Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-22 / 44. szám

1994. Február 22., Kedd 6 B Itt-Hon NAGY GERGŐRE Ernőd 2. születésnapod alkalmából szeretettel . köszöntünk. Keresztúri mama, papó És Mónika. SEBŐ ISTVÁN és NEJE részére sok boldogságot, hosszú életet és jó egészséget kívánunk az 50. házassági évfordulójuk alkalmából sok szeretettel: GYERMEKEI, UNOKÁI | ÉS DÉDUNOKÁI. | NAGY LÁSZLÓ Születésnapod alkalmából szívből gratulál és hosszú boldog életet kíván: FELESÉGED ÉS LÁNYAID | Nikolett És Andrea. $ HEJOPAPI Miskolczi Tibornak 16. születésnapján erőt, egészséget és jó tanulást kíván: APU, ANYU, » es húgod Marika. * JUHÁSZ - KERESKEDELMI - CENTRUM Március Ol-től mindennap HASZNÁLTCIKK PIAC!!! GT1 AUTÓÜGYNÖKSÉG, RENAULT MÁRKAKERESKEDÉS, VÁLLALKOZÓK ÜZLETEL!!! O Március 04-én: Állat és KirakodóvásárU (pénteken 06-18.OO-ig) O Március 05-én: AUTÓPIAC! (szombaton 07-16.OO-ig) □ Március 12-én: KUTYA és KISÁLLATVÁSÁR! AUTÓPIAC! (Szombaton 07-16.OO-ig) O Március 15-én: SÖRFESZTIVÁL, ÖKÖRSÜTÉS! BEMUTATÓK!!! Egy éves a BÁLINT és FIA BT. (kedd egész nap) □ Március 19-én: Kirakodóvásár! AUTÓPIAC! (szombaton 07-16.OO-ig) □ Március 26-án: Mezőgazdasági és Haszongépjármű PIAC! . AUTÓPIAC! (szombat 07-16.OO-ig) KAZINCBARCIKA Állomás u. 2. | (a Vasútállomással szemben) Telefon: 48/311-386. TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhet­nek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulá­ciót már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közöl­hessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk; ITT-HON (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. •m-war Magyar Divat Intézet es a TAKACS H STUDIO felsőfokú fotómodell- és manökenképzést indít Miskolcon, februártól, # nők $ férfiak valamint % gyermekek számára. A felnőtt, végzett hallgatók, pro­fesszionális működési engedélyt kap­nak - mely a Magyar Divat Intézet fel­sőfokú szakmai képesítése-, illetve az Ipari- és Kereskedelmi Minisztérium sorszámozott diplomáját. Speciális divatbemutatókra 30-40 évesek jelentkezését is várjuk. A legjobbakat a TAKACS • Modell - Divat - Reklám STÚDIÓ, divatbemutatóin foglalkoztatja. 1994. Február.2^., Kedd Itt-Hon B 3 Ez nem egy mesebeli vándorlás Mészáros István Monok (ÉM) - Volt egyszer egy szegény ember, aki gondolt egy nagyot, hamuba sült pogá­csát tett tarisznyájába, s gya­logosan elindult a hosszú ván­dorútra... Bizonyára sokan em­lékszünk még gyermekkorunk meséire, melyek közül jóné- hány hasonlóképpen kezdődött. S hogy kerül ez most ide? A vá­lasz nagyon egyszerű: embe­rünk története sokban hasonlít a mesebeli hőséhez. A mesével való párhuzam persze, sok min­denben sántít: emberünk nem kitalált személy, tette pedig, melyet ő fundált ki, s hajtott (ü- letve hajt) végre, napjainkban játszódik. Különbség továbbá az is a meséhez képest, hogy ő nemcsak úgy céltalanul vágott neki a nagyvilágnak, hanem nagyon is céltudatosan. Az már csupán kisebb eltérés, hogy nem kis tarisznyával, hanem böhöm nagy hátizsákkal. S vé­gül, ami egyezik: ő is gyalogo­san indult el - nagy elhatáro­zással. Nos, ennyi bevezető után re­mélhetőleg kellőképpen felcsi­gáztuk olvasóink érdeklődését, úgyhogy illő elárulni kiről, mi­ről is van szó. Levél az Országgyűlés elnökének Juhász Béla ötvennégy eszten­dős kárpátaljai ember. Egész élete a magyar-ukrán határhoz közeli Nagypaládhoz kötődik. Már tizennégy éves korától a mezőgazdaságban dolgozott, s dolgozik mai is - már amikor adódik munkalehetőség. Pilla­natnyilag éppen nincs munka­helye. Reménykedik azért, ha hazatér, majd úgy tavasztájt, adódik munka, hiszen a tavasz megérkezte egyben a munkale­hetőségek valaminő gyarapodá­sát jelenti. Emberünket világéletében ha­tározottnak, következetesnek ismerték. Ha valamit kigon­dolt, azt - a lehetőségei szabta határok közt, de - mindig meg­valósította. Mikor hallotta a rádióban, hogy alakult egy em­lékbizottság, mely a Kossuth Lajos halálának 100. évfordu­lója alkalmából tartandó ün­nepségeket, rendezvényeket fogja össze, elhatározta, hogy ő is tiszteleg valamilyen módon a nagy hazafi emléke előtt. Tol­lat fogott hát, s levelet írt dr. Szabad Györgynek, melyben el­gondolását papírra vetve kér­dezte, hogy lehetséges-e, kap-e engedélyt terve kivitelezéséhez. A válasz decemberben érkezett meg, melyben közölték vele: semmi akadálya elgondolása végrehajtásának. Valaki csak ad egy szelet kenyeret... Ezután még egyszer végiggon­dolta, mit és hogyan tegyen (mint mondotta:„kicsit tartot­tam attól, hogyan fogadnak majd a falvakban az emberek, vajon mit gondolnak majd?...”), aztán január 17-én reggel fog­ta a hátizsákját, s elindult a hosszú útra. Úgy tervezte, hogy felkeresi azokat a helyeket, me­lyekhez valamiképpen kötődött Kossuth, s ezen túl pedig a ha­tár mentén körbejáija Magyar- országot. Mikor elindult, meglehetősen kevés információja volt az utat illetően. Mindössze egy magyar barátjától kapott térképre, no meg az otthoniak baráti kézfo­gására, biztatására hagyatkoz­hatott. Anyagi támogatója (szponzora) nem lévén, úgy gondolta, hogy csak az embe­rek jóindulatában, segítségében bízhat... Hogy ahová éppen ér, ott majd valaki ad neki egy sze­let kenyeret, egy forró teát, ami átmelegíti a hidegtől és a na­ponta megtett 25-30 kilométer­nyi úttól elzsibbadt tagjait, s egy helyet, ahol kipihenheti a vándorút fáradalmait... Mikor átért a határon, máris segítőkészséget tapasztalt: a felkeresett polgármesteri hiva­talokban sokkal nagyobb szere­tettel fogadták, mint azt előre gondolta volna. Naplóját az utókornak szánja Monokra január 21-én ért, ahol első dolga volt, hogy felkereste a Kossuth Emlékmúzeumot. It­teni látogatása - mondotta - igazán emlékezetes marad. A polgármester-asszonyéknál ka­pott szállást, ellátást s termé­szetesen jó, biztató szavakat a további útra. Kis naplójába (melyet ő maga készített, fűzött össze) a hegyal­jai faluban is bejegyeztek né­hány gondolatot. Mikor majd hazatér, ebből idézi vissza a fa­lubelieknek - s elsőként az is­kolás gyerekeknek - hol járt, mit látott, mit tapasztalt ván­dorúba során Magyarországon. Teszi ezt majd abban a falu­ban, Nagypaládon, ahol a la­kosság túlnyomó többsége ma­gyarajkú, s ahol nem oly régen, az elmúlt esztendő nyarán fel­avatták Kárpátalja eleddig egyetlen Kossuth-szobrát. Az, hogy e kis településen, egy va­laha libalegelőnek használt te­rületen most hazánk egyik ki­emelkedő férfiújának szobra áll, nem kis részben köszönhe­tő Juhász Bélának is. Ugyanis a Kárpátaljai Magyarok Kultu­rális Szövetségének községi alelnöke, amely szervezet kez­deményezte a szobor elkészít­tetését, felállítását. Ez is sike­rült. „Nem vagyok egyedül, Isten velem van” S remélhetőleg sikerül ezen újabb vállalkozása is, melynek legfőbb célja, hogy az öteven- négy esztendős kárpátaljai em­ber - faluja nevében is - tisz­telegjen Kossuth Lajos tettei, eszmeisége előtt. „Eddigi utam során csodálatos emberekkel találkoztam. - mondta találkozásunkkor — Nem is gondoltam volna, hogy az emberekben ilyen nagy a se­gítőkészség, ha egy ilyen - megvallom: kicsit szokatlan - vállalkozással, elhatározással találják szemben magukat.” Nyugodtan mondhatjuk: való­ban az. Már ami a gyaloglást illeti, hisz’ mai világunkban bi­zony sok minden megtörténhet egy ilyen hosszú vándorlás so­rán. Mikor azt kérdeztem Ju­hász Bélától: hogy mert egye­dül elindulni, s megtenni sok­száz kilométert? O csak így vá­laszolt: nem vagyok egyedül, Is­ten velem van. S még hozzátet­te, ha az egészségével nem lesz semmi probléma, akkor semmi más nem akadályozhatja ter­ve véghezvitelében. Mit lehet ehhez hozzátenni? Csak azt: jó egészséget, jó utat kívánunk Juhász Béla! A műsorban bárki szerepelhet Mezőcsát (ÉM) - A helyi ha­gyományokkal némiképp sza­kítva újra farsangi bált rendez a Városi Művelődési és Közös­ségi Ház február 25-én. A me- zőcsáti bálok „reformját” közel négy éve kezdeményezte az in­tézmény vezetése, ami az eltelt idő bizonysága szerint osztat­lan sikert aratott a résztvevők körében. Ennek pedig az a lé­nyege, hogy a bálozók, fiatalok és idősebbek felléphetnek, ki-ki tehetsége szerint a vidám mű­sorban. A titkolt szereplési vágy e napon meg valósulhat, örömet szerezve a közönségnek, elismerést a szereplőknek. A szervezők ezúttal is derülátók: Géza napján, február 25-én vi­dámság lesz a városban. — HETI JEGYZET — Kapcsolatok Brackó István A sokféle, édes és keserű kapcsolat kö­zül most csak a munkakapcsolatot em­legetem föl. A téma ürügyén frappáns bevezetőt lehetne kerekíteni a feminis­ták egyre zajosabb tiltakozásáról, ne­vezetesen arról, hogy a nők kiszolgál­tatottak, s a szemrevalóbbját a férfi fő­nökök szexuálisan zsarolják. Nem új­keletű probléma ez, de a kutatók, köz­gazdászok vizsgálódásainak közép­pontjában most súlyosabb problémák szerepelnek. A rendszerváltással együtt átrendeződtek a hajdani viszonyok, átértékelődtek az értékek. Ma már nem lehet dicsekedni azzal, hogy törzsgár­dista vagyok. A hajdani munkásdi­nasztiák gyökere megszakadt. Örül az ember, ha dolgozhat, ha nem tétlen a kéz. A borsodi munkanélküliség tetézi az országos átlagot, s meghaladja a húsz százalékot. Patinás, biztos kenye­ret és egzisztenciát adó gyárak kerül­tek a padlóra, s ma már nem kunszt diósgyőri vasasnak, ózdi kohásznak, nádasdi lemezgyárosnak lenni. Kínló­dik a bányász és a földműves is. Ki vet? Ki arat? Ki fizet? Nagy ára van ennek a vártnál hosszabbra nyúló átrendeződésnek. A nyugdíjasok kétharmada a létmini­mum alatt él, a majd hétszázezer mun­kanélküli várja a segélyt hozó postást és reménykedik. Lehet persze vállalkoz­ni, külföldre szerződni, új mesterséget tanulni. Lehet pénzelni a kárpótlási jegyből, a megtakarított tőkéből vett kötvény hozadékából, alkalmi és feke­te munkából. Az utóbbi években, bár az okok évtizedekre nyúlnak vissza, megroggyant a gazdaság, s a lakos­ság többsége a saját bőrén érzi a „hét szűk esztendő” szorítását. Bár az óva­tos prognózisok, most, a választás előtt némi fellendülést ígérnek, s alig hihe­tő, hogy ennyi aszályos év után ne jöj­jön néhány víg esztendő... A nosztal­giád emlékek nem a lódenkabátos, terv- utasításos, helybentopogós vegetálás időszakát sírják vissza. A demokrati­kus fordulat felnyitotta a zsilipeket a pártok, a piaci viszonyok, a racionali­táson alapuló külkereskedelem előtt. De a rohanó ár ránk rakta a hordalé­kot is, s nemcsak a régi rendszert, ha­nem a régi kapcsolatrendszert is szét­szakította. Nem az úgynevezett elvte­len, elvtársi viszonyokról van szó. Azo­kat nem sajnáljuk! Fájó, s hiányán ké­sői szociológusok mélázhatnak majd, hogy a tisztességen, szakmai tiszteleten alapuló viszonyok rázódták széjjel, fő­ként a foglalkoztatási és anyagi átren­deződés miatt. Anyagiakban kifejezhetetlen veszteség ez ebben a zilált, s új értékeket kereső világban. A lélektől-lélekig érő kapcso­latok lassan fejlődnek, mint a fák, s nem nőnek olyan gyorsan, mint a há­zak és a gyárak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom