Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-31 / 76. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994» Március 31.« Csütörtök MOZI Kutya-macska barátság Embercsalád kutyával (ÉM - CsM) - A kutya-macska barátság nem mindig jelent karmos pofonokat és dühödt ha­rapásokat. Mert - ahogy tudjuk - Péter és Pál is összefér a naptárban. Ugyanígy remek han­gulatban töltik napjaikat egymás mellett ku­tyák, macskák - a filmvásznon. Különösen, ha nem is egy filmben kell szerepelniük. A heti bemutatók nagy állatbarát (és persze könnyed szórakozást kedvelő) forgalmazókat sejtetnek maguk mögött. Megjött ugyanis a Beethoven második része. A csodás bernáthe­gyi, valamint néhány kutya- és emberapróság jóvoltából ismét jókat derülhetünk a barátsá­gos kalandokon. A cicákról egy kicsit többet kell szólni, hiszen a, Macskarisztokratáknak nincs előzménye. (Életkora annál magasabb: 1970-ben készült ez a rajzfilm.) Ám egy nagy név áll mögötte: a Walt Disney Company. Ebből következően a cicák bájosak, a történet cselekményes, és hát száz Disney-filmnek is happy end a vége. A történet alapja egy tipikusan amerikai, őrült ötlet, hiába helyezik a cselekményt a század- forduló Párizsába. A szobacicusok kálváriája ugyanis akkor kezdődik, mikor gazdasszo- nyuk végrendeletében rájuk hagyja minden vagyonát. A macskák elhalálozása esetén vi­szont az inas örökölne, és ez a lehetőség, külö­nösen a vagyon mértéke még az eredendően jóindulatú Edgárt is bűnös gondolatokra és tettekre sarkallja... Macskacsalád-----------TÁRLAT-----------­V irág- és világfaragó Miskolc (ÉM) - Sokadik kiállításnak ad már otthont a Pátria ház alatti Golden Wind Galé­ria. A hét elején Schéner Mihály Munkácsi-dí­jas festőművész alkotásaiból került néhány a falra, ezt a tárlatot Dobos Marianne nyitotta meg. Többek között a következő gondolatokat hallhattuk a művészről: „Festő, szobrász, ke­ramikus, játéktervező, színházi jelmez és dísz­letkiötlő, elmélkedő, álmodozó, filozófiát te­remtő garabonciás, fafaragó, virágfaragó, vi­lágfaragó. Világában a népi és a gyermeki olyan természetes egységben fonódik össze, mely a látszat jótékonyságánál mélyebbre, a létezés ősi archetipikus egységére utal. Éppen ézért a látványosság mögött egy filozofikus Sejtelem, gyakran tragikus sejtelem derengé­sét is megérezzük. Schéner világa elvarázsolt világ, a lét önmagának felépített vigasza. Egy­szerre szól a gyermek leikéhez és a legmoder­nebb képzőművészeti trükköket is ismerő fel- nőtthöz...” Érdekes ember érdekes világa. Ide a falra nagyrészt „bohócait” akasztotta ki, most rövid ideig tehát ezeken filozofálhat - mert tud, ha kedve van - a betévedő. A megnyitón „Elvették az élő zene örömét” Miskolc (ÉM) - Gombás Ferenc gordonkaművész-tanár emlékére immáron másfél évtizede rendez­nek gordonkás találkozót Miskol­con, az észak-magyarországi zeneis­kolások részére. Az idei bemu- tatót/versenyt, amelyen Borsod- Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye összesen tíz zeneiskolája vett részt, március 30-án tartották a miskolci Egressy Béni Állami Ze­neiskola nagytermében. Barta Péter, az Egressy Béni Álla­mi Zeneiskola igazgatója és Bócz Sándor gordonkaművész, a miskolci polgármesteri hivatal közoktatási és közművelődési osztálya munka­társának megnyitója után a diákok vették át a főszerepet a színpadon. A tudósító csak csodálattal tudott adózni az először színre lépő hét­nyolc éves gyermekeknek, akik az­zal a szent elhatározással foglaltak helyet a színpadon, hogy „hatal­mukba” kerítik a náluk gyakran magasabb és termetesebb gyerek­gordonkákat és elfogadható hango­kat csalogatnak elő a hangszerből. Látva igyekezetüket, talán remény­kedni lehet abban, hogy ezek a mi­ni-művészek megőrzik ezt a lelkese­dést és kitartást, amely minden hangszerek tanulása közül legin­kább a vonósokhoz szükségeltetik. Hogy legyen honnan ehhez bátorí­tást kapni, az apróságok zöme a fel­lépést követően sem hagyta el a ter­met, vette magának a fáradságot, hogy meghallgassa, mire képesek a nagyok, akik éltek is a bizalommal. A közel kétórás programot követő értékelésen Kedves Tamás, a zsűri elnöke egyszerre örült és bánkódott. Örült, amiért már másfél évtizede életben tudják tartani ezt a rendez­vényt, és bánkódott, mert vélemé­nye szerint a mai gyermekektől el­vették az élő zene örömét, csak rit­kán kerülnek közönség elé a fiatal muzsikusok, mesterségesen kell megteremteni ehhez a lehetőséget ilyen és ehhez hasonló találkozók szervezésével.___________________ Az ifjú maestro magányossága.. Végezetül következett az ered­ményhirdetés: Gombás Ferenc díjat és nívódíjat kapott Szolnoki Zsuzsa (Miskolc, Erkel Ferenc Zeneiskola). Színpadon Fotók: Dobos Klára Nívódíjat és kottajutalmat kapott Grób Adám (Miskolc, Egressy Béni Zeneiskola), Tóth Márta (Miskolc, Erkel Ferenc Zeneiskola), Monosto­ri Gábor (Gyöngyös, Pátzay János Zeneiskola), Zoller Zsófia (Miskolc, Fazekas utcai Zeneiskola), Balog Krisztián (Miskolc, Egressy Béni Zeneiskola) és Mantlik Judit (Mis­kolc, Fazekas utcai Zeneiskola). Di­csérő oklevelet kapott Kolobiskó Ri­ta (Miskolc, Fazekas utcai Zeneis­kola), Stefán Gábor (szerencsi zene­iskola), Dombóvári Zsolt (Sátoralja­újhely, Lavotta János Művészeti Is­kola) és Kanyó Emese (Balassa­gyarmat, Rózsavölgyi Márk Zeneis­kola. A felkészítő tanárok közül jutalmat kapott Barta Pétemé, dr. Kígyóssy- né Komoróczi Zsuzsa (Miskolc, Eg­ressy Béni Zeneiskola), Gergelyné Barna Katalin, Zsignámé Nagy Mária (Miskolc, Fazekas utcai Ze­neiskola), Győri Nagy Ilona (Mis­kolc, Erkel Ferenc Zeneiskola) vala­mint Monostoriné Négyesi Ibolya (Gyöngyös, Pátzay Zeneiskola). A kórustagok botjárandósága Hegyi József Sárospatak (ÉM) - Jubileumi hangversenyeken emlékeznek meg Sárospatakon a Városi Zeneiskola fennállásának 35. évfordulójáról. A tanév második felében több ízben rendeznek műsoros esteket, s eze­ken az intézet tanárain, növendéke­in kívül a hazai zenei életben szá­mon tartott egykori diákok is fellép­nek. Műsorukon természetesen régi pataki diákdalok, kórusszámok is szerepelnek. Messze földön híres dalosok voltak ugyanis a letűnt századokban a pa­taki diákok. A kollégiumi kórus szervezeti szabályzata „csak” 1792- ből maradt fenn , de a kórus műkö­désének kezdete visszavezethető 1531-re, amikor az első tanárok: Kopácsi István és Sztárai Mihály az első diákokat fogadták a Perényi Péter által fundált anyaoskolában. A kórus élén a kóruselnök állt, az utolsó volt a kórusi ranglistán egy kisdiák, a mercur, vagyis a küldönc, aki a kóruselnök utasítására egybe­hívta a teológusokat, joghallgatókat énekkari próbákra. Az énekkar Sárospatakon kívül kö­zeli-távoli városokban, községekben is gyakran szerepelt. Nem volt a zempléni, borsodi, abaúji, szabolcsi, hevesi tájon ünnepség, nagyobb te­metés, amelyre a pataki kórust meg ne hívták volna. Ilyenkor az éneke­sek díszes egyenruhát viseltek A kollégiumi életben bizonyos kivált­ságok illették meg őket. Régen he­tenként cipó- és borosztás volt a kol­légiumban, s a kórustagoknak két­szer akkora volt a „boijárandósá- guk”, mint a többi diáiknak. A kóruselnöknek kötelessége volt egyebek közt az is, hogy évente leg­alább két dalt szerezzen és sajátke- zűleg kottázza be az erre a célra szolgáló melodiáriumos könyvbe. De a kórus műsorán szereplő egy­házi és világi énekek is belekerültek a könyvbe. Különösen értékes emlé­kek a melodiáriumokban megőrzött kuruc dalok, amelyeket a Rákóczi- szabadságharc leverése után nem volt szabad énekelni. A kollégium kézirattárának ezekből a becses kódexeiből mindössze 16 kötetet ismerünk. A legtöbb diákdal szerzője ismeretlen, csak a 18. szá­zad végén lejegyzett kották alatt ol­vasható a szerző neve. Leggyakrab­ban Járdánházi János, Szkárosi Ist­ván és Tolvay István nevével talál­kozunk. A kóruselnök beiktatása , „tisztségébe” nagy vigasság köze­pette történt a tanév elején. Ilyen­kor a kóruselnöknek a rangjához méretezett bükkfa kupát - jóféle to­kajival töltve - fenékig illett üríteni. Századunk elején Bartók Béla és Kodály Zoltán, később Szabolcsi Bence, Bartha Dénes, korunkban pedig Farkas Ferenc és Barsi Ernő népdalgyűjtő tanulmányozták a melodiáriumos könyveket. Megálla­pították például, hogy „a pataki diá­kok dalkultusza közvetlenül érint­kezett a népi hagyományokkal”. Az utóbbi években sok régi pataki diákdal „rekonstrukciója” is elké­szült, s az így megújított művekből a közelmúltban néhányat nagyle­mezen is megjelentettek. Tojásfestő láz a tokaji iskolában Tokaj (ÉM) - Tokajban az általá­nos iskolában nemrég indult be fa­kultációban a művészeti tagozatos képzés, a színjátszás, mellett a nép­tánc és a vizuális szakkollégium. A diákok így most a kultúrából is ízelítőt kapnak már alapfokon. Kü­lön öröm, hogy a művészeti nevelé­sen belül a nemzeti hagyománya­inkról is többet megtudnak a mai gyerekek, amit otthon már nem kapnak meg, az iskola élteti meg ve­lük újra: a néptáncot a népdalok szeretetét is, a táncalkalmak szoká­sainak ismeretét, és a közösségbe tartozás örömét, a vizuális szakon pedig a gazdag népművészeti kultú­ránkat felújító népszokások aktív művelését. A húsvéti tojásírás is rég kihalt már Tokajban, az ünnep uniformizáló­dott, a fiúknak pénzkeresetté anya- giasodott. El is felejtenénk a tavaszi ünnep valódi örömeit, ha a kisisko­lások nem foglalkoznának igen nagy izgalommal a húsvéti tojásí­rással újra, ami a szülőkre is átra­gad, a nagymamákat felrázza és örömmel mesélnek a régi időkről. A szülők generá­ciója kimaradt ezekből az él- ményekből már, az emlé­kezetből is el­tűnt volna a le­hetőség, ha a Tokaji Múze­um nem gyűj­tötte volna a környékről, ami még menthető, s ha most az is­kola rajz szaka nem vállalná fel új­ra a gyakorlatát. Szerencsére Makoldi Sándomé, a múzeum munkatársa már több könyvet adott ki a gyűjtéseiről, előadásokon, bemutatókon népsze­rűsíti a tojásírást, s magyarázza ér­telmét. A múzeum új feladatának tartja a gyűjtött ismeretek alkalmazását, visszajuttatását az emberekhez, gyerekekhez. Gazdag jelkészletből válogathatnak a nagyhóti tojásírá­son az idén is a lányok, de eljönnek érdeklődni a fiúk és a nem tagoza­tos iskolatársak, még a mamái is. Amíg a hagyományos viaszos tech­nikát tanulják, főzik a hagyma­lében a „piros” tojásokat, megta­nulják becsülni is a szép munka eredményét, megízlelik izgalmát, örömét. Most már otthon sem pénzt fognak adni a legkedvesebb legénykének az öntözködésnél, de nem is kifújt, vagy fából készült dísztojást, Kin­der tojást, hanem életfákkal, roz­maringgal, svasztikával „bővült” pi­ros tojást, az élet, a szerelem jelké­pét, a tavaszünnep, a feltámadás, az élet megújulása jeleként. (Hiszen az üres tojásokban nincs benne az az életcsíra, aminek a festett jelek­kel mágikusan fokozzuk a hatását, amit pénz és egyéb dísztárgy nem helyettesíthet!) Ha elvárjuk a tava­szi locsolást a legényektől, az élet vizét, hogy a leány el ne hervadjon, akkor mi is valóban termékeny jel­képet kell adjunk cserébe! így gon­dolkodva visszakapja tartalmát az ünnep, szellemünk is gyarapszik, nem csak a testünk a nagy evés- ivásban, s egyszerre megszépül a világ. Helyi tantervekről Kazincbarcika (ÉM) - Kazincbar­cika város 1994-ben ünnepli város­sá nyilvánításának 40. évfordulóját. Az évforduló alkalmából a városi önkormányzat egész éves program- sorozatot állított össze, melyben kulturális, tudományos, sport-, ke­reskedelmi-rendezvények szerepel­nek. E rendezvények közül is az egyik legkiemelkedőbb jelentőségű az április 6-7-8-án megrendezésre kerülő Országos Pedagógiai Ta­nácskozás. E rendezvénynek hagyománya, mé­ly gyökerei vannak a városban, hisz* a *70-es évek végén, ületve a *80-as években is nagy érdeklődés kísérte a programokat. A tanácskozásokat mindig az aktualitás, a legújabb pe­dagógiai kísérletek lehetőségei, ,az innovatív gondolat jellemezte. így van ez az idén is, hisz’ a téma való­ban aktuális: A helyi tantervek. A téma érdekességét jelzi, hogy á rendezvényre előzetesen majd’ 250 fő jelezte részvételi szándékát az or­szág minden részéből, valamint 11 kiadó is képviselteti magát tan­könyveivel, pedagógiai segédanya­gaival. A plenáris ülések mellett a rende­zők szekcióüléseket is szerveznek. Külön az általános iskolák, az álta­lánosan képző középiskolák és a szakképző iskolák speciális kérdé­seinek megvitatására. De a vendé­geknek lehetőségűit lesz a megye Jtülönböző városaiba is ellátogatni, vés ott megismerkedni a helyi tan- tervek eredményeivel, tapasztala­taival. A rendezvényt Kazincbarcika Város Önkormányzata, B.-A.-Z. Megyei Pedagógiai és Közművelődési Inté­zet támogatja. A felkért előadók a téma országosan elismert szakem­berei. Ismét Bede-verseny Miskolc (ÉM) - A Zrínyi Ilona Gimnáziumban rendezik meg ma, csütörtökön délután fél háromtól a város gimnazistáinak kiírt Bede Lajos matematikai versenyt. A ver­senyen részt vehet minden Miskol­con működő gimnázium évfolya­monkénti 5-5 tanulója, aki nem spe-. ciális matematikát tanul. A több mint negyed százada folyó és egyszer már megszűnt versenyt már harmadik éve anyagilag támo­gató PC Stúdió mellé ez évben csat­lakozott Miskolc Város Önkor­mányzata is. A szervezés feladatait a Földes és a Zrínyi Gimnázium matematikai munkaközössége vál­lalta. Jóga mester Miskolc (ÉM) - A miskolci Jógae­gyesület meghívására városunkba érkezik Paramhansa Swami Ma- heswarananda Bécsben élő indiai származású jóga mester, aki előa­dásokat tart majd a Karacs Teréz Kollégiumban (Győri kapu 132.) áp­rilis 5-én és 6-án délután 5 órától. Mindkét nap este fél nyolctól be­szélgetésre várja az érdeklődőket. Szakmai vetélkedő Miskolc (ÉM) - Számos területi elődöntő után, Budapesten és Siófo­kon rendezték meg a Szakma kivá­ló tanulója elnevezésű országos ver­senyt, amely már ez idáig is gazdag hagyományokra tekinthet vissza. A hagyományok közé tartozik az is például, hogy az országos versenyen díjazottakat, kiemelkedő helyezést elérőket felszabadítják, azaz, nem kell külön szakmunkás vizsgát ten­niük. A versenynek évek óta résztvevője a Miskolci Kereskedelmi és Vendég­látóipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola, amelynek tanulói közül heten értek el az idén olyan eredményt, hogy tanulmányaik be­fejezése után nem kell külön vizs­gázniuk. A miskolci tanulók közül a kereske­delmi szakmákban Budapesten ver­senyző Fehér Tamás és Bacsó Zsu­zsanna (élelmiszer-eladók), vala­mint Rimár Rihárd és Orosz Attila (műszakicikk-eladók) értek el szak­munkás vizsgát kiváltó eredményt, a Siófokon versenyző vendéglátói­pari jelöltek közül pedig Palágyi Gábor és Majoros Róbert (szaká­csok) és Virág Zsuzsanna felszolgá­ló váltotta meg versenyeredményé­vel szakmunkásvizsgáját. Rimár Rihárd aki a műszaki cikk eladási szakmában jeleskedett, elnyerte a Munkavállalók Szakszervezetének különdíját is. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom