Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-27 / 22. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994. Tanuár 27., Csütörtök------------APROPÓ-----------­( P)árt a fesztivál Dobos Klára Ha a „Zöldek” írnak ki rajzpályázatot, tudják, érzik a nevezők is, hogy Mona Li­sa itt nem rúg labdába. Madarakat kell rajzolni, partra vetett bálnát, meg szemét­halmot festeni. Mert azok az esélyesek... Úgyhogy sajnos, ez nekem már eleve gya­nús. Mármint hogy egy párt hirdet rajzpá­lyázatot, szavalóversenyt, vagy jelen eset­ben országos fesztivált a közép- és felsőfo­kú oktatási intézmények diákszínjátszó csoportjainak. Ez most az SZDSZ Oktatá­si Műhelyének ötlete, de teljesen mindegy, kitalálhatta volna az MDF vagy az MSZP is. (Az érdeklődők szabadon választott színdarabokkal pályázhatnak az április 16-17-i rendezvényre. A fesztivál legrango­sabb produkcióit nívódíjjal jutalmazza majd a zsűri. A nevezéseket március 15-ig kell eljuttatni az SZDSZ Oktatási Műhe­lyének. A rendezőség segítséget tud nyújta­ni a „művészi” kellékekben is.)­/ Általában sem könnyű kiválasztani egy diákszínpad számára a megfelelő darabot. Hiszen sok a kritérium: életkor, tehetség, azaz egyszóval a kritérium maga a társu­lat. Nemrégiben rendezték meg Balassa­gyarmaton a Kamarajátékok Országos Fesztiválját. A műsor szerint volt egy-két rossz választás. Vagyis tulajdonképpen nem feltétlenül rossz, csak korai. Elég ször­nyű például zenés darabot hallgatni mu­táló fiatalemberekkel, vagy komolyan ven­ni gyerekekkel - csak az ellentét kedvéért - a Hamletet... A pártos rendezésben ehhez még-ha csak tudat alatt is - hozzájön a pártatlanság el­kerülése. Mert csak gondolkodni kezd aren­dező, vajon melyik szerző, melyik darab vol­na leginkább a zsűri kedvére való. És ráa­dásul félő, hogy nem is lesz ott mindenki, aki számít. Mert nem hiszem, hogy egy szo­cialista színpadvezető benevezné csoport­ját a liberálisok fesztiváljára. Még ha biz­tosítják is a „művészi” kellékeket...--------------MOZI A szökevény Harrison Ford, a szökevény - éppen egyetlen elfolyó vércsepp nélkül (ÉM-CsM) - Tudom, enyhén vitatható ma­gatartásforma, ha az ember nyáron pipisked- ve lépked a faluhatár útján, mert nem akaija agyontaposni az odaszorult krumplibogara­kat. Vitatkozni azért lehet, mert ezek a kis csí­kosak köztudomásúan károsak. Viszont van ellenérv is (ez főleg akkor értékelhető, ha azok közé tartozunk, akiknek nincs a környéken burgonyafoldjük): ugyanolyan elviselhetetle­nül fájdalmasan recsegnek a talpunk alatt, mint a szimpatikus katica. Mindez leginkább azért fontos, mert aki nem tapossa agyon a krumplibogarat, az valószí­nűleg nem is vadászik, és különösen utálja (ezért a szakszerű elnevezését sem tudja) azt a kedvtelést, mikor a megsebesített vadat ül­dözik a vémyomon. Ettől még nem nézi le azt, aki csinálja, de értékelni sem tudja. Mert a küzdelem egyenlőtlen. Az üldözők többen van­nak, frissek, mindig van követni való nyomuk. Miközben az üldözött egyre fáradtabban és re- ménytelenebbül, egyre kisebb előnyre szert té­ve feszíti meg erejét, értelmét a menekülés ér­dekében, ők szinte csak sétálnak utána. Per­sze vannak típusok, akik az első nyom elvesz­tésekor visszavonulót fújnak, vannak akik mindig új nyomot keresnek, míg le nem terítik a vadat, és vannak, akik ha ráharapnak, nem bírják elereszteni az áldozatot, mert a vér ízé­től „görcsöt kap” az állkapcsuk. Ebből a másfél órás vadászatból egy kicsit mindegyik típus kiveszi a részét. Hogy miért lehetett belőle mégis (siker)film? Mert nem látszik mindegyik üldöző. És mert a leghatal­masabb nemcsak kitartó, de mérhető intelli­gencia is előcsillan szigorúra hunyorított sze­méből... A Szépek szépe képeken Hamupipőke édesapja, testvérei - Panci és Man- jgy |ána Kovács Tünde, a putnoki Péczeli József ci - valamint Abu-Mabu varázsló társaságában Általános Iskola 3. c osztályos tanulója Panci és az udvari bálon Fotók: Dobos Klára Manci táncát Miskolc (ÉM) - A tavaly októberi bemutató óta több ezer gyerek szí­vét dobogtatta meg a szépséges Ha­mupipőke és a daliás Tulipán ki­rályfi története. De a kicsiket szín­házba vivő szülők, nagyszülők is jól szórakozhattak az előadáson. Kö­szönhető mindez Heltai Jenő nyelvi leleményének, Ránki György zené­jének, Schubert Éva rendezőnek és mindazoknak a színészeknek, köz­reműködőknek, akik életre keltet­ték a csodaszép mesét. Miskolc (ÉM - GYG) - A múlt és a jelen jövője, egyelőre egy makett ké­pében látható a Miskolci Galéria igazgatói szobájában, de a megúju­lásnak nem csak látható jelei van­nak. Megnyilvánulnak azok a gon­dolkodásban is, amely azt mutatja, hogy a galéria s a hozzá tartozó ki­állítási termek - alkotóház, állandó és időszaki kiállítások — körül szer­veződő szándékok a Miskolci Galé­riát a modem vizuális kultúra köz­pontjává óhajtják tenni. A tervek részleteiről Dobrik István, a galéria igazgatója, Dusza Éva ki- állításszervezó és Karosi Imre, a ga­léria sajtófőnöke sajtótájékoztatón számolt be, hangoztatva, hogy az előteijesztett terveket a galéria mű­vészettörténészekből, egyetemi ta­nárokból, az akadémia, valamint az illetékes minisztérium képviselői­ből alakított Művészeti Tanács su­gallatára a lehetőségek figyelembe­vételével állították össze. A tanács­adó testület nemcsak a jelen lehető­ségeit veszi figyelembe, hanem azt is számításba veszi, hogy Miskolc városa éppen most eszközöl jelentős beruházásokat (színház, galéria) Miskolc (ÉM - HS) - Ha van folyó­iratunk, amely szinte indulása óta felesel a címével, akkor a Kortárs az. Nem másért hozták létre az azó­ta jobblétre szenderült Új írást is, mert a mára igencsak javakorabeli szerzők, szerkesztők teret, fórumot akartak maguknak a Kortárs mel­lett, a Kortárs helyett. Közben rend­szerváltás is lezajlott, újabb lapok indultak, régiek támadtak fel, de a Kortárs tartja a régi formáját: hűvö­sen, elegánsan, kicsit avíttasan me­reng a múlton, félmúlton. A minő­ségből nem enged, ma is a legjobb darabokra vadászik a nagy irodalmi tálban, de nem engedi magához a jelent, a fiatalokat sem. Példaként vegyük a januári számot. Az első, a lapindító írás Kodolányi János vita­cikke: Márai és a kultúra 1942 no­vemberében datálódott. Ez egy­szersmind, mintha cáfolná a fen­tebb mondottakat egy ma is aktuá­lis, illetve sajnálatosan máig el nem évült-avult kérdést feszeget: euró­paiságunkat, Európa és a magyar­ság viszonyát, felgeqesztve, eleve­nen tartva a „népies-urbánus” el­lentétet, szemléletmódok ütközését. Úgy tűnik, hogy ez az irodalmi, il­letve politikára is átsugárzó ellen­tét, mint valami magyar átok üli meg irodalmunk, közéletünk gyom­rát. Minthogy a lap nem közli Márai tanulmányát: a Röpirat a nemzet- nevelés ügyében címűt, itt be kell érnünk a Kodolányié recenzálásá- val. Márai vállaltan, elkötelezetten polgárként mond véleményt az eu­A bemutatóhoz kapcsolódva a Mis­kolci Nemzeti Színház pályázatot hirdetett. Arra kérték a gyerekeket, rajzolják le a legjobban tetsző jele­neteket, de azt is megfesthették, ahogyan ők képzelnének el egy-egy színpadképet. A felhívásra közel száz alkotás érkezett. Ezekből a leg­jobbakat állítják ki a Miskolci Nem­zeti Színház ideiglenes kamaraszín­házaként működő Rónai Sándor Művelődési Központ előcsarnoká­ban. Az alkotásokat természetesen művészeti intézményeinek felújítá­sára, kibővítésére. Az ilyen munká­latokkal elkerülhetetlenül együttjá­ró bizonytalanság, (határidő-módo­sulások) amint Dobrik István kifej­tette, késleltetik ugyan valamelyest a tervek véglegesítését, de lényegé­ben nem módosítják. Eszerint az 1994-es esztendő kiállí­tássorozata francia fotókiállítással kezdődik, amely a Vent DTSst (Kele­ti szél) címet viseli, s amely január 31-én délután 5 órakor nyűik. Az új elképzelések jele, hogy a kiállítás­megnyitót a Magyar iparművészeti Főiskola Textil Tanszéke tervező és mesterképzős hallgatóinak munká­it felsorakoztató divatbemutató kö­veti. Ezt a kiállítást, amely február végéig látható, két kárpátaljai fes­tőművész Boksay József és Erdélyi Béla munkáinak bemutatása köve­ti, azzal a szándékkal, hogy a mis­kolci közönséget megismertessék a kárpátaljai, s ezen túl az ukrán fes­tőművészet két mesterének életmű­vével. Májusban Barczy Pál retros­pektív kiállítását nyitja meg a galé­ria, abból az alkalomból, hogy az év­tizedek óta Miskolcon tevékenyke­rópai kultúráról, s ezzel vitázik Ko­dolányi: míg Márai magát a népet is felelőssé teszi sorsa alakulásáért, Kodolányi eleve elhárítja „a kollek­tív felelősséget”. A mai olvasónak, akinek már vannak ismeretei a fo­galom más, bolsevik értelmezéséről is furcsa gondolatai támadhatnak erről. Arról a háborúról, amelytől okkal rettegett Márai, amelybe vá­gómarhaként terelték be apáinkat, hogy rosszul felszerelve ott fagyja­nak a Donnál, kétségbeesve, re­ménytelenül, a győzelem esélye nél­kül, s amelyért éppen a „kollektív felelősség” nevében évtizedeken át csak szenvedhetett, de nem beszél­hetett maga a nép, az istenadta, az ártatlan. De éppen, mert tód va­gyunk ezen is, s a mai események visszfényében érdemes a fogalmat újra szemügyre venni. Valóban ár­tatlan-e a nép, ha rosszul választja meg a vezetőit, akik aztán döntenek a sorsáról?? Hogy konkrét legyek a rettenetesen szenvedő Balkánra, s azon belül is a szerbekre utalok. Az egész világ megvetése, megbotrán­kozása, a több éve tartó embargó el­lenére azt a bolsev-fasiszta Milose- vicet erősítette meg hatalmában, aki belehajszolta őket az esztelen háborúba. De rögtön mondok ellen­példát is. Az olasz nép, amely büsz­kén vallja őseinek a Gracchusokat, Brutusokat, megelégelvén a kor­rupciót, a maffiózókat most leváltja az egész politikai elitjét. Bizonyítva, hogy egy felnőtt még igenis a kezébe veheti a sorsát, hisz a demokrácia megtekintették az előadás szereplői is. így Túróczi Éva (Hamupipőke) és Posta Lajos (Tulipán királyfi) is szembenézett a gyerekek által meg­festetett önmagukkal. A pénteken nyüó „százszor szép” kiállítást még nagyon sokáig láthatják az érdeklő­dők, viszont a mesejátékot előadás már csak ezen a héten - január 27- én, csütörtökön és január 28-án, pénteken délután 3 órától — játsz- szák. A legsikeresebb képek alkotói postán kapják meg jutalmukat. dó művész 60 éves, majd Fiatal Ma­gyar Fotó ’90 címmel lesz a nyári hónapokban kiállítás június 20. és augusztus 28. között. Ősszel, a nagybányai művészeket bemutató sort folytatva, Jándy Dávid képeivel jelentkezik a galéria, hogy az Enig­ma (Az allegóriától az individuális mitológiáig) című kiállítással vezes­se be a helyi művészek munkáit fel­vonultató december elején nyíló Té­li tárlatot. Ezek a tervek természetesen széles körű művészetszervezó tevékeny­ség eredményeként valósulnak meg, amelynek szerteágazó szálai a gyűjteményórzés és -bővítéstől a múvésztelep helyi és külföldi kap­csolatrendszerben való működteté­séig, illetve a galéria anyagainak külföldi bemutatásáig terjednek. Ezek keretében jutnak el Miskolc képzőművészeti életét reprezentáló művek Berlinbe, Ungvárra, Szófiá­ba, valamint Hollandiába. Helyben pedig a nyáron Képzőművészeti Szabadiskolaként kíván működni a miskolci művésztelep, a megyében élő fiatal művészek továbbképzésé­nek biztosítása céljából. erre lett „kitalálva”. Mai ismerete­ink alapján kérdésessé válik Ko­dolányi másik érve, miszerint mi igenis „keletiek” vagyunk. Nos, ez a „keletiség”, ez a „türkség” igen sok gondot, bajt zúdít ránk tör­ténelmünk során, s ellentmondá­sosságát csak Ady dialektikájával tudom elfogni. Az elmúlt ötven év­ben - jobb és baloldalról - annyi piszkot hordtak, köpködtek a pol­gár, a „polgáriság” fogalmára, hogy akkor is Máraival értenék egyet, ha ma szinte minden magyar politikai párt nem Európát, az európaiságot szajkózná. Ideje szakítani azzal a merevséggel, amely egyrészt kire­keszti a polgár fogalmát a népből, nemzetből, másrészt szembeállítja avval. Mintha a néprajzi rekvizitu- mok gyűjtése, megbecsülése azonos lenne magával a hagyománnyal, mintha a hagyomány: sárbaragadt- ságunk, örökös lemaradottságunk valóban megőrzendő érték lenne. Maguk a fogalmak is, s főleg, ahogy revolverezünk velük, a XIX. száza­dot idézik. No nem a franciákét, an­golokét, hanem a dühös szlavofile- két, narodnyikokét, akik még ma is a „bűnös” Nyugaton, a modernizáci­óban lálja a Sátánt, amely megront­ja a „szűzi” Keletet. Márai és Kodo­lányi vitája tehát még ma sem zá­rult be, mint ahogyan a múlt sem törölhető el. Abban viszont mind- kettejüknek igaza volt, hogy a tét ma sem kisebb, ma sem más: meg­maradni. Csak éppen az nem mindegy, hogy milyen állapotban... Díszkardok Washington (MTI) - Történelmi ereklyék átadására került sor a New York-i magyar fókonzulátu- son: Teleki Pál fia és menye - Mikes Hanna - a Magyar Nemzeti Múze­umnak adományozta a tragikus sorsú kormányfő díszkardját és díszmagyarjának ékszereit, illetve az erdélyi Mikes család női díszma- gyaiját. A főkonzulátuson az áta­dás alkalmából kiállítás nyűt. Azon nemcsak a Teleki-Mikes-ereklyé- ket, hanem azokat a diszkardokat is bemutatják, amelyek egy hagya­ték révén kerülnek majd Magyaror­szágra. Sárváry Lajos, aki magyar bevándorlók gyermekeként szüle­tett az Egyesült Államokban, vég­rendeletében ugyanis a sárvári Ná- dasdy-kastélymúzeumra hagyta magyar díszkardgyűjteményét. Vikidéi és Varga Miskolc (ÉM) - Annak idején egy­mást váltva volt a P. Box együttes szólóénekese Varga Miklós és Viki- dál Gyula. A nosztalgia jegyében is fogant annak a turnénak az ötlete, amelynek négy koncertjét me­gyénkben tartják. A megyei körút január 25-én indult Tiszaújváros- ban. Ezen kívül fellépnek még janu­ár 28-án, pénteken este hét órakor az edelényi művelődési házban, ja­nuár 29-én, szombaton este hét óra­kor Bodrogkeresztúron és január 30-án, vasárnap este hat órakor Miskolcon, a Rónai Sándor Művelő­dési Központban. A koncerteken a saját számok mellett részleteket adnak elő az Atilla és az István, a király című rockopeákból. A Faktor és a HBB Miskolc (ÉM) - Szegedről érkezik a miskolci Vörösmarty Művelődési Ház Livin’ Blues Klubjába a négy­tagú Faktor együttes. A kritikusok szerint a HBB-vonulathoz tartozó társaság várhatóan most is saját dalaival (többek között megzenésí­tett Ginsberg és Kartal Zsuzsa ver­sekkel) lép majd fel. A január 28-án, pénteken este 8 órakor kezdődő koncertre most megjelent kazettá­jukat is magukkal hozzák. Szponzorkereső Miskolc (ÉM) - Lyukas óra címmel február 25-én a miskolci Gyermek- városban kezdi közös „turnéját” a tavalyi egri táncdalfesztiválon fel­tűnt miskolci Bökfi Gusztáv, vala­mint a szintén miskolci Hegyaljai Sándor bűvész, aki a legutóbbi Ki mit tud? elődöntőjéig jutott. A két fi­atalember vidám gyermekműsorá­hoz - a Gyermekváros után Miskolc és a megye óvodáiban, általános is­koláiban lépnek fel - támogatókat keres. A leendő szponzorok a Gyer­mekvárosban nyilvántartott „Az emberek a gyerekekért” alapítvány­ra fizethetik be támogatásukat, fel- vűágosítást Lovas Tibor a 369-442- es telefonszámon ad. Rockgödörben Miskolc (ÉM) - Két miskolci fiatal, Kovács Attila és Mándy Ákos szer­vezésében a közelmúltban újra in­dult a miskolci Rockgödör. E hét vé­gén, szombat este nyolc órától Fe- renczi György (Herfli Davidson) lép fel, február 10-én Takács Tamás és a Dirty Blues Band a vendég, febru­ár 19-én Galla Miklós és Novák Pé­ter Hollószínháza mutatkozik be, de vendégnek váiják a Török Ádám Band-et és a Tátrai Band-et is. =RÖVIDEN ­............ B ékés Pál: A női partőrség szeme láttára című darabját mutatja be a Corbeü-Essonnes-i Théatre du Campagnol társulata e hét pénte­kén. A darabot Laurent Serrano ál­htja színpadra a Párizstól délre fek­vő városkában. A Középiskolai Matematikai Lapok fennállásának 100. évfordu­lója alkalmából emlékülést rendez a Bolyai János Matematikai Társulat az Éötvös Loránd Fizikai Társulat­tal és a Magyar Tudományos Aka­démiával közösen szombaton az Akadémián. Ismeretlen tettesek egymülió frank értékű műkincset loptak a dél-franciaországi Saint-Paul de Vence-ben abból a villából, amely­ben egykor Marc Chagall lakott. A tettesek, akik az egyik ablakon ke­resztül hatoltak be a házba, egy Chagall- és egy Matisse-képet, vala­mint egy ikont vittek magukkal. Vizuális kultúrközpont Új tervek, hosszabb kiállítások a Miskolci Galériában Félévszázados Kortárs-vita

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom