Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-15 / 62. szám
6 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1994»-----------APROPÓ----------R áfizetés VASS TIBOR Egy budapesti társaság felhívással fordul minden magyar művészhez: oldalanként 1200-3600 forintért megvásárolhatják megjelenésüket egy készülő kiadványban. Jiz elképzelésem az, hogy mindenkitől, aki ebben a kiadványban szerepelni szeretne, kiválasztanánk az őrá jellemző legszebb, legkiemelkedőbb-egy vagy több-alkotást, természetesen az anyagi lehetőségek figyelembevételével”-olvashatjukaszórólapon. A társaság vezetője közli, hogy szeretné, ha több mű közül kellene a megfelelőt kiválasztania, így bizonyára a kiadvány színvonala is magasabb lesz. Bizonyára. De nem értem, ha megvásárolom a megjelenés lehetőségét, ami eleve nonszensz, röhej, akkor honnan veszi a bátorságot, hogy válogasson. Nem lehetne néhány száz forinttal többet fizetni, és akkor ne válogassanak?!Ladányi Mihály ráfizetéses költészetet emlegetett jónéhány évvel ezelőtt, ám nem hiszem, hogy valaha is ilyen ráfizetésre gondolt. Manapság, amikor egy-egy versért négy kiló kenyérre valót fizetnek (átlagban) „honoráriumként”, ami kiadónak, írónak is megalázó, azért ez mégis valamiféle ellenértéke, ösztönző gesztus; jönnek ezek a felhívások, bárki megjelenhet, ha pénze van. Nem is a kiadvány színvonala bánt (fel vagyok rá készülve, hogy siralmas lesz), hanem az, ahogy kihasználják a hobbiból verselő amatőröket, akik legyenek általános iskolások, szüleik ajándékaképpen e kötet szereplői, legyenek nyugdíjas pedagógusok, akik gyertyafény mellett kénytelenek erre áldozni, legyen mit mutogatni szomszédnak, ismerősnek. „Ha egy terjedelmesebb könyv, katalógus jutna a műkedvelők kezébe, azt bizonyára többször venné kézbe, több lehetőség lenne arra, hogy ne csak egy, de több műfaj, több művész is ismertebb legyen, illetve a benne szereplőket nehezebb lehessen elfelejteni”-vélekedik a kiadó. Elkeserítő, hogy maguk is elhiszik ezeket az őrültségeket. Kossuth és a tokajiak Tokaj (ÉM) - Kossuth Lajos halálának 100. évfordulójára készül megemlékezésekkel egész Magyarország, itthon és külföldön is. A tokaji Múzeumbaráti Kör is szeretné kivenni a részét a kiállítások sorából, bemutatni Tokaj, a tokaji emberek kötődését a szabadság- harchoz, Kossuthoz. Történeti relikviákból rendeznek kiállítást a Tokaji Múzeumban. A március 15-től április 25-ig látogatható tárlat érdekessége az az olajfestmény, amit a kortárs Székely József, tokaji orvos, honvédszázados arról festett, hogy tokaji hívei 1869-ben meglátogatják Kossuthot száműzetésében. Őt egész Zemplén magáénak tekintette, de úgy látszik, a tokaji társaság tagjai különösen: „Nagyságos Bergler Gyula prépost, tokaji r.k. plébános, Székely József Tokaj város orvosa, Szabó Károly városi főjegyző, Nagy Miklós gőzhajózási utazási ügynök, Kócs Károly újhelyi lakos.” A Székely család féltve őrzött kincsei közül kapták erre az alkalomra kölcsön e relikviát, a család és Tokaj hűségének, magyarságtudatának bizonyítékát. Siófoki Hazánk Miskolc (ÉM — H.S.) - Folyóirattermésünk már-már áttekinthetetlen. Ezért bizonyára kevesen ismerik a második évfolyamába lépett a Siófokon megjelenő Hazánkat. A lap vitézül küzd a fennmaradásért. Meg kell szerezni előbb a pénz - alapítványokból, pályázatokból, szponzoroktól, s ha ez sikerüljut erő, idő a szerkesztésre is. A Hazánk legfrissebb száma Szapudi András és Czigány György szép versével indít. Részleteket olvashatunk Köntös Szabó Zoltán: K tiszteletes diáriuma című regényéből, amely a Trianon utáni Erdélyt mutatja be. Gerencsér Miklós: Bocsánatkérés Batthyány Lajostól című tanulmánya első miniszterelnökünk temetését (1870) úja le érdekes áthallásokkal a mára. Milyen színházi élményei voltak a fiatal újságíró Adynak? Vilcsek Béla a század elő debreceni és nagyváradi színházi életet mutatja be Ady kritikái tükrében. Ladányi Mihá- lyért rajongtak a nők — tudjuk meg Kocsis Klára írásából (Jegyajándék Ladányi Mihálynak). Nem mindennapi eset, hogy a hajdani kedves szól az elhunyt költőről, arról hogy miért is szerették a nők. Hová lettek a vármegyeházakból a történelmi arcképek? Az ötvenes évek kultúrpolitikája a raktárakba száműzte őket - tudjuk meg Varsányi Péter István írásából (Történelmi képek számkivetése). Tavaszi kép kultúránkról Egy évvel ezelőtt így táncolt az Operaház balettkara Dombrovszky Ádám Klejánszky Tamás 50 éves, több mint húsz éve tevékenykedik a nemzetközi művészeti kapcsolatok területén. Már a Budapesti Tavaszi Fesztivál első évtizedéhez is van köze: az együttműködő intézmények körében dolgozott. 1990-ben, amikor már művészeti intézményre bízták a fesztivál szervezését, az igazgatói állást megpályázta, s azóta ő az Interart Fesztiválközpont igazgatója. □ Mi hívta életre a Budapesti Tavaszi Fesztivált? — kérdeztük először Klejánszky Tamástól. • Egy nagyon bátor ötlet szülte a tavaszi fesztivált - válaszolta a Budapesti Tavaszi Fesztivál igazgatója. - Ebben a legjobb értelemben vett üzleti érdek jelent meg. A hetvenes évek végén ugyanis egy osztrák hitelkonstrukciónak köszönhetően nagyon gyorsan fejlődött a budapesti szállodakapacitás. Emiatt az előszezonban egy vonzó kulturális programsorozatot kívántak szervezni. Ez volt az alap. Bátorság kellett ahhoz, hogy idegenforgalmi szervezetek legyenek a kezdeményezők kulturális ügyben. Ebben a lépésben megjelent talán annak a módszertani gondja is, hogy ugyanakkor nem alakult ki a racionális munkamegosztás és együttműködés az idegenforgalmi szektor vállalkozói része és a kulturális szektor között. Sajnos, ez még ma is probléma, hiszen a magyarországi utazási szakmában nagyon csekély hányad foglalkozik kulturális turizmussal. Olyan ága ez az üzletnek, ami lassan és kicsi profitot hoz. De hosszú távon igenis hozza a szakmai nyereséget. Egyelőre sajnos ehhez nincs elégséges tőke azok kezében, akik ilyen irányban érdekeltek. Reményeink szerint eljön az az idő, amikor a magyar művészeti fesztiválok programjait professzionális módon fogja értékesíteni az utazási szakma. □ Van-e valamilyen sajátja az idei, a 14. Budapesti Tavaszi Fesztiválnak? • Még nemzetközibb a program, mint a korábbi években. Ezúttal nem egy vendégországon van a hangsúly, hanem egész Európán, hiszen az esemény ötvöződött az Európai Kulturális Hónappal. A korábbi években is dominált a zene- és táncművészet. Ez meg is maradt, de a színházi és képzőművészeti program jelentősebb mértékben gazdagodott. Most már sztárlistánk van. Nem azt mondjuk, hogy eljött Morris André, vagy a Kings Singers, hanem hosszú a névsor. Nagyobb teret adtunk a kortárs művészetnek minden művészeti ágban! Ehhez kell egyfajta bátorság - különösen a turisztikai piacon, ahol nem igazán a modem művészet tartozik a preferált irányok közé. □ Mennyiben számítanak belföldi látogatókra? • Egy fesztivál nem gondolkodhat pusztán külföldi látogatókban! Remélem, sokan jönnek Budapestre az országból. Sajnos, pont az a réteg képvisel kisebb vásárlóerőt, amelyik korábban elment például Kaposvárra vagy Szolnokra egy színházi bemutató kedvéért. Nem feledhetjük, hogy a fesztivál lényege: mit tekintek saját értéTavalyi siker: Yoko Ono kiállítása kemnek, mit mutatok meg magamból. Ez egy állandó kihívás azoknak, akik egy ilyen fesztiválprogramot szerveznek. A magyar művészetnek méltó módon kell jelen lenni, ugyanakkor úgy kell nemzetközivé tágítani a programot, hogy az a hazaiak jelenlétét semmiképp sem csorbítsa. Nem feledhetjük, hogy a jövő útja a nemzetközi együttműködés intenzívebbé tétele. A jövő évi fesztivált például már egy Bécs-Bu- dapest koprodukcióban a Bécsi Ünnepi Hetekkel közösen nyitjuk. □ Mit jelent a vidék részvétele? • A magyar kulturális élet szerkezete szempontjából nagyon fontos, hogy a tavaszi fesztivál nem csak a fővárosban kerül sorra, hanem különböző arcú programokkal más városok is csatlakoztak hozzá. Fontos azért, mert túlkoncentráltnak tekinthetjük az ország kulturális életén belül Budapest szerepét. Ha ezt sokan kritikusan nézzük, nem azzal az igénnyel kritizáljuk, hogy itt bármit vissza kellene fejleszteni a fővárosban. Sokkal inkább arról van szó, hogy más centrumokban kell erősíteni a kezdeményezéseket. Egy fesztivál ezt a kérdést pontosan a kirakatba tudja helyezni azáltal, hogy másokkal is együttműködik. Észrevehető tendencia az európai fesztiválpiacon, hogy egyre több az ilyen egy egész országrészre, régióra kiterjedő fesztivál. □ Kezdetben három város volt Budapest „társa”. Ez a szám hétre nőtt. Hogyan alakultak ki ezen kapcsolatok? • Igen: Sopron, Kecskemét és Szentendre már az első évtizedben rendezett kísérőfesztivált. Mi 1990- ben elhatároztuk, hogy ezt a modellt tovább fejlesztjük. Kapaszkodót jelentett, hogy néhány más település már korábban érdeklődött, mint például Szombathely. Aztán jött Gödöllő, Kaposvár és Debrecen. Ezek közül Debrecen a legerősebb, mert önmaga tud olyan programot összeállítani, ami akár nemzetközi érdeklődésre is számot tarthat. Népművészetben, komoly zenében, operában, színházban... Debrecent illetően nem minket dicsér a kezdeményezés, hanem a helyieket, ahol az idegenforgalommal és kultúrával foglalkozók maguk összefogtak. Letettek egy közös javaslatot a fesztivál egykori alapítójának asztalára. Az a professzionalizmus, ami a Kölcsey Művelődési Központot jellemzi, ahogy ők fesztiválszervezőként közreműködnek, ez számomra példaértékű. S a kiváló debreceni program is önmagáért beszél. □ Várható-e további városok csatlakozása? • Egyrészt financiális okokból tartózkodnék a további szélesítéstől. Másrészt nehéz lenne megszabni azt a mértéket, hogy meddig táguljon tovább a fesztivál. Hiszen egy közös karakternek lennie kell, s ha ad abszurd mindenki belépne ebbe a modellbe, nem biztos, hogy tartalommal is meg tudnánk úgy tölteni, hogy megmaradjon az alapkarakter. Az én véleményem ez ügyben az, hogy talán még szerény mértékben, egykét regionális központtal lehetne bővíteni a kört. Volt is egy kísérletünk tavaly Miskolccal. Ott önállóan már működött egy májusi tavaszi fesztivál. Ok akartak csatlakozni a nagy modellhez. Végül is — alapvetően finanszírozási okokból - ott helyben elálltak a szándéktól. Pedig mi fogadtuk volna Miskolcot... Mindez együtt így is igazolja: alakulóban van az a civil és államigazgatási szervezetek együttműködésének rendszere, ami a magyar kultúra érdekében a jövőben együtt mozdulhat. □ S lényeges ez az országról kialakítandó képet illetően is... • Annak idején a fejlesztést indokolta, hogy 1996-ra tekintettünk előre: az 1100. évforduló, illetve a világkiállítás országos programsort inspirál. Az expo programirodája végül is hosszú fontolgatás után úgy döntött, hogy az idei Európai Kulturális Hónappal teljessé vált Budapesti Tavaszi Fesztivál referencia-rendezvény lesz. 1996-ban a tavaszi programegyüttes már egyfajta felvezető szerepet játszhat. De nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy a hét várossal mi egy együttes képet tudunk nyújtani az országról. Ebben az utazási irodák jóval nagyobb szerepet is vállalhatnának, s még több olyan utakat kínálhatnának, ahol erre a modellre építenének. Fotók: Nagy Gábor (ISB) Esti fények a Mátyás-templom tornyain Március 15», Kedd Alma materek Rimaszombat (ÉM - P.L.) - Rimaszombat azon kevés középfokú képesítést nyújtó iskolái közül, ahol még anyanyelvükön tanulhatnak a magyar ajkú diákok az idén kettő jubilál: a Kereskedelmi Akadémia és a Gimnázium. A Rima-parti városban is a legrégibb és legrangosabb alma mater a gimnázium. A 18. század második felében alakult, majd 1853-ban egyesült az osgyáni gimnáziummal, s így jött létre az Egyesült Protestáns Gimnázium. Mai patinás épületében 1904-ben kezdődött meg a tanítás - innen a 90 éves jubileum. A Kereskedelmi Akadémia elődje a Közgazdasági Középiskola, mely egy minisztériumi rendelet értelmében 1954-ben kezdte meg működését. Az első tanévet még a Nyolcéves Magyar Alapiskola épületében kezdték, egy-egy szlovák és magyar osztállyal. Negyven év elteltével a város egyik legjobban felszerelt középiskolája. A 40 és 90 éves jubileum szolgáltatta az apropót a Csemadok Területi Választmányának, hogy a két iskola igazgatóságával, tanáraival és diákjaival karöltve Alma Matereink címen egy emlékünnepélyt rendezzen. Ez március 24-én lesz a rima- szombati városi kultúrház esztrád- termében. A megemlékező és köszöntő beszédek mellett gazdag kultúrműsort is rendeznek. Ennek keretén belül a két iskola diákjai és meghívott vendégművészek is fellépnek. A rendezők és szervezők előzetesen levélben fordultak a városban élt vagy itt tanult jeles színművészekhez. Közülük a jelenleg Magyarországon az Egri Gárdonyi Géza Színháznál tevékenykedő Csendes László jelezte részvételét, de valószínűleg a kassai Thália Színháznál működő Pólós házaspár is eljön a rendezvényre. Színházi fesztivál Kisvárda (ÉM) - Négy szomszédos országból tizenegy társulat jelezte eddig, hogy részt vesz a Határon Túli Magyar Színházak VI. Feszti- S válján, amelyet május 28. és június | 6. között rendeznek meg Kisvárdán. f Előzetesen jelezte érkezését a kana- j dai magyar színház is, amely tavaly 1 először szerepelt a fesztiválon, s az idén egy stúdiódarabbal szándékozik indulni. A legtöbb társulat Erdélyből érkezik a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei városba. Marosvásárhelyről a Nemzeti Színház mellett részt vesz a fesztiválon a Színművészeti Akadémia magyar tagozata is. Kolozsvárról szintén két teátrum lesz jelen, a Magyar Színház, valamint a Pock Bábszínház. Szerepel a fesztiválon a Gyergyószentmiklósi, Figura Stúdió, a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a Szatmárnémeti Északi Színház és a Temesvári Csiky Gergely Színház is. Szerbiából az újvidéki Színházat, Szlovákiából a Kassai Thália- és a Komáromi Jókai-, míg Ukrajnából a Beregszászi Illyés Gyula Színházat várják Kisvárdá- ra. A fesztivál résztvevői a versenydarabok bemutatása mellett több mint húsz tájelőadást is tartanak Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bi- har és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye településein. Pályázat diákoknak Budapest (MTI) - Szülőföldem rejtett kincse címmel hirdet pályázatot a Forráshely Alapítvány, amely a magyar gyermekek világtalálkozóját szervezi. A pályázaton általános és középiskolás diákok vehetnek részt. Feladatuk, hogy 5-10 oldalas írásműben mutassák be szülőföldjük, lakóhelyük, illetve egynapi járással bejárható szűkebb környezetük, érdekes vagy kevésbé ismert nevezetességeit. írhatnak minden, a magyarság számára értéket jelentő eseményről, alkotásról, természeti szépségről, illetve bemutathatnak egy általuk nagyrabecsült, Magyar- ország hírnevét öregbítő személyt. A kiemelkedően értékes pályaművek szerzői az alapítvány költségén részt vehetnek a magyar gyermekek 1994. évi világtalálkozójának 12 napos nyári táborozásán. A pályázatokat legkésőbb 1994. március 31-én kell postára adni a következő címre: Forráshely Alapítvány, 1537 Budapest 114. Pfi: 453/305.
