Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-20 / 196. szám

ÉM-körkérdés __________ Ü nnepeket nem lehet csinálnivágy vannak, vagy nincsenek. Akkor lesz azzá, ha mindenki belülről érzi ezt. Azt hiszem, augusztus 20. már ilyen lehet. II. oldal ÉM-riport Az ilyen kis falvakat az emberek gyakran elintézik egy kézlegyintéssel. Nincs ott semmi, ez a sajnálkozással párosuló, általánosító ítélet. III. oldal Műhely________________ E gy irodalmi mű értékét sem az adja, pontosan tükrözi-e a valóságot. A festőnek is önmagából kell hozzáadni a képhez. Csak azt tudom megfesteni, ami megragad... VII. oldal Mezey István grafikája A hét embere Havasi József vállalkozó MaRCZIN ESZTl'JK ~ A kezdetekkor gyakran Volt olyan érzésem, mintha gyors folyású folyón kellene áthaladnom egyik kiálló szíriről a másikra lépve. Bármelyik pillanatban el­csúszhatok, beleeshetek a vízbe, ami egyet jelent a vég­gel - meséli Havasi József, vállalkozása első időszaká­ról- Majd gyorsan hozzáte­szi; szerintem mindenki így van ezzel, aki társaság ala­pításra adja a fejét, megpró­bál a saját lábán megállni, másoknak munkát adni. A mára sikeres cégtulajdonost, a Havasi Fémtechnikai és Felü­letkezelő Kft. ügyvezető igazga­tóját korán rákényszerítette az élet az önállóságra. Tizenhét éves volt, amikor elvesztette édesapját, és ez a szomorú ese­mény egycsapásra felnőtté tet­te. Szembe kellett néznie a ténnyel, ezentúl nem számíthat másra, csak magára. Mindent csak saját erőből érhet el. □ Környezete úgy tartja; maxi­malista, fáradhatatlan, a végle­tekig alapos, sőt mondják azt is, „munkaalkoholista”... • Elismerem, valóban szigo­rúbb az értékrendem az általá­ban megszokottól, de úgy gon­dolom ez hozzátartozik egy vál­lalkozó karakteréhez. Jelen pil­lanatban negyvenöt dolgozóm - közvetetten tehát száz-száz- húsz ember - sorsa függ tőlem, ami óriási felelősség. Ezt kell szem előtt tartanom. Elképzel­hetetlen számomra például, hogy ne menjek be minden reg­gel hatra, fél hétre az üzembe. Mint ahogy azt is természetes­nek veszem, hogy ha este tízkor kell elindulnom valahová - an­nak ellenére, hogy egész nap úton voltam -, akkor fogom ma­gam és megyek. □ Munkatársaival is ilyen szi­gorú, következetes? • Igen. Jó képességű szakembe­rekre van szükségem, akiket magam választottam ki. Az az igazság, nem egyszerű manap­ság megfelelő dolgozót találni. Nem túlzás, kétszáz felvételi el­beszélgetésből mindössze kettő­három sikeres. Viszont alapel­vem, hogy a jó szakembert meg kell becsülni. □A társaság még a nagy vállal­kozási hullám legelején, 1989- ben alakult. Mivel foglalkozott azt megelőzően ? • A December 4 Drótművek fémipari generálkivitelező cégé­nél, a Kipszernél dolgoztam ti­zennyolc éven keresztül. Orszá­gos, jól menő vállalat volt ez, de amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a D4D tönkremegy, nem tud tovább munkát adni, ne­künk is ki kellett vonulnunk. Tulajdonképpen az akkori kol­lektívából állt össze majd’ öt éve a kft., amelyet,Acélipari Gene­rálkivitelező” névre keresztel­tünk. Szerencsénkre az indu­láskor a Kipszertől néhány százezer forintért nagy meny- nyiségű szerszámot tudtunk vá­sárolni, ez jelentette az alapot. Érdekes, abban az időben még el kellett titkolnunk, hogy ma­gáncég vagyunk, mert ha „rek­lámozzuk” előfordulhat, mun­kát sem kapunk. Mostanra megváltozott a helyzet, a köz­vélemény - így a potenciális partnerek is - megbízhatóbb­nak tartják a magáncégeket. □ Véleménye szerint miért „for­dult a kocka”? • Részben azért, mert gyorsan leinformálhatók vagyunk, a szélhámosokat könnyebb ki­szúrni, és nem utolsósorban mi a saját pénzünket kockáztatjuk, azt pedig valamennyien meg­gondoljuk, hogy mire. □ A szemléletváltásnak köszön­hető, hogy a cég neve Havasi Fémtechnikai és Felületkezelő Kft.-re változott? • Helyesebb ha azt mondjuk, ez is hozzájárult a módosításhoz. A másik ok a profilváltás. A megváltozott gazdasági helyzet elkerülhetetlenné tette a tevé­kenységi kör bővítést. Két évvel ezelőtt kidolgoztuk ennek me­netét, az újdonságot az alumíni­um függönyfalak, nyílászáró szerkezetek gyártása, szerelése, valamint a szinterezés (speciá­lis festési mód) jelenti, ezek mellé maradt az acélszerkeze­tek megmunkálása. Az új eljárás bevezetése előtt hosszú ideig tanulmányoztam magát a technológiát. Végigjár­tam szinte valamennyi üzemet ahol már alkalmazzák a szinte- rezést, szakkönyveket olvas­tam, tanulmányoztam a piacot. Tulajdonképen elsajátítottam a munkafolyamatot és az embe­reimet én tanítottam be. A nyí­lászáró szerkezetek szerelését Pesten, a Fémmunkás Rt.-nél gyakorolták be tízen, akik itt­hon továbbadták tudásukat. □ Szavaiból az derül ki, hogy egy vállalkozónak mindenhez értenie kell, ha vinni akarja va­lamire... • A legfontosabb, hogy értsen a munka megszerzéséhez. Azt szoktam mondani, ha a meg­rendelés a miénk, akkor az annyi, mintha már készen is lenne. Ugyanis a műszaki gár­da, a dolgozók és én azért va­gyunk, hogy a vállalt minőség­ben és határidőre teljesítsük a feladatot. Az egyik alapelvem- ról már beszéltem, a másik az, hogy nekünk a legkisebb - né­hány százforintos - munkát is el kell vállalnunk. A cég profil­jába vágó dologról senki nem mondhatja: nem csináljuk meg, mert nem lehet. Az az álmom, hogy ez a társaság apáról fiúra száll majd, és dinasztiákon ke­resztül megmarad. Ehhez már most garanciák kellenek, ame­lyeket a név fémjelez. □ A XV. Miskolci Nemzetközi Kiállítás és Vásár megnyitóján átvehette a vásár nagydíját. Számított erre az elismerésre? • Nem, egyáltalán nem vártam, de nagyon örültem neki. Már csak azért is, mert úgy érzem, ezzel a kereskedők mellett - akik többnyire elvitték eddig az ilyen díjakat - általunk a gyár­tókat is elismerték. Királyok királya Brackó István Az ünnepre invitáló meghívás komoly, fegyelmezett s megbékélésre int. A honalapító királyhoz méltó az au­gusztus 20-i invitálás. Beszédek hangzanak majd el, a budavári ünnepségre 50 százalékos kedvezményi ad a MÁV, lesz tűzijáték, utcabál. Nemzetünk piros betűs napjainak legjelesebbikén Szent Istvánra emlékezünk. A honalapító, bölcs királyra, aki a lehetőségeket felis­merve hazát, hitet, túlélési lehetőséget adott a kóbor magyaroknak. Az emlékezésé ez a nap. A múltat idéz­zük, illő áhítattal és főhajtással, s arra gondolunk, hogy jól sáfárkodtunk, jól sáfárkodunk-e a méltán szentté ava­tott uralkodó örökségével. Mielőtt erről szólnánk, te­gyünk egy rövid kötelező visszatekintést. Az 1473-ban keltezett Cronica Hungarorum írja: „Géza pedig az Úr megtestesülésének kilencszázhat- vankilencedik esztendejében, ahogy Boldog István ki­rály legendájában meg van írva - isteni szózattól figyel­meztetve - Sarolttól, Gyula leányától nemzette Szent István királyt..." A későbbi krónikák bizonytalanok a születési dátumban. Győrffy György írja: „István király születési időpontjáról biztos adat nem maradt; külön­féle krónikák 967., 969. és975. évetjelölik meg... Amint elérte a 15 éves kort, apja utódjává jelölte, majd 996- ban feleségül kérte számára Civakodó Henrik bajor her­ceg lányát, a buzgón vallásos Gizellát, aki több mint négy évtizeden át,állott férje oldalán. Midőn István el­foglalta apja fejedelmi székét (997), először egyedural­mát kellett biztosítania és apja véres centralizáló küz­delmeit kellett folytatnia... Áz 1000. évben a római pá­pától koronát kapott és elkötelezte magát a latin egy­házszervezet berendezésére... István király műve az volt, hogy az elődei által megkezdett félbarbár belső rendezést magasabb szinten fejezte be, és az egész or­szágra kiterjedően egységes szervezettel látta el. Ő épí­tette ki az állam ideológiai támaszát, az egyházat is. Miután koronát kapott II. Szilveszter pápától, 1001. ja­nuár 1-jén királlyá koronáztatta magát... István király törvényei szigorúak voltak, hiszen a kor szigorú tör­vényhozását tükrözik. A magyar szokásjog tükröződik a „szemet szemért, fogat fogért"- elv alkalmazásában, amikor a mást megcsonkító embert ugyanazon testré­sze csonkítására ítéltek... Ettől eltekintve István király törvényei humánusabbak voltak a korabeli Európa tör­vényeinél... Ha Magyarország gazdasági és kulturális fejlettség tekintetében nem is tudta felvenni a versenyt a nagy múltú európai országokkal, jogbiztonság tekin­tetében az élére került a középkori Európának." A mai napon sem feledhetjük, hogy mint minden nagy történelmi személyiség, s mint minden ahhoz fűződő esemény, éppúgy lehet alkalom a méltó ünnepre, az elődök felmagasztalására, minta napi, gyakran szűk lá­tókörűpolitika igazolására. Hányszor éltek vissza a hon­foglaló s mindent túlélő magyarok virtuson alapuló, má­sokat lenéző másságával. így is, úgy is. A hun Attila után s eléggé történelmietlenül voltunk mi „Isten ostora", de bűnös nemzet is. Védtük a töröktől a civilizált Európát, de a '48-as forradalmat a császár és a cár leverte. 1956- ban a nyugat nekünk szurkolt, de lábhoz tett fegyver­rel várt. S bár 1100 éve lakjuk a Kárpát-medencét és Európát, s most mégis szorongva kopogtatunk Európa kapuján. Pillanatnyi anyagi gondjaink szinte feledtetni vélik velünk s partnereinkkel, hogy egykor „nyögte Má­tyás bús hadát Bécsnek büszke vára...", hogy a XIX. szá­zadi forradalmak tüze itt lobogott a legtovább, hogy olyan embereket adott ez a kis ország a világnak, mint a két Bolyai, Liszt Ferenc, Bartók Béla, Szent-Györgyi Albert, Szilárd Leó, Neumann jános és Rubik Ernő. Le­bontottuk a vasfüggönyt, s ezzel valóságosan is és kép­letesen is hozzájárultunk a berlini fal szétrombolásá- hoz, a „két" Németország egyesítéséhez, a szocialista tábor megszűnéséhez, a kommunista diktatúra eltűné­séhez. Történelmet csináltunk s csinálunk most is; még­is filléres gondokkal küzdünk. A tűzijáték 30 milliója is közadakozásból jött össze. A nyugdíjasok nem kapják meg visszamenőleg a 8 százalékos emelést. Augusztus­ban emelkedett a hús, a benzin, a gyógyszer, a kávé ára, s a statisztikusok kimutatták, hogy egy négytagú család havi megélhetési költségei meghaladják az 50 ezer forintot, s a lélekbúvárok regisztrálták, hogy a ma­gyar állampolgár közérzete most, augusztusban rosszabb, mint a választás előtt volt. Nem ünneprontó gondolatok ezek, hiszen a szigorú, kemény honalapító és rendszerváltó Istvánra emléke­zünk. Van hazánk, s a többségünknek háza is. S az új gabonából sült kenyérre - hitet a királyok királyának hite adjon - talán vaj is kerül. Azoknak, akik dolgoz­nak, s a tétleneknek is, akik dolgozni szeretnének... JC

Next

/
Oldalképek
Tartalom