, de ismerni kell a terepet, mozikat, színházakat, vendéglőket, állomásépületeket stb., és tudni kell a megfelelő időt, amikor kilá­tás lehet zsákmányra. Ilyen tanácsokra remél­hetőleg nem lesz szüksége senkinek, de mond­hatom, hogy nem könnyű munka. Lehajolni nagyon nehéz volt, de felállni még nehezebb. Ha helyzetemet teljes valóságában átélem, vagy átengedem magam a valóságnak, talán nem is tudtam volna felállni.- Az első csikknél (tekintélyes volt) kabá­tom ujját és nadrágom szárát elegáns mozdu­lattal megemelintve, igyekeztem szertartásos lenni. Két ujjammal felemeltem, magasra tartva hosszan szemléltem, s azután egyik, ta- noncom zsebébe süllyesztettem. A színpadias jelenetnek pár járókelő tanúja velünk együtt jót nevetett a műveleten. Szük­ségem volt erre a ceremóniára, hogy legyőzzek minden gátlást, gúnyt űzzek a nyomorból, hogy el tudjam viselni. Szegény Pista bácsi története sokszor eszembe jut, annál is inkább, mert a cigaretta- csikket ma is szedik, sok ezren, soknülliónyi- an, a jólét országaiban is. Az emberiség nem tanult, nem fejlődött, csak a fegyvergyártásban, s a pusztítás techni­kájában. Békési megyeleírás Gyula (MTI) - Megjelent Bél Mátyás nagy művének, Az új Magyarország történeti-föld­rajzi ismertetése (Notitia Hungáriáé...) című latin nyelvű, Magyarország-leírásnak a Békés megyei része, mely az 1720-as években író­dott, s amely most jelenik meg először nyom­tatásban. A 18. századi békési megyeleírás magyar nyelvű fordításából és a Bél Mátyás művét ér­tékelő tanulmányból álló kötetet Krupa And­rás szerkesztette, az értékes munkát a gyulai Békés Megyei Levéltár jelentette meg. A TIT megyei szervezetének a támogatásával kia­dott régi békési megyeleírás hatszáz példány­ban látott napvilágot, s a Források a Békés Megyei Levéltárból nevű, gyulai kiadványso­rozat tizennyolcadik darabja. A Bél Mátyás-féle hasonló, a közelmúltban kiadott megyeleírásoktól eltérően a békési kö­tetben elkülöníthetők a neves tudós, illetve munkatársai által írott részek. Az 1720-as évek végéről származó megyele­írás olvasói megismerhetik a valahai (a mai­nál kisebb) Békés múltját, a 18. századi nagy békési uradalmakat, a gyulai céheket s vala­melyes bepillantást nyernek a környék (példá­ul Zaránd megye) történetébe is. A kötetet Dusnoki József és Kereskényi Miklós JBél Mátyás kéziratos megyeleírásától a megyetörténeti kutatás első virágkoráig” cí­mű tanulmánya egészíti ki, amely a tudós evangélikus pap, történetíró életútját is nyo­mon követi Szabó Lőrinc és az atomerőmű Budapest (ÉM - DK) - Most már biztos: nem égeti el Lóci édesap­jának, Szabó Lőrincnek a kézi­ratait. Valószínűleg soha nem is gondolta komolyan, csak elke­seredését fejezte ki a gondolat. Tavaly augusztusban mondta ezt, amikor Budapesten, Volk- mann utcai lakásában össze­gyűlt néhány illetékes, megol­dást találni a lakásvásárlási ajánlat visszautasítására... A miskolci születésű költő halála­kor ugyanis családjának tagjai a két általa használt szobát kiiktatták saját életükből. Viszont sok kutató és diák látogatott ide, hogy emlé­kezzen, ismerkedjen Szabó Lőrinc- cel. Mert az érintetlenül hagyott könyvtárszobában igazán ott van a költő— Azonban a Volkmann utcai lakásokat is megvásárlásra ajánlot­ta az önkormányzat, ami Lócit kife­jezetten hátrányosan érintette. Mert miért fizessen a nem használt szobákért, ráadásul olyanokért, amelyek kulturáhs örökségünket képezik? A megoldási javaslat ta­valy augusztusban az volt, hogy egy alapítványt kellene létrehozni... Az­tán egy darabig nem történt semmi majd egyszer csak jelentkezett egy ember, aki vállalta a szervezést. Ro- poly Lajos mérnök. Vele beszélget­tünk tényekről, tervekről. □ Régről ismeri Lócit ? • Naptár szerint igen, ’57-ben is­merkedtünk meg, de ez a kapcsolat nem tartott sokáig. Ő már filmren­dező volt, én gimnazista, és mivel kitaláltuk a barátaimmal, hogy mű­vészek szeretnénk lenni becsenget­tünk hozzá, kértük, tanítson min­ket. Ez így is volt néhány évig. Az­tán elment az életünk egymás mel­lett. Később megjelent egy kis köte­tem, és abból küldtem egy példányt Lódnak, de ó már nem emlékezett rám. Felhívtam, mert vártam vala­mi visszajelzést, akkor meghívott, beszélgettünk. Ezt követően hallot­tam a rádióriportot a gondjairól, amit ó a találkozásunkkor nem is említett. Ismét felhívtam, és elhatá­roztuk az alapítvány létrehozását, melynek célja Szabó Lőrinc költő szellemi és tárgyi hagyatékának ápolása. □ Szabó Lőrinc egyébként is közel áll a szívéhez, vagy csak Lóci által? • Feltétlenül Bár személyesen nem ismertem, de mikor jártunk Lód­hoz, akkor is minden édesapja szel­lemiségét sugározta. És olyan ma­gyartanáraim voltak, akik adtak valamit Szabó Lőrinciről is. Tanított Kacsóh Pongrác testvére, Kacsóh Lajos és Domokos Pál Péter is. Az újpesti iskolába jártam. Abban az időben »lefokozták” a tanárokat, ál­talános iskolába küldték azokat a pedagógusokat, akiket valamilyen ok miatt a vezetés nem kedvelt Ez a diákoknak persze szerencse volt. Én úgy érzem ma is, hogy a pedagó­gusoknak nagy szerepük van a szemléletalakításban. □ Hónapokon át nem történt semmi Költői íróasztal Fotó: Dobos Klára alapítvány ügyben. Ön szerint vajon mi lehetett ennek az oka? • Minden ilyen dolognak bizonyos érési folyamaton keresztül kell menni, amíg lesz belőle valami. Föl­vetődött az alapítvány ötlete, de nem volt senki aki megvalósítsa. Az önkormányzat arra várt, hogy majd a minisztérium lép, a minisztérium nyilván arra gondolt, hogy az önkor­mányzatnak kell nagyobb részt vál­lalnia, aztán nem lépett senki. A szándék mindenkiben megvolt. Azt bizonyára tapasztalta, hogy az ön- kormányzatnál az ember bá vala­mit akar, azt nagyon céltudatos mó­don kell akarnia. Végül is márdus 8-án történt meg az alapító okirat benyújtása a Fővárosi Bírósághoz, április 29-én kaptuk meg a végleges elfogadást. □ Milyen „múlttal” dicsekedhet az alapítványi • Már megvan egy emlékmű terve, amelyet a Kerepesi temetőben állí­tunk majd feL En félek az időpont kimondásától, mert minden olyan dologba, amiben művészemberek közreműködnek, bele kell kalkulál­ni azt a bizonytalanságot, ami az ih­letnek a létrejöttéhez kell. Csóti Gá­bort kértük fel az emlékmű elkészí­tésére. Ez speriális feladat, hiszen az elképzelés szerint az anyaga ki­zárólag fa lehet, mert az egyszerű és természetes. Csóti Gábor életében is fontos alkotás lesz. Lód már ki­tűzte az avatás időpontját, jövő év májusában lenne, s akkor venné fel a Fenyves utcai iskola, ahová Lód is járt, Szabó Lőrinc nevét. Képvisel­tetné magát az iskolalánc többi tag­ja, így a miskoldak is. □ Az alapítvány is segít az iskola- láne bővítésében? • Olyannyira, hogy a napokban a paksi atomerőmű vezérigazgatójá­val találkoztam, akivel megbeszél­tük, hogy akár Pakson, akár a kör­nyező falvakban keres majd iskolát, amelyik felvenné a költő nevét, fel­ajánlotta, hogy a gyerekek mehet­nek üzemlátogatásra, sót összejö­vetelt is lehet ott tartani, □ A költő és az atomerőmű... • Miért is ne? Szabó Lőrinc műsza­ki érdeklődésű volt, a technika na­gyon érdekelte. Mindent kipróbált, repülőt, hajót, sót olyan óriási volt a megismerés iránti vágya, hogy mi­kor operálták, nem engedte, hogy fájdalomcsillapítót kapjon. □ Az alapítványok többnyire szpon­zorokból élnek. Ön is jár „házról házra”? • Hogyne, ez természetes. A prakti­záló alapítvány kezelőnek nem sza­bad szemérmeskedni. Az emberek­től manapság annyiféle dologra kér­nek pénzt, ami mindegyik hasznos­nak tűnik, de mégis valamit el kell követni hogy ezek között a listán szerepeljen a Szabó Lőrinc Alapít­vány is. De meg kell keresnünk azt a lehetőséget is, mivel tudunk ter­mészetes módon pénzhez jutni. Gondolkodunk a Szabó Lőrinc mű­vek megjelentetésén CD-n, de vala­hogy a könyvkiadás terén is gondol­kodnunk kellene, hiszen hetek óta járom a könyvesboltokat, antikvári­umokat, de még véletlenül sem ta­lálok Szabó Lőrinc kötetet Q Végül is a lakáseladási ügy ho­gyan zárult? • A napokban írtuk alá a megálla­podást az önkormányzatnál, hogy az alapítvány tulajdonába kerül a Volkmann utca 8. lakás. A teljes la­kás ettől kezdve az alapítványé, amelyet kurátort lakásnak tekint, Szabó Lőrinc és családja mint kurá­tor lakja azt a részét amelyik nem a dolgozószoba és nem a kutatószoba. Ezt nem lehet őrizetlenül hagyni, nem olyan múzeumszoba, ahol ál­landó nyitva tartás van, hanem olyan fajtájú kutató és múzeumszo­ba, amelyik a kutatók számára biz­tosítja azokat a specials körülmé­nyeket, amelyek szükségesek ah­hoz, hogy az életmű megmaradjon. A gyűlölet természetrajzáról Miskolc (ÉM - D.Zs.) - Mert mi is magyarok vagyunk. Egy doku­mentumfilm címe ez (amit egy­szer mindenkinek látni kelle­ne!), a napokban vetítette a Ma­gyar Televízió. A csángó magya­rok történelmét, sorsát mutat­ták be a film készítői úgy, hogy a máról kérdezték az ott élő ma­gyarokat... Igen, természetesen magyarokat. Mert a csángók — akár elismerik a románok, akár nem - a mi nyelvün­ket beszélik, s magyaroknak vallják magukat. Még ha a népszámlá­lás (meghamisított) adatai mást is állítanak. Hiába ismertük eddig is - lega­lább általános szinten - a csángók történelmét, hiába a tudás, az érzel­mi azonosulás, ez a film mégis újat nyújtott A gyűlölet pontos termé­szetrajzát. Találkozhattunk a szívet bénító, jéghideg, könyörtelen, céltu­datos gyűlölettel. Mert még külön- külön „elmegy”, hogy az ottani sta­tisztikai hivatal vezetője többezres községek csángó (magyar) lakossá­gát nyugodt, „tudományos” hang­nemben néhány tíz, esetenként né­hány száz fóré teszi miközben tel­jes 40 év feletti lakosságuk magya­rul beszél, vagy hogy egy iskola igazgatóneje (aki szintén hosszasan vívódik a magyar lakosság „lenni vagy nem lenni” kérdésével) az ügyes riporteri kérdésre, hogy mint román anya milyen nyelven taníta­ná gyermekét a „természetesen ro­mánul” választ adja, a mi lenne, ha a nemlétező csángó anya helyében lenne, akkor csángóul? kérdésre gaz nehézséget jelentene” logikus (?) fe­leletet adja. Ha ez anya és gyerme­ke között is deklarált nehézséget je­lent, így már természetes, hogy is­kolai szinten ez a kérdés fel sem merülhet). Egy másik falu plébánosának kezdő megnyilatkozása, amivel a ri- portkészítóket eleve (ismeretlenül) hazugnak nyilvánította, kissé ide­gesítő volt, de már nem meglepő, hogy a logikus, következetes, ma­kacs riporteri kérdésekre először még megengedve néhány „dialek­tust beszélő” falusi létét, később az „egyetlenegy sem létezik” konklúzi­óhoz vonult vissza. Szánalmas egy következetlen, dadogó, hazudozó pap látványa, akit egész faluja cáfol meg. De hátravolt még a iasi püs­pök lír is. Szerinte sem léteznek magyarok Moldvában, mindössze néhány ,román dialektust” beszélő ember él ott. Hogy ezeknek miért nem miséznek akkor - kifejezett ké­résükre - ezen. a román dialektu­son? „Mert nem kell, hisz ott a ro­mán nyelv”. Még kioktatta a ripor- ternót, hogy riportjait etikusan készítse, majd sértődötten kihátrált a képből. Papi személyiségek a katolikus egyház szolgálatában a kis falvak­tól az egyházmegyéig, az igazság és az emberi méltóság tisztelői, a má­sokkal szembeni türelem „aposto­lai”, a felebaráti szeretet hirdetői gyűlölettől túlcsordult lélekkel ha- zudoznak a televízió kamerái előtt és bűnös módon részt vesznek egy százéves magyar közösség szétzül- lesztésében. Megtudhattuk még a filmből, hogy az egyik ottani pap szerint a magyar az ördög nyelve, így imádkozni természetesen csak románul lehet. Arra az ellenvetésre, hogy akkor a pápa három éve miért imádkozott Magyarországon ezen a nyelven, már nem kapott a kérdező választ. Pedig ha kicsit tovább vár, a megle­petéséből felocsúdó paptól bizonyá­ra erre is választ kap, pl. eretnek­nek nyilvánítva a pápát, és így amíg az új el nem jön Magyarországra, a kérdés nem merül fel újra. Hát igen! Ez az a féktelen, céltu­datos, tetten ért gyűlölet, amely (re­méljük csak) máshol tízezrek halá­lát, városok pusztulását, a me­nekültek „országúigának” zsúfolt­ságát okozza... Festői estély Budapest (ISB) - Augusztus 27-én este nem zárja be kapuit a Magyar Nemzeti Galéria, mert ekkor kezdő­dik a múzeum szinte összes termé­ben az idei év (a rendezők szerinti) legelegánsabb estélye. A Intergála reprezentatív báljának célja a kap­csolatteremtés. A bizalom és a partneri viszony szellemében a majd kétezemyi ven­dégseregben megtalálhatók lesznek a mai magyar gazdasági élet promi­nens személyiségei, váÜalkózók, üz­letemberek, miniszterek, külföldi és hazai befektetők, a hazánkba akk­reditált diplomáciai testületek veze­tői, a magyar művészeti és kulturá­hs elit hírességei, a médiák képvise­lői. A bál fővédnöke Tom Lantos, az amerikai szenátus magyar szárma­zású tagja. Mint az Átrium Hotelben rendezett sajtótájékoztatón hallottuk: a ma­gyar gazdaság intenzivitásának nö­velése érdekében nagy szükség van az ilyen stílusú rendezvényekre, ahol a hazai és külföldi „fontos” em­berek megismerhetik egymást A est egyhen jótékonysági esemény is, hiszen a bevétel egy részét a ko­raszülöttek gyógyítását szolgáló Péter Cemy Alapítvány javá­ra ajánljak fel. Homokmandala Budapest (ÉM) - A Budapest Ga­léria és a Tibet House Foundation szervezésében augusztus 25-én, csütörtökön délután 5 órakor Man­dala címmel kiállítás nyílik a Buda­pest Kiállítóteremben (Szabad sajtó út 5.) Avalókitésvara tibeti homok- mandaláját Tenzing Norgyal és Tenzing Phende, a dharamsalai Namgyal kolostor szerzetesei hoz­zák letre. A kiálhtás ideje alatt ké­szülő homokmandala folyamatosan látogatható. (Nyitva tartás: hétfő kivételével naponta délelőtt 10-tól este 6 óráig.) A zárószertartás szep­tember 18-án, vasárnap este 6 óra­kor kezdődik. Korniss-képek Pécs (MTI) - Komiss Dezső alkotá­saiból látható emlékkiállítás Pé­csett, a Művészetek Házában, a fes­tő halálának tizedik évfordulója al­kalmából. Az 1908-ban született művész Kassák Lajos Munka című lapjának köréhez tartozott, később a Szocialista Képzőművészek Cso­portjának tagja, majd az Európai Iskola egyik alapítója volt. 1934-től Szentendrén dolgozott, stilizált, né­pi motívumokból építkező képeket festett. Alkotópályája a konstruktív szürrealizmustól a nonfiguratív áb­rázolásig terjed. Komiss Dezső pécsi emlékkiállítása része annak a tárlatsorozatnak, amely a hazai műgyűjtők kollekció­inak légértékesebb alkotásait kí­vánja bemutatni. Komiss Dezső Pé­csett kiállított képei a Baranya me­gyei Tormáson élő dr. Merics Imre magángyűjteményéből valók, s kö­zülük több most először kerül a nyilvánosság elé. Komiss Dezső kiállítása szeptem­ber hatodikáig látható. Musicaldömping Edinburgh (MTI) - Közel egymil­lió látogatóra számítanak az idei edinburgh-i kultúrfesztiválon, amely szeptember 3-ig tart majd. A rangos kulturális seregszemlén az alternatív művészeti irányzatok je­len lesznek a filmes, a színházi ás a zenei műfajokban egyaránt. A láto­gatók a bőség zavarával küszköd­hetnek: csak az alternatív csoportok például 45 musicalt vonultatnak fel. A nemzetközi művészeti meghí­vottak viszont nagyobb hangsúlyt helyeznek a minőségre, mint a mennyiségre. Macskássy-tárlat Debrecen (MTI) - Macskássy Izol­da festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás az elmúlt hét végén a deb­receni Kortárs Galériában. A mű­vész ezúttal közönség elé került mintegy harminc munkája mind a Szent István-i ünneppel és a debre­ceni virágkamevállal kapcsolatos: egyházi témájúak és virágcsendéle­tek. Az Erdélyből 1971-ben áttele­pült festőművész tárlata - amelyet Für Lajos, az MDF elnöke nyitott meg -, augusztus végéig látható a cívis városban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom