Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-20 / 196. szám
18 ÉM-hétvége Az ÉM körkérdése Augusztus 20., Szombat Mit jelent az ön számára augusztus 20.? A plébános Jaskó Gábor, az encsi római katolikus egyház- község plébánosa- Mindig is megtarthattuk a Szent István-napi búcsút, hiszen egybeesett az alkotmány ünnepével. Itt a környéken Abaújdevecseren kívül Hej- cén, Halmajon, Abaújszántón, Szentistvánbaksán is ekkor van a templom búcsúja. Ebből is látszik, hogy őseink különösképpen tisztelték Szent Istvánt. Hiszen úgy van ez, hogy amikor felépül egy templom, a közösség tagjai maguk döntik el: ki legyen a védőszentjük, kinek ajánlják a templomot. Szent István példakép lehetett és lehet mint országalapító, mint a kereszténység elültetője és példakép lehet mint családapa. És persze Szent István kapcsán beszélnünk kell a Szűzanya tiszteletéről is. Ó ajánlotta fel országunkat a Boldog- ságos Szúzanyának. Annyiszor kongattak már vészharangot Magyarország felett, volt itt annyi baj, annyi vész, de mindig talpra állt a magyar. Ha van hitünk, ki tudunk lábalni a bajból. Szent István példája ma is tanít bennünket. Sok tekintetben most is olyan helyzetben vagyunk, mint akkor voltak őseink. István apja még azt mondta, elég gazdag a magyarok ura, hogy két istennek áldozzon. De fia már ízig-vérig keresztény lett. Szent István tudta azt, ha meg akarja tartani népét, ha itt akar maradni, be kell illeszkednie az itt élő népek közé, csatlakozni a keresztény világhoz. Meg kellett mentenie a magyarságot, és ehhez kemény kézre volt szükség. Nem engedhetett azoknak, akik új pogányságot akartak. Honalapító királyunk nemcsak az országot szervezte meg, de ő plántálta a kereszténységet a magyarság leikébe. Hitre, erkölcsre építve alaptörvényeket adott ki. Megalapozta jogrendünket. Erre akkor nagy szükség volt. Hiszen csak így fékezhette meg a bűnöket. Most megint azt kell lát- nunk, hogy elharapódzott az erkölcstelenség, a kegyetlenség. Az elmúlt negyven év annyi mindent kiölt az emberekből... Elpogányosodtunk. Már olyan szórakozóhelyet nyithattak itt Encsen is, ahol egyik nap férfisztriptíz van, a másik nap női. A szülő néha azt sem tudja, merre jár a gyermeke. Hol van itt az erkölcs?! Úgy hirdetik a bűnt, mintha erény lenne. Ebből a mélységből nincs más kivezető út, mint a Tízparancsolat. Vissza kell térnünk az erkölcsi törvényekhez! A rendszerváltozás után megpróbáltuk ökumenikus alapon megrendezni a Szent István-napi ünnepséget. Az abaújdevecseri búcsúval kapcsoltuk össze Encs város ünnepét. Most megtartjuk délelőtt 11-kor a búcsúi szentmisét Abaújdeve- cserben, majd délután itt a sportpályán lesz a közös kenyérszentelés. Eddig a március 15-i, az augusztus 20-i és október 23-i városi ünnepségekből az egyházak is kivették a részüket. De már a választások előtt felvetődött, hogy külön kell választani az egyházi és az állami ünnepet. Én erre azt mondtam, hogy a magyarságot és a kereszténységet nem lehet szétválasztani. Persze nem volt igazán szerencsés a legutóbbi augusztus 20. sem. A búcsúi szentmise után következett az ünnepi beszéd, a kenyér megáldása, és bizony hosszúra nyúlt az egész, az emberek kezdtek szétszéledni, így nem is bánom, hogy az idén nem együtt lesz a két ünnepség. A pedagógus- Sokáig szinte semmit nem jelentett számomra húszadika, mert augusztus maga volt az ünnep, a vakáció. Kisvárosban éltem, ott nem volt tűzijáték, csak nagy barna kenyér, nemzetiszín szalaggal átkötve, ezért később egyértelműen az új kenyér ünnepe lett. Azután, tanulmányaim során sok oldalról megismerhettem István király alakját. így lett lassan valóban nemzeti ünnep számomra augusztus 20. Mivel nem „tanéves” ünnep, nincs reflektorfényben. A diákok nem figyelnek igazán oda annak ellenére, hogy István hangsúlyos alakja a történelemoktatásnak. Igaz, az ünnep során inkább egy kedves, fehér szakállú, komplentatív történelmi sarokpontként, a leckékben viszont kemény, nem annyira keresztet, mint kardot viselő személyiségként ismerjük meg. De ez nem tudathasadásos állapot. László király sokkal nehezebb helyzetben volt, hiszen ő szentté avattatta azt a királyt, aki köztudomásúan nem bánt kesztyűs kézzel egyik ősapjával, Vazullal. Ez jó példa arra, miként lehetne csak fekete-fehéren látni bármely eseményt, bármely történelmi személyiséget. A diákok elé ugyan egy kicsit propagandisztikus formában állítják István királyt, de ez nem baj, ha nem úgy „címkézik fel”, hogy szembe lehet állítani mással (például Széchenyi - Kossuth). István egyik címkéjét 1083-tól, szentté avatásától viseli: apostoli, államalapító királyunk. De ez olyan címke, aminek valóságos tartalma van, őt nem lehet kikerülni a magyar állam történetében. A másik címke új keletű, az Intelmekből való: „becsüld meg az idegeneket”. A mostani kisebbségekre értelmezni ezt történelmietlen. Az udvarnál az „idegenek” a kísérethez tartoztak és a külországi ismereteket „szállították”. Az természetesen nem kérdőjelezhető meg, hogy sokszínű tudás gazdagítja az országot. De nem azért kaptak kiváltságot a vallonok, mert idegenek voltak, hanem mert tudtak valami mást, új és fontos mesterségeket honosítottak meg. És végül a keresztnevemről. Nagyon büszke voltam, mikor megtudtam, koszorút, dicsőséget jelent. Igaz, karácsonykor üljük a névnapot, de nálunk családi hagyomány, hogy az elsőszülött az István nevet kapja. Ma már sajnálom, hogy fiammal nem folytattam ezt csak azért, mert a család nőtagjai sokallták az egy napra jutó ünnepeiteket. Meg kell gondolni a névadást, mert egyes neveknek a hozzájuk kapcsolható ismerősök, vagy történelmi személyiségek miatt aurájuk van. És az István ezek közé tartozik. Pelikán István, a miskolci Szemere Bertalan Középiskola történelemtanára A pék- Amíg nem voltam pék, változatosan telt, mint minden munkaszüneti nap, de nem volt különösebben nagy ünnep augusztus 20. Nem jártunk templomba sem, igaz, az újkenyérosztó ünnepségekre gyakran elmentünk. Amióta pék vagyok persze megváltozott a hangulata. Hogy miért választottam ezt a mesterséget? Volt egy pék ismerősünk, ő ajánlotta a szakmát. Nem mentem én el körülnézni, ismerkedni, csak jelentkeztem a miskolci mezőgazdasági szakmunkásképzőbe (mert tőzsgyökeres miskolci vagyok), elvégeztem, és már lassan 5 éve pék vagyok. Nagy a melege éjszaka is dolgozni kell, száll a lisztpor, a legtöbb pék szilikózisban hal meg, különösen ha még dohányzik is, mint én, de szeretem, imádom a munkámat, azzal soha nem volt semmi gond, csak az emberekkel. i Az a baj, hogy valaki elvégzi az iskolát, és már rögtön péknek tartja magát. Pedig igen sok mindent kell ahhoz tudni, hogy valaki önállóan dolgozhasson, az élet tanítja meg a péket. Mert más a liszt, más az adalékanyag... Nem véletlen, hogy a régiek öt évig dolgoztak, és csak utána lehettek segédek, és még azután mesterek. Egyébként nem is lehet ma már ilyen technológiával ugyanolyan kenyeret sütni, mint régen. Persze lehet finomat, szépet csinálni, és kell is, mert ám akkor látom a munkám értelmét, ha a vevő megveszi, élvezi, olyat adok ki a kezemből, amiért minden nap visszajön. És lehet itt sok minden szépet csinálni, vendégváró kalácsot esküvőkre, és ünnepi kenyeret augusztus 20-ra. Bodgál Imre, Hazai Pékség műszakvezetője Igaz, amióta pék vagyok, vagy dolgozom, vagy csak pihenek az ünnepen. De az új kenyér megsü- tése, az más, arra jobban odafigyel az ember, a kidolgozásra, a formájára, hiszen reprezentatív célra használják, rákerül a nemzetiszín szalag. Most valószínűleg két vagy három kilós magyaros házit sütök, természetesen kereket, mert az ünnepre az való. És ez teljesen más érzés, mint amikor a hétköznapokon veszik a kenyeremet. De az is ide tartozik, nem mindig vagyok boldog, amikor megérkezik az új liszt. Olyankor derül ki, milyen lesz az egész éves munkám. Az elmúlt években mondták mindig, rossz liszt nincs, csak rossz pék. Nem is tudom, mit kellene csinálni azzal, aki ezt kitalálta. A malomból frissen kikerült liszttel persze nem lehet dolgozni, illetve lehet, csak borzalmas. Amiből ma sütöttem, az állt már egy hetet, így használható. Úgy tűnik, minimális a különbség a tavalyi és az idei között - de az idei javára. Hogy igazából milyen az új búza lisztje, az csak akkor derül ki, ha megvágom az első sütést. De be kell vallanom, igazán jó kenyeret utoljára Hódmezővásárhelyen ettem. Pedig ritkán eszem kenyeret, a kiflit és a zsemlét jobban szeretem. A pirotechnikus- Néhány évvel ezelőtt önöknél még biztosan másképp zajlott az ünnep...- Természetesen, hiszen nem is olyan régen még (pontosan 1991-ig) csak az állam rendelhetett tűzijátékot. A végzettségem is eredetileg szabályozás- és vezérléstechnikai műszerész, de vi- deoszerkesztői végzettségem is van, ami nagyon sokat segít a látványtervezésben. Azután lettem pirotechnikus, hogy feloldották a tilalmat, és magánszemélyek is rendelhetnek tűzijátékot. Szerencsére nagyon sokan meg is teszik, a legkülönbözőbb ünnepi alkalmakra kérik, még esküvőkre, születésnapokra, kerti partikra is. Korábban augusztus 20. volt a családban és a baráti körben a nagy találkozások, a közös kirándulások, focizások, sörözések ideje. De mindig a természetben! Hál’ istennek ennek a munkának is egy része az irodai, a másik a szabadban zajlik. És a tűzijáték megtartását nem befolyásolja az időjárás - csak a közönséget. Most augusztus 20. nagyon sok munkát jelent. Az idén négyen tizenkét tűzijátékot tartunk, ez a beszereléssel, vízmentesítéssel, a biztonsági intézkedésekkel, magával a lebonyolítással együtt hajnaltól hajnalig tartó munka. És persze előtte a helyszín és a rendelés összege alapján meg kell tervezni a látványt, az effekteket - mert egy tűzijátéknak is van rendje, kell felvezetés, „tárgyalás” és persze levezetés isi- A korábbi ünnepeknél nem említette a tűzijátékot. Venczel Vilmos, a Pyro-Technic Tűzijáték Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. megyei képviseletének vezetője- Mint műiden gyerek, én is játszottam a tűzzel, de a környéken nem, csak Pesten láttam tűzijátékot. Azt többször is. A csodálat mellett akkor még féltem egy kicsit, hiszen a pirotechnikai jelenségeket hanghatások is kísérik, amik gyerekfejjel félelmetesek lehetnek. Most már persze nem félek.- Sem. István királyt, sem az új kenyeret nem ünnepelték?- Nem is tudom... Nagymamámnál volt új kenyér, de akkor én még nagyon kicsi voltam, csak homályosan dereng...- Mikor érezte utoljára a frissen sült kenyér illatát?- Nem olyan régen, mert az apósom megkeresi a boltokban a legjobb, legfrissebb kenyeret. Igen, néhány hónapja náluk éreztem.-A tűzijátéknak van illata?- Igen: puskapor! Én szeretem. Nagyon sokáig megmarad az illata. Mikor bepakoljuk az üres csöveket, az autó kárpitját úgy átjáija, hogy csak napok múlva megy ki — feltéve, hogy nincs közben újabb tűzijáték.- Ön végül is szerencsés ember, hiszen munkája révén csodálatos estéi vannak, számtalan tűzijátékot láthat.- Valóban jóval több tűzijátékot látok, mint más emberek, megnézem másét is hivatalból, de a sajátomat csak videóról, a kielemzéskor látom. Közben nincs idő gyönyörködni. A pirotechnikus addig figyel, míg elindul a töltet, eléri a bontási magasságot. Magát az effektet nem látja, mert akkor már az újabb indításra koncentrál. A közönség nemigen hálálná meg, ha félpercenként láthatna egy-egy tűzgömböt csak azért, mert a pirotechnikus gyönyörködik. A politikus Fedor Vilmos, a Magyar Szocialista Párt Borsod- Abaúj-Zemplén megyei elnöke, országgyűlési képviselő- Egy ünnep attól lesz ünnep igazán, ha azt megelőzi valamifajta ünnepvárás. Készülnek rá az emberek, és különösen a gyerekek érzik, a felnőttek viselkedéséből tudják, hogy most valamijó, valami nagy esemény következik. Korábban ezt a napot nem előzte meg különösebb ünnepvárás. Gyerekfejjel úgy értem meg ezeket a „hivatalos” ünnepeket, hogy be kellett öltöznöm ünneplő ruhába, egy csomó felnőtt bonyolult arccal szaladgált körülöttünk, és szétszervezte magát. El kellett mondani egy verset, vagy egyszerűen csak meg kellett jelenni. Hát nem erről álmodik egy gyerek! Az lenne jó, ha az állami ünnepek is valami hasonlót jelentenének a gyerekek számára, mint a család ünnepei. Augusztus 20., az államalapító és a kenyér ünnepe attól lesz szép, ha megadjuk a méltóságát, ha készülünk rá. Most nem a legjobb helyzetben vagyunk ahhoz, hogy valami nagy ünnepvárás legyen a szívünkben. Mások ezek az ünnepek. Ha szétnézünk a világban, ha látjuk, ami köröttünk történik, akkor érezzük igazán, már az is egy kisebb fajta történelmi csoda, hogy mi itt vagyunk. Ennyi éven, évszázadon át itt a Kárpát- medencében - szokták úgy is mondani, hogy a szlávtenger közepén - egy azonos ajkú népcsoport meg tudta őrizni szokásait, identitását. Hol nagyobbak voltunk, hol kisebbek, de végül is ez a lakosság megmaradt. A jövőre nézve talán sikerül kialakítani azt a fajta egymás mellett élést, amelyre oly’ sokan és olyan rég óta várnak ebben a térségben. Ez az állam fenn tudott itt maradni, és a magyarság szerves részévé válhatott Európának. Ezt az útban Európa felé szlogent soha sem értettem igazán. Soha nem éreztem azt, hogy kirekesztődtünk volna Európából. A magyar kultúra, igenis szerves része ez európai kultúrának. Az itt élő emberek sokat dolgoztak, a tudományos élet területén nagy dolgok születtek, ezért úgy érzem, augusztus 20. ennek a hatalmas szellemi erőfeszítésnek is az ünnepe. Persze az ünnep nem elválasztható a hétköznapoktól. Bizony a kenyér nem annyiba kerül, mint valamikor. Szokták ezt úgy is mondani, hogy nem a kenyér ára magas, hanem a fizetés alacsony. Átalakulóban van ez a világ. Most már mint új képviselő is mondom, hogy valamennyien érezzük, tudjuk: nem egyszerű négy év áll az ország előtt. Sőt, talán hosszabb is lesz ez az időszak. Augusztus 29-én indul az új parlament munkája. Én nagyon bízom abban, hogy olyan gazdasági törvények születnek, és úgy fog működni a törvénykezés háza, ahogy az emberek joggal várták volna el az elmúlt időszakban is. Azért voksoltak így a választók, hogy ott valóban szolid hangnemben, szakértői megközelítésekkel, szakértelmen alapulva szülessenek meg azok a gazdasági alaptörvények, melyekre óriási szükség van. Visszautalva augusztus 20-ra, nem lehet, és nem szabad még csak kísérletet sem tenni arra, hogy valamifajta politikai megfontolásból, meggyőződésből, eszmerendszerek mentén „csináljunk” ünnepeket. Ünnepeket nem lehet csinálni, vagy vannak önmaguktól, vagy nincsenek. Egy nap akkor lesz igazán azzá, ha mindenki belülről érzi ezt. Én azt hiszem, augusztus 20. most már ilyen ünnep lehet. Kicsit kesernyés, kicsit szomorkás, de ünnep. Az összeállítást készítette: Csömök Mariann és Filip Gabriella Fotók: Farkas Maya és Laczó József
