Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-17 / 115. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994. Május 17», Kedd--------------TÉKA--------------­K apu Horpácsi Sándor Miskolc (ÉM) - A címlapon alma, amelyből hernyók bújnak ki, rajtuk politikus fejek (Horn, Torgyán, Kuncze, Surján, Palotás, Bo­rosé). A lap még a választások előtt jelent meg - reméljük nem utoljára. Ezt azért jegyzem meg, mert. az utóbbi időben rendszertelenül je­lenik meg - időnként összevont számmal -, mert állandóan pénzzavarral küzd. Ennek okát pedig a főszerkesztő (Brády Zoltán) leve­léből tudtuk meg. Kissé naivan a lap indítása óta távolságot próbált tartani a pártoktól, azaz egyiknek sem kötelezte el magát. Érde­kes dolgokat tudunk meg a PÉNZ és a sajtó- szabadsag viszonyáról, illetve a mögöttünk hagyott négy évről. Összegezve: az a sajtó sza­bad, amire pénzt tudsz szerezni. A pénzt pedig (csak) „pántlikázva” adják, szolgálatot várnak érte. Nem feltétlen reklámot, mert az a fejlett demokráciákban korrekt üzlet. Brády vélemé­nye lesújtó az elmúlt négy évről. Pénzek jöttek mentek bankokból magánzsebekbe, félig, alig titkolt maffiák, klientúrák működtek. Hasonló hangnemű Siposhegyi Péter cikke is (Az uralom pszichológiája). Arra biztat, hogy május 8-an menjünk el szavazni (megtörtént), de ne legyenek illúzióink (nincsenek). „Ahogy Nemeth Miklós hagyott néhány felrobbant pe­tárdaroncsot a magyar közéletben, úgy hagy­nak a tisztelt utódok is. Mégpedig semmivel sem kevesebbet. Szétzilált gazdasággal, meg­romlott emberi viszonylatokkal nem lesz könnyű megbirkózniuk az utódoknak.” Elma­radt a sokat szajkózott számonkérés, mond­hatnék egymásra torlódtak, mert közben újabb számonkémi valók termelődtek ki. Más megközelítésben mondja ezt Hollai Hochs Ot­to (Nyugati szemmel, Csak az egységben az erő). Legyen elég a mocskolódásból, a minden-: féle nosztalgiákból. Keressük együtt a kijára­tot. Még akkor is, ha a magyar történelem sok rossz példát mutatott eddig, írja Hollai Né­metországból. Sok megfontolandó gondolatot vet fel Susanne Miller (szintén Németország­ból) A német szociáldemokrácia útja Gbdes- berg felé. címmel. A német szocdem akkor lett tömegpárt, majd jutott hatalomra (Brandt, Schmidt), amikor szakított a marxizmussal, az osztályharc elmélettel - és Moszkvával. Messze múltunk ködbe vész. Most a genetiku­sok fogalmazzák át a finn-ugor nyelvrokonság tételét. Érd.y Miklós (USA) Észrevételek a ma­gyarországi japán genetikai vizsgálatok kiér­tékeléséhez című írása cáfol, új szempontokat kínál. Mint ahogyan Szekeres István: Rég­múltunk írásjelekben című dolgozata is. Remélhetően nem indul lijabb vita 1956 defi­niálásáról, értékeléséről, noha a történészek meg nem tettek meg mindent. Dr. Ravasz Já- nosné Egey Etelka Fiam, ne fordulj..., Pilla­natképek Í956. október 23-tól napjainkig cím­mel a saját kálváriáját, börtönéveit úja meg. A múltat nem lehet betemetni, jobb feltárni. Irodalmi délután Miskolc (ÉM) - Dr. Czigány Lóránt pro­fesszor lesz az Egyetemi irodalmi délutánok című előadássorozat következő vendége. Ma, kedden délután három órától a Miskolci Egye­tem Bölcsészettudományi Intézetében (III. em. 108-as terem) az emigráns és hazai iroda­lomról tart előadást. Holnap ugyanitt szintén délután háromtól A kései Radnóti címmel Dr. Szabolcsi Miklós akadémikus előadását hall­gathatják az érdeklődők. Kisebbségi mozi Budapest (MTI) - Kisebbségi mozi nyílik má­jus 19-én, csütörtökön Budapesten. A Lőrinc pap tér 3. szám alatt, az egykori Egocentrum helyén olyan filmeket vetítenek majd, ame­lyek nemcsak a kisebbségi lét kérdéseit vetik fel, hanem bemutatják azokat az értékeket is, amelyekkel a kisebbségek gazdagíthatják a többség kultúráját - tájékoztatta az MTI-t Ró­zsavölgyi Adél, a mozit működtető Másképp Alapítvány kuratóriumának tagja. A mozit megálmodó fiatal értelmiségiek tágan értelmezik a kisebbségek fogalmát: nemcsak a nemzeti és etnikai minoritást értik alatta, ha­nem azokat is, akiket a társadalom előítéletei vetnek ki, sőt azokat is, akik nem tartoznak bele az euro-atlanti kulturális vérkeringésbe. A másság elismertetésének jegyében rendez­nek majd a pince-moziban fesztiválokat, kiál­lításokat, kerekasztal-beszélgetéseket és kon­certeket is, és ez a szellem hatja majd át a filmvetítéseket megelőző rövid bevezető előa­dásokat. A mozi működéséhez több alapítvány adott támogatást, a helyet a Narancs Alapít­vány biztosította, de segítséget ígértek külföl­di kisebbségi szervezetek és néhány Budapes­ten működő külképviselet is. Az első héten a. tiszaeszlári perről szóló Verzi­ót, egy, az amerikai feketék életéről forgatott filmet, a haláltáborba tartó vonatról való meg­menekülést elmesélő Az éjszaka gyémántjait, valamint A cigánytábor az égbe megy címii al­kotást vetítik. Hogy tündököljön a nyomor Beszélgetés cigányokról, antropológiáról, fotókról... Bódi László felvétele Sajókazán készült Dobos Klára Putnok (ÉM) - „Engem nem érdekei: legyen néger, nekem akkor is a testvé­rem, legyen magyar, akkor is a testvé­rem. Nekünk télén egy kunyhónk le­gyen, csak boldog legyek, amikor a családom is boldog. Ezt a boldogságot nem akarom úgy elveszíteni, hogy a cigány népet elnyomják, mer sokan nem tudják, hogy még nem nyúltak be a cigányok belső részébe, a külsőt lás­sák csak, a hajukat meg a barna bőrü­ket. Pedig a cigányok egy magyart ha egyszer befogadnak, az életbe nem dobják ki, többe nézik, mint a saját testvérét!" Hogy befogadták, azt érzi Bódi László egyetemi oktató is, akinek a sajókazai cigányokról készült képe­it most a putnoki Gömöri Múzeum­ban láthatják az érdeklődők. O csak életképnek mondja a fotókat, talán meg is riad, mikor megjegyzem, hogy azért ezek többsége nyugodtan mondható művészinek. • Az ember azokat a szeleteket, pil­lanatokat merevíti ki a valóságból, melyekről úgy gondolja, az archime­desi pontja annak az eseménysor­nak. Vagy sikerül elkapnia, vagy nem. Ha lemaradt volna, esetleg ki­vár egy új ciklust, mert ezek a folya­matok általában - bárha másként - ismétlődnek. □ Valami ilyesmi a, dokumentum- meg a szociofötó... • Nem hiszem, hogy ezek szociogra­fikus fotók lennének. A szociográfi- kus fotó számomra az, amikor a fo­tós bepréseli a személyiséget az adott közegbe. Én nem nagyon használok különleges optikákat, mert azokkal a geometriai perspek­tíva szociális perspektívává torzít­ható. Színes filmre is azért dolgo­zom, mert a fekete-fehér önmagá­ban is dramatizál. Azt. akartam, hogy a képeken tündököljön a nyo­morúság... □ Különleges érzékenysége van a gesztusok iránt Sok olyan képe van, amelyen mintha kifejezetten erre koncentrálna. Egy a sok közül a ke­nyérszelő kisfiú, aki a képen kora­vén. Arc. és mozdulat. Direkt ez, vagy véletlen? • Szeretnék majd egy olyan soroza­tot, amelynek az lesz a címe, hogy Imago Dei in Homine, Isten képe az emberben — a történelmi Gömör vármegyében lakó idős, halálba me­nő aszott arcokról. Gyűlik olyan anyagom is - hiszen az ember sokfe­lé mozog, a gyimesi csángó közös­ségben vagy hegyi pásztorok között -, hogyan szelik meg a kenyeret a különböző kultúrákban élő embe­rek. Próbálom az azonos célú, de mégis más-más megjelenési formá­jú gesztusokat „összegyűjteni”, ha­sonlóságokat, különbözőségeket fel­fedezni. S amit ezzel célomnak ér­zek, az az egymás iránti tolerancia kialakítása. De persze más rétegei is vannak. Maradjunk ennél a ci­gány kiállításnál. Ezzel a cigány kö­zösség megnyilatkozik a magyar kö­zösség előtt. Ez a cigány közösség számara egy lehetőség, hogy a saját kultúrájuknak - és ez már rajtam múlik - minél mélyebb szférái meg­nyilatkozhassanak, kitapinthatok legyenek. Ezért párosul a fotóanyag a dramatizált interjúanyaggal. Itt elég kevés interjúrészlet fért el, ám ha az ablakon kitekintünk, ugyanaz a világ mozgóképekben is látható. Érdekes volt figyelni, hogy ugyanaz történik kint, mint ami bent, a ki- szuperált mosógépet cipelték, vagy a porban ültek félmeztelenül a gye­rekek. Mert kint is egy elgettósodó cigány lakosságú kapualj van... De még meg sem nyílt a kiállítást, már olvashattuk a cigányellenes gárdá­nak a bejegyzését a vendégkönyv­ben. Ezért is érzem a tárlat létjogo­sultságát. Teret, kell adni a cigány közösségeknek, hogy megnyilatkoz­zanak. Azaz én cigányokkal kapcso­latban is nemzetiségről beszélek, és ezt komolyan is gondolom. Ha be­szélünk zsidó, meg szerb, horvát, ruszin nemzetiségről, akkor bátran beszélhetünk a lakosság a hét-nyolc százalékát kitevő cigány nemzeti­ségről. Ezt könnyebben mondja az ember, amikor látja, milyen specifi­kus belső törvényszerűségeik van­nak ezeknek a közösségeknek. Igenis van szokásrendjük, kiművelt kultúrájuk, csak olyan minimális materiális környezetben élnek, hogy nagyon finom érzék és sok együttlét szükséges, ahhoz, hogy ezeket észrevegye az ember. □ Ez nem az ő igénytelenségüket bi­zonyítja.? • Én sokkal inkább igénytelenség­nek és tragikusnak ítélem azt, hogy akár a volt Jugoszlávia területén városokat és falvakat lehet eltipor­ni, kultúrákat a földdel egyenlővé termi, és azokra a hírekre már az ember oda sem figyel. A bennünket körülvevő túlmaterializált környe­zet a végóráit éli. Az ember megte­remtett egy olyan materiális aurat saját maga számára, amibe bele fog fulladni. Az egész tárgyi világ a lét­rehozott bonyolultság már nem berniünket szolgál ki, hanem mi szolgáljuk ki azt. A túlmaterializalt környezet, a belső, lelki életünk ro­vására megy. Szerintem jelenleg egy rendkívül erős válságállapot van. Most pótolnunk kell, amit az ember érzelmi, érzéki síkon elveszí­tett. Leginkább a művészet képes arra, hogy az embernek a tudatalat­ti és a tudatos szféráját összebékít- se, egyensúlyban tartsa a személyi­séget. Nem maga az alkotás a fon­tos, hanem az alkotásokra való fo­gékonyság és az abban való gyö­nyörködés. □ Meghallgathatunk bár egy Máié passiót, ám az csak időleges, pilla­natnyi kikapcsolódás... • De nem kikapcsolni kell, hanem bekapcsolni. A partikulán,s emberi szférából kell egy egyetemesebb lép­tékbe jutni. Számomra már jól jár­hatók ezek a küszöbök... Viszont jó ellenpélda a cigányság kultúrája. Ók végül is megmutatják azt, hogy organikus közösségként lehet mű­ködni egy minimális materiális esz­köztárral is. Más kérdés, hogy ez esetleg milyen piszokkal és mellék- termékkel jár együtt, de tudni kell, hogy a piszok nem etnikai sajátos­ság. Ezt akkor érzékeli az ember, mikor elmegy egy lakótelepi volt bá­nyásznegyedbe, észreveszi, hogy a tradíciónak a munkahelynek az el­vesztése egyik napról a másikra családokat a nyomor szélére sodor, és ott is ugyanígy leépül az a tárgyi világ, amely őket körbeveszi. A hu­szadik század végén a materiális tisztátalanság nem lehet igazán a kultúra mérőfoka. Az a kultúra, amelyben a generációkról gondos­kodnak, amely organikus közösség­ként funkcionál, amelynek van egy, a közösség számára bevált és biz­tonságot nyújtó belső világképe, az bármilyen más kultúrával egyenjo­gú.,, □ On itt beszél az organikus kö­zösségnek a. csodájáról, a dolgo­zószobájában, könyvek között, író­asztal mellett... • Igen, ez biztos menedék számom­ra, de keveset vagyok itt. Életem nagyrészét más emberekkel, közös­ségekkel töltöm. De mégis nagy lel- kiismeret-furdalás számomra, hogy itt lakom. Az a titkos vágyam, hogy létrehozzak egy szolgálatot egy ala­pítványon keresztül, amellyel ilyen közösségeket lehet támogatni. Azt hiszem, akkor kezdődik a tragédia, amikor a materiális tisztátalanság odáig jut, a hiány olyan fokú, hogy az egészségi állapotot befolyásolja. Akkor indulni kell, és nem lehet azt mondani: megérdemlik, hogy így él­nek. Be kell valamilyen módon avatkozni, de ez nehéz. Nem tudom, hogy a nyomortelepen egy anyától szabad-e elvenni a gyermekét, vagy mégis hagyni kell, hogy együtt élje­nek. Ez megint sok belső feszültség forrása. □ Azt. mondja, a cigányok megnyil­vánulása. a magyarok felé... Am. ez inkább csak az On Játéka”, mert ők nem tudják, hogy na, most megmu­tatkozunk, kiállíttatunk. Önt befo­gadták, elfogadták, Önnek mutat­koztak meg... • Azt hiszem, hogy lehet róluk úgy fényképeket készíteni, hogy tudják, ók vannak rajta, és mások is felis­merik azt, akit ábrázol. De hogy a kultúrának az egyébként vizuálisan csak nagyon nehezen megragadha­tó, és a vizuális információ mellé csak asszociálható rétegei is meg­nyilatkozzanak, az nagy munka. Ajzt kell megjeleníteni, mennyire vannak kiszolgáltatva a politikai, gazdasági, társadalmi változások­nak, hogyan gondoskodnak egy­másról a generációk... az apró gesz­tusokat kell észrevenni: ahogy a ci­gányember a kenyérrel akarja le- fényképeztetni magát, vagy a tűz­nél, ami a szereplésen túl természe­tes kötődést jelez az életelemekhez; hogy a meztelenség,' amit mi félre­értelmezünk, az itt mennyire ter­mészetes. Persze az archetípusok­ban való megnyilatkozások is mez­telenek és ruhátlanok... Ehhez a munkához a kamerát el kell rejteni. □ Miért a sajókazai cigányokat „választotta”? • Mikor megalakítottuk a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszékét, úgy gon­doltuk, olyan antropológiát hozunk létre, ami nem valamiféle nosztalgi­kus amerikai indián kultúrák kuta­tásával igyekszik majd foglalkozni, hanem az antropológia elméletét, il­letve a gyakorlatban levont eredmé­nyeit igyekszik a közép-kelet-euró- pai etnikumok feltérképezésére és mélyebb megismerésére hasznosí­tani. így természetes módon került elő a magyarországi cigány nemze­tiségi kultúra mint kutatási terület. De mar tanszéken túl is terjed a do­log, történettudományi, szociológia, politológia, irodalomtörténeti tan­székekről is próbáljuk bevonni a kollégákat, hogy kialakítsunk egy kelet-magyarországi cigány kutató­bázist. Beadtam egy pályázatot a Soros Alapítványhoz a magyaror­szági, felvidék: és erdélyi cigányság komplex vizsgálatára, ami első dí­jas lett, tehát úgy néz ki, hogy ez a kutatás a jövőben anyagi támoga­tást is kap, így van remény, hogy végigvigyük. Szociográfiai tanul­mányköteteket, inteijúköteteket, fotóalbumokat megjelentetését is tervezzük a cigányságról. Matyóföldest Sátoraljaújhely (ÉM) - A Matyó- fóld írócsoport tagjai - Kiss Gyula, Juhász József, Hegyi Imre, Pap Já­nos, Pető János, Laboda Kálmán, Dudás Sándor, Pázmándi László és Cseh Károly - mutatkoznak be má­jus 19-én, csütörtökön délután 5 órától a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeumban. A verseket Farkasné Gábor Ezsébet tolmácsolja, a matyó és bükkaljai dalokat Kovács Gabri­ella énekli. A műsorvezető Cseh Ká­roly. A találkozó után dedikálják köteteiket az alkotók. Sárospatak (ÉM)«- Húszéves a sá­rospataki Művelődés Házában mű­ködő díszítőművész szakkör. Ebből az alkalomból ma délután 5 órakor kiállítás nyílik a Művelődés Háza galériájában. Akadémiai kft. kiadványok Budapest (MTI) - Sikeresen zaj­lott le az Akadémiai Kiadó és Nyomda privatizációja - tájékoztat­ta az MTI-t Zöld Ferenc igazgató hétfőn. Mint elmondta, az átalaku­lás során sikerült elkerülni, hogy a vállalat külföldi tulajdonba, vagy szakmailag nem felkészült vezetők kezébe kerüljön. Zöld Ferenc hangsúlyozta, hogy a továbbiakban kft.-ként működő kia­dó arculata, kiadványainak jellege, kiadói politikája a jövőben is válto­zatlan marad. A privatizáció nyo­mán kialakult helyzetben felmerül­tek tulajdonjogi problémák - példá­ul egyes sorozatok esetében - de mint azt az igazgató hangoztatta, bízik abban, hogy ezekben a kérdé­sekben sikerül megoldást találnia az MTA-nak, illetve a kiadónak. Zöld Ferenc beszámolt az Akadémi­ai Kiadó újdonságából is. Mint mondta, az Ünnepi Könyvhétre je­lenik meg Márai Sándor életmű so­rozatának legújabb kötete. Ebben az író újságcikkeit, publicisztikáit, gyűjtötték össze. Szintén egy élet­mű sorozat új darabjaként kerül majd a könyvesboltokba Sütő And­rás: Engedjétek hozzám a szavakat című munkája. Könyvhéti újdonság lesz a Kristó Gyula professzor által szerkesztett Korai magyar történeti lexikon is. A kötet a 9-14. századi magyar történelem legfontosabb tudnivalóit foglalja össze több ezer címszóban. Magyarok Párizsban Párizs (MTI) - Hatalmas sikerű előadást tartott vasárnap este a pá­rizsi Magyar Intézetben a Nemzeti Színház kis társulata, tagjai között a hazai színjátszás két olyan kima­gasló képviselőjével, mint Tolnay Klári és Sinkovits Imre. Az intézet zsúfolásig megtelt színháztermében előbb Hámori Ildikó, Juhász Judit és Fülöp Zsigmond lépett színpadra Szép Ernő Kávécsamok című da­rabjában, majd Tolnay Klári és Sm- kovits Imre főszereplésével, az előb­bi három színész és Drahota And­rea köreműködésével Hubay Miklós Ők tudják, mi a szerelem című egy- felvonásos darabját mutatták be. Romanov-kincsek - nagyhercegnőkkel Bonn (MTI) - Két nagyhercegnó, Marija Vlagyimirovna és Leonyida Georgijevna jelenlétében nyílt meg a németországi Speyerben az Ro­manov dinasztia kincseit bemutató kiálbtás. A német rendezők csak­nem ötmillió márkát költöttek arra, hogy Oroszország határain kívül először legyenek láthatók a sok esetben felbecsülhetetlen értékű kincsek. Feltételezhető, hogy így együtt még az oroszok sem láthat­ták az 1917-ben megbukott dinasz­tia kincseit, a most bemutatott tár­gyak közül számosat még egyálta­lán nem állítottak ki Oroszhonban. Augusztus 14-éig háromezer négy­zetméteren teszik közszemlére egyebek között Nagy Péter és Nagy Katalin ruháit, drágakövekkel be­rakott dobozok, órák, ékszerek gar­madáját, s Romanovokat ábrázoló festményeket is. Tekintettel a ha­talmas érdeklődésre a rendezők már most a kiállítás tartamának meghosszabbításán fáradoznak. • Hevesi Tamás vendégszerepel május 20-án, pénteken este 8 órától a diósgyőri Arizona Biliárd Klub­ban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom