Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-08 / 32. szám

A SZELLEM VILAGA Zsótér és A görög Budapest (ÉM) - Zsótér Sándor, a Miskolci Nemzeti Színház rendező­je állítja színpadra a budapesti Rad­nóti Miklós Színházban Steven Ber­koff: A görög című drámáját. Az elő­adás szerepeit Görög László, Kulka János, Takács Kati és Béres Ilona (vendégművész) formába meg. A bemutató, február 12-én, szomba­ton lesz a Nagymező utcában. Színházi kávéház Miskolc (ÉM) - Horváth Zsuzsa, Seres Ildikó és Dézsy Szabó Gábor musicalestjével nyitja meg kapuit február 13-án, vasárnap este 9 óra­kor a Miskolci Nemzeti Színház „színházi kávéháza”. A műsor után bált rendeznek. Jegyek korlátozott számban válthatók a színház jegyi­rodájában. Thália követei Miskolc (ÉM) - Az elmúlt héten a kassai Thália Színház vezetői jár­tak a Miskolci Nemzeti Színházban. Kolár Péter, a kassai társulat igaz­gatója és a házigazda, Hegyi Árpád Jutocsa a két színház kapcsolatáról beszélt. így többek között mege­gyeztek abban, hogy a közeljövőben egy-egy előadással mindkét társu­lat bemutatkozik a másik színház közönsége előtt.________________ Oroszlán és Hamlet Miskolc (ÉM) - Újra a Miskolci Nemzeti Színházban dolgozik Pin­tér Tamás, alias Oroszlán. Az is­mert kaszkadőr a Hamlet-előadás szereplőit készíti fel a harci jelene­tekre. Margitai franciául Miskolc (ÉM) - Március 8-án meg­kezdődik a Három kis gyilkosság cí­mű francia film forgatása, melynek egyik szerepére meghívást kapott Margitai Ági is. A Miskolci Nemzeti Színház művésznőjét Charles Azna- vour partnereként láthatjuk majd a mozikban. Tehetségkereső Miskolc (ÉM) - Békés Pál - Salin­ger: Zabhegyező című regényének ötlete alapján írt - új darabjának miskolci bemutatójához keresik azt a 10-12 éves kislányt, aki eljátsza- ná az előadás egyik főszerepét. A színjátszáshoz kedvet, tehetséget érző kislányok meghallgatását feb­ruár 14-én, hétfőn délután 3 órától a Játékszínben tartják. Hegedűs Lotzban Miskolc (ÉM) - Schlanger András, a Miskolci Nemzeti Színház rende­zője állítja színpadra a lengyelor­szági Lotzban a Hegedűs a háztetőn című előadást. A díszleteket és jel­mezeket Zeke Edit tervezte, a kore­ográfia pedig Majoros István mun­kája. Továbbtanulóknak Budapest (ÉM) - A Színház- és Filmművészeti Főiskola felvételt hirdet színházelmélet és drámape­dagógia továbbképző szakra. Je­lentkezni külön-kiilön és párosítva is lehet a szakokra. A jelentkezés feltétele: felsőfokú képzettség (a drámapedagógiára a pedagógiai képzettség!), világnyelvből tett leg­alább középfokú nyelvvizsga, szín­házi érdeklődés és valamelyes gya­korlati tapasztalat. A jelentkezés határideje: március 1. Tandíj: tanévenként 20 000 forint. Tanulmányi idő: három év. A tanulmányok kezdete: 1994 szep­tember. A főiskolai elfoglaltság ha­vonta egy alkalommal egymást kö­vető három nap, illetve a drámape­dagógia szakon plusz intenzív sza­kaszok. Bővebb információt a főiskola ta­nulmányi osztálya (1088 Vas u. 2/d, tel.: 138-4715) ad. Hamlet, az örök értelmiségi Beszélgetés Nagy Viktorral a miskolci Hamlet-előadásról Miskolc (ÉM - FG) - „Normális orszá­gokban - tehát olyanokban, mint ami­lyenekben felnövekedtünk - illendő volt felni minden meghirdetett Hamlet- premiertől" - olvashatjuk a Miskolci Nemzeti Színház lapjában, a Színházi Estékben. Kell-e félnünk a február 18-i miskolci Hamlet-bemutatótól? - kér­deztük Nagy Viktor rendezőtől. • Nem, szerintem nem kell fél­nünk. Ezt persze soha nem lehet biztosan tudni, hiszen ennek a da­rabnak politikai tartalma is van. De azt hiszem, azok az idők már elmúl­tak, amikor félni kellett. Nagyon ér­dekes volt, amikor Budapesten ven­dégszerepeit a híres Taganka Szín­ház, Viszockij játszotta Hamletet, és Ljubimov rendezése szerint ab­ban az előadásban nem jött be For- tinbras. Ennek nyilvánvaló oka volt, hiszen az idegen hatalom bejö­vetele a színpadon kellemetlen lett volna az akkori, brezsnyevi Szovjet­unióban. De azóta már ott is más szelek fújnak... □ Shakespeare művének múltjában ott áll Euripidész, témája azonos az Oreszteiával. Az antik cselekmény megismétlődhet Shakespeare Angli­ájában, vagy Helsingőrben, vagy itt Miskolcon... 9 Bárhol és bármikor megtörtén­het. Hamlet tipikus értelmiségi fi­gura. Ezért érzi minden kor, és min­den kor értelmiségije saját magáé­nak a darabot. Hamletben azt a faj­ta különös embert látjuk, aki nincs otthon abban a világban, amibe be­leszületett. Tulajdonképpen ebben a kívülállásban, másságban kere­sendő a lényeg. Egy hirtelen sors­fordulat áll be az életében, mikor az apja szellemével találkozik, és rá kell döbbennie arra, hogy amit ő va­lóságnak hitt, az nem valóság, és amit ő nem hitt valóságnak, az a va­lóság. Shakespeare másik darabjá­ban, a Lear királyban az öreg Glos- ter akkor kezd el látni, amikor meg­vakul. Lear pedig, aki semmit nem érzékel maga körül a világból, ak­kor kezdi igazából érteni a dolgokat, amikor megőrül. Tehát Hamlet kö­rül is megváltozik a világ, és a min­denki számára értelmes dolgok szá­mára értelmetlenné válnak, és a mások számára értelmetlen dolgok viszont hallatlan értelmet nyernek. Ez a különös, kizökkent idő a mai világra is jellemző. Ezt szeretnénk mi is megmutatni: a mai kizökkent időt, és a mindenkori kizökkent időt. Hamlet pontosan érzékeli ezt a világot, és nem akar játékszere len­ni sem a sorsnak, sem a másik em­ber szeszélyének, sem a politiká­nak: ezért kénytelen elvégezni a fel­adatát, bármennyire nehezére is Szervét Tibor Hamlet szerepét próbálja Fotók: Dobos Klára esik. Tipikus értelmiségi: nem ke­nyere az intrika, az erőszak, a poli­tika. Ilyen értelemben teljesen mai figura. □ Ha jól értem, nem akar politizálni az előadással. 9 Direkt módon semmiképpen sem célom a politizálás. Tehát például nem akarok ráerősítem arra a mon­datra, hogy Dánia börtön. Minden értelmiségi számára börtön az a hely, az a társadalom vagy közös­ség, ahol képtelenek őt megérteni, tolerálni. Ilyen börtönök mindig is voltak és lesznek. □ Ennek a drámának hol a történeti vonatkozásait, hol a társadalomraj­zát, politikai üzenetét, hol meg a lé­lektani erejét emelték ki. Ha nem kí­ván direkt módon politizálni, akkor most közelebb hajol a lélekhez? 9 Attól fantasztikus ez a dráma, hogy olyan, mint a prizma. Beleesik a fény és kiderül, hogy a fehér ren­geteg színre bontható. Nincsenek egyértelműségek, hogy lélektan, történelem, társadalomrajz, pszi­chológia... Á hamleti sugárzás sok­színű. Mi elsősorban a sztorit sze­retnénk eljátszani. Ez a darab arról szól, hogy egy fiú, aki megtudja: az apját orvul megölték, kénytelen őrültséget színlelni azért, hogy ki­derüljön az igazság, és hogy bosszút tudjon állni apja gyilkosán. Ez a lé­nyeg: kénytelen őrültséget színlel­ni. Hosszú ideig készül erre, gyako­rolja az őrültséget. Ebből követke­zik többek között az is, hogy miként alakulnak emberi viszonyai. Hora­tio kivételével szinte mindenki be akaija cserkészni, meg akaija tudni titkát, kémkedik utána. Saját bará­tai cserbenhagyják, elárulják. Te­hát tejesen egyedül marad, leszá­mol maga körül mindennel, először lelkileg és fizikailag. □ Tehát a teljességre törekszik? 9 Mi is tufijuk, pimaszság azt gon­dolni: képesek vagyunk fölmutatni a teljességet. Viszont erre kell töre­kednünk. Nagyon fontosnak tar­tom, hogy az előadás a nézőből vált­son ki melléállást, megrendülést, katarzist. Ez fontosabb számomra, mint bármiféle egzakt üzenet. Egyébként is az üzenet sokszor semmi más, mint egy rendezőnek, egy alkotónak az előtérbe nyomulá­sa. Amikor azt képzeli valaki, hogy 6 többet tud erről a darabról, mint William Shakespeare. Miért tudna többet?! Kiemel egy részigazságot és azt szajkózza. Pedig az sokkal ér­dektelenebb, mint az a hallatlan gazdagság, ami ebben a darabban benne van. Ha csak egy részletét vizsgálnék, az olyan lenne, mintha a Sixtusi-kápolnában lévő hatalmas freskótömegből kiemelnék egy rész­letet, és abból próbálnám levezetni Michelangelo szándékát. A műalko­tást teljes egészében kell nézni, nem lehet a részleteknek alárendel­ni. Ha tetszik, ez a rendezői ars poé­tikám is: megszólaltatni a művet, és a mű mögött lévő másik művet, ami időtlen, és ami mindig megszólal. Isten éltesse, Lenke néni! Budapest (MTI - B.T.) - Nem le­pődnék meg, ha a Szomszédok egyi­ke folytatásába beleszőnék, hogy Lenke néni 75. születésnapját ün­nepli. Bizony, Komlós Juci 75 esz­tendős lesz február 10-én, és aligha vitás, hogy ezt az eseményt ország- nyi közönség fogja ünnepelni. Mert bármennyire közkedvelt és népsze­rű színésznője volt is ennek a kis hazának sok-sok évtizede Komlós Juci, akkora népszerűséget, mint az utóbbi hét-nyolc évben, amióta Hor­váth Ádám a Szomszédokat kitalál­ta, soha nem élvezett. • Áldja meg az Isten Ádámot, ami­ért ezt a családregényt kitalálta - mondja az ünnepelt -, egyfelől azért, mert nagyon szeretem. Á töb­biek nevében is szólhatok: vala­mennyien nagyon szeretjük játsza­ni. Egyszerű, hétköznapi, de na­gyon valóságos emberek vagyunk, mai örömökkel, gondokkal, problé­mákkal. Másfelől még a színésznél kevésbé hiú embereket is boldoggá tenné az a lépten-nyomon felénk áradó szeretet, amely naponta kö­rülvesz minket. Nem tudok úgy le­menni az utcára, felszállni az autó­buszra, bemenni a boltba, hogy va­laki vagy valakik ne Lenke nénizze­nek és ajnározzanak. Ez a kétheten­ként képernyőre kerülő sorozat és benne a szerepem szeretet és örö­möt hoz számomra. □ Teljesen kielégíti, Jucika? Nem érez néha vágyat a színpad után, amelyen bizony már eléggé régen szerepelt? 9 Dehogynem érzek! Sőt, csaknem minden este, úgy 6 óra körül elfog valami nyugtalanság, mehetnékem van, hiszen amikor még színház­ban játszottam, ilyenkor indultam útnak, vagy már be is léptem az öl­tözőmbe. De hát a magamkorú szí­nészeknek, színésznőknek már alig akad szerep. □ És ha mégis lenne valami, akár a közeli jövőben? 9 Mennék, persze! Mint a kiérde­mesült harci mén, ha bármilyen öregen meghallja a csatakürt hang­ját. Mi színészek is ilyenek va­gyunk, amíg csak lélegzünk. □ Hosszú pályafutása alatt sok száz szerepet játszott el. Melyik a kedven­ce, ha van ilyen? 9 Egy anya akkor sem nevezi meg legkedvesebb gyermekét, ha tíz van belőlük, akkor sem, ha sok száz, mint nekem, gyermekeimnek tart­va a szerepeimet. Annyi helyen ját­szottam és mindenünnen kedves emlékek garmadája jut eszembe. Sok vidéki színházban működtem. A hajdani Király Színházban kezd­tem, azt ifjú színésznő koromban szinte én csuktam be, a háború után egy-két évvel felkerültem a főváros­ba, Várkonyi Zoltán Művész Szín­házában volt a kiugrásom a Kisró- kákban, óriási együttesben, emiatt talán ez a kedvenc szerepem. De annyi kedves emlék fűz a József At­tila Színházhoz meg a Vígszínház­hoz is - bár azt akkor még Néphad­sereg Színházának hívták -, a Cyrano Roxane-ja például, később Angyalföldön a Szókimondó asszonyság, A kertész kutyája. A klasszikus és félklasszikus darabo­kat elsősorban költészetük, roman­tikájuk miatt szerettem, ahogy ze­néltek bennük a versek. Ifjú korom­ban nagy kihívás volt eljátszani A bolond Asvaynét, a csitri lányt és a kilencven éves matrónát... De hát sorolhatnám napestig, annyi sok szép emlékem van erről a gyötrel- mesen gyönyörű pályáról. Ha most nem is játszom, ma is eleven a kap­csolatom a színházi világgal. Min­dent elmesélnek a kollégák a Szom­szédokban. Ophelia, zöldben Miskolc (ÉM - B.A.) - Azt mondja, nem jött még el a pillanat, amikor színésznek merné nevezni magát. „Élég baj, ha valaki annyira elégedett magával, hogy azt álhtja: ő az” - így Orosz Anna, aki ez okból nem is színészként, hanem színházi dolgozóként szokott bemutat­kozni. Majd ha csinál valami olyat, amit csak ő tud, ami csak rá jellemző... Világos farmer, olajzöld pulóver, Marcell-hul- lámos frizura. A színházi dolgozó ujjai idege­sen babrálják a színházi kanapé karfáját. „Ne­héz magamról beszélni. A színpadon sokkal gátlástalanabb tudok lenni, mint a magán­életben, ahol zárkózott vagyok” - feleli a kér­désre: milyennek ismeri ő Orosz Annát. „Kitartónak, áldozatkésznek” - itt aztán nem búja tovább, zavartan nevet: „Úristen, ez úgy hangzik, mint valami házassági hirdetés.” Be lehet-e csapni? - forszíroznád a dolgot. „Nagyon hiszékeny vagyok. Amit mondok, ko­molyan is gondolom és igyekszem megtartani. Ma épp az a baj, hogy az emberek aljas módon ígérgetnek érzelmeket. Sok csalódásban volt részem.” Megáll egy pillanatra, majd hozzáte­szi: „Nem férfiakra, hanem emberekre gondo­lok.” (Horatio mondja Opheliáról a Hamlet­ben: „Azt hallja, úgymond, hamis a világ.”) Orosz Anna most Ophelia szerepére készül. Egyszerűen lehetetlen kihúzni belőle, milyen lesz az ó Opheliája. „Elbizakodottság lenne bármit is mondani. Nem is szeretem, ha sokat beszélünk a szerepről. Neki kell menni és majd meglátjuk, mi jön ki belőle.” S ha azt gondolnád emiatt, hogy a klasszikus felosztás szerint nem tudatos, hanem ösztönös színész keresgéli a szavakat, hamar megka­pod a leckét: „nincsenek itt éles választóvona­lak. Hiszen a színész elsősorban az ösztönei­ből dolgozik. Ha csak az agyát használja, biz­tosan pontos lesz, amit csinál, flott, esetleg na­gyon hatásos is, csak roppant üres.” A miskolci Ophelia misztikusokat olvas, az élet rejtelmeit kutatja, de még nem sikerült megfejtenie. (Ophelia mondja a Hamletben: „Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mi­vé lehetünk”) Amit eddig leszűrt magának: „az ember nagy feladata ebben az életben a ta­nulás, az erkölcsi tisztaságra törekvés.” A miskolci Ophelia Beethoven és Wagner mu­zsikáján formálódik. „Aki csak eljátszhatja, mindenkinek mérföld­kő az életében ez a szerep. Az enyémben is az” -jegyzi meg. Voltak persze más mérföldkövei isa pályájának. „Úgy éreztem, van tehetségem hozzá; ebben leltem az örömömet” - válaszolja a butácska, ám kötelező kérdésre: mi késztette, hogy szín­házi dolgozó legyen. A budapesti Pinceszín­házban tanult esténként, míg nappal egy kül­kereskedelmi cégnél volt állásban. „Bonyolí­tottam. Micsoda nevetséges szó. Az emberek az életüket szokták bonyolítani.” Ez a poén megérdemel egy csendes mosolyt. A Pince- színházból a nyíregyházi társulathoz került, onnan Miskolcra, ahol ó volt a kis herceg Exu- péry meséjében, Marie a Zsótér Sándor ren­dezte Woyzeckben, Neil Simon rövid ideig ját­szott darabjában, a Pletykákban is jutott neki szerep. A tavalyi szezon nagy csalódása volt, hogy nem játszhatta el a Hölgy, kaméliák nél­kül címszerepét, mert a bemutató előtti na­pokban elszakadt az ina. Idén emlékezetes volt a Jean Genet Paravánok című darabjá­ban nyújtott alakítása. Színpadra lépett a Ma­rka gróftiőben, most pedig a Hamlet premier­jére készül. Szeretne sztár lenni? — kockáztatod meg a kérdést. „Ki ne álmodna arról titkon, hogy sikeres lesz - fakad fel belőle -, de már kiment a divatból, hogy színésznőket ünnepeljenek. Az emberek nem küldenek virágot, nem fogják magukat lovak helyett a sztárok kocsija elé.” Orosz Anna ,L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom