Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-22 / 44. szám

2 Ms Itt-Hon 1994. Február 22., Kedd — NEKÜNK ÍRTÁK — Jó levegő JÜagyon szívesen és nagy érdeklődés­sel olvasom a mellékletet. Az Ahol nem vethetik a tűzre című, már korábban megjelent cikkükre reagálnék. Ami ér­zékeny pontunk, az a Miskolctapolcán váló gazégetés. Kimegyünk a hét végén jó levegőt szívni, ehelyett füst és pernye fogad bennünket. Arról nem is beszél­ve, hogy sokan az avarral együtt a ned­ves füvet is meggyújtják, hagyják füs­tölögni, miközben ők maguk hazamen­nek. Miskolctapolcát az idegenek közül is elég sokan felkeresik. Gondolom, egyéb adottságai mellett például a jó levegőjéért is. Hollandiában és általá­ban tőlünk nyugatabbra még kerti hús­vagy szalonnasütés kedvéért sem lehet tüzet gyújtani. Mi pedig a férjemmel már megjártunk minden lehetséges fó­rumot és a füstölés ellen semmit sem lehet tenni. Egy másik írásukkal kapcsolatban az a véleményem, hogy válóban hálásak vagyunk Párkányi Zsolt miskolci ön- kormányzati képviselőnek, amiért a Ki- lián-Északon is javítják az utakat. Egy dolgot még meg kellett volna valaki illetékesnek tenni, s ez az, hogy ellen­őrzi a munka minőségét. A Munkás és a Szinyei utca sarkán - mióta rend­be hozták - esőzések után állandóan hatalmas pocsolya van, mivel a csator­na lefolyóját az út legmagasabb pont­jára tették, Ugyanebben a cikkben olvastam, hogy ugyanez a képviselő úr a kiliáni öreg fák lecserélését szorgalmazza. A Kili- án-Eszak egy nagyon régi házakból ál­ló település, szemetes, elhanyagolt, de jó a levegője. Ezt köszönhetjük a fák­nak, tehát annak, hogy zöldövezet va­gyunk. Az öreg fák lecserélése még el­fogadható esetleg, de sokan ebből bá­torságot merítettek és most már ha va­lakinek nem tetszik valamelyik fa, vagy bokor, fogja a baltát és kivágja, vagy kivágatja. Maga után még a szemetet sem takarítja el. Úgy látszik, most már mindent szabad, s a jó érzésű embe­rek jobban teszik, ha hallgatnak. Mert ők vannak kisebbségben. Nagyon érde­kes dolgot lát az, aki figyelmesen szét­néz a Munkás és a Csontos Gy. utca sarkán, hogyan vágják ki a kedves la­kók derékban a fákat. Sajnos, nagyon sok olyan probléma van, ami az itt la­kókat, illetve azokat, akik a saját gond­jukon kívül még a közösség bajaival is törődnek bosszantja,” név és cím a szerkesztőségben Itt-Hon Az Eszak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Felelős szerkesztő: Priska Tibor. Szerkesztő: Bujdos Attila. A Miskolc és környéke melléklet címe: Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 15. Pf: 178. Telefon: 341-611. Telefax: 341-817. Szolgáltató hivatalt szeretne „Jó”-t adna a közgyűlésnek az SZDSZ frakcióvezetője Miskolc (ÉM) - Az önkor­mányzat frakciói között hallga­tólagos megállapodás van ér­vényben arról, hogy a miskolci közgyűlésnek működőképesnek kell maradni a helyhatósági vá­lasztásokig. Erről di-. Steierhof- fer György, a Szabad Demok­raták Szövetsége közgyűlési képviselőcsoportjának vezetője beszélt munkatársunknak nyi­latkozva. A frakcióvezetőt arról kérdez­tük: vajon nem veszélyezteti-e a közgyűlés munkáját, hogy a képviselők közül néhányan je­löltként, illetve pártjuk aktivis­tájaként a következő hetekben saját maguk, illetve pártjuk menedzselésével lesznek elfog­lalva, s így esetleg nem jut majd annyi idejük a miskolci közügyek intézésére, mint ko­rábban. Dr. Steierhoffer György szerint ez nem reális veszély. Az emberek arra a jelöltre sza­vaznak majd május 8-án, aki­ről kiderül a számukra, hogy valóban az ő gondjaikkal fog­lalkozik, az ő érdeküket képvi­seli. A parlamenti választáson induló önkormányzati képvise­lők nyilván felismerik ezt, s nem hogy kevesebb munkát vé­geznének a közgyűlésben, de még plusz terheket is vállalnak majd magukra. A fontosabb rendeletek megszavazásánál valószínűleg mindenki igyek­szik majd ott lenni. Ha ez nem mindig sikerülne a választás­ban érdekelteknek, az állás­pontjuk képviseletére vállalko­zik a frakciójuk - vélte az SZDSZ-es politikus. Szerinte a frakciók között hallgatólagos megállapodás van arról, hogy a miskolci közgyűlésnek működő­képesnek kell maradnia az ősz­szel esedékes helyhatósági vá­lasztásig. Azaz nem lát olyan veszélyt, hogy a parlamenti vá­lasztás kampánya esetleg szét­zilálná a közgyűlés munkáját. Mit kell még feltétlenül meg­tennie a közgyűlésnek az ön- kormányzati választásokig hát­ralévő néhány hónapban? - er­ről is kifejtette véleményét. Mint fogalmazott: bár elcsépelt, mert sokszor és sokak által hangoztatott fogalom, de — mi­közben a saját működőképessé­gének megtartásával lesz elfog­lalva - mindenekelőtt a város működőképességét kell megő­riznie a testületnek. Ez koránt­sem egyszerű feladat, hiszen az önkormányzat mozgástere meglehetősen beszűkült. A vá­ros legfőbb bevétek forrása az állami költségvetés, s az onnan kapott összeg nem nőtt az el­múlt évekhez képest. A város a saját bevételeit nem igazán tudja növelni, hiszen a társa­dalom túladóztatott. Az állami támogatás jellege a már meg­lévő önkormányzati intézmény­rendszert stabilizálja. Pedig ezen változtatni kellene. Ám az intézményrendszer racionalizá­lása igen nagy körültekintést és folyamatos egyeztetést igé­nyel. Dr. Steierhoffer György azt is alapvető problémának tartja, hogy az igazgatás beavatkozó jellegű munkát végez, és emi­att az állampolgárok szemében a polgármesteri hivatal ugyan­úgy jelenik meg, mint amilyen annak idején a tanácsháza volt. A városházát úgymond szolgál­tató jellegűvé kellene átalakí­tani. Ez nem pénzigényes do­log - fogalmazott az SZDSZ frakcióvezetője, aki szerint ezt az átalakítást annál is inkább célszerű sürgetni, mivel az SZDSZ eleve azt képviseli: nyit­ni kell a civil szféra, az állam­polgárok felé. Maga az önkor­mányzat is zártabbá vált, a sa­ját gondjaival volt elfoglalva. Hogy ez ne így legyen, a helyi civil szerveződésekkel kell fel­venni a kapcsolatot - ez lehet a kitörési pont. Dr. Steierhoffer György azt is fontosnak ítélte, hogy a közgyű­lés által már megszavazott koncepciók végrehajtását figye­lemmel kíséijék. Kitért frakci­ója sajátos helyzetére is. Feli­dézte, hogy az SZDSZ koráb­ban a városi hatalom konstruk­tív ellenzékeként tevékenyke­dett Miskolcon. Ebben akkor következett be változás, amikor T. Asztalos Ildikó személyében polgármestert adtak a város­nak, és így kormányzó pozíció­ba kerültek. Azt a kérdést is feltettük neki: ha egytől ötig