Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-19 / 117. szám

8 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1994- Május 19-, Csütörtök-----------APROPÓ----------­K ikapcsolódás Bánhegyi Gábor Azt mondta hétfő kora éjjel a tévében Ba- leczky Annamária, hogy aki idáig fennma­radt, mert éppen nem tud aludni, az dől­jön hátra bízvást, mert egy habkönnyű víg­játékot fog látni a szemével. Hát én éppen nem tudtam aludni, úgyhogy hátradőltem és belekezdtem a rekeszizom­lazításba, mert az a csúfság már mégsem eshet meg, hogy mindenféle begörcsölések miatt nem tudok habkönnyen szórakozni. De milyen nagyon jól is tettem! Mert ugye amikor az első öt perc lepergése után egy­más arcát ütögették szorgosan a vasajtóba a lányok, akkor még csak halkan kuncog­tam. Amikor később az egyik pasit a kato­nai rendészek letartóztatják drogkereske­delem miatt, akkor már el-elkaccantottam magamat. Amikor az egyik amerikai kato­na leányzót sorozatos fegyelmezetlenségek miatt bezsuppolják a, büntetőszázadba, ahol húszkilós hátizsákkal kell futkorász- ni a tűző napon, akkor már felszabadultan vigyorogtam. A bugyborékoló-csukló bru- haházás akkorjött rám, amikor akiképzés vége előtt álló leányzó megkapja a bírósá­gi végzést, hogy a gyerekét elvették tőle. Vé­gül, amikor egy gyenge idegzettel ellátott hölgyemény a mosdóban felvágta az ereit, már a könnyeimet tórölgetve visítva röhög­tem és bőszen tömködtem az öklömet a számba, hogy a szomszédok fel ne jelentse­nek csendháborításért. Meg is állapítottam a film végén, ilyen jót és habkönnyűt már régen nem szórakoz­tam. Azóta böngészgetem is a tévéújságot, mikor adják már a Hamletet, a Bánk bánt, az Antigonét vagy a Machbetet, mert én már csak ilyen habkönnyű szórakozásra vágyó léha lélek volnék...-------------MOZI-------------­S zökésben (ÉM - CsM) - Ha egy fűmet újra feldolgoz­nak, annak megvan az a hallatlan nagy elő­nye, hogy már tudják, mi az, ami az előzőben jól sikerült, és azt meg is tarthatják. De ha egy filmet újra feldolgoznak, annak megvan az a hallatlan nagy hátránya, hogy könnyen bele­ragadhatnak az előző változat sémáiba. Hogy a Szökésben című filmnél mi érvényesült, az előny vagy a hátrány, azt csak azok a magyar filmrajongók tudhatják, akik videokazettán megszerezték a történet húsz évvel ezelőtti megfilmesítését. A mostani változatban (Roger Donaldson ren­dezte) Alec Baldwin és Kim Basinger, az el­durvult vűág egyetlen erkölcsös rabló-házas- páija próbálja túlélni a gonosz bűnözők ár­mánykodását. Ha egyszer rablók, börtönből szabadult bűnözők, hogy lehetnek erkölcsö­sek? Betyárbecsület is van a világon... És sze­relem. És szökés, számtalan akcióval - az éle­tért. Ennyi. Akinek ez nem elég, az olvassa el eme romantikus csemegét: a főszerepet játsszó színészek mindkét változat esetében össze­házasodtak a forgatás után... Üzenet — 25 év után Miskolc (ÉM) - Huszonöt léggömb emelke­dett a magasba a miskolci 10. Számú Általá­nos Iskola évnyitóján - jelezve a majd’ négy­száz tanulónak és az ott dolgozó felnőtteknek, jubüeumi, a 25. tanév kezdődik. És azóta is, az eltelt 10 hónapot számtalan megmozdulásuk tette emlékezetessé, amelyek sorát május 20- án, pénteken délután 5 órakor zárják a Rónai Művelődési Központban gálaműsorukkal. Biztosan sokan megkérdik maguktól, melyik is az a 10-es iskola? Pedig a Szentpéteri kapu ezen kicsi iskolája híres lehetne, hiszen hozzá­juk tartozik két speciális intézmény: a megyei kórház Gyermek-egészségügyi Központjában működő kórházi iskola, a rehabilitációs osztá­lyon folytatott gyógytestnevelés és manuális készségfejlesztés,, valamint a Kassai utcai Au- tista Tagiskola. És akkor még nem is szóltunk az idén szintén jubiláló (most 10 éves) angol- tagozatos oktatásról. Mindezt - és minden bi­zonnyal ennél még jóval többet - a negyedszá­zados évfordulóra megjelent Üzenet című is­kolai emlékkönyvből is megtudhatjuk. Az iskola Mosoly Gyermekközössége által szervezett gálán minden osztály, npnden ta­nuló bemutatkozik. Az utána következő tan- testületi ünnepi vacsorán, melyen a nyugdíjas kollégák is részt vesznek, Varga Ferencné, az iskola igazgatója négy, a kezdetektől, tehát 1969-től az iskolában dolgozó kollégának ad át - hagyományteremtő céllal - jubüeumi em­lékplakettet. ...és augusztus 20-án avattuk Műemléki nap alkalmából múzeumi napon - a tájházakról Boldogkőváralján nem abból a házból lett tájház, amelyik igazán megérdemelte volna... Fotó: Dodos Klára Miskolc (ÉM - DK) - Kevésbé kon­ferencia, sokkal inkább munkameg­beszélés jellege volt a Borsod-Aba- új-Zemplén megye tájházainak helyzete és állapota 1994-ben cím­mel tegnap a Herman Ottó Múze­umban megtartott rendezvénynek. De ez nem kritika, éppen a szerve­zők akarták így. Ázt szerették vol­na, hogy ott legyenek a szakembe­rek, illetve minél nagyobb számban az önkormányzatok képviselői. Am az érdeklődés az önkormányzatok részéről kisebb volt a vártnál. Erre köszöntőjében ki is tért Veres Lász­ló megyei múzeumigazgató. Tulaj­donképpen jellemzően azok a közsé­gek képviseltették magukat, ahol büszkék az emberek a tájházukra, ahol nincs semmi gond. Első előadóként Cseri Miklós a táj­házak kezelésének, fenntartásának országos és külföldi tapasztalatairól beszélt. O egy kicsit a múltba is né­zett, említette a ’74-es évet, amikor is egy rendelet szerint harmincmil­lió forintot különítettek el a népi műemlékek megvédésére. Több he­lyen skanzent alakítottak ki. Mis- kolcnak nem volt üyen szerencséje, bár annak idején a terv itt is elké­szült. A Diósgyőri vár környéke adott volna otthon az észak-ma­gyarországi térséget reprezentáló tájházaknak. A megyében a spon­tán tájházépítés valósult meg, el is készült 28 tájház, és még öt „folya­matban” van. Ez óriási szám a szak­ember szerint, hiszen van olyan me­gye, ahol csak öt ilyen építészeti em­lék van. És sajnos nem igazán volt jellemző annak idején az átgondolt­ság. Akkor a múzeumi szervezet csak válaszadó volt, megjelent a „nagy lokális patrióta”, segítséget kért, és többnyire kapott. De hogy melyik épületből legyen tájház, azt nem szakember választotta ki, in­kább a véletlen műve volt. Elké­szült, augusztus 20-án megnyitot­ták, szólt a zene, folyt a bor... aztán a fenntartásnál megállt a tudo­mány, egy év múlva leszakadt a mennyezet, mert nem törődtek vele. Kicsit másként, de hasonló a hely­zet most is, amikor a változások kö­zepette sok falu visszakérte a múze­umi szervezettől az épületet, hogy tényleg a sajátja legyen, és újra csak nem tudtak vele mit kezdeni... A tájház-ügyben kulcsszó a funkció. Vagyis az a fontos, hogy ne álljon az épület egymagában, ne legyen csend az udvarán, hanem énekeljen ott a dalárda, tartsanak akár vá­lasztási gyűléseket, tanítási órákat, vagyis a cél: életet vinni a házba, elérni, hogy a falu szerves részévé váljon. Hogy egyesületek, közhasz­nú társaságok, alapítványok tart­sák fenn, attól még messze va­gyunk, bár ez a jövő útja. Erről be­szélt Olajos Csaba területi főépí­tész, s azt javasolta, legyen norma­tív támogatás az épületekre is. Va­lamilyen mérőszámok alapján mi­ért ne lehetne meghatározni a tá­mogatást?! Elmondta azt is, hogy a tájházak annak idején nem elsősor­ban az idegenforgalomnak készül­tek, hanem alapvető cél a népi épí­tészeti kincseink megmentése volt, illetve a helyi identitástudat felerő­sítése. Ahol volt agilis ember, ott le­hetett eredményt elérni, ám ahol nem, ott az értékes épületek is el­pusztultak. Perkupán például gyö­nyörű épületegyüttes ment töntoe. Komlóskán - amely első volt a me­gyei tájházak között, és az utolsó szögig mindent a múzeumtól kapott a falu, ráadásul ott van az ország­ban eredeti helyén az egyetlen ka- bolás kemence - egyáltalán nem tartják fontosnak a tájházat, várha­tó, hogy a tetőszerkezet tönkre­megy. De, ahogy Vida Gabriella és Halász Rezső előadásában láthat­tuk, hallhattuk, tájházaink állapota nagyon heterogén. Van sok jó példa is. Édelényben például tényleg él a tájház, gyakran tartanak ott ren­dezvényeken, de Tardon sem ritka a lakodalmas... Diákverseny a jövő iskolájában Miskolc (ÉM - BG) - Alig több mint egy évvel ezelőtt megyénk francia szakos tanárai és középisko­lai igazgatói tanulmányutat tettek Franciaországban. Egyrészt azért, hogy megismerkedjenek a francia oktatási rendszerrel, másrészt pe­dig azért, hogy barátkozzanak. Ez a barátkozás olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy a Takács Márta igazgatta miskolci Avasi Gimnázi­um és a poitiers-i Lycée Püote Inno- vant között testvériskolai kapcsolat jött létre. Az üyen kapcsolatoknak pedig fo­lyományai is szoktak lenni. Ez a fo­lyomány tavaly novemberben kö­vetkezett be, amikor felkérés érke­zett a francia középiskolától, misze­rint ha akad az Avasi Gimnázium­ban olyan diák, aki számítógépes szoftvertervezéssel foglalkozik és késznek bizonyul a megmérettetés­re, akkor idén január elejéig öröm­mel várják a pályamunkákat. Nagy György tanár úr két diákja, az érettségi előtt álló Váncsa András és a hatosztályos gimnázium máso­dik osztályába járó tizennégy esz­tendős Marhefka István élt a lehe­tőséggel, elkészítették pályamun­káikat, majd vártak. A franciák nem kapkodták el az ér­tesítést, mert csak március végén küldték a levelet, hogy a két diákot kísérőtanáraikkal egyetemben szí­vesen látják az iskola székhelyén, a Poitiers melletti Futuroscope-ban. Biztosítják a szállást, valamint a Párizs-Poitiers közötti vonatjegy húsz százalékának a megtérítését. A készülődésre, az út megszervezé­sére, a szükséges költségek előte­remtésére kaptak egészen két he­tet, és ez napi hat-hét órás hosszas telefonálgatásokkal, egy utazási iroda és a Supernova Műszaki Fej­lesztési Alapítvány hathatós támo­gatásával éppen elégnek is bizo­nyult. A két diák Nagy György tanár úrral és a francia szakos Molnár Marian­nával egyetemben végül közel két napot töltött el a Lycée Pilote Inno- vantban, ahol már az első pillanat­ban láthatták, igazán nem kelhet­nek versenyre a csülogó-villogó- csattogó-daloló, látványosnál látvá­nyosabb szuperprogramokkal, szi­mulátorokkal. Az igaz, hogy Váncsa András grafi­kus szerkesztő programját és Mar­hefka István újszerű amőbajátékát a szakemberek szinte egymás kezé­ből kapkodták ki, a díjak ezt a két pályamunkát elkerülték. így p di­csérő oklevelek mellett a két mis­kolci diák elkönyvelhette azt a nem csekély erkölcsi sikert, hogy Ma­gyarországot elsőként ők képvisel­hették ezen a rangosnak számító versenyen. Változatok a Széchenyi-szoborra Mint arról lapunk olvasói már bizonyára értesültek, Melocco Miklós szobrászművész némileg meg­változtatta - a Miskolc város által megrendelt - Széchenvi-szobor tervét. Budapesten a Petőn Csar­nokban megrendezett Tavaszi Tárlaton láthattuk az új makettet, így most be tudjuk mutatni, hogy mi­lyen volt és milyen lett a Melocco Miklós által megformázott Széchenyi. Fotók: Fojtán László Hologramok Sárospatak (ÉM) - Óriáshologra­mokból rendeztek kiállítást a sáros­pataki Rákóczi Múzeumban. A vár Perényi-számyának termeiben be­rendezett tárlat június 15-ig - hétfő kivételével - naponta délelőtt 10-től este 6 óráig látogatható (pünkösd hétfőn nyitva). „Más-kép” Budapest (ÉM) - Közösség az Em­beri Fejlődéséért Kulturális és Tár­sadalmi Szervezet „Az ember más” címmel kétnapos multikulturális fesztivált rendez Budapesten az Arany János utcai Ifjúsági Cent­rumban. A rendezvény keretén be­lül május 22-én, vasárnap délután fél 2-kor Macskássy Izolda nyitja meg a „Más-kép” című kiállítást. Ezen a tárlaton megyénkből Pro- hászka László és Sályi László alko­tásai szerepelnek. Gitárzene Putnok (ÉM) - Gitár-estet rendez­nek a Gömöri Múzeumban május 21-én, szombaton délután öt órától. Előadók: Balogh Anita és Kulcsár István. Matyóföld-est Sátoraljaújhely (ÉM) - A Ka­zinczy Ferenc Társaság író-olvasó találkozón látja vendégül a mezőkö­vesdi Matyófóld írócsoport tagjait ma délután 5 órától a Kazinczy Mú­zeumban. A találkozó résztvevői Kiss Gyula, Juhász József, Hegyi Imre, Pap János, Pető János, Labo- da Kálmán, Dudás Sándor, Páz- mándi László és Cseh Károly. Erzsébet, a szent Sárospatak (EM) - A vártemplom oratóriumában berendezett Szent Erszébet kamarakiállítás megnyi­tójával kezdődik május 21-én, szom­baton délután 2 órakor - a sárospa­taki Római Katolikus Egyház, a Vá­rosi Önkormányzat, a Művelődés Háza és a Rákóczi Múzeum által közösen szervezett - Szent Erzsébet ünnepségsorozat. A kiállításmeg­nyitót követően délután 3 órától Család és karitász címmel kerek- asztal-beszélgetés lesz a Rákóczi Múzeumban. Május 22-én, vasár­nap az ünnepi szentmisét tartanak, délután vidán pünkösdölés lesz a várkertben, este 6 órától templomi hangversenyt ad a solymári női kar. Másnap, pünkösd hétfőn az érseki szentmisét követően a Szent Erzsé- bet-ereklyével körmenet indul a vártemplom körül. Délután fél 4-től Handel Messiás oratóriuma hang­zik el a vártemplomban a Zimányi- kórus közreműködésével. Tandíjfizetés Budapest (MTI) - A felsőoktatási törvénynek megfelelően szeptem­bertől a felsőoktatási intézmények hallgatóinak tandíjat kell fizetniük, de a jelenlegi helyzethez képest nem lényegi a változás - hallottuk Nagy Tibor Gyulától a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosz­tályvezetőjétől. A tárca ületékese utalt arra, hogy egy 1987-es rende­let értelmében most is fizetnek tan­díjat az intézmények által megha­tározott tanulmányi átlag alatt tel­jesítő diákok. Azt még a minisztéri­umban sem tudják, milyen feltéte­lek szerint és mennyit fizetnek a hallgatók a jövőben, mert az erről szóló rendeletet még nem készítette el a tárca. Egy éve létezik egy ren­delet-tervezet, amelyről még nem döntöttek házon belül. Nagy Tibor Gyula elmondta: a kérdést a napok­ban vitatják meg a Hallgatói Ön- kormányzatok Országos Szövetsé­gével. A főosztályvezető annyit még hozzátett: az új szabályozást csak fokozatosan fogják bevezetni. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom