Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-09 / 160. szám

II ÉM-héfvég® nm Az ÉM'inferjú Július 9., Szombat Hogyan lehet könnyen, gyorsan milliomos? Rendezze az árakat! Nógrádi Gábor Ismeri azt a kifejezést a kedves olvasó, hogy „rendezik az ára­kat”? Amint meghallom, felgyújtja a képzeletem. Látom az Operaház színpadát, amint bejönnek az árak és ledöfik a bé­reket egy megható történetben. Közben pedig Az asszony in­gatag kezdetű ária dallamára eléneklik, hogy: Az árrés inga­tag, úgy hajlik, mint a nád... A biztos meggazdagodáshoz vezető legújabb módszerem: az árrendezés. Ami messze nem azt jelenti, hogy csak úgy, húbe- lebalázs módra emeljük az árakat. Ésszel, kedves olvasó, és­szel! Csak azokat kell drágítani, amik az embereknek kelle­nek! Amelyek nélkülözhetetlenek. Persze ön rögtön a kenyér­re, a tejre vagy a benzinre gondol, amelyek persze tuti téte­lek. Araik már ma is elérik a nyugati árakat, miközben a fi­zetések a nyugati bérek egynyolcadát sem. És az emberek te­jet isznak, kenyeret esznek és autóval furikáznak. De ön ne álljon meg ezeknél az alapvető árucikkeknél az áremelésben. Gondoljon arra például, hogy az emberek igen meggondolat­lanul még azelőtt eszkábálnak össze gyerekeket, mielőtt megnézték volna, mibe kerül egy járóka, egy gyerekkocsi, egy rugdalózó, egy cipőcske. Ezért fordulhat elő, hogy amikor a kismama meglátja a hatezer forintba kerülő kiságyat, azon gondolkodik, hogyan lehetne visszatartani a szülést néhány évig. Csak addig, amíg meg nem érkezik az ígért fellendülés. Ugyanígy jó húzás például, ha a háztartási vatta árát emeli, hiszen két-három millió nő pénztárcájából markolhatja ki a három-négy évvel ezelőtti összeg többszörösét. De hogy meg ne vádolják árdrágító zsarolással és tanúságot tegyen jóindulatáról, csökkentse bizonyos árucikkek árát. A hetvenezer forintos tévét adja tízezerrel olcsóbban. Az elad­hatatlan hűtőgépek árát nyomja le 10-15 százalékkal. A mes­terségesen feltornázott számítógépeket pedig árusítsa ki ed­digi áruk feléért. Ha árat csökkent, azt trombitálja ki a tévében éjjel nappal. Ha árat emel, azt dugja el a lapok alján kis betűvel. Csak fej­jel, kedves olvasó, fejjel! Amíg van fejünk. 110 éves a falu büszkesége Polgári László Sajógömör legendáshírű község a szlovákiai délvidéken. A történelem itt mintegy „besűrűsödik”, hisz’ elég ha az Árpád- kori vár maradványait, vagy a Czinka Panna nevével fémjel­zett cigányprímás-dinasztiát említjük. Járt itt Mátyás király is, aki a legenda szerint itt kapáltatta meg a fennhéjázó ura­kat, sőt útijegyzeteinek tanúsága szerint Petőfi Sándor is el­töltött itt egy éjszakát, s elragadtatással írt a faluról. Mindemellett a falu büszkesége hírneves alapiskolája, mely a történelem viharait túlélve időközben 110 éves lett. Nagya­pák, dédnagyapák mesélik unokáiknak - „bizony én is oda jártam, de már apám és nagyapám is ezen iskola padjait kop­tatta”. Mondják ezt nemcsak a sajógömöriek, hanem a kör­nyékbeliek is, hisz az iskola vonzáskörzete mindig is tizenöt­húsz kilométeres sugárral íródott. Egy ilyen kerek jubileum persze nemcsak a nosztalgiázásra, az ünneplésre szolgáltat alkalmat, de egy önmagára valamit is adó, a múlt értékeit tisztelő, s a jövő faluképét tudatosan alakító közösségnek az iskola felújítására, modernizálására is apropót jelent. A sajógömöri önkormányzat is csak a hogyan és mit és miből kérdéskört tárgyalta, miután egy­hangúlagjóváhagyta az elvi döntést: a 110 éves alma matert felújítják. Nem kis utánajárás, kilincselés eredményeképpen össze­gyűlt a pénz, s így július 4-én a diákokat az építészek váltot­ták fel. Lehet az egészséges lokálpatriotizmus, lehet a józan megfontoltság eredménye volt, de a munkálatokat egy helyi vállalkozó, Bodnár István csapata végzi majd el. Végre min­den tanterembe vezetékes ivóvíz kerül, teljesen felújítják a padlózatot, kicserélik a már korhadó ajtótokokat, szigetelik a falakat és búcsút intenek a jó öreg kályháknak is, mivel az egész épületben villanyfűtésre térnek át - hőtárolós kályhák­kal helyettesítik az ódon cserépkályhákat. A teljes belső felújítás és modernizálás anyagi fedezete több forrásból jött össze. A költségvetés szerint hétszázezer koro­nára volt szükség, de ezt az összeget sem a község, sem a Já­rási Tanügyi Hivatal egy tételben nem tudta biztosítani. A kompromisszumos megoldás végül is úgy született meg, hogy a tanügyi hivatal 350, a község pedig 200 ezer koronáig tudja állni a költségeket. A hiányzó 150 ezer koronát pedig a kör­nyező települések—vagyis azok, melyeknek gyermekei ezt az iskolát látogatják - nevezetesen Füge, Kálosa, Gömörmihály- fala és Vály biztosították. Ha minden az előzetes tervek és elképzelések szerint törté­nik, akkor a felújítási munkálatok augusztus 20-ra befejeződ­nek, vagyis úgy, hogy szeptember 1-jén a tanítás zavartala­nul megkezdődhessen. Az csak természetes, hogy ünnepi megemlékezés is lesz. A községi hivatalok, Sajógömör lakói a diákok és a pedagógusok szeptember elsején nagyszabású ünnepségen emlékeznek kedves alma materük múltjára, an­nak 110 éves születésnapján. Most megmutatom, hogyan képzeltem Domi Zsuzsa Budapest (ISB) - Az újonnan megválasztott országgyűlési alelnökök egyike G. Nagyné dr. Maczó Ágnes lett, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt alelnöke, aki az 1990-es választásokon Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye képviselőjeként jutott be a parla­mentbe. A politikus asszonnyal megváltozott szerepköréről beszélgettünk. □ Mennyiben tér el a parlament alelnökének feladatköre a korábban vállalt képviselői te­endőktől? • A legfontosabb eltérés az, hogy alelnök- ként - ha az emelvényen ülök, vagy ebben a minőségemben jelenek meg valahol - min­denképpen pártatlannak kell lennem. De egyebekben nem jelent változást, hiszen sajtótájékoztatóimon vagy felszólalásaim­ban ugyanúgy pártpolitikus lehetek, mint eddig. Tehát jelentős változás csak akkor érezhető, ha külföldön vagy belföldön a par­lament egészét kell képviselnem. Ilyenkor ugyanis nem helyezhetek pártpolitikai ér­dekeket az összparlamenti érdekek elé. □ Vagyis nem okoz problémát a két feladat­kör összeegyeztetései • Nem. Könnyen szétválasztható a két sze­rep. A pulpituson pártatlanul kell az ülést vezetnem. Pontosan ezért kritizáltam any- nyit az elmúlt négy évben Szabad Györgyöt. Köztudomású, hogy milyen konfliktusok voltak az ülés vezetése miatt kettőnk kö­zött... Hát, most itt az alkalom, hogy bemu­tassam, hogyan képzeltem! A sors egyébként nagyon érdekes, mert hét­főn, amikor először vezettem az ülést, az el­ső felszólaló Szabad György volt. így első­ként éppen Neki köszönhettem meg a hoz­zászólását. □ Milyen változtatásokat szeretne végrehaj­tani a parlamenti ülések vezetésével kapcso­latban? • Az ülések vezetésében elsőrendűnek tar­tom azt, hogy valóban pártatlan legyen. Ezért mindenkinek egyforma eséllyel kell szót adni. A beszédeket az elnöknek nem szabad bírálnia, kritizálnia, de az or­szággyűlés tekintélyét meg kell őrizni. Ám, ezt nem azzal szeretném elérni, hogy leállí­tom a képviselői felszólalásokat vagy meg­jegyzéseket fűzök hozzá. A képviselői jogok gyakorlását egyetlen esetben sem fogom akadályozni. A parlamentben - a sértegeté­sek kivételével! - a képviselők saját felelős­sége, hogy hogyan politizálnak. Ebbe én nem kívánok beleszólni! □ A házszabály tervezett módosítása érinti az alelnöki teendőkről szóló fejezetet is? ® Egyetlen ponton. A tervezet szerint, ha az alelnök pártpolitikusként véleményt nyil­vánít valamelyik kérdésben, nem elnököl­het annak tárgyalásakor. □ Az alelnökké választását vita előzte meg. Milyen ellenvetésük volt a kormányzó pár­toknak az Ön személyével kapcsolatban? • Tudomásom szerint csak a szabaddemok­ratáik részéről merült fel kifogás. Eörsi Má­tyás és a hozzá tartozó SZDSZ-es kör elle­nezte a jelölésemet azért, mert a ma­gyar-ukrán alapszerződés aláírását annak idején nem támogattam. A személyemmel kapcsolatos vitában a parlamentnek azt kellett tehát eldöntenie, elfogadja-e vagy sem, hogy másként gondolkodók is részt vesznek az országgyűlés munkájában. Vé­gül is a képviselők kétharmados többséggel úgy döntöttek, lehetnek más vélemények is, mint amit a kormánypártok képviselnek. A politikai állásfoglalásaimat eddig sem ta­gadtam meg és a jövőben sem fogom. Ugyanazt képviselem a nemzetközi diplo­mácia keretei között is, amit korábban jó­nak tartottam. □ Az új országgyűlés elé került második tör­vénytervezet nagy vitát váltott ki. Ón sajtótá­jékoztatón fejtette ki, hogy összeférhetetlen­nek tartja a. polgármesteri és az országgyűl­ési képviselői munka együttes végzését. Miért? • Mert a törvényhozói és végrehajtói hatal­mat szét kell választani! Ez jogi vita, amely­ben minden felvilágosult elméleti gondolko­dónak az az álláspontja, hogy lehetetlen összeegyeztetni a két hivatást egy személy­ben. Én 1990-től következetesen mondom, hogy külön kell választani a hatalmi ágú­kat. Sőt, már akkor az volt a véleményem, hogy miniszter sem lehet parlamenti képvi­selő. Akkor még az MDF is tiltakozott ez el­len. Most viszont örömmel hallottam, hogy Szabad György ugyanazt mondta, amit én négy évvel ezelőtt. Kormányprogram: az ötödik lett a végső „Addig jó, amíg van miből engedni, amíg nem kell görcsösen politizálni” Pásztor Zoltán Budapest (ISB) - Hosszú tárgyalássorozat vé­gén csütörtökön délután elkészült az új kor­mány programjának végleges szövege. Az SZDSZ és az MSZP vezető politikusai a képvi­selői irodaházban végeztek el az „utolsó si­mításokat" a tervezeten, amelyet pénteken kapnak kézhez a képviselők. Baja Ferenc, az MSZP-s tárgyalódelegáció tagjának véleményére a megállapodás után voltunk kíváncsiak. □ Milyen feladatok maradtak az utolsó napra? • Immár a negyedik tervezetet vitatta meg a két párt koalíciós fődelegációja, a végső szöveg tehát tulajdonképpen az ötödik vál­tozat. Szerdán még az utolsó megbeszélése­ket tartották a szakbizottságok, ezért ezt követően a részkérdéseket ismét egyeztetni kellett a legmagasabb szinten. Például a gazdasági bizottság döntéseit minden ága­zattal összhangba kellett hozni. Bizonyos technikai munkák után - a terveknek meg­felelően - pénteken megkaphatják a képvi­selők tanulmányozásra az anyagot. A jövő héten tehát elkezdődhet az a parlamenti vi­ta, amelynek végén miniszterelnököt vá­laszt a testület és létrejön az a program, amely - remélhetőleg az elkövetkező négy évben - meghatározza a kormány mozgás­terét. Az utolsó tárgyalási napon tulajdon­képpen már nem voltak jelentősebb nézetel­térések, a gazdasági és a szociális problé­„Egy hajóban evezünk..." Fotók: Nagy Gábor mák összhangját próbáltuk megteremteni. Ebben a szakaszban a koalíciós tárgyalás is egyfajta kerékasztalként, érdekegyeztető fórumként működött. Természetesen Béké­si Lászlóval, a leendő pénzügyminiszterrel folytattuk valamennyien a legtöbb vitát. □ Melyek a legfontosabb elemei a prog­ramnak? • Ha egyetlen mondatban kellene összefog­lalni, akkor azt mondanám: a gazdaság, az érdekegyeztetés, a szociális partnerség, a modernizáció, a társadalmi béke és a nyu­gat-európai integráció. □ Született-e döntés a még függőben lévő sze­mélyi kérdésekben, gondolok itt elsősorban a Művelődési Minisztérium politikai államtit­kárának személyére? ® Erről nem tárgyaltunk, a programot sze­rettük volna befejezni, éppen azért, hogy a képviselőknek kellő idejük legyen a doku­mentum tanulmányozására. Személyi kér­désekről majd legközelebb lesz szó. □Az MSZP-t már érte kritika azért, hogy túl nagy engedményeket tesz az SZDSZ számá­ra. Ön nem tapasztalta ezt? • A kormányprogram tekintetében semmi­képpen sem, bár a kompromisszumkészség az én szememben sokkal inkább erény, mint hátrány. Az MSZP-nek van miből en­gedni, nem kell görcsösen politizálnia. Ez természetesen nem jelent megalkuvást, el­veink, értékeink feladását. A tárgyalások során két párt ült szemben egymással. Né­mely ügyekben az egyik, némelyekben a másik fél engedett. Én például nagyon saj­nálom, hogy a belügy nem Gál Zoltán, vagyis a szocialistáié irányítása alá került. Ezt akár személyes kudarcként is megélhet­ném, azonban a koalíciós megállapodás lét­rejötte óta „egy hajóban evezünk”. Az előbbi példánál maradva: Kuncze Gábor eredmé­nyes belügyminiszteri munkája az egész kormány megítélésére jó hatással van, és ez természetesen minden tárcára igaz. Volt egy rövid megtorpanása az Avas Táncegyüttesnek, amikor is megszűntek a Rónai Művelődési Központhoz tartozni, „egyedül" próbáltak szerencsét. A kísérlet nem hozott sikert, úgyhogy az elmúlt évben visszafogadta őket a Rónai Egye­sületi Művelődési Ház. Hamarosan rátaláltak a művészeti vezetőre is Tóth György személyében, aki annak ideién táncolt a „nagy Avasban". Felvételeink az évet záró gálaműsoron készültek. Fotó: Dobos Klára Az erdő emléke Fotó: Fojtán Lás­„Polifikai állásfoglalásaimat eddig sem tagadtam meg, a jövőben sem fogom"

Next

/
Oldalképek
Tartalom