Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-18 / 116. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994» MÁius 18., Szerda APROPO Érintés Dobos Klára Ismét egy világnapot élünk: a múzeumo­két. Ennek megünneplését 1977-ben a Mú­zeumok Nemzetközi Tanácsának XI. kon­ferenciáján határozták el Moszkvában. A határozat szerint a világnapnak a. népek közötti egyetértést és együttműködést kell szolgálnia. Volt hasonlóan jól hangzó jel­mondata is az ügynek:, A múzeumok a kul­turális csereakciók, a különböző kultúrák gazdagításának, a népek közötti béke, a köl­csönös megértés és együttműködés fejlesz­tésétiek fontos eszközei...” Azóta persze sok víz lefolyt a Szinván. Ma­gyarországon továbbra is több mint hét­száz múzeum, illetve múzeum jellegű in­tézmény működik, ám a múzeumok önál­lósága nagyobb, mint az elmúlt évtizedek­ben. És ennek nem csak jó oldala van. Ré­gen tudtuk, hogy ki fizeti a felújítást, mi a használó és mi a tulajdonos kötelessége, nem kellett szponzorok, alapítványi támo­gatások után rohangálni. Most hosszas vi­ták sorát idézi elő olyan evidensnek tűnő kérdések feltevése is, mint hogy kell-e ne­künk ortodox egyházi múzeum, adjon-e a város néhány milliót a Diósgyőri vár leg­fontosabb állagmegóvási munkáira, ki a felelős a szellőztetetten tájházak tárgy­anyagának tönkremeneteléért, értékes anyagoknak kell-e, és kinek kell helyet biz­tosítani... A múzeumi világnaptól persze nem oldód­nak meg ezek a kérdések, nem nyílik meg a bábmúzeum. Mégis hasznos lehet, hiszen odafigyeltet a szépségekre és a visszássá­gokra, a tárgyakra, melyek minket igazol­nak, s melyeket a kiállításokon megérinte­ni általában tilos. De ez nem mond ellent a múzeumi világnap lényegének, misze­rint a kiállított tárgyaknak kell megérinte­niük bennünket... Virágszemekkel T. Horónyi llus: Virágszemekkel (Egy bábművész életútja című könyvének be­mutatója ma, szerdán délután 2 órakor kezdődik a putnoki Gömöri Múzeum­ban. A műsorban közreműködnek: Ba­logh Anita (gitár), a Péczeli József Általá­nos Iskola Is a Serényi László Általános Iskola bábcsoportjai. Munkácsy-kép(ünk) Miskolc (ÉM) - A Herman Ottó Múzeumban a hét végéig tekinthető meg a Munkácsy-kiál- lítás, így A reneszánsz apoteózisa című, más­fél millió forintért megvásárlásra felajánlott festmény is, melyet közadakozásokból próbál a múzeum megvenni. Eddig közel háromszáz- ezer forintnyi felajánlást tett Miskolc város polgármestere, önkormányzati képviselők, két országgyűlési képviselő. Tízezer forintot ajánlott fel a Duett Szőnyegáruház, és tizen­háromezer forint gyűlt össze lakossági adako­zásból a kiállított kép mellett elhelyezett ur­nában. Külön köszönet illeti meg a Kilián Gimnázium diákjait az általuk szervezett gyűjtésért. A diákzsebpénzhez mérve a 20. Számú Általános Iskola is nagy összeggel já­rult a gyarapításához. A múzeum a gyűjtéssel egyidóben több hivata­los pályázatot is benyújtott a hiányzó összeg előteremtése reményében, ezek közül eddig a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnál sikerült ötszázezer forintot elnyerni. így az összeg nagyobbik fele, nyolcszázezer forint már rendelkezésre áll. A remekművet május végén, június elején a megye több városában is bemutatják, eddig Szerencs, Tokaj, Sátoraljaújhely és Sárospa­tak jelezte szándékát Munkácsy Mihály szüle­tése 150. évfordulójának ily módon történő megünneplésére. (Ma, a múzeumi világnap alkalmából a Her­man Ottó Múzeum kiállításai díjtalanul láto­gathatók. Eötvös József az Avasalján Miskolc (ÉM - FG) - Mire ezek a sorok megjelennek, a szobor már a helyén lesz. A Gagarin utcai Eötvös József Szakmunkásképző és Szakközépisko­la udvarán váqa, hogy a délután egy órak<?r kezdődő ünnepségen felavas­sák. És várják a diákok, a tanárok, az iskola dolgozói is, hogy megláthas­sák, milyen is lett a kész műalkotás.- Ez a szobor közös munka volt, hi­szen az első perctől az iskola műhe­lyében készült, és nagyon sokan se­gítették megszületését. Talán ez volt a küldetése is: összehoz­ni az embereket - mondja Balatoni Klára iparművész, miközben még az utolsó simításokat végzi a szob­ron az avasaljai otthonuk udvarán.- Amikor az igazgatónő, Forrai Já- nosné felvetette, hogy elkészíthet­ném a névadó szobrát, kicsit megle­pődtem, hiszen iparművész vagyok, bár már korábban is foglalkoztam a szobrászattal, de ilyen felkérésem még nem volt. Aztán csak elkezdett foglalkoztatni a gondolat. Nézeget­tem az Eötvös-portrékat, olvasgat­tam a műveit, majd szinte véletle­nül a kezembe került egy osztrák festő 1860-ban készült litográfiájá­nak másolata, a 47 éves Eötvöst áb­rázolta. Mitagadás, beleszerettem. Mindjárt elutaztam Ercsibe, az ot­tani emlékházban rábukkantam az eredeti litográfiára. Végül is, ez lett a kiindulási alap, illetve a bennem kialakult Eötvös-kép. Az iskola kö­zelgő negyvenéves évfordulója ha­táridőt szabott a munkához. Mind­össze 4-5 hónapom volt, ennek el­lenére csak akkor dolgoztam rajta, ha nem voltam fáradt. Négyszer raktam fel a vázra az agyagot. Elő­ször szembenézett, de a frontális be­állítás túl statikus volt, aztán meg­döntöttem egy kicsit a fejét, ahhoz viszont már új vázat kellett építeni, addig alakítgattam, amíg nem érez­tem, hogy „megszólal”. Arra töre­kedtem, hogy minden oldalról Eötvös József és Balatoni Klára „beszéljen”. Persze én is beszéltem neki — mondja nevetve a művésznő -, reggelenként is mindig bemen­tem hozzá, hogy köszönjek neki. Délután jöttek a gyerekek, nézték, hogy dolgozom, kérdezgették, mit miért csinálok, és persze elmondták a véleményüket is. Most már sajná­lom, hogy nem készült videofelvétel, mert a következő díszítőszobrász­tanulóknak nagyon jó oktatófilm le­hetett volna. Balatoni Klára iparművész máso­dik éve tarnt az Eötvös József Szak- középiskolában — ötvös az Eötvös­ben. Büszkén mesél diákjai sikerei­ről, szereti a tanítást. ígaz, hogy emiatt kevesebb ideje marad a saját munkáira, de nem bánta meg, hogy „tanítónak” állt. Ha annak idején visszautasítja a meghívást, akkor például ez a szobor sem készülhe­tett volna el. Ez mindenképpen je­lentős állomás az ő életében is. De az iskola, az ott tanuló diákok szá­mára sem lehet közömbös ez a szo­bor, és az az emberi tartás, életfelfo­gás, amit az iskolanévadó képviselt. Igaz, nem Eötvös volt kora legradi­kálisabb reformere, de mindvégig hú maradt ifjúkori elhatározásá­hoz: a népért élni, a népet szolgálni. Ezt tette miniszterként, amikor el­készítette és elfogadtatta a népisko­lai törvényjavaslatot. Ezért is író­dott a feudalizmus bástyái, a me­gyerendszer elleni vádiratként fel­fogható regénye, A falu jegyzője. És leszámolva az öncélú költészettel, erről szól híres ars poeticája is: „Kit nem hevít korának érzeménye, Sza­kítsa ketté lantja húrjait...” * Az Eötvös József Szakmunkásképző és Szakközépiskolában - az intéz­mény fennállásának 40. évfordulója tiszteletére - ma délután 1 órakor Balatoni Klára Eötvös-szobrának felavatásával jubileumi ünnepség­sorozat kezdődik. Holnap az Eötvös- napok keretében rendezik meg a szakmunkástanulók megyei szava­lóversenyét, lesz „Ki mit tud?”, kiál­lítás nyílik az iskola tanulóinak munkáiból. Még a péntek is a vi­dámságé és a játéké, de szombaton újra ünneplőbe öltözik az iskola: a végzős diákok búcsúznak iskolájuk­tól, tanáraiktól, társaiktól, és az idén először Eötvös Józseftől is. Csajkovszkij dobta a mentőövet Miskolc (ÉM - BG) - Az első kifeje­zetten meleg tavaszi estétől meg- mámorosodva a bérletesek egy ré­sze úgy döntött, nem izzasztja ma­gát hétfőn a Miskolci Nemzeti Szín­házban, így a Miskolci Szimfonikus Zenekar Szezonbérlet-sorozatának utolsó előadását jó erős háromne­gyed ház fogadta. A koncert Király László Zala-táj cí­mű zenekari szvitjének bemutatójá­val indult. A programfüzetben ma­ga a szerző közölte gondolatait alko­tásáról, amire a nézőknek nem iga­zán volt szüksége, mert Király László két ízben is közölte az olva­sóval, nem érdemes keresni a főté­mát, mert bár az ott van, csak ép­pen felismerhetetlen. Azért akad­tak teljesen világosan felismerhető dallamok (egy népdal, egy korálimi- táció), zsánerképek (egy katonai pa­rádé dobpergése), világosan nyo­mon követhető, logikusan építkező népdalfeldolgozás, a bartóki harmó­niavilág megidézése. Nagyjából- egészéből azonban a szerzőnek iga­za volt, a néhol megjelenő világos pillanatokat leszámítva nem igazán lehetett érteni, mit is akar Király László tulajdonképpen közölni. Ä jószándék biztos megvolt az alkotó­ban, csak a kiközvetítés nem sikere­dett tökéletesre. A Zala-táj többnyi­re érdektelenségre kárhoztatta a befogadót, aki végighallgatta ugyan a produkciót - mert a Zala-táj a hallgatható kortárs alkotások kate­góriájába tartozik -, de nem tett rá különösebb benyomást. Ez a közöny nyomaszthatta kissé a zenekart is, mert Beethoven C-dúr zongoraversenyének harsány beve­zetője is kissé nyomottabbra sike­rült, mint ahogy azt a Mester meg­álmodta. A szólista Prunyi Ilona sem segített eleinte ezt a hangula­tot feloldani. Vagy a szokatlan, fül­ledt meleg, vagy a számára szokat­lan zongora tette, de az első tétel­ben csak kereste Beethovent. Ke­mény, kopogós játékával inkább a megfontolt Haydnt idézte, mint az ifjú, kirobbanóan jókedvű Beetho­vent. A második tételben azonban megtörtént a bőséges kárpótlás, Prunyi Ilona kétséget sem hagyott afelől, hogy a Mester szándékai sze­rint a lírai tétel jóformán csakis a zongoráról szól, értő formálással, hatalmas biztonsággal varázsolta elénk Beethovent. A harmadik té­telben ahelyett, hogy ez a szárnya­lás folytatódott volna, ismét idege­sebbé vált a hangulat. A művésznő nem élt igazán a Mester kínálta di­namikai lehetőségekkel, néha úgy tűnt, mintha csak piano és forte lé­tezne. A mű vége felé ez a feszültség lassan feloldódott és Prunyi Iloná­nak is köszönhetően egy fergetege­sen, diadalmasan száguldó Beetho­ven köszönt el a közönségtől. Csajkovszkij V. e-moll szimfóniája szinte egyetlen, baljós hangulatú, gyászzene hangulatát idéző motí­vumra épül. Az első tétel elején ez a megváltoztathatatlanba való beletö­rődés árasztotta el a befogadókat, de a Mester nem adja olyan könnyen fel, mint a közönsége, kemény küz­delmet vív sorsa ellen. Az első tétel megpróbáltatásaiért Csajkovszkij egy gyönyörű lírai tétellel ajándé­kozza meg a hallgatókat, amely egyúttal az oly sokat mellőzött kürt jutalomjátéka. Egyetlen pici szép­séghibája talán ennek a tételnek, hogy a Mester a középrész végén ki­csit túlhangszereli a művét. A har­madik és a negyedik tétel már egyértelműen fricskát ad az alapmo­tívumnak, egy felszabadult hangu­latú tánctétel és egy meglehetősen méretesre sikeredett szárnyaló finá­lé robbantja szét az első meleg tava­szi este bágyasztó hangulatát.Ko- vács László ezen az estén a megszo­kottnál feszültebben, és éppen ebből adódóan temperamentumosabban, dinamikusabban irányította a zené­szeket, akik ezen a koncerten is bi­zonyították, a Zala-táj érdektelensé­ge nem kizárólag a játszók számlá­jára írandó. A pápuák világa — Izsófalván A pápuák világa címmel nép­rajzi kiállítás nyílt az Izsó Mik­lós Művelődési Ház kiállítóter­mében. A tárlat anyagát a Gö­döllői Városi Múzeum Docsálot- ta az izsófalviak rendelkezésé­re Ignácz Ferenc Ausztráliában élő néprajzkutató gyűjteményé­ből. A tárlat június 16-ig tekint­hető meg. A gazdag formakin­csé' tárgyak segítségével megis­merhetjük Pápua U|-Guinea la­kosainak hétköznapjait és ün­nepnapjait - faragások, szer­tartási maszkok, használati eszközök, fegyverek és öltözé­kek idézik az európai szemnek szokatlan tárgykultúrát. Felvé­telünkön egy korogo maszk előtt áll a látogató. Fotók: Dobos Klára A fizikus Sárospatak (ÉM) - Az idén 75. esz­tendeje annak, hogy meghalt Eötvös Loránd, a legnagyobb magyar fizi­kus. Ebből az alkalomból ma délu­tán Eötvös Loránd élete és munkás­sága címmel nyílik kiállítás a sáros­pataki Árpád Vezér Gimnázium­ban. Ezt követően délután fél 3-tól dr. Radnai Gyula egyetemi docens, a fizika tudományok kandidátusa tart előadást Eötvös Lorándról. Iskolás kiállítás Kazincbarcika (ÉM) - A barcikai Központi Általános Iskola tanulói­nak munkáiból nyílik kiállítás má­jus 19-én, csütörtökön délután 2 óra 45 perckor a Kazincbarcikai Gyer­mekkönyvtárban. A tárlatot Szer­dahelyi Sándor festőművész ajánlja a közönség figyelmébe. A megnyi­tón a Kodály Zoltán Állami Zeneis­kola tanulói adnak műsort. Eszperantisták Miskolc (ÉM) - Az Országos Köz­oktatási Szolgáltató Iroda május 13. és 15. között szervezte meg az álta­lános iskolai tanulók tanulmányi versenyének döntőjét orosz és eszpe­rantó nyelvből. Megyénkből tizen­hét versenyző indult a megmérette­tésen - köztük a Diósgyőri Általános Iskola öt tanulója is. Tanulók először szövegértő, szöveg- szerkesztő képességeikről adtak számot írásban, majd a verseny 2. napján a zsűri a memoriter szövege­ken a kiejtésüket, a szituációs játék során pedig társalgási készségüket vizsgálta. Ä Diósgyőri Általános Is­kola tanulói közül Farkas Ildikó 7. osztályos tanuló I. helyezett, Nagy Zsuzsanna 8. osztályos tanuló ugyancsak II. helyezett lett, míg Le- viczky Melinda, Karmanóczki Anikó és Farkas Ágnes a 8. évfolyamosok versenyében III. helyezést ért el. Károlyi-napok Gönc (ÉM) - Károlyi-napok ren­dezvénysorozat kezdődik el ma dél­előtt fél 9-től emléktábla koszorú­zással és a diákönkormányzati nap diákigazgatójának bemutatkozásá­val Göncön a Károlyi Gáspár Álta­lános Iskolában. Délután kettőtől aszfaltrajzverseny lesz a Károlyi Gáspár úton, illetve csoportos láto­gatás gönci mesterek (fazekas, ká­dár, bognár, mézesbábos, gyertya­öntő, szíjgyártó) műhelyeiben. Má­jus 19-én, csütörtökön körzeti ta­nulmányi versenyeket rendeznek az iskolában, illetve történelmi ve­télkedőt Károlyi Gáspár és kora címmel. A péntek a sporté, majd a rendezvénysorozat zárásaként este hattól táncház lesz. Román írók Bukarest (MTI) - Viharos tanács­kozást tartott hétfőn a Román írószövetség. A közgyűlésen az 1875 tag közül csak 475-en jelentek meg. (200-an nem élnek az ország­ban, 150-en pedig éppen külföldön tartózkodtak - köztük Mircea Di- nescu, aki az 1989-es fordulat ide­jén bejelentette a Ceausescu-rezsim bukását a televízióban, s akit a tes­tület elnökévé választottak. Dines- cu később pénzügyi'és személyi vi­tákba keveredett az írószövetség más vezetőivel, lemondott tisztségé­ről és a napokban megtartott sajtó- értekezleten is élesen ostorozta utó­dait). A megjelentek alacsony szá­ma miatt a résztvevők eltekintettek a tisztújítástól, s egy évvel meg­hosszabbították az 1990-ben meg­választott vezetés mandátumát. A 127 tagú elnökségben 12 magyar irodaimái’ vesz részt, s a szövetség­nek 165 magyar író a tagja. A beszámolóból és vitából kitűnt, hogy az írószövetség az elmúlt években egyszerűen tönkrement. 1990 januárjában 130 millió lej volt a számláján, ami akkor jelentős ösz- szeg volt-jelenleg a kassza gyakor­latilag üres, ezért a vezetés idén áp­rilisban bérbe adta a Calea Victore ei-n, a város egyik főútvonalán lévő elegáns székházat kaszinó céljára egy külföldi cégnek, hogy valame­lyes jövedelemre tegyen szert. 1990 elején 10 irodalmi folyóiratot jelen­tetett meg a szövetség, ezek száma rövid idő alatt 25-re emelkedettje- lenleg az írószövetség folyóirata­ként csak a kolozsvári Helikon és a bukaresti, hosszabb szünet után Új­ból „feltámadt” Contrapunct kerül az olvasókhoz. A .

Next

/
Oldalképek
Tartalom