Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-09 / 160. szám
tfiwwm .^ytiriiw ii ií gMBMMMMMMMBBBWI ÉM-Sitterjó Változás csak akkor érezhető, ha külföldön vagy belföldön a parlament egészéi kell képviselnem. Ilyenkor ugyanis nem helyezhetek, pártpolitikai érdeket az összparlamenti elé. II. oldal ÉM-rlport Szóval a falakon történő félrevezetésnek itt Zemplénben, az ősformáinál járunk, csak akkor ezeket a valóságtartalom nélküli jelmondatokat bent tartották a házban. III. oldal Műhely Az igaz, a jó és a szép a létrend hármas oszlopa. Az ógörög kalokagatija az esztétikai szépnek és az erkölcsi jónak, mint eszménynek a megnevezése. VII. oldal A fény fele Fotó: Fojtán László--------------—-------i A hét embere Baratt Attila Pácin polgármestere Illésy Sándor Pácin (ÉM) - Az ezernyolcszáz lakosú bodrogközi település, Pácin polgármester^ Barati Attila a hasáról híresült. 0 volt az, aki az országhatárra felállított asztalnál pörköltöt evett nokedlival, ő volt az, aki az országhatáron felállított bódéban éhségsztrájkolt - mindezt persze merő protestánsból. Barati azért tiltakozott, mert minden próbálkozása ellenére zárva maradt a határ, községe, és a vele átellenben lévő, de már szlovák területen fekvő Naaykövesd között. Most Barati Attila elérte: három napra megnyílt a határ, Pácin és Nagykö- vesd Bodrogközi Napokat, szlovák-magyar árubemutatót és vásárt rendez. Vásárt és kiállítást rendezni a Bodrogközben? Ott, hol alig az infrastruktúra, hol legnagyobb a munkanélküliség, hol nagy a szegénység? Barati megszállott. Nem túlzás: nevét Pácin határán túl is legalább úgy jegyzik, mint a faluban. A polgármester levelezőpartnerei közé tartozott a köztársasági elnök, a külügy- és belügyminiszter, a pénzügy- miniszter, a határőrség és a vámőrség parancsnoka, talán még a feleségével is levelezett. Leveleket írt a határnyitás érdekében, levelet és hitegetést kapott, no meg büntetést is, ez utóbbit azért, mert átment a lezárt határon. Útlevéllel a zsebében községe belterületén, de nem a hivatalos határkapun, amely onnét néhány tucat kilométernyire, Sátoraljaújhelyben található. Hatái-sértés. Kér-dem a polgármestertől: miért ilyen izgága? Visszakérdez: Én? - Nyugodt ember vagyok, mint Barati Attila. Nyugtalan, mint polgár- mester, ha a község érdeke úgy kívánja. És hát sokszor harcolni kell... Harcolt Barati, nem vitás. Amióta ő a község elöljárója, hulladéklerakó helye, több kilométernyi járdája, szilárd burkolatú útja, második világháborús emlékműve lett a településnek, megoldódott az óvoda központi fűtése, új tantermek épülnek az iskolához, és hát megépült a határállomás, amely azóta sem nyitott ki.- Költségvetésünk ötvenmillió forint - mondja. - Négy év alatt különböző pályázatok által legalább ugyanennyit sikerült összehozni. Nézzük, lessük a felhívásokat, nem akarunk semmiből kimaradni. Jövőre jön a gáz, jön a crossbar-telefon. Komfortosodunk... Ma már második napja tart a Bodrogközi Napok rendezvény- sorozata. Hab a tortán. A hasonló problémákkal — az elmaradottság minden terhével - küzdő huszonkét bodrogközi település itt és most és ez alkalomból félretette a nem tudni mily’ gyökérből táplálkozó ellenségeskedését: összefogtak. Együtt könnyebb. Hittek Bara- tinak? Jelen vannak - ki ezzel, ki azzal - a Pácinban rendezendő eseményen. - Nem sokat kellett agitálni - állítja. - Sem határon belül, sem túl... Egy végről faltad az itteni ember... Hadd mutassuk meg magunkat, ott is, itt is. Élni, megélni, túlélni szeretnénk. Nagy a munkanélküliség, s bár munkát itt helyben nem tudunk adni - szerintem nem is az önkormányzat feladata ez -, de a lét elviselhetőbbé tételén fáradozunk. Hívtunk, s jöttek csoportok Svédországból, Németországból, Szlovákiából... A bodrogközi kis- és középvállalkozások - mert ilyenek is vannak - számára kapcsolatteremtés a cél, s persze azon is gondolkodunk, hogy hagyományt csiná- lunk ebből. Évente, kétévente találkozhatunk, itt is, és a határ másik oldalán, Nagyköves- den is... Félszázezer ember, lakos a Bodrogköz magyar és szlovák oldalán. Potenciális piac. Az Elzett Certa, a Tokaj Kereskedóház Rt., a Várda Drink Rt., a Borsodi Sörgyár Rt. - jobb a bocsi sör mint a tótoké? - mind-mind kiállít. — Az ötlet tulajdonképpen nem a miénk, nem az enyém volt - vallja be Barati. - Szabó János, a Mixpo Kft. ügyvezetője győzött meg, szükségünk van, lehet egy ilyen összejövetelre. Külön erre nem volt pénzünk, de segítségekkel összejött. Pácin - amely csak öt éve nyerte vissza önállóságát, korábban közigazgatásilag Karcsúhoz tartoztunk - most megmutathatja, mire képes... A polgármesternek - aki, elmondása szerint az őszi helyhatósági választásokon ismét ringbe száll címéért, s aki most mondta fel fizetés nélküli szabadságát korábbi helyén, a Tö- vosz függetlenített titkára volt- egyetlen dolog nem sikerült prosperálása négy éve alatt. A határ állandó megnyitása. Pedig mindent megpróbált nagy- kövesdi kollégájával, Jakus Péterrel. Ettek a határsorompó mindkét oldalán, később éhségsztrájkoltak ugyanott, hiába. A tarsolyban azonban voltak még ötletek.- Voltak - jegyzi meg elégedetten. - Most már elmondhatom: Jakus barátom gyalog akart elindulni Pozsonyba, kiharcolni a határnyitást. Szerencsére, úgy néz ki, nem kell. Biztos forrásból tudom: augusztus elsején felemelkedhet a sorompó. Magyar részről ennek korábban sem volt akadálya, most a szomszédék is úgy gondolják: nyíljék a határ. Nyíljék.. Hétfőtől szerdáig záwa Gorombölyi László Elkezdődött hát újra. A foci-vb még lázban tartja a világot, de itthon már figyelnünk kell az újabb mérkőzéssorozatra. Vannak kis- és nagycsapatok, vannak leszálló ágban lévők és erejük teljében a pályára vonulók, s vannak tegnap még bajnokesélyesek, akik ma örülhetnek a bennmaradásnak. Igaz, itt nem kritérium az egyenlő létszám, itt nem kapitányok, hanem frakcióvezetők viszik a prímet, viszont siker híján az edzők (értsd: pártelnökök) széke éppoly ingatag errefelé is, mint a zöld gyep vidékén. Egyszóval: kezdetét vette az új parlamenti ciklus. Túl vagyunk az első meneteken, s ezek láttán aligha lehet kétséges: továbbra is lesznek fordulatokban gazdag összecsapások, számíthatunk olykor-olykor alattomos belemenések- re, ravasz figurákra, elegáns cselsorozatokra, gólokra és öngólokra, tetszetős akciókra és tétova, átgondolatlan szerencsétlenkedésekre. S amint a futballpályák szurkolóserege, úgy a parlamenti csatározások közönsége is megosztott. Ki-ki a kedvenceinek szorít - ha ők hibáznak, elnézőbb a szimpatizáns, ha az ellenfél szabálytalan, máris hangzik a fütty, a fujjolás. így van ez rendjén: nem baj, ha másfélék vagyunk, nem baj, ha másként gondolkodunk, csak tudjuk elviselni mások másságát. Itt ne legyen verekedés a pálya környékén, itt még véletlenül se vonuljon lovasrendőr a küzdőtérre. Mert attól nem változik az eredmény, attól még nem lesz győztes a vesztesből. Vitatkozni, véleményt mondani persze szabad, sőt, a kívülről figyelő számára éppen ez adhat különös élményt. Érvelni, mérlegelni, elfogadni vagy éppen elvetni - ez marad nekünk két választás között, hogy apró örömeink vagy berzenkedéseink érleljék fokról fokra az elhatározást - hogyan húzzuk az ikszet vagy a keresztet legközelebb, a szavazófülke döntést követelő inagányában. Itt van mindjárt, az első komolyabb ütközet - heves vitákkal, sima döntéssel. Maradhat-e képviselő a polgármester, lehet-e majdan polgármester a képviselő? - szólt a kérdés a kormá nypártok felől. S bár tudjuk jól, a kétharmadnál is nagyobb támogatással hozott törvények számát illetően világcsúcs előtt állunk, azért (vagy tán éppen ezért) nem árt fontolgatni az érveket és ellenérveket. A Szabók közül például Ivánnak vagy Györgynek van igaza? Előbbi (leköszönő pénzügyminiszter, MDF) a parlamentben aggódott a korábban érvényes törvényt tisztelő polgármesterek mudt, akik éppen azért nem indultak a választáson, mert komolyan vették hivatalukat, nem akarták elhagyni a rájuk bízott önkormányzatokat. Utóbbi viszont (megyénk közgyűlésének elnöke, MSZP) a Miskolci Rádióban fejtegette: mennyire fontos az ö?ikormányzati érdekek törvényhozás- beli képviselete, s milyen jó, ha ezt éppen a legilletékesebbek, maguk a polgármesterek, a közgyűlési elnökök látják el. Vagy talán Maczó Ágnesnek van igaza? Az Alkotmány szerint - mondja - fjem lehet összefonódás a törvényhozói és a végrehajtói hatalom között. Ez utóbbihoz tartozik a kormány, s állítja: ide sorolandó az önkormányzat is. Szerinte tehát nemhogy a polgármesterek, de még a miniszterek sem lehetnek képviselők. Tessék, lehet csatlakozni vagy elutasítani, van miből választani, Érzelmi alapon (Szabó Iván), jogászi megfontolással (MaczóÁgnes), vagy éppen a „képviselje magát a képviselő” elv szerint (Szabó György). Megvallom őszintén, számomra ez utóbbi a legszimpatikúsabb. Az ellene itt-ott felhozott érvet, miszerint két fizetés mégiscsak több, mintegy fizetés, merő rosszindulatnak vélem - hiszek Szekeres Imrének: közembereink magas erkölcsi nívója szinte kizárja az anyagi érdekek érvényesülését. Sőt, továbbgondolásra tartom érdemesnek: az oktatást legjobban az iskolaigazgatók képviselhetnék, a bányászatot a vájárok, a textilipart meg a szövőnők. Kicsit kibővíthetnénk a Tisztelt Házat, jutna hely benne minden szakmának, minden tisztségviselőnek, s ha nem állunk meg félúton, jutna hely benne mind- annyiunknak. Nem kérdés többé a kisebbségek képviselete, nem probléma a közvetlen állampolgári beleszólás. Igaz, eredeti ténykedésünkben okozna némi fennakadást az új házszabály bevezetni tervezett néhány szigorítása (a plenáris és bizottsági üléseken való részvétel megkövetelése), ám a magunk képviselete kárpótolhat egyéb veszteségeinkért. Erről persze egyelőre szó sincs, többségünk maradhat a saját kaptafájánál, most csupán az önkormányzatok élveznek efféle kiváltságot. Mindennek ára jelentéktelen: csupán hétfőtől szerdáig (két plenáris meg egy bizottsági, nap) fogadja zárt ajtó a helybéli polgárt és az idegenből érkező vendéget, csupán három napon át marad legfőbb vezető, kompetens személy nélkül a hivatal. Esetleg még csütörtökön meg pénteken, hisz’ a polgármester eredendően hivatástudó, s ha egyéni körzetből jutott a parlamentbe, hát törődnie kell megválasztóival is. Szerencsések a. nagyvárosok és a megyék, ott legalább van alpolgármester meg alelnök. Az már csak véletlen pech (vagy éppen szerencse, a még erősebb képviselet miatt), ha mindannyian képviselők. Mint éppen Borsod-Abaúj-Zemplén megye közgyűlésében.