osztályozhatna, hányast adna a közgyűlés ed­dig végzett munkájára? A frak­cióvezető szerint már csak azért sem egyszerű erre felel­ni, mert az iskolában sem egész osztályok, hanem egyes tanu­lók teljesítményét értékelik a pedagógusok. A közgyűlés kép­viselői között is volt különbség. A munkájukat nem azonos színvonalon és intenzitással vé­gezték. Mint ahogy a közgyű­lés maga is ingadozó teljesít­ményt nyújtott. A szenátorok olykor joggal érezhették úgy, mintha mókuskerékben lenné­nek. Rengeteg munkát végez­tek és végeznek. Nem volt rit­ka az olyan ülés, ahol két nap alatt akár negyven különböző ügyben is döntöttek. Eseten­ként úgy tűnhetett, mintha kapkodnának. Voltak előter­jesztések, amelyeket alig tűz­tek napirendre, máris levettek onnan. Ez akkor fordulhatott elő, ha ezek az indítványok úgynevezett előszűrő nélkül ke­rültek a grémium elé. Hiba az is, hogy a közgyűlés szervezeti és működési szabályzatában nem rögzítették a testület szak- bizottságainak feladat- és ha­táskörét. Pedig sokat segíthet­ne, ha lenne minden bizottság­nak elnöke, ha lennének bizo­nyos ügyek, amelyekben a bi­zottságok is dönthetnének. Ez sok terhet vehetne le a közgyű­lési képviselők vállairól - hang­súlyozta az SZDSZ frakcióveze­tője, aki az osztályzattal kap­csolatban megkockáztatta a ki­jelentést: talán átlagot kellene számolni. A maga részéről min­denesetre ,jó”-val értékelné a közgyűlés - legalább is meny- nyiségi - teljesítményét. Pályáznának a híd pénzéért Miskolc (ÉM) - Huszonkét millió forintba kerülne a Sol­tész Nagy Kálmán utcai híd átépítése. Az ehhez szükséges pénz felét pályázaton nyerhet­né el a város, feltéve, hogy a pá­lyázat beadására igent monda­nak az önkormányzati képvise­lők. A pályázat egyik feltétele, hogy engedélyezési szintű terv­dokumentációra van szükség. Ez az építési engedéllyel egye­temben a város rendelkezésére áll. (A híd felszerkezetének cse­réjéhez szükséges tervek elké­szítésére már tavaly júliusban aláírták a szerződést.) A pályá­zathoz arra is szükség van, hogy az esetleg elnyert összeg mellett a kivitelezés további költségeit állja az önkormány­zat. Mivel a pályázat a beruhá­zás felének erejéig nyújt fede­zetet, a másik ötven százalékot, azaz 11 milliót kellene magá­ra vállalnia a városnak. Az eh­hez szükséges összeget szere­peltették az idei költségvetés­ben, azaz elvileg nincs akadá­lya a pályázat beadásának. Ha elnyernék a támogatást, idén nekiláthatnának a Soltész ut­cai híd átépítésének. 1994. Február 22., Kedd Itt-Hon Ms 7 Gyaloglótábor a Fekete-erdőben Egykori diósgyőri atléta hívta meg a csapatot Utzenfeld, ahol a diósgyőri gyaloglók edzőtáboroztak Fotó: amatőr Kovács A. Gábor Miskolc (ÉM) - Szokatlan tör­ténetet mesélt el a minap Szűcs József, a Diósgyőri Atlétikai Club gyaloglóinak mestere: • Még karácsonyt mutatott a naptár, amikor teljesen várat­lanul egy rég nem látott sport­társam kopogtatott be hozzám. Az idősebbek talán emlékeznek még rá, hiszen a hetvenes évek vége felé válogatott gyaloglója volt a DVTK-nak. A neve: Ta­kács Mihály. Kizárólag azért autózott le hozzám Budapest­ről - s pár perc múlva már in­dult is vissza hogy személye­sen adjon át egy meghívást. Felajánlotta: menjünk ki a ta­nítványaimmal edzótáborozni hozzá Németországba, abba a panzióba, ahol ő a konyhafő­nök. Az ideális edzéskörülmé­nyeken kívül ugyan nem tud egyebet biztosítani, mint szál­lást és teljes ellátást - kiemel­ten kedvezményes áron. □ Mi cél vezette ehhez a - bát­ran kijelenthetjük - nagyvona­lú gesztushoz? • Egyfelől azt szerette volna nyújtani nekünk, amit ő válo­gatott korában nem kapott meg, másfelől pedig a magyar sportolók figyelmét kívánta rá­irányítani az általa kínált lehe­tőségre, ami több sportág felké­szüléséhez is ideális körülmé­nyeket biztosít. □ Hol van és milyen az a hely? • Utzenfeldnek hívják ezt a bá­jos hegyi falucskát és a Dél-Fe- kete-erdóben fekszik. A svájci és a francia határ egy óra alatt elérhető innen gépkocsival. Nem messze ered a Duna, s a közelben már ezer méter felet­ti hegyek is magasodnak. Egész évben kínálja magát ez a vidék a sportolásra. Télen síelni is le­het, a többi évszakban pedig futni, lovagolni, kerékpározni. Mi a Zur Wiese nevű fogadó kö­zelében egy másfél kilométeres körön - ami egyébként kerék­párút - edzettünk a legtöbbet. □ Szakmai szempontból hogyan sikerült a tábor? • Az egyesületünk helyzete saj­nos olyan, hogy a téli időszak­ban egyáltalán nem számíthat­tunk volna edzőtáborozásra, ha nem adódik ez a lehetőség. Itt­hon sokszor még a zuhanyozást sem tudjuk biztosítani. így nagy örömmel használtuk ki az alkalmat még akkor is, ha ön­költséggel, illetve szülői támo­gatással tudtuk csak igénybe venni. A kint töltött tíz nap alatt valamennyi sportoló, öt férfi és négy nő, magas színvo­nalú szakmai munkát végzett. Naponta kétszer edzettünk. A munka gerincét a hosszú, a résztávos és az emelkedőre gyaloglások alkották, de sok­szor tartós futásokat is végez­tünk a forgalomtól mentes uta­kon, kristálytiszta levegőn. Úgy érzem, természetesen az ittho­ni munkával együtt, remek ala­pot szereztünk idei célkitűzése­ink eléréséhez. □ Melyek ezek? • Legalább három-négy orszá­gos bajnoki címet remélek az idén tanítványaimtól. Már két hónap sincs hátra az első ko­molyabb megmérettetésig, a békéscsabai Coca-Cola Kupáig, amelyik 50 kilométeres OB, s egyben a fiatalkorúak országos hosszú távú bajnoksága is. Kü­lönösen fontosnak tartjuk a jú­lius 16-i férfi junior 20 kilomé­teres országos bajnokságot, mert az éppen Miskolcon lesz. Ezen az egyéni és a csapatver­seny aranyérmét is itthon akaijuk tartani. A legjobb ered­ményeket Breznai Bélától, Csepregi Csabától, a most le­szerelt Váróczi Zsolttól, vala­mint Varga Ildikótól, Kovács Erikától és Pólyák Dórától vá­rom. A magyar válogatott szí­neiben való szereplésre Brez­nai és az ifjúsági korú Csorba Viktória az esélyes. □ A vendéglátó Takács Mihály milyen benyomásokat szerzett az „utódairól”? • Ha nem lát bennük már ko­rábban is fantáziát, akkor biz­tos meg sem keresett volna. 0 egyébként világot járt ember, három afrikai országban is volt már szakács és legutóbb Izra­elben töltött két évet. Ebben a német panzióban három esz­tendeje dolgozik. A versenysze­rű gyaloglást ugyan már rég abbahagyta, de rendszeresen fut és focizik a svájci Bázel vá­rosának Hungária nevű csapa­tában, hiszen ez a nevezetes hely, mint mondtam, igen kö­zel van oda. Más magyar spor­tolókat is szívesen fogad, s rá­adásul a költségeket itthon fo­rintban is ki lehet egyenlíteni. A szállásdíj 2-3 ágyas szobák­ban 15-25 német márka fejen­ként és éjszakánként, az étke­zést pedig megegyezés szerint lehet rendelni, s a teljes ellá­tást sem kötelező kérni. Három nap reggelivel és vacsorával például egy személynek 105 márkába kerül. Érdemes tehát másoknak is élni ezzel a lehe­tőséggel. Mi, diósgyőri gyalog­lók biztos, hogy nem utoljára edzőtáboroztunk a Zur Wiese- ben. Testnevelés négyes Miskolc (ÉM - KAG) - A bizonyít­ványosztás mindig tartogat meglepe­téseket. Az persze minden tanító és ta­nár szuverén joga, milyen osztályza­tot ad tanítványainak. De hogy egy or­szágos bajnok, utánpótlás válogatott, ifjúsági világbajnokságra készülő ki­váló miskolci sportoló négyest kapjon testnevelésből, mégis csak különös. Mert akkor ki érdemel jelest, ha ő sem? Ez csak egy ok azok közül, amelyek megmagyarázzák, miért olyan fizikai állapotú a magyar fiatalság, amilyen. S miért nem kedveli úgy általában a testnevelést, miért nem sportol szíve­sen. És miért tölti inkább „értelme­sebb” dolgokkal az idejét, úgy mint video, diszkó, alkohol, dohány, kábító­szer, stb. Kizárólag a testnevelő tanárokat sem lehet hibáztatni, legfeljebb azt a rend­szert, amely lehetővé, mi több, szük­ségszerűvé teszi, hogy éppen belőlük legyenek azok. Mert a sok éve meg­honosodott gyakorlat szerint kiből le­het nálunk testnevelő? Kizárólag ab­ból, aki képes bemutatni az előírt spor­tágak mindegyikében a kötelező gya­korlatokat. Ezen áll vagy bukik a do­log. Nemrég írtam egy olyan miskolci pedagógusról, aki idejében meglátva ezt, nem is jelentkezett erre a szakra. De mint nem testnevelés szakos, azó­ta iskolája sportéletének a motorja. Mert ha például a tigrisbukfencet be­mutatni nem is tudja, a mozgást meg­szerettetni, versenyeket szervezni, programokra vinni a gyerekeket - igen. S ehhez hasonló példákat szeren­csére elég sokat lehetne sorolni. A legkülönfélébb sportágak legkülön­bözőbb gyakorlatainak bemutatása - vagyis a testnevelő tanári diploma kri­tériuma - egyébk^it is egyre inkább holttá váló „tőke”, az idő múlásával ál­landóan fogyatkozó tudás. Pár év múl­va már - tisztelet a kivételnek - épp­úgy nem fogja bemutatni ezeket a gya­korlatokat a hivatásos testnevelő sem, mint aki emiatt nem lehetett testne­velő. A sportszeretet viszont, ami a képzés során elhanyagolhatónak ítélt szempont, jóval tartósabb és nem csök­ken szükségszerűen az életkorral. Egy igazán sportszerető tanár nem is adna a legjobbnál gyengébb osztályza­tot valamely sportág országos élvona­lába tartozó diákjának. Inkább úgy re­agál, mint az a sportember, akinél egy­szer leendő edzők vizsgáztak. Amikor egy sokszoros magyar válogatott (s azóta már világbajnok) edzője kezdett volna tétele kifejtéséhez, megállította: „Köszönöm, Ön már levizsgázott, még­pedig csillagos ötösre!” Ugyanúgy, ahogyan a nemzeti színe­inket a közelgő világbajnokságon kép­viselő fiatal sportoló szintén levizsgá­zott. És aki négyest adott neki test­nevelésből - az is. A fenti példa szerencsére nem általá­nosítható, de a szereplők nem kitalált személyek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom