Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-22 / 44. szám

2 B Itt-Hon 1994. Február 22., Kedd [- NÁLUNK TÖRTÉNT ~i Csak reménykedek... Aggódva néztem telefonkártyámat, mi­után a Miskolci Rádió közölte: a tele­fonkártyákkal történő visszaélések mi­att a kártyával működő készülékeket leszereltette a Távközlési Rt. és szüksé­ges átalakításokat végeznek rajtuk. Ahogy a hírolvasó elmondta, a kártya manipulálásával a hívások száma ’vég- teleníthető’ csak éppen fizetség nélkül. Remélhetőleg városunkban még átme­neti időre sem szerelik le a nemrég fel­állított fülkéket. Úgy néz ki, ezen a te­rületen is - mint a bűnelkövetés más ágaiban - a bűnözők előrébb járnak a bűnüldözőknél. Jó példa erre a televízióban mutatott új, a piacon néhány száz forintért vá­sárolható infravörös kód-leolvasó. A gyártó szándékai szerint infravörös su­gárral irányítható rádiók, televíziók kódjának azonosítására fejlesztették ki, hogy a különböző típusok közti áthan­golást könnyebben megoldhassák. Az általam emlegetett ’profik’ viszont hamar felfedezték, hogy a nyugati tí­pusú, központi zárás infravörös táv­kapcsolóval felszerelt luxusautók kód­ját is pillanatok alatt leolvassa a zseb­ben is hordható készülék.” P.F. Mezőkövesd Jubileumi pályázat Kazincbarcika (ÉM - SZK) - A vá­rossá nyilvánítás 40. évfordulója tisz­teletére a helyi Egressy Béni Művelő­dési Központ és Könyvtár az alábbi ka­tegóriákban hirdet pályázatot: 1. Helyismeret történet. Lehetséges té­mák: - a település jelenlegi és régeb­bi földrajzi nevei, - cserkészélet a ré­gi községekben, - vallási felekezetiek) története, - népszokások, népi gyer­mekjátékok, - régi lakóházak, lakás- kultúra, - temetők és fejfák a közsé­gekben, - paraszti gazdálkodás, stb. 2. Széppróza: Városom Kazincbarcika. Egyéni élményanyag alapján született rövid elbeszélések, visszaemlékezések. Pályázni egyénileg vagy csoportosan is lehet. A pályázat beküldési határ­ideje: 1994. szeptember 30. Pályadíjak kategóriánként: I. díj 10.000 Ft, II. díj 7.000 Ft, III. díj 5.000 Ft. ' Az érdeklődők bővebb felvilágosítást a (48) 312-740-es telefonon, illetve sze­mélyesen az intézmény felnőtt könyv­tári részlegében kaphatnak. Itt-Hon Az Észak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Felelős szerkesztő: Priska Tibor. Szerkesztő: Fekete Béla. A borsodi melléklet címe: 3580 Tiszaújváros, Bartók Béla út 7. Telefon: 49/343-316 Honi hírek ♦ Honi hírek ♦ Honi hírek 9 Honi hírek 9 Honi hírek # Megjelent az Ormosi Hírnök A polgárokkal folytatandó párbeszédet segíti Ormosbánya (ÉM - Cs.L.) - Minden normálisan működő önkormányzat arra törekedik, hogy párbeszédet folytasson a polgáraival, hiszen ők válasz­tották annak idején, s a képvi­selők, települési vezetők arra tették le az esküt, hogy szolgál­ni kívánják a lakosságot és nem irányítani őket, beavat­kozva az életükbe. (Sajnos er­ről elfeledkeztek néhány he­lyen.) Különösen igaz a párbe­szédre törekvés egy olyan tele­pülésen, mint Ormosbánya, amely csak 1993-ban nyerte vissza 440 év után az önálló­ságát (1554-ben a portyázó tö­rök elpusztította az Árpád-ko­ri Ormos falut, amely csak a szénbányászat megindulása után indult újra növekedés­nek), mivel a bányásztelepülés a szomszédos Disznóshorváti- hoz - ma Izsófalva - tartozott, s csak az itt élő polgárok aka­ratának köszönheti, hogy a köz­társasági elnök 1993. január 1- től önálló községgé nyilvánítot­ta. Ezt követte az 1980 lakosú településen az önkormányzat megválasztása február 7-én, áprilisban pedig megkezdte munkáját a polgármesteri hi­vatal is. Nagy Tibor polgármes­tert is közvetlen úton választot­ták meg a település lakói. Az elmúlt bő félév alatt sok mindenbe belevágott az önkor­mányzat, hogy a hajdanán szebb időket is megélt bányász- település hanyatlását megállít­sa. Elsőnek hat másik faluval közösen hozzáfogtak a gáz be­vezetéséhez, amit majd a tele­fon és a többi infrastruktúra követ. A közmunkák révén je­lenleg a helyhatóság a falu leg­nagyobb munkaadója is. A lakossággal folytatandó pár­beszéd, kapcsolattartás egyik fontos láncszemének szerepét szánja az önkormányzat a feb­ruár elején megjelent Ormosi Hírnöknek is, amely első szá­mában így vallott erről Nagy Tibor polgármester: „Önkor­mányzatunk képviselőtestüle­tének nevében azzal a gondo­lattal bocsátom útjára a lapot, hogy legyen olyan kapocs az ál­lampolgárok és az önkormány­zat között, mely a kölcsönösség­re építve, egymást segítve, Or­mosbánya község fejlődését szolgálja.” Örömteli hír, hogy az elmúlt két-három évben egyre több borsodi településen ismerte fel az önkormányzat a polgárokkal folytatandó párbeszéd, tájékoz­tatás kényszerét, s ad ki - ál­talában havonta - megjelenő sajtóterméket. A kivitel puri­tán, a terjedelem kicsi, de a leg­fontosabb, hogy a helyi lakos­ság számára hasznos informá­ciókat tartalmazzon. A tervek szerint minden hónap első he­tében jelenik meg az Ormosi Hírnök négy A/4-es oldalon. Egy részének jó, a másiknak nem Sajószentpéter (ÉM) - A köz­mondás szerint az a legjobb megoldás, amikor a kecske is jóllakik és a káposzta is meg­marad. Ezzel a mesével csak egyetlen probléma van: a gya­korlatban sajnos kivitelezhetet­len. Ez jutott eszembe akkor is, amikor Samu Istvánnal, Sajó­szentpéter polgármesterével beszélgettünk a városon átha­ladó gyorsjárati buszok megál­lásáról. Eddig ugyanis az volt a sajó- szentpéteri polgárok legna­gyobb problémája, hogy a gyorsjáratok csak egyetlen he­lyen, a Nagymogyorósnál álltak meg a városban. Már a tanács is szeretett volna ezen változ­tatni annak idején, de csak a mostani önkormányzatnak si­került tető alá hozni a megol­dást. Ennek következtében ezentúl meg fog állni a gyors­járat Sajószentpéteren belül az edelényi és a varbói elágazás­nál is, a Nagymogyorósnál vi­szont nem... Ebből adódtak a legújabb prob­lémák, mivel a környéken la­kó polgárok egy része most azt nehezményezi, hogy ezentúl né­hány száz métert kénytelenek lesznek gyalogolni, vagy a las­sú járattal egy megállót meg­tenni. Ezért aztán morgolód­nak, pedig tudomásul kellene venni, hogy a lakosság többsé­gének kedvezőbb lesz a két má­sik megállóban történő le- illet­ve felszállás. A Barcika és Miskolc között in­gázók is kénytelenek lesznek elkönyvelni, hogy a plusz egy megálló miatt esetleg három­négy perccel meghosszabbodik a menetidő a gyorsjáraton. Újra támad a morbus hungaricus! Országosan is a kazincbarcikai arányok a jellemzők Kazincbarcika (ÉM) - A fia­talabbak eddig legfeljebb az idősek elbeszéléseiből, vagy a történelemkönyvekből tudhat­ták, hogy milyen félelmetes el­lensége volt az embereknek a morbus hungaricus - a magyar betegség -, vagyis a tuberkoló­zis, amelyről már azt hittük, hogy végleg sikerült legyőzni a szűrésnek és a gondos keze­lésnek, most mégis újra felütöt­te a fejét. Sokan nem mennek el a szű­rővizsgálatokra, amikor jelent­keznek pedig, gyakran már ké­ső... Ráadásul terjed a tbc „tejtestvére”, a romló szociális helyzet, az elszegényedés, az al­koholizmust pedig nem sikerült korábban sem megfékezni. Most mindezek hatványozott hatásaként teljed a tbc, elég csak Kazincbarcika példáját felemlíteni, ahol 1992-ben 12 új beteget regisztráltak, az elmúlt évben viszont már 26-ot! S ez nem kirívó eset, ami még bele­fér az országos statisztika tű­réshatárába. Sajnos országosan is a barcikai arányok a jellemzőek a tbc ter­jedésére. A szomorú tényre még idejében kell figyelni, és meg­tenni a szükséges - akár kény­szer - intézkedéseket, mert el­lenkező esetben újra tömeges­sé válhat a tbc Magyarorszá­gon, amikor már nagyságren­dekkel többet kellene költeni a tbc megfékezésére, s ráadá­sul sok ember (különösen a pe­remen élők közül) egészsége menne tönkre közben... A szakemberek véleménye sze­rint ismét kötelezővé kellene tenni nem csak a szűrést, de a kiemelést és a gyógykezelést is, mert ma sok beteg nem törődik saját magával, s közben még teijeszti is a kórt. 1994. Február 22., Kedd Itt-Hon B 7 Emlékeim Hídvég sportjáról IV. Fekete Zoltán A hídvégi labdarúgás főleg a já­rási első- és másodosztályok­ban, körzeti bajnokságokban zajlott. Az elért legmagasabb szint (amíg én a sportkör tag­ja, illetve elnöke voltamba me­gyei másodosztály volt. Általá­ban a szomszédos községekkel, Körömmel, Berzékkel, Girincs- csel, Kesznyétennel, Ónoddal, Sajóláddal, Hemádnémetivel, Mályival, Kistokajjal, Geszt- ellyel, Nyékládházával csap­tunk össze. Egy alkalommal a sajószentpéteri üveggyárral ját­szottunk kupamérkőzést és sa­ját pályájukon 6:4-re vertük meg a sajószentpéterieket. A régi csapat tagjai főként hídvé­giek voltak. Az idősebbek közül Megyeri Berti bácsira, Siku Da­ni bácsira, Takács Lajosra, mint balszélsőre, mint beton­kemény hátvédre, Dudás Kál­mánra, mint csatárra, Kui Pis­tára, mint középhátvédre, Nagy Imrére, a középcsatárra emlékezem, akiről fennmaradt, hogy egyedül végigvitte a lab­dát és úgy rúgta a gólokat. Jó középhátvéd volt Varga Imre bácsi, Salamon Bandi pedig hí­res kapus volt, még én is ját­szottam vele egy csapatban. Az őket követő generációból meg kell említeni Erdei Jancsit, Bi- ku Pistát, Kiss Ernőt, a gólerős középcsatárt, Barancsi Zoli jobbösszekötőt, a saját évfolya­momból Nyircsák Zolit, Hajdú Bertit, Tuza Imrét, Sárai Jós­kát, Labanc Lacit és a kapust, Benes Jóskát. A fiatalabbak kö­zül Siku Palit, Macz Jancsit, Pásztor Bénit, Szabó Lacit, Varga Mikit, Szűcs Jóskát, sa­ját tanítványaim közül pedig: Varga Jóskát, Nagy Lajcsit, Zsíros Imit, Nagy Zolit, Talma- ci Pétert. Bizonyára akadnak, akiket érdemtelenül kihagy­tam, de ez az elmúlt több, mint harminc évnek tudható be. Szép emlékünk volt, amikor Bocs ellen megnyertük a járá­si első osztályt. Sajátos időszak volt Hídvég sporttörténetében a MASZOLAJ időszak. Ez az 50-es évek első felében volt, amikor hídvégi központtal a környéken olaj után kutattak. Ekkor a környék futballistái közül összegyűjtötték a jobba­kat, és azokat a diákokat, akik velem együtt nyáron az olajfű- rásnál dolgoztak, és bekerültek a csapatba. (folytatjuk) Fényképeivel vált lokálpatriótává Kazincbarcika (ÉM - SZK) - A várossá nyilvánítás jubileu­mának alkalmából számtalan írás, visszaemlékezés jelenik meg. Méltatásokat olvashatunk olyan emberekről, akik három vagy négy évtizede mint építők, szakmunkások, mérnökök ér­keztek a térségbe. Ezek közé tartozott Káprai János. A MÁV Dunakeszi Járműjavítóban művezető volt és 1955 szeptem­berében érkezett Kazincbarci­kára. Nyugdíjazásáig 1968-ig a BVK Központi Karbantartó üzemében volt csoportvezető. János bácsit - mindenki csak így nevezte - azonban a BVK- ban, a városban, sőt a megyé­ben is fotósként ismerték. Tet­te ezt a munka mellett. A fény­képezést szenvedélyesen sze­rette és magas színvonalon mű­velte. Számára a legnagyobb elismerés az volt, hogy fotóit valamennyi magyar újság el­fogadta és leközölte. A szakmá­ban nem egyszer lehetett hal­lani: MTI színvonalon dolgozik. A pillanatokat örökítette meg a jövő számára Hétről hétre elsősorban a helyi újság, a Borsodi Vegyész szá­mára készített felvételeket. A kombinát korábbi vezetői - megbecsülésük jeléül - önálló fotólaboratóriumot bocsátottak rendelkezésére. Sajátos kifeje­zési módjaival nemcsak a gyá­ri mindennapok, az ünnepek, hanem a városi események kró­nikása volt. Ott volt valamen­nyi létesítmény alapkő letéte­lénél, az építés, a szerelés fo­lyamatainál, az elkészült mű avatásánál. De megörökítette a dolgozó ember szórakozását, kulturálódását. Úgyszólván nem volt olyan he­lyi sportesemény, melyen ne fényképezett volna. A sporto­lók, a szurkolók, de az ifjúsági versenyzők szülei körében is igen népszerű volt. A turista szakosztály alapítója és vezető­ségi tagjaként is tevékenyke­dett. Munkabírása, szorgalma, pon­tossága legendává vált. Első­sorban ipartörténeti vonatko­zású fényképeiért kapott több ízben magasszintű elismerést. Nyugdíjazását követően -1980 végén bekövetkezett haláláig tovább fotózott. Barátok, munkatársak, isme­retlenek, vezetők egyaránt megbecsülték. Temetésén a kö­vetkező szavakkal búcsúztak tőle: emlékét megőrizzük. Őszinte tisztelettel ezt tesszük most a 40. évfordulón. Videón a Tátikások versenye Kazincbarcika (ÉM) - Óriási közönségsikere volt az Egressy Béni Művelődési Központ ál­tal rendezett januári Tátika versenynek, amelyen a több mint 2200 nagyérdemű 40 pro­dukciót láthatott, s ebből 20 lett döntős. Az első helyre az ede­lényi I. Számú Általános Isko­la Pet Shop Boys: Go West pro­dukciója került, őket követte sorrendben a Május 1. Általá­nos Iskola „rapes” csapata, il­letve a Guns’n Roses előadása. A döntőről videofilm készült, amelyet nagyméretű vászonra kivetítve március elején mutat be a művelődési központ. Az idei év első földárverése Mezőkövesd (ÉM) - A megyei kárpótlási és kárrendezési hi­vatal február 24-én és 25-én földárverést rendez Mezőköves­den. Jól szerepeltek Mezőcsát (ÉM - TM.) - A Körzeti Di­áksport Bizottság által rendezett játé­kos sportversenyen négy iskola: Igri­ci, Hejőkeresztúr, Ároktő és Mezőcsát képviseltette magát. Tarsoly Ervin is­kolaigazgató megnyitóját követően a résztvevők nyolc játékban mérték ösz- sze tehetségüket, miközben a zsúfolá­sig megtelt tornacsarnok zengett a buzdításoktól. Végül is a helybéliek győzelmével végződött a versengés. Eredmények: 1. Mezőcsát Általános Is­kola, 2. Hejőkeresztúr Általános Is­kola,, 3. Ároktő Általános Iskola, 4. Ig­rici Általános Iskola. A verseny ered­ménye alapján a megyei döntőn a kör­zetet a mezőcsáti diákok fogják kép­viselni. Ingyenkori a jégen Kazincbarcika (ÉM) - Aki szeret korcsolyázni, az biztos értékelte a Bor- sodchem Rt. azon ötletét, hogy a vá­ros 40. születésnapját azzal köszöntöt­te a cég, hogy minden hónap első nap­ján ingyen lehet korizni a műjégpá­lyán. Február elsején mintegy 300-an éltek a lehetőséggel. Kezdetnek nem rossz, márciusban biztosan többen lesznek. Február közepétől szinte folyamatos a „nagyüzem”- a Kazincbarcikai Hockey Club szervezésében maszkabál volt, amelyen korhatár nélkül mindenki részt vehetett, aki úgy érezte ott a he­lye egy ilyen bulin. Ä napot egy jeges, de nem hűvös discoval zártak a szer­vezők. A következő rendezvény megcélzottjai az óvodások és szüleik voltak. Szá­mukra egy egész délutánt betöltő já­tékos ügyességi vetélkedőt szerveztek. A gyerekeknek már csak azért is ér­demes volt elindulniuk, mert az erőp­róba végére mindenkinek jutott az édes falatokból. Legközelebb március elsején - egész nap - nyílik mód ingyenes korizásra és nemcsak kazincbarcikaiaknak! Szépen repültek Mezőkövesd (ÉM) - Sikeres évet tud maga mögött a helyi Postagalambsport Egyesület. Az elmúlt évi versenyek összegzése elkészült amelyből kiderült, hogy Mezőkövesden mind a versenyez­tetek, mind pedig sebesen szálló ver­senyzőik hét alkalommal indultak Eu­rópa különböző városaiból, s ezalatt 4539 km-es távot repültek. Közülük is kiemelkedő a brüsszeli 1230 km-es(!) táv. Az 1993. évi csapatbajnokság tíz útján 21 tenyésztő 30 csapattal indult. Sorrendben az első: Murányi Mihály, őt követi Gáspár István és Mező Zol­tán. Az első és a 10. helyezett között 482 pontos különbség van. Február 24-én, a helyi polgár- mesteri hivatal „B” épületében 10 órától 51, míg 25-én a vá­ros közösségi házának emeleti nagytermében 20 földterületre lehet licitálni. Az árverésre ke­rülő parcellák az eredetileg ki­jelölt, de az eddigi árverésen el nem kelt földekre vonatkoz­nak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom