Észak-Magyarország, 1994. április (50. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-23 / 95. szám

II ÉM«4tétvécg< Az ÉM interjúja Április 23., Szombat Hogyan lehet könnyen, gyorsan milliomos 10. Éljen árleszállítás! Nógrádi Gábor Aki a kereskedelemben igazán meg akar gazdagodni, az minden héten addig-addig csavarja az agyát, amíg ki nem talál valamit, hogy ol­csóbban vásárolhasson az ő äzeretett vevőközönsége. Okos kereskedőnk folyamatosan és elszántan nyomja le az ára­kat. Lenyomja, de olyan na- gyonmélyre, hogy az alatt már csak a magyar foci meg Atti­la koporsója van. Kiárusít ta­vasszal, leértékel nyáron, fél áron ad ősszel, télen meg szin­te ingyen. Bizony így tesz a jó ember, ha milliomos akar lenni. Vajon mosta kedves olvasó azt gondolja megbomlott az el­mém? Nem. És kereskedőnk sem hülye. Csupán horgászember. Tudja, mi az: beetetni. A vevőnek ugyanis összeakad a szeme, ha meglátja az árcé­dulán, hogy most 6500 forint helyett 2300-ért kaphat egy gombfelvarró detonátort. „Micsoda?! - sikolt fel lelke­sen. - Több, mint négyezerrel olcsóbban?! Hát ez fantaszti­kus! Hé, kisasszony, kettőt csomagoljon!És ugyan mond­ja már meg, hogy mi ez!” Más alkalommal ingeket ad­junk 1500 helyett hétszázért, s ha hétszázért sem megy, ak­kor hatszázért kettőt. Lesz ott olyan tolongás, mint Mohács­nál, mikor lőtt a török. Kell azt tudni a vevőknek, hogy az ingek darabját Csőd­ből importáltuk egy marék ri­zsért? Áldja a nevünket, vigye az in­günket. Az is bölcs húzás, ha teljes ki­árusítást rendezünk beszerzé­si áron, merthogy - úgymond - „bezár a bazár”. Ilyenkor a „beszerzési áron” ne legyen több hasznunk, mint 80-100 százalék, mert a pofátlanság­nak is van határa, azt mond­ják. A „bezárás” pedig eltart­hat addig, míg csal a csali. Árleszállítási módszerünk­nek egy cuki kis változatát dobta be egyik áruházi lán­cunk. Hetenként, egy bizonyos napon, mindent olcsóbban adott a nyugdíjasoknak. Volt is nagy öröm, nagy hálálko- dás, meg áldja meg Isten! Kaptak sajtót dögivei. Nem is lett volna semmi baj, s menny­be megy a cég, ha egy néni nem akarja azt az olcsó vasalót megvenni az árleszállítás napján, amit előzetesen kiné­zett. Merthogy az a vasaló azon a napon nem volt sehol. Csak egy másik típus, három­szor annyiért. Hiba volt. Öngól. Ilyet nem szabad csinálni. Nem szabad a nyugdíjasokat beengedni az áruházba, csak az árleszállí­tás napján. Szöveg nélkül Rajz: RK Kft. „Tízmilliónak illik valamit mondani” elemzésében. A helyzet megoldásában járható utakból nincs annyi, hogy félni kellene tőle: a felvetett javasla­tok alul maradnak a versenyben.-Készek bármiféle konstellációban kormányozni? -Világnézeti értékrend szempontjából igen. A szélsősé­ges erőkkel természetesen nem szövetkezünk, tartozza­nak bármelyik ideológiai blokkhoz.-A Köztársaság Párt egy vezető politikusa, Veér András a lapunknak korábban úgy nyilatkozott, hogy megnye­rik ezt a választást. Ugyanakkor nem minden egyéni ke­rületben tudtak jelöltet állítani. Palotás János közben az ország egyik legnépszerűbb politikusa, nagyon sokan po­tenciális miniszterelnök-jelöltként gondolnak rá. Mi le­het az oka, hogy az Ön népszerűségéből a pártja nem so­kat tudott kamatoztatni?- Nemcsak az első helyen végzett párt nyerheti meg a választást. Számtalan példa van rá, hogy nem az adja a programot és a miniszterelnököt, aki a legtöbb szavaza­tot szerzi. Egy első helyen lévőből nyugodtan lehet el­lenzéki párt, ha nem tud koalíciós partnereket találni. Mi mindenképpen az első három-négy párt között aka­runk lenni, mert így van esélyünk rá, hogy meghatáro­zóvá tegyük a programunkat. Nem állunk rosszul. Az ország 92 százalékán szavazhatnak ránk, miközben a pártunk alig több, mint egyéves. Vagyis ebből a szem­pontból messze megvertük a nem is annyira új párto­kat, például a szociáldemokratákat, a Nemzeti Demok­rata Szövetséget, vagy akár a MIÉP-et és a kormányko­alíció tagját, az Egyesült Kisgazdapártot. Mindezt min­den költségvetési támogatás nélkül, saját erőnkből. Az egyéni kerületekben persze szerettük volna, ha ötven százaléknál többen maradnak talpon. Ami a népszerű­ség kérdését illeti: nekem tízéves politikai múltam van, a pártnak viszont csak egyéves. Meggyorsíthatnánk ugyan különféle botrányokkal a párt ismertté válását, de engem nem a botrányokról ismertek meg. A Köztár­saság Pártot sem szabad, hogy arról ismerjék meg.- Vajon az egyéni jelöltállítási fiaskóban nem az játszott- e szerepet, hogy a közvélemény a nagytőkések pártjaként parentálta el Önöket, nem pedig olyan erőként, amelyik minden társadalmi réteggel egyaránt foglalkozni kíván?- Mint mondtam: arról van szó, hogy még nem ismerik. Aki ismeri, az tudja, hogy ez nem a nagytőkések pártja. Hanem olyan párt, amelyiknek nagyon jó a gazdasági programja és a munka világában a vezető kör is ott áll mögötte.-Ellenzéki, vagy kormányzati szerepre készülnek?- Egyértelműen kormányzati pozícióra készülünk. A miénk programpárt, a programját akarja megvalósíta­ni. Ezt ellenzéki pozícióban nem lehet. De van politikai felelősségtudatunk: tudjuk, egy, a választáson induló erőnek csak akkor szabad belépni a kormányzatba, ha ott a programja megvalósulására reális esélyt lát. Ha nem, akkor nagy tisztelettel és felelősséggel az ellenzék szerepét kell betöltenie. „A néppel szeretnénk szövetséget” Bujdos Attila Budapest (ÉM) - A Magyar Piacpárt nem értékek ku­darcnak, hogy nem sikerült országos listát állítania a május 8-i parlamenti választás alkalmából. Már csak egyéni jelöltjeiknek van esélyük a törvényhozásba ke­rülésre, de a párt tavalyi megalakulásakor eleve 1998- at célozták meg. A Piacpárt a piacokért és a magyar ér­dekekért kíván fellépni. A jelenlegi helyzetből szerin­tünk az adhat fedezetet a kitöréshez, ha félretesszük a külföldi adósság kezelésének jelenlegi álszemérmes módját. Egyebek között erről esett szó abban az interjú­ban, amelyet dr. Balás István, a párt elnöke adott az Észak-Magyarországnak.-A Magyar Piacpárt prominens politikusa, Zacsek Gyu­la nyílt levélben fordult a köztársaság elnökéhez, kérve, hogy halassza el a május 8-i választást, hívja össze a parlamentet, segítse elő egy olyan választójogi törvény megalkotását, amelyik kizárja a kék- és fehércédulás vá­lasztás - magyarán a választási visszaélések - lehetősé­gét. Nem mondhatják-e erre a politikai elemzők, hogy sa­vanyú a szőlő, hiszen Önök nem tudtak országos listát állítani. Erről van szó?- Erről semmiképpen nincs szó. Amikor az országgyű­lés 1989-ben a kopogtatócédulákat „feltalálta”, annak megvolt a létjogosultsága. Feltételezték, hogy a cédulák betölthetik az első szűrő szerepét, mivel az ajánlás tu­datos állampolgári magatartást jelent. Ezzel szemben a gyakorlatban az derült ki, hogy a polgárok jelentős ré­sze nem is tudja, kinek adta oda szelvényét, esetleg nem is ő, hanem a családtagjai nyújtották át valakinek, ráa­dásul mondjuk kitöltetlenül. A cédulák hitelesítésére a törvény egyedül az aláírás-hitelesítést tartja elfogadha­tó módszernek. Ugyanakkor ez az egyetlen olyan mód­szer, ami másfél miihó cédula esetén nem megoldott. Ez önmagában is óriási visszaélésekre ad lehetőséget, és közismerten történtek is ilyenek. A törvény előírta, hogy tilos nyilvántartást vezetni a kopogtatócédulákról. A kettős ajánlás ténye ellenben csak úgy szűrhető ki, ha nyilvántartást vezet a választási bizottság. Vagyis a törvény előírásának csak a törvény megsértésével lehet eleget tenni. Zacsek Gyula kezébe került az a kinyomta­tott, választási bizottságtól eredő okirat, amelyből kide­rült, hogy az ő egyik választópolgára még mely pártnak a jelöltjére adott ajánló cédulát. Ebből az következik, hogy abban a kerületben számítógépen nyilvántartják egy-egy választópolgár potenciális pártszimpátiáját. Ez pedig a választás titkosságának alkotmányos elvét is sérti. Sorolhatnám még a rendszer gyenge pontjait, de a lényeg: erkölcstelennek tartjuk a kiindulópontot, ami után a legtisztább választás is szükségképpen fals ered­ményt hozhat.-A tény mégis csak az: csekély a valószínűsége, hogy a Piacpárt elérje a parlamentbe jutás ötszázalékos küszö­bét. Kudarcként értékelik ezt?- A párt megalakításakor - múlt év szeptember elsején- számot vetettünk vele, hogy az ötszázalékos küszöböt Dr. Balás István Fotó: ÉM-repró pártként nem fogjuk átlépni. Kizárólag az egyéni vá­lasztókerületekből van esélyünk képviselőket bejuttat­ni az országgyűlésbe. Szó sincs fiaskóról. Nem gondol­kodtunk országos listában. Nagy sikernek tartjuk, hogy a jelenlegi négy országgyűlési képviselőnkkel szemben- anélkül, hogy apparátusunk és pénzünk lett volna — nyolc jelöltet, sőt egy területi listát tudtunk állítani.- Van-e bármelyiküknek is komoly esélye rá, hogy bejus­son a törvényhozásba?- Az. esélylatolgatás a tenyéijóslás körébe tartozik. A választópolgári magatartást nagyon nehéz megítélni. Nem elég az ismertségre alapozni, hanem a különféle bal-, és egyéboldali nosztalgiahullámokkal is számolni kell. Valamennyien úgy mérlegeltük a helyzetet, hogy elméletileg mindnyájan bejuthatunk, de ki is eshetünk.- Tételezzük fel, hogy nem lesznek ott a törvényhozás­ban. Parlamenten kívül is lehetnek ellenzékben, vagy megtalálhatják a módját a kormány támogatásának. Milyen szerepre készülnek?-Jelenleg nem vagyunk kormánypártiak, de klasszikus értelemben ellenzékiek sem. Egyszerűen fogalmazva a néppel szeretnénk szövetséget kötni. Hogy milyen lehe­tőségeink lesznek a parlamenten kívül? Hagy utaljak rá, hogy ma is van olyan parlamenten kívüli erő - a ne­vét nem kívánom a számra venni -, amelyik a jól szer­vezettségének köszönhetően az összes választókerület­ben indított jelöltet.-Arra céloz, hogy a szimpatizánsaiknak nem kell a Pi­acpárt szétzilálódására számítaniuk a parlamenten kí­vüli lét esetén sem?- A megalakulásunkkor eleve 1998-at céloztuk meg, de természetesen nem hagyhattuk ki a mostani választást sem. Végül is az elszántságon múlik a dolog. Nem azért hoztuk létre ezt a pártot, hogy feladjuk a küzdelmet.- Játsszunk el a. gondolattal: 1998-at írunk, a válasz­tások után vagyunk. Ott ül-e az új parlamentben a Magyar Piacpárt? Ha igen, milyen programmal ju­tott be?- Negyven év után a gazdasági helyzet viszonylag las­san változik. Az 1994-ben hatalomra kerülő kormány jól kiszámíthatóan ugyanolyan csalódottságot és kiáb­rándultságot fog okozni a népnek, mint a jelenlegi oko­zott az 1990-es választás után a csodavárás hangulatá­ban. Úgy gondolom, hogy ’98-ban a mostani választás után felálló kormány összes ellenzékének újra óriási esélye lesz.-Hogyan alakul az Ön személyes politikai karrierje?- Soha nem terveztem, hogy pártvezető leszek. Egy­részt zavar, másrészt büszke vagyok arra, hogy miskol­ci létemre egy országos párt elnökévé választottak. Már azért is rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy az első szabadon választott parlament tagja lehettem, és ott különböző országgyűlési funkciókat betöltve minden csínját-bínját megismerhettem a törvényalkotásnak. -A Piacpárt egyfelől a piacgazdaságért, másrészt a ma­gyar érdekekért politizál. Nincs itt ellentmondás? Ele­gendő forráshoz juttathatják-e a magyar befektetők a gazdaságot?- Magyarországnak mintegy hárommilliárd dollár net­tó bevételre van szüksége évente a mostani szint kon­zerváláshoz. De csak másfél-kétmilliárd folyik be éven­te. A különbséget a privatizációs eladásokból teremti elő a kormány. De valódi program-e a mostani szint konzerválása? Mi lesz, ha elfogy az eladható vagyon? Kitörési pontot kell keresni ebből az ördögi körből. Szakértőink szerint a külföldi adósság kérdésében nincs helye az álszeméremnek. Nem a politikusnak kell győznie, hanem a matematikusnak. A matematikusa­ink számításai szerint pedig a jelenlegi adósság egyne­gyedének más célra való felszabadítása még recessziós világgazdasági környezetben is adhat esélyt a kitörésre.- Vannak közgazdászok, akik szerint latin-amerikai sorsra kárhoztatná az országot, ha megingana a kül­földnek az a benyomása, hogy mi jó adósok vagyunk.- Nem kell naivnak tartani a Nyugatot. Pontosan tud­ják, hogy mikor fogy el az eladható állami vagyonunk. És akkor magától is megszűnik a jó adósi pozíciónk, anélkül, hogy esélyünk lenne a kitörésre. Akkor leírnak minket. Világosan kell látni, hogy az adósság kérdését eddig 21 országban vetették fel, ez tizenhatnál bevált, ötnél nem. Most még alkupozícióban vagyunk. Egy meghatározott nagyságú hitelállomány után a hitelező­nek is érdeke, hogy ne bukjon meg az adósa. Ezt a hite­lezői érdeket kell kihasználnunk. Bujdos Attila Budapest (ÉM) - A Köztársaság Párt kormányzati szerepre készül. Programjuk szerint két-két és fél év alatt vissza lehet szorítani 11-12 százalékra az inflációt. Ha emellett 13 százalékos kamatokat alkalmaznának, a felvett hitelek nem államkötvényeket finanszírozná­nak, hanem a gazdaságot. Erről Palotás János, a párt elnöke nyilatkozott lapunknak.- Az Önök választási szlogenje szerint a következő vá­lasztáson győztes pártnak minden társadalmi réteggel egyaránt kell foglalkoznia. Megítélésük szerint kik vol­tak az elmúlt négy év nyertesei, illetve vesztesei?- Nehéz ezt megnevezni. Az esélyek lehetősége megnö­vekedett. 1990 után a vállalkozás alapításának politi­kai kockázata nagyságrenddel kisebb, a gazdasági koc­kázata viszont nagyobb lett, mint a nyolcvanas évek­ben. A hiánygazdaságban könnyebb volt rátalálni a fi­zetőképes keresletre alapozható területre. Egy teljesen szétzilált, átgondolatlan, a keresletet drasztikusan visszaszorító, a külpiacra pedig nem elég attraktívan működő gazdaságpolitika mellett viszont sokkal na­gyobb a gazdasági kockázat. Az elmúlt négy évben amennyire sikertelen volt a vezetés a politikában, egyre erősebben próbálta ismét megszerezni a hatalmat a gazdaságban. Ebben a nagy kockázatú, folyamatosan változó, nagyon alacsony kontrollrendszerrel működő gazdaságban lehetett valaki nyertes hozzáértéssel is, vagy korrupcióval. S megeshetett, hogy hiába volt hoz­záértő, mégis a vesztesek közé került. Ami a jelmonda­tunkat illeti: a képviselőházban is elmondtam, hogy so­kat dolgozott ez a parlament. Egyvalamit viszont na­gyon elrontott: kevés energiát fordított a gondolatainak a társadalommal való elfogadtatására. Ha az állam, a törvényhozás megalkotja a gazdaság feltételrendszerét, de nem fordít rá energiát, hogy ezt be is mutassa a mun­ka világának, akkor hiába vállalkozásösztönző a rend­szer. Ha ezt nem érzi meg a vállalkozó, nem is hozza lét­re azokat a munkahelyeket, amelyekre az egész prog­ram épül, amelyektől a munkanélküliség csökkenését, a termelési alapok bővülését várták. A mi programunk szerint nagyon magas szintre kell emelni a politika és a társadalom kommunikációját, mert ebben komoly lehe­tőségek rejlenek. Enélkiil nincs igazán esélye a növeke­désnek. A vezető politikai erőknek mindig azokból a pártokból kell kikerülniük, amelyek nem egy-egy társa­dalmi csoport képviseletére vállalkoznak. A kormány- programot adóknak egy tízmilliós országban tízmillió ember számára illik mondani valamit.- Azt még el lehet képzelni, hogy a következő kormány egyaránt foglalkozik minden társadalmi réteggel. Azt már nehezebb, hogy egyformán teszi majd ezt. Az Önök programja mely rétegeket preferálná?- A társadalom egésze számára kell megteremteni az esélyt ahhoz, hogy az egész társadalom gazdagodhas­Palotás János Fotó: Nagy Gábor (ISB) son, növekedhessen. Nem kamatmentes hitelek oszto­gatásával kezdenénk; ha szegény az állam, kevés ked­vezményes kamatozású hitelt tud adni. Élőbb tehát egyformán és egyaránt olyan antiinflációs politikát, olyan adósságkezelést kell folytatni, hogy az infláció két-két és fél év alatt visszaszoruljon 11-12 százalékra. Emellett 13 százalékos kamatpolitikával már nemcsak államkötvényeket finanszírozhatok, hanem üzleti ter­vet is. Ha ezt sikerül megoldani, akkor elkezdhetünk azon töprengeni, hogy van még az államnak egy kis többletereje. És itt már abbahagyja az „egyformánt” és azt mondja, hogy az agrárgazdaság kockázatviselő ké­pessége fokozottabb a többinél. Ezért neki kell priori­tást kapnia. Mondjuk lehetővé teszi az állam, hogy az agrárágazatban gazdaságosan dolgozók az adófizetési kötelezettségükből visszatarthassák például a célból felvett hitel kamatának ötven százalékát. De isméte­lem, először az egész országban kell bebizonyítani, hogy itt érdemes gazdálkodni.- Kerülhet-e olyan helyzetbe ezen a választáson a Köz­társaság Párt, hogy bebizonyítsa: érdemes gazdálkodni?- Én azt mondom, ma erre komoly az esély. A Köztársa­ság Párt koalíciós partnerként az egyik legjobban vá­lasztható párt. Mi nem határolódtunk el egyik blokk ér­tékeitől sem, de azt mondtuk: az ideológiának a ma­gánszférában és nem a kormányprogramban van a he­lye. A másik, hogy a jelentős pártok vezető gazdaságpo­litikusai között nincs nagy ellentmondás a helyzet I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom