Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-08 / 32. szám
10 A SZELLEM VILÁG A z .......................... ..........i .. Kulturális Kitekintő 1 994» Február 8. Kedd Lóci és az emlékszoba Budapest (ÉM - DK) - Hogy mi történt tavaly augusztus óta? Akkor Budapesten Szabó Lőrinc Volkmann utcai lakásában összegyűlt néhány „nagyember”, megoldandó a kérdést, hogyan intézkedjenek az általános lakásmegvásárlások közepette adódó kivételek ügyében. Hát az égvilágon semmi nem történt! Azaz egy-két érdekes dolog mégis, ám előbb csak fel kellene eleveníteni a történetet... A miskolci születésű költő halálakor családjának tagjai a két általa használt szobát tulajdonképpen kiiktatták saját életükből. Viszont sok kutató és diák látogatta meg a helyiségeket, hogy emlékezzen, ismerkedjen Szabó Ló- rinccel. Mert a könyvtárszobában igazán ott van a költő. Az érintetlenül hagyott berendezés, a tizenötezer kötetes könyvtár minden darabját érintette, egyiket másikat az ő, vagy kortársai (Tóth Árpád, Babits) bejegyzései tesznek még értékesebbé... Azonban a Volkmann utcai lakások is megvásárolhatóak. Ez sokaknak öröm, de Lóéinak például egyáltalán. Mert miért (és miből) fizetne (nyugdíjasként) a nem használt szobákért, ráadásul olyan szobákért, amelyek mindannyiunknak fontosak. Erről beszélgetett augusztusban a kulturális tanácsos, a kerület alpolgármestere, egy képviselő, a művelődési minisztérium közgyűjteményi főosztályának vezetője, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója és a költő kutatója. Vagyis - vélhetően - olyan emberek, akiknek lehet szavuk. Eljöttek, mert a helyzet egyedi, s azért is, mert egyáltalán nem egyedi. Kiderült, hogy ebben a kerületben legalább húsz hasonló eset van, a zeneművészet, képzőművészet, irodalom nagyjainak hagyatékát kellene valahogy megőrizniük. Tehát nem csak a Szabó Lőrinc hagyaték a fontos, hanem az is, hogy általában hogyan lehet az ilyen eseteket megoldani, mi az önkormányzatok feladata. A fővárosban és azon kívül. Ebben az esetben a beszélgetés eredménye, a megoldási javaslat az volt, hogy egy alapítványt kellene létrehozni, az önkormányzat lemondana a lakás eladásából származó bevételről, ez lenne az apportjuk. Ifj. Szabó Lőrinc maradna múzeumőr, lemond bérlői jogáról, könyveket, kéziratokat, ad át az alapítványnak, a minisztérium pedig az irodalmi múzeumon keresztül támogatja anyagilag ezt a kutató- és bemutatóhelyet. Mert Szabó Lőrinc lakására nem lehetnek érvényesek az ingatlan- piaci szabályok! A „nyert ügyet” szétkürtölték az újságok, interjú született televízióban, rádióban, mindenki meg volt elégedve ennyi jószándék láttán... * Hogy mi történt azóta? Létrejött ugyan egy alapítvány Semmiért egészen elnevezéssel, de ez nem az, amelyik megoldaná a kérdést. Egy erdélyi festő tette, vállalva, hogy ő festene külön erre a célra képeket, s ha elárverezik, az értük kapott összeget felajánlja a Szabó Lőrinc múzeumra. Azóta már öt másik festő is csatlakozott hozzá. Mondják, az alapítvány elnevezése országos jelszó is lehetne, hiszen ha valaki csak egy mosolyt adna semmiért egészen, már más lenne a világ... * Hogy mi történt azóta? „Azóta az égvilágon semmi nem történt” - mondja ifj. Szabó Lőrinc mosolygós-keserűen. Merthogy azért valami mégis történt, de az kabaréba illik. Kezdődött azzal, hogy egy másik alpolgármester kijelentette, az önkormányzat nem vihet semmit az alapítványba. Na már most ehhez az alpolgármester úrhoz nem olyan könnyű fogadásra bejutni. Szabó Lőrincné szépen, ahogy az illik, lejelentkezett a titkárnőnél, aki a március 9-i időpontot tudta felajánlani, s szinte felháborodott, mikor az „ügyfél” elfogadta azt. A rövid beszélgetés során kiderült az is, hogy a titkárnőnek tulajdonképpen fogalma nincs az ügyről... Aztán történt az is, hogy december 20-án este Lóéinak egy felszólító iratot adtak át, mely szerint december 23-ig (tehát 3 nap alatt!) döntenie kell a vásárlásról, illetve befizetnie három és fél millió forintot. Tehát minden ment tovább a maga daráló útján, nem húzták ki a lakást az általános listáról, nem emelték külön kezelendő üggyé... Végül is az utánajárások során ez tisztázódott, másik levélben közölték, vegye úgy, mintha nem is küldték volna a levelet. De hogy hogyan tovább, és mit helyette... hát egyelőre a többi néma csönd... Tisza-lakodalmas Szolnok (MTI) - Ebben az évben három új koreográfiával kíván a közönség elé lépni a szolnoki Tisza Táncegyüttes, amely a tavalyi, mintegy ötven fellépésével rendkívül sikeres évet tudhat maga mögött. A legnagyobb szabású produkciónak a „Magyar lakodalmas népszokások” című nyári előadásuk ígérkezik, melyet a Szolnoki Művésztelepen szeretnének előadni a város összes néptánc- és népzenei csoportjának bevonásával. Szolnok városától ez évben is 2 millió forintos támogatást kap az együttes. Az eszkimóktól a spirálokig „Az árnyék mindenütt ott van. Este kinyújtózik, nincs egy lyuk, amit ki ne töltene, nincs egy púp, egy szemölcs sem, amit meg ne kettőzne. Még az út köveire is ráakaszkodik. Elnyújtózik az ösvényeken, elzárja őket, hogy senki sem tud tovább menni, mert senki sem tudja onnan elmozdítani, oly nehéz. Bizony, az árnyék nehéz. A sas meq a keselyű sem tudja fölemelni: amikor ezek nagyon magasra emelkednek a levegőben, árnyékuk itt tévelyeg ide-oda, mint egy bőregér, s olyan súlyosan csapódik a földre, hogy amazok, a lég nagy madarai elcsigázva hullanak le mögöttük. Senki sem birkózhat az árnyékkal." Simon Balázs grafikái a Petőfi Irodalmi Múzeumban láthatók. Dobos Klára Budapest (ÉM) - Persze Budapest már csak Budapest. Beszélhetünk mifővároscentrikusságról, akármég moroghatunk is miatta - hiába. Tulajdonképpen akárhogy berzenkedünk, természetes, hogy a kulturális események (is) nagyrészt a fővárosban zajlanak, s mi itt vidéken csak sóvároghatunk a nagy élet után. Felesleges lenne kezdeni az összehasonlítást, hogy mondjuk, nálunk itt Miskolcon,... mondjuk a megye más városaival együtt... ilyen és ennyi kiállítás látható jelenleg... de persze Miskolcnak kétszázezer lakosa van, Pestnek pedig kétmillió. De hogy a lényegre térjek. Budapestre érkezve vettem egy Pesti Műsort, majd annak áttanulmányozása után (majd félórába telt) elindultam tárlatlátogatni. A Fiatal Művészek Klubjában kezdtem, ahová egy kiállítás abszurd címe vonzott: Városok, emberek, kádak. Aztán csalódtam kicsit. Nem találtam ugyanis a kádakat.(Azaz csak egyet, de az nem többesszám.) A városokat sem.(Persze mindenre rá lehet fogni, hogy város.) Mondják azonban, hogy jellemző lehet egy művészre, hol, milyen környezetben állít ki. Néhány az FMK februári programjából: Metafizika és tradi- cionalitás - előadás. Vágy, Ne aggyad az agyad, Batu Kármen együttesek koncertjei. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy ez egy rétegvilág, egy réteg világa.Gabriel Heimler alkotásait már a világ sok helyén láthatta a közönség. Szülei egyébként magyarok. Mégis érdekesebb - most és itt - az eszkimó látásmód. Mert egyáltalán nem olyan zavaros (ezt lehet, hogy idézőjelbe kellene tennem) mint mondjuk Gábrielé. Egy teljesen tiszta és érthető világ, ahol minden fehér, de legalábbis a világoshoz közeli tónusú, ahol jégkunyhók vannak és fókák, ahol a madarak az emberek testvérei, s az emberek is az emberek testvérei. Hiszen ott teljesen közös a munka, egy bálna elejtéséhez szükséges az egész .közösség, közös a munka és közös a fogyasztás. És mégsem valamiféle falanszter ez, hanem a teljesen természetesnek a hagyománya. A Kanada északi területén élő inuit (eszkimó) nép önálló nyelvvel, történelemmel és hagyományokkal rendelkezik. Vadászatból, halászatból, prémvadászatból élnek. Manapság egy kicsit a művészet is megélhetésük miatt fontosabb, derűs, természetközeli, szinte naiv alkotásaikat a világ több országában bemutatták. Aztán itt vannak a spirálok. Ki tudA Fiatal .Művészek Klubjában Gabriel Heimler városait, embereit, kádjait láthatjuk ja, az eszkimók hogyan vélekednének Rákóczy Gizella négykarú spiráljairól, melyeket jelenleg a Budapest kiállítóteremben láthat a közönség. Mondhatni, variációk egy témára. Játék a formákkal. Hatalmasjáték, rengeteg lehetőség. Alapelve négy egyenlő részre osztott négyzetből levezetett spirál. A négy rész négy különböző színnek való megfeleltetésével és ezek variációival, kombinációival rendkívül komplex alakzatokhoz jut el, amelyekben újabb és újabb szabályszerűségek fedezhetők fel. Bármennyire bonyolultnak is hangzik ez a prospektusból idézett gondolat, az anyag mégis közelít az eszkimói egyszerűséghez. S ez már nem biztos, hogy dicséret. Persze, hogy érdekes, de manapság ez a világ már nem igazán különleges. Ha akár Vasarellyt említjük, szinte komolytalannak látjuk a négykarú spirálokból összerakott alkotásokat. Lehet, hogy nem feltétlenül kiállítási téma, de mert elvezet az ornamentikához, kérdéseket tesz fel - s hagy nyitva - erre vonatkozóan, (megújítható-e például az ornamentika, vagy mindig csak az ősi tér vissza) érdemes megnézni, továbbgondolni. E kis körkép végére hagytam a legkedvesebb tárlatomat. Ez Simon Balázs grafikusművész kiállítása a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az első kérdés, hogy hogyan kerül egy grafikusművész az irodalmi múzeumba, ami lehet, hogy nem is kérdés, most az egyszer mégis nagyon köny- nyen megválaszolható. O ugyanis Móricz Zsigmond unokája- Simon Andor költő és Móricz Gyöngyi fia. Budapesten született, jelenleg Martinique szigetén él, Éranciaország- ban. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, onnan egyenest Párizsba, majd az előbb említett szigetre ment. Édesapja versein kívül Blaise Cendrars, Derek Valcott és Shakespeare verseihez készít saját maga előállította papírra dom- bomyomású metszeteket. A költői világot ötvözi a tenger, a madarak táplálta képzeletével, így préseli saját érzelmeit, hangulatait papírra. S ebből lesz valami nagyon kellemes, nagyon esztétikus, megindító, gondolatot ébresztő. Magyarországon most állít ki először, a tárlatot édesapja emlékének szentelve. Egy kicsit még biztosan magyar, bár Balázs helyett Blaise-nek úja nevét, s nemcsak francia barátainak, de édesapjának gondolatait is többnyire francia nyelven viszi a papírra. 0 tudja, miért.. A Budapest-kiállítóteremben Rákóczy Gizella négykarú spiráljai láthatók, a Dorottya Galériában pedig kortárs eszkimó művészek állították ki munkáikat Fotók: Dobos Klára Japán művészet Budapest (ÉM) - Japán vizuális művészet címmel nyílik kiállítás február 11-én, pénteken délután öt órakor a Budapest Galéria Kiállítóházában (Budapest, Lajos u. 158). A kiállítást Aszaba Kacumi nyitja meg. A tárlat célja, hogy fórumot biztosítson a fiatal japán művészek új generációja felfedezésének és fejlődésének. Múzeum-sors Szeged (MTI) - Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala keresetet adott be a Szegedi Városi Bírósághoz annak eldöntésére, hogy kinek a tulajdona a hódmezővásárhelyi Tornyai József Múzeum régészeti, népművészeti közgyűjteménye és több műalkotás. A tárgyaláson elhangzott, hogy a múzeumot a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága - mint önálló költségvetéssel rendelkező intézmény - működteti. A századelőn Hódmezővásárhely tulajdonában volt a múzeum, a város vezetése 1928-tól 1944-ig mintegy 23 ezer pengőt fordított az ásatásokra, ezzel mintegy megvásárolva a leleteket. A néprajzi gyűjteményt jórészt ajándékba kapta a város. Ugyancsak ajándéknak számítanak azok a képzőművészeti alkotások, amelyeket a híres vásárhelyi iskola, a mártélyi képzőművész tábor, illetve a hagyományos őszi tárlatok alkotói adományoztak. A Belügyminisztérium Vagyonátadó Bizottsága viszont úgy döntött, hogy a teljes gyűjtemény maradjon együtt, méghozzá a megyei közgyűlés tulajdonában. Ezt Hódmezővásárhely nem fogadja el. A tárgyalást elnapolták, ugyanis a múzeum nyilvántartása annyira pontatlan, hogy a tulajdon bizonyítására kötelezett városi önkormányzat a dokumentumok jelentős részét nem tudta beszerezni. Arcadia Bukarest (MTI) - A bukaresti Arcadia könyvesboltban nemrégiben sajtótájékoztatón mutatták be a Hungaprint Nyomda és Kiadó romániai vegyes vállalata által megjelentetett Maria Treben: Egészség Isten patikájából című könyvének román nyelvű változatát. Mint Baráz Miklós ügyvezető igazgató elmondta, öt éve létrejött vállalata évi 100 millió lejes forgalmat bonyolít le Romániában, elsősorban magyar könyvek forgalmazásával. Az ellentételezésre az nyújt módot, hogy Romániában végzik a könyv- nyomtatás bizonyos műveleteit - így a román piac által elviselhető árakon tudják forgalmazni a Magyarországon kiadott műveket. A szélesedő együttműködési kapcsolatok tették lehetővé a Magyar- országon páratlan, egymilliós példányszámban elfogyott mű román nyelvű kiadását. A természetgyógyászati könyv munkálatainak nagy részét Romániában végezték, a színes illusztrációkat Magyarországon nyomták. Filmtörvény Budapest (MTI) - A Magyar Mozgókép Alapítvány (MMA), amelynek feladata az állami költségvetés filmek készítésére és forgalmazására szánt összegének elosztása egy kétszintű kuratóriumi rendszerben, megalakulásának évében, azaz 1991-ben 216 millió, 1992-ben 772 millió és tavaly 733 millió forintot használt fel filmek támogatására. Bihari Mihály, az MMA Nemzeti Kuratóriumának ügyvezető elnöke kifejtette: az állami hozzájárulás nem elegendő, így a többcsatornás finanszírozási rendszerben a hazai szponzorok még körülbelül 300 millió forintot, a külföldi szponzorok pedig az állami támogatásnál is több pénzt adtak filmkészítésre. A Magyar Mozgókép Alapítvány Nemzeti Kuratóriuma szeretné, ha az MMA a jövőben közalapítvánnyá alakulna, és törvény biztosítaná a működéséhez szükséges évi összeget. Reményeik szerint a magyar filmtörvény ősszel a kormány elé kerül. Az előkészítési munkák már tavaly megkezdődtek. A törvény mondaná ki a közalapítvánnyá válást, továbbá tisztázná azt a kérdést is, meddig minősül magyar alkotásnak a külföldi koprodukcióban készült film. Hiszen az idei filmszemlén is részt vesz több olyan filmalkotás, melyeknek a rendezője külföldi. x
