Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-22 / 44. szám
2 Ms Itt-Hon 1994. Február 22., Kedd — NEKÜNK ÍRTÁK — Jó levegő JÜagyon szívesen és nagy érdeklődéssel olvasom a mellékletet. Az Ahol nem vethetik a tűzre című, már korábban megjelent cikkükre reagálnék. Ami érzékeny pontunk, az a Miskolctapolcán váló gazégetés. Kimegyünk a hét végén jó levegőt szívni, ehelyett füst és pernye fogad bennünket. Arról nem is beszélve, hogy sokan az avarral együtt a nedves füvet is meggyújtják, hagyják füstölögni, miközben ők maguk hazamennek. Miskolctapolcát az idegenek közül is elég sokan felkeresik. Gondolom, egyéb adottságai mellett például a jó levegőjéért is. Hollandiában és általában tőlünk nyugatabbra még kerti húsvagy szalonnasütés kedvéért sem lehet tüzet gyújtani. Mi pedig a férjemmel már megjártunk minden lehetséges fórumot és a füstölés ellen semmit sem lehet tenni. Egy másik írásukkal kapcsolatban az a véleményem, hogy válóban hálásak vagyunk Párkányi Zsolt miskolci ön- kormányzati képviselőnek, amiért a Ki- lián-Északon is javítják az utakat. Egy dolgot még meg kellett volna valaki illetékesnek tenni, s ez az, hogy ellenőrzi a munka minőségét. A Munkás és a Szinyei utca sarkán - mióta rendbe hozták - esőzések után állandóan hatalmas pocsolya van, mivel a csatorna lefolyóját az út legmagasabb pontjára tették, Ugyanebben a cikkben olvastam, hogy ugyanez a képviselő úr a kiliáni öreg fák lecserélését szorgalmazza. A Kili- án-Eszak egy nagyon régi házakból álló település, szemetes, elhanyagolt, de jó a levegője. Ezt köszönhetjük a fáknak, tehát annak, hogy zöldövezet vagyunk. Az öreg fák lecserélése még elfogadható esetleg, de sokan ebből bátorságot merítettek és most már ha valakinek nem tetszik valamelyik fa, vagy bokor, fogja a baltát és kivágja, vagy kivágatja. Maga után még a szemetet sem takarítja el. Úgy látszik, most már mindent szabad, s a jó érzésű emberek jobban teszik, ha hallgatnak. Mert ők vannak kisebbségben. Nagyon érdekes dolgot lát az, aki figyelmesen szétnéz a Munkás és a Csontos Gy. utca sarkán, hogyan vágják ki a kedves lakók derékban a fákat. Sajnos, nagyon sok olyan probléma van, ami az itt lakókat, illetve azokat, akik a saját gondjukon kívül még a közösség bajaival is törődnek bosszantja,” név és cím a szerkesztőségben Itt-Hon Az Eszak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Felelős szerkesztő: Priska Tibor. Szerkesztő: Bujdos Attila. A Miskolc és környéke melléklet címe: Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 15. Pf: 178. Telefon: 341-611. Telefax: 341-817. Szolgáltató hivatalt szeretne „Jó”-t adna a közgyűlésnek az SZDSZ frakcióvezetője Miskolc (ÉM) - Az önkormányzat frakciói között hallgatólagos megállapodás van érvényben arról, hogy a miskolci közgyűlésnek működőképesnek kell maradni a helyhatósági választásokig. Erről di-. Steierhof- fer György, a Szabad Demokraták Szövetsége közgyűlési képviselőcsoportjának vezetője beszélt munkatársunknak nyilatkozva. A frakcióvezetőt arról kérdeztük: vajon nem veszélyezteti-e a közgyűlés munkáját, hogy a képviselők közül néhányan jelöltként, illetve pártjuk aktivistájaként a következő hetekben saját maguk, illetve pártjuk menedzselésével lesznek elfoglalva, s így esetleg nem jut majd annyi idejük a miskolci közügyek intézésére, mint korábban. Dr. Steierhoffer György szerint ez nem reális veszély. Az emberek arra a jelöltre szavaznak majd május 8-án, akiről kiderül a számukra, hogy valóban az ő gondjaikkal foglalkozik, az ő érdeküket képviseli. A parlamenti választáson induló önkormányzati képviselők nyilván felismerik ezt, s nem hogy kevesebb munkát végeznének a közgyűlésben, de még plusz terheket is vállalnak majd magukra. A fontosabb rendeletek megszavazásánál valószínűleg mindenki igyekszik majd ott lenni. Ha ez nem mindig sikerülne a választásban érdekelteknek, az álláspontjuk képviseletére vállalkozik a frakciójuk - vélte az SZDSZ-es politikus. Szerinte a frakciók között hallgatólagos megállapodás van arról, hogy a miskolci közgyűlésnek működőképesnek kell maradnia az őszszel esedékes helyhatósági választásig. Azaz nem lát olyan veszélyt, hogy a parlamenti választás kampánya esetleg szétzilálná a közgyűlés munkáját. Mit kell még feltétlenül megtennie a közgyűlésnek az ön- kormányzati választásokig hátralévő néhány hónapban? - erről is kifejtette véleményét. Mint fogalmazott: bár elcsépelt, mert sokszor és sokak által hangoztatott fogalom, de — miközben a saját működőképességének megtartásával lesz elfoglalva - mindenekelőtt a város működőképességét kell megőriznie a testületnek. Ez korántsem egyszerű feladat, hiszen az önkormányzat mozgástere meglehetősen beszűkült. A város legfőbb bevétek forrása az állami költségvetés, s az onnan kapott összeg nem nőtt az elmúlt évekhez képest. A város a saját bevételeit nem igazán tudja növelni, hiszen a társadalom túladóztatott. Az állami támogatás jellege a már meglévő önkormányzati intézményrendszert stabilizálja. Pedig ezen változtatni kellene. Ám az intézményrendszer racionalizálása igen nagy körültekintést és folyamatos egyeztetést igényel. Dr. Steierhoffer György azt is alapvető problémának tartja, hogy az igazgatás beavatkozó jellegű munkát végez, és emiatt az állampolgárok szemében a polgármesteri hivatal ugyanúgy jelenik meg, mint amilyen annak idején a tanácsháza volt. A városházát úgymond szolgáltató jellegűvé kellene átalakítani. Ez nem pénzigényes dolog - fogalmazott az SZDSZ frakcióvezetője, aki szerint ezt az átalakítást annál is inkább célszerű sürgetni, mivel az SZDSZ eleve azt képviseli: nyitni kell a civil szféra, az állampolgárok felé. Maga az önkormányzat is zártabbá vált, a saját gondjaival volt elfoglalva. Hogy ez ne így legyen, a helyi civil szerveződésekkel kell felvenni a kapcsolatot - ez lehet a kitörési pont. Dr. Steierhoffer György azt is fontosnak ítélte, hogy a közgyűlés által már megszavazott koncepciók végrehajtását figyelemmel kíséijék. Kitért frakciója sajátos helyzetére is. Felidézte, hogy az SZDSZ korábban a városi hatalom konstruktív ellenzékeként tevékenykedett Miskolcon. Ebben akkor következett be változás, amikor T. Asztalos Ildikó személyében polgármestert adtak a városnak, és így kormányzó pozícióba kerültek. Azt a kérdést is feltettük neki: ha egytől ötig osztályozhatna, hányast adna a közgyűlés eddig végzett munkájára? A frakcióvezető szerint már csak azért sem egyszerű erre felelni, mert az iskolában sem egész osztályok, hanem egyes tanulók teljesítményét értékelik a pedagógusok. A közgyűlés képviselői között is volt különbség. A munkájukat nem azonos színvonalon és intenzitással végezték. Mint ahogy a közgyűlés maga is ingadozó teljesítményt nyújtott. A szenátorok olykor joggal érezhették úgy, mintha mókuskerékben lennének. Rengeteg munkát végeztek és végeznek. Nem volt ritka az olyan ülés, ahol két nap alatt akár negyven különböző ügyben is döntöttek. Esetenként úgy tűnhetett, mintha kapkodnának. Voltak előterjesztések, amelyeket alig tűztek napirendre, máris levettek onnan. Ez akkor fordulhatott elő, ha ezek az indítványok úgynevezett előszűrő nélkül kerültek a grémium elé. Hiba az is, hogy a közgyűlés szervezeti és működési szabályzatában nem rögzítették a testület szak- bizottságainak feladat- és hatáskörét. Pedig sokat segíthetne, ha lenne minden bizottságnak elnöke, ha lennének bizonyos ügyek, amelyekben a bizottságok is dönthetnének. Ez sok terhet vehetne le a közgyűlési képviselők vállairól - hangsúlyozta az SZDSZ frakcióvezetője, aki az osztályzattal kapcsolatban megkockáztatta a kijelentést: talán átlagot kellene számolni. A maga részéről mindenesetre ,jó”-val értékelné a közgyűlés - legalább is meny- nyiségi - teljesítményét. Pályáznának a híd pénzéért Miskolc (ÉM) - Huszonkét millió forintba kerülne a Soltész Nagy Kálmán utcai híd átépítése. Az ehhez szükséges pénz felét pályázaton nyerhetné el a város, feltéve, hogy a pályázat beadására igent mondanak az önkormányzati képviselők. A pályázat egyik feltétele, hogy engedélyezési szintű tervdokumentációra van szükség. Ez az építési engedéllyel egyetemben a város rendelkezésére áll. (A híd felszerkezetének cseréjéhez szükséges tervek elkészítésére már tavaly júliusban aláírták a szerződést.) A pályázathoz arra is szükség van, hogy az esetleg elnyert összeg mellett a kivitelezés további költségeit állja az önkormányzat. Mivel a pályázat a beruházás felének erejéig nyújt fedezetet, a másik ötven százalékot, azaz 11 milliót kellene magára vállalnia a városnak. Az ehhez szükséges összeget szerepeltették az idei költségvetésben, azaz elvileg nincs akadálya a pályázat beadásának. Ha elnyernék a támogatást, idén nekiláthatnának a Soltész utcai híd átépítésének. 1994. Február 22., Kedd Itt-Hon Ms 7 Gyaloglótábor a Fekete-erdőben Egykori diósgyőri atléta hívta meg a csapatot Utzenfeld, ahol a diósgyőri gyaloglók edzőtáboroztak Fotó: amatőr Kovács A. Gábor Miskolc (ÉM) - Szokatlan történetet mesélt el a minap Szűcs József, a Diósgyőri Atlétikai Club gyaloglóinak mestere: • Még karácsonyt mutatott a naptár, amikor teljesen váratlanul egy rég nem látott sporttársam kopogtatott be hozzám. Az idősebbek talán emlékeznek még rá, hiszen a hetvenes évek vége felé válogatott gyaloglója volt a DVTK-nak. A neve: Takács Mihály. Kizárólag azért autózott le hozzám Budapestről - s pár perc múlva már indult is vissza hogy személyesen adjon át egy meghívást. Felajánlotta: menjünk ki a tanítványaimmal edzótáborozni hozzá Németországba, abba a panzióba, ahol ő a konyhafőnök. Az ideális edzéskörülményeken kívül ugyan nem tud egyebet biztosítani, mint szállást és teljes ellátást - kiemelten kedvezményes áron. □ Mi cél vezette ehhez a - bátran kijelenthetjük - nagyvonalú gesztushoz? • Egyfelől azt szerette volna nyújtani nekünk, amit ő válogatott korában nem kapott meg, másfelől pedig a magyar sportolók figyelmét kívánta ráirányítani az általa kínált lehetőségre, ami több sportág felkészüléséhez is ideális körülményeket biztosít. □ Hol van és milyen az a hely? • Utzenfeldnek hívják ezt a bájos hegyi falucskát és a Dél-Fe- kete-erdóben fekszik. A svájci és a francia határ egy óra alatt elérhető innen gépkocsival. Nem messze ered a Duna, s a közelben már ezer méter feletti hegyek is magasodnak. Egész évben kínálja magát ez a vidék a sportolásra. Télen síelni is lehet, a többi évszakban pedig futni, lovagolni, kerékpározni. Mi a Zur Wiese nevű fogadó közelében egy másfél kilométeres körön - ami egyébként kerékpárút - edzettünk a legtöbbet. □ Szakmai szempontból hogyan sikerült a tábor? • Az egyesületünk helyzete sajnos olyan, hogy a téli időszakban egyáltalán nem számíthattunk volna edzőtáborozásra, ha nem adódik ez a lehetőség. Itthon sokszor még a zuhanyozást sem tudjuk biztosítani. így nagy örömmel használtuk ki az alkalmat még akkor is, ha önköltséggel, illetve szülői támogatással tudtuk csak igénybe venni. A kint töltött tíz nap alatt valamennyi sportoló, öt férfi és négy nő, magas színvonalú szakmai munkát végzett. Naponta kétszer edzettünk. A munka gerincét a hosszú, a résztávos és az emelkedőre gyaloglások alkották, de sokszor tartós futásokat is végeztünk a forgalomtól mentes utakon, kristálytiszta levegőn. Úgy érzem, természetesen az itthoni munkával együtt, remek alapot szereztünk idei célkitűzéseink eléréséhez. □ Melyek ezek? • Legalább három-négy országos bajnoki címet remélek az idén tanítványaimtól. Már két hónap sincs hátra az első komolyabb megmérettetésig, a békéscsabai Coca-Cola Kupáig, amelyik 50 kilométeres OB, s egyben a fiatalkorúak országos hosszú távú bajnoksága is. Különösen fontosnak tartjuk a július 16-i férfi junior 20 kilométeres országos bajnokságot, mert az éppen Miskolcon lesz. Ezen az egyéni és a csapatverseny aranyérmét is itthon akaijuk tartani. A legjobb eredményeket Breznai Bélától, Csepregi Csabától, a most leszerelt Váróczi Zsolttól, valamint Varga Ildikótól, Kovács Erikától és Pólyák Dórától várom. A magyar válogatott színeiben való szereplésre Breznai és az ifjúsági korú Csorba Viktória az esélyes. □ A vendéglátó Takács Mihály milyen benyomásokat szerzett az „utódairól”? • Ha nem lát bennük már korábban is fantáziát, akkor biztos meg sem keresett volna. 0 egyébként világot járt ember, három afrikai országban is volt már szakács és legutóbb Izraelben töltött két évet. Ebben a német panzióban három esztendeje dolgozik. A versenyszerű gyaloglást ugyan már rég abbahagyta, de rendszeresen fut és focizik a svájci Bázel városának Hungária nevű csapatában, hiszen ez a nevezetes hely, mint mondtam, igen közel van oda. Más magyar sportolókat is szívesen fogad, s ráadásul a költségeket itthon forintban is ki lehet egyenlíteni. A szállásdíj 2-3 ágyas szobákban 15-25 német márka fejenként és éjszakánként, az étkezést pedig megegyezés szerint lehet rendelni, s a teljes ellátást sem kötelező kérni. Három nap reggelivel és vacsorával például egy személynek 105 márkába kerül. Érdemes tehát másoknak is élni ezzel a lehetőséggel. Mi, diósgyőri gyaloglók biztos, hogy nem utoljára edzőtáboroztunk a Zur Wiese- ben. Testnevelés négyes Miskolc (ÉM - KAG) - A bizonyítványosztás mindig tartogat meglepetéseket. Az persze minden tanító és tanár szuverén joga, milyen osztályzatot ad tanítványainak. De hogy egy országos bajnok, utánpótlás válogatott, ifjúsági világbajnokságra készülő kiváló miskolci sportoló négyest kapjon testnevelésből, mégis csak különös. Mert akkor ki érdemel jelest, ha ő sem? Ez csak egy ok azok közül, amelyek megmagyarázzák, miért olyan fizikai állapotú a magyar fiatalság, amilyen. S miért nem kedveli úgy általában a testnevelést, miért nem sportol szívesen. És miért tölti inkább „értelmesebb” dolgokkal az idejét, úgy mint video, diszkó, alkohol, dohány, kábítószer, stb. Kizárólag a testnevelő tanárokat sem lehet hibáztatni, legfeljebb azt a rendszert, amely lehetővé, mi több, szükségszerűvé teszi, hogy éppen belőlük legyenek azok. Mert a sok éve meghonosodott gyakorlat szerint kiből lehet nálunk testnevelő? Kizárólag abból, aki képes bemutatni az előírt sportágak mindegyikében a kötelező gyakorlatokat. Ezen áll vagy bukik a dolog. Nemrég írtam egy olyan miskolci pedagógusról, aki idejében meglátva ezt, nem is jelentkezett erre a szakra. De mint nem testnevelés szakos, azóta iskolája sportéletének a motorja. Mert ha például a tigrisbukfencet bemutatni nem is tudja, a mozgást megszerettetni, versenyeket szervezni, programokra vinni a gyerekeket - igen. S ehhez hasonló példákat szerencsére elég sokat lehetne sorolni. A legkülönfélébb sportágak legkülönbözőbb gyakorlatainak bemutatása - vagyis a testnevelő tanári diploma kritériuma - egyébk^it is egyre inkább holttá váló „tőke”, az idő múlásával állandóan fogyatkozó tudás. Pár év múlva már - tisztelet a kivételnek - éppúgy nem fogja bemutatni ezeket a gyakorlatokat a hivatásos testnevelő sem, mint aki emiatt nem lehetett testnevelő. A sportszeretet viszont, ami a képzés során elhanyagolhatónak ítélt szempont, jóval tartósabb és nem csökken szükségszerűen az életkorral. Egy igazán sportszerető tanár nem is adna a legjobbnál gyengébb osztályzatot valamely sportág országos élvonalába tartozó diákjának. Inkább úgy reagál, mint az a sportember, akinél egyszer leendő edzők vizsgáztak. Amikor egy sokszoros magyar válogatott (s azóta már világbajnok) edzője kezdett volna tétele kifejtéséhez, megállította: „Köszönöm, Ön már levizsgázott, mégpedig csillagos ötösre!” Ugyanúgy, ahogyan a nemzeti színeinket a közelgő világbajnokságon képviselő fiatal sportoló szintén levizsgázott. És aki négyest adott neki testnevelésből - az is. A fenti példa szerencsére nem általánosítható, de a szereplők nem kitalált személyek.
