Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-24 / 19. szám
14 ÉSZAK^Magyarország Regélő 1994. Tanuár 24«, Hétfő Egy nehéz időszak egyetlen gazdagsága: a FOCI Kollégáim utólag elmondták, már-már a segítségemre akartak sietni. Ugyanis a zárt ajtók ellenére oly hangos beszédfoszlányok szűrődtek ki a szobámból, hogy joggal hitték: veszekszünk. Mitagadás nevetnem kellett. Dehogy is veszekedtünk mi! A legnagyobb barátságban s egyetértésben, igaz gyakran egymás szavába vágva, s nem kis hangerővel túllicitálva a másikat idéztük fel egy nehéz, de valamiért mégiscsak szép korszakot. Egy nehéz időszak talán egyetlengazdagságát: a FOCIT. így csupa nagybetűvel írva. Azt a focit, amitjómagam gyerekként még megcsodálhattam, s azt, amit ők pedig szinte művész módjára a labdarúgás színpadán, a vörös salakon, a zöldgyepen több éven át bemutattak. A gólkirály Tiba Sándor Ott nálam, aszerkesztőségiszobában, másfél órára - egy meccs erejéig - visszatért a varázs. Játszott a CSAPAT. Fekete Pityu „megrázta” magát, s úgy muzsikált, mint egy kisangyal. Mert amikor neki ment a játék, akkor az ő szavaival élve „marha jól játszottam”. Például 1953 tavaszán, amikor 6:0-ra megverték azMVSC-t, 0:0-as félidő után. CzervaZoltánszerelt, szervezett, irányított. Egyike volt a csapat zsugás játékosainak. A többiek mondják, amikor még ellenfele volt Dobó Zoltán - aki azért nem akárki voltDiósgyőrben - mellette nemigen rúgott labdába. S bírta végig agyűrődésta90perc alatt. „Sok meccsünket jó kondíciónkkal fordítottunk meg” - mesélte. Verebélyi Gyula -aző elmondása szerint ~parancsnoknakkerültasportolókhoz,ám mert kevesen voltak, belőle is futballistát faragott Bán Nándi bácsi. Az edző. Méghozzá nem akármilyent! Jobb- és balszélen egyaránt játszott - olvasom a régi összeállításokat, s neve gyakran ott szerepelt a góllövők között. Apropó gólok... Ha valakit ágálok kapcsán meg kell említeni, az a sárospataki tanítóképzőt végzett Tiba Sándor. Igen, ő Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye máig első számú góllövője. AzNBII-ben ötven körül rugdosta a gólokat minden szezonban, „az NB 1-ben pedig - mondja szerénykedve - csak 17-18 gólokig jutottam”. Óh Istenem! Ha lenne ma például a Diósgyőrnek egy stabil 18 gólos csatára! S Tiba nem Nyúlgerinc II. -k mellett szerezte azokat a gólokat! Akkortájt még Lóránt, Börzsei, Várhidi, Mátrai nevű hátvédek, Grosics, Faragó, Oláh, Ilku nevű kapusok művelték a futballt. Szóval ők négyen -közülük Verebélyi, Czer- va, Fekete II. egyszerre, Tiba két nappal később egyedül - jártak nálam. Egy évet idéz- tükközösen, az1952-es esztendőt. S egy csapatot, melyet úgy hívtak: Miskolci Honvéd. Ez a csapat 1952. november 30-a, vasárnap délután úgy vonult le 3:0-asgyőzelemmel Salgótarjánból, az ottani Vasas pályájáról, hogy ezt követően más nem kerülhetett be a magyar labdarúgás jegyzőkönyvébe, mint az: NB II. Keleti csoport végeredmény: 1. M. Honvéd 34227 5 100:41 51pont Szóval bajnokként vonultak le az utolsó meccset követően. Az előzményekről és a folytatásról szól ez a történet. Czerva Zoltán rezte a vezetést, s ez megnyugtatta a csapatot. Tulajdonképpen csak vigyázniuk kellett az eredményre. De hogy mégse idegeskedjenek a miskolci szurkolók, Tiba a második félidő 31. és 41. percében szerzett még két újabb gólt. Vagyis 3:0-ra nyert a Honvéd, s ezzel bajnok lett. Méghozzá ők: Tóth L., Tölgyesi, Futó, Siklósi, Bodzsár, Reiter, Czerva, Vinnai, Huber, Tiba, Fekete, Teket, Antal, Polcz, Máté, Tóth II., Verebélyi, Nagylaki. * Következett a négy NB Il-es csapat osztályozója 1952 decemberében. A Miskolci Honvéd gigászi küzdelemben, nagy idegi próbával, az utolsó fordulóban vívta ki a csapatgyőzelmet, míg a többiek a Vörös Lobogó Sortex, a Sztálin Vasmű Építők, és a Vasas Izzó már hetekkel korábban megszerezte a bajnoki címet, vagyis fizikailag, idegileg kipihenve vágtak neki a küzdelemnek. Az első mérkőzés Hatvanban volt a Vörös Lobogó Sortex ellen. Háromezer miskolci kísérte el a csapatot. A sípot Harangozó bíró fújta, a Honvéd szempontjából bizony elfogulva. Meg is ütötte az egyik miskolci szurkoló, ennek ellenére nem merte lefújni a meccset. De nem ezért kapott ki a Honvéd! Az idegi fáradság volt a döntő, ezzel összefüggésben egy-két játékos gyengébb formája. Tiba szerint már tűz sem volt any- nyi, hisz sokan le akartak szerelni, s visszamenni civil egyesületbe. A december 7-i mérkőzés végeredménye 4:0 (3:0) lett a Sortex javára. Ezzel el is dőlt a Honvéd sorsa. Bár utólag okoskodhatunk, ha megverte volna a másik két csapatot, még tovább juthatott volna. Csak hát azokat sem verte meg! Igaz, ki sem kaptak, a Sztálin Vasmű ellen éppúgy, mint a Vasas Izzó ellen Debrecenben 2:2-t játszottak. Ez azonban kevés volt. Az osztályozó végeredménye a következő lett: 1. Sztálin V. 3 1 2 - 6:5 4 2. VL Sortex 3 1 1 1 7:4 3 3. Vasas Izzó 3 1 1 1 5:5 3 4. M. Honvéd 3 — 2 1 4:8 2 Nézegetve az egykori Honvéd játékosok későbbi egyesületeit, valahol igazat adok Tibának. Annak ellenére, hogy kiváló szellemű és nagytudású csapat volt az 1952-es Miskolci Honvéd, 2 év eltelte után - a tudat alatt biztosan - vágytak a civil életre, a civil csapatra. Hisz Tiba a DVTK és az MVSC színeiben szerepelt később az NB I-ben. Teket László a Fradiban, Reiter, Tóth László, Czerva Zoltán, Fekete Pityu a DVTK-ban. De akik nem lettek NB I-esek azok egy magasszínvonalú NB II-ben lettek sztárok. Az MVSC-ben például Antal Feri, Siklósi, Vinnai, a Munkásban Tölgyesi, az Ozdban Borsodi Géza. * Ezen írás visszatekintő, afféle múltidéző, de egyben egyféle dokumentum is szeretne lenni a régi idők focijáról. Álljon itt befejezésül egy statisztika az 1952-es Honvéd 34 bajnoki mérkőzésének eredményével: Ózd 3:0 és 0:1; Bp. Lokomotiv: 2:3 és 2:2; Debreceni Honvéd 2:0 és 2:2; Sajószentpéter 7:0 és 0:2; Miskolci Lokomotiv 3:2 és 0:3; Vasas BVK 5:1 és 1:1; Miskolci Építők 2:4 és 1:0; Pereces 7:1 és 3:1; Nyíregyházi Építők 9:1 és 1:1; Salgótarjáni Vasas 0:0 és 3:0; Egri Fáklya 5:2 és 3:3; Debreceni Lokomotiv 2:1 és 3:3; Gyöngyösi Építők 4:0 és 3:2; Debreceni Dózsa 3:2 és 1:0; Sátoraljaújhelyi Petőfi 5:0 és 2:0; Dunakeszi Vasas 7:1 és 3:2; Hatvani Lokomotiv 4:0 és 2:0. Fotók: Farkas Maya Hajdú Imre Tiba Sándor mesélte - akkor már az Ózdi Vasas középhátvédje volt hogy 1950 májusában behívták katonának. Nincs semmi vész, mondták neki Ózdon, minden le lesz rendezve, nem kell félnie, rendbe lesz a felmentés. Tiba hitt az ígéretekben, egy kistáskával vonult be Miskolcra a Petőfi laktanyába. Gondolta, délután már haza is engedik. Innen bizony sehova! - közölték vele odabent a laktanyán belül. Akkor ott ez a tény a meglepetés erejével vágta mellbe, ám aztán rövid időn belül rá kellett jönnie, hogy kétszeresen is ez a valóság. Ugyanis őt, s társait nem csupán a koruk miatt hívták be katonának, azért is — sőt elsősorban ezért! - mert tudtak focizni. Ezt erősítette egy másik behívó is, ami néhány nappal később érkezett Ózdra. Tibát Debrecenbe is behívták. Naná, hogy az akkor szerveződő Debreceni Honvéd! Ám elkéstek, a Miskolci Honvéd megelőzte őket. így lett Tiba Sándor, a sárospataki tanító, a Sárospataki Vasutas, majd az Ózdi Vasas labdarúgója, a Miskolci Honvéd játékosa. Azé a Honvédé, amely hivatalosan 1950. június 8-án alakult meg. Nézem az első képet. Rajta az 1950-es első játékosállomány. A katonaruhás Csetneki intéző, aztán Siklósi, az MVSC későbbi szimpatikus „Csigája”, Paücskó, Tiba, Antal Feri, Fekete Pityu, Csorba Jancsi, Czerva Zoltán, Farkas, Csibrik, Borsodi Géza és a kapus Tölgyesi Ottó. Ennek a csapatnak látatlanul is NB Il-t szavazok meg. Ám nem így az MLSZ. Ők az NB HL Miskolc-Salgótaijáni csoportjába Fekete II, a népszerű Pityu és Fekete Pityu. - S mikor Tiba elindult a maga 90 kilójával, ment mint a T-34-es, nem állt útjába semmi — meséli róla Fekete Pityu. (Érdekes, ők ketten néhány évvel később egymás mellett játszottak a magyar C-válogatottban az osztrákok ellen. Istenem, ma milyen C-vá- logatottat tudnánk kiállítani. Talán még a Fradi gyúrója is helyet tudna magának szorítani benne, hisz nincs az NB I-ben három csapatra való épkézláb játékos. Akkor viszont ilyen társai voltak a C-válogatottban a két borsodinak. Szentmi- hályi - Rákóczi, Kispéter, a csepeli Takács (volt A válogatott is) - Kirá- di, Dékány - Bablena, Csuberda (a két tarjám) illetve a balszélen II- lovszky és Babolcsy egymást váltva. Egyébként Pityu korábban 1953- ban a magyar utánpótlás válogatottban is helyet kapott. 3:l-re verVerebélyi Gyula Honvéd, Szegedi Honvéd) NB I-es csapatot. Ennek híre hatással lett a teljesítményre. A 19. fordulóra ösz- sze is szedtünk három vereséget, s az ötödik helyre csúsztunk vissza. Akkor viszont már úgy nézett ki, hogy a Diósgyőr menthetetlenül kiesik az NB I-ből. A város vezetés szimpátiája egyre inkább felénk fordult. Szerették volna, ha nem maradna a város NB I-es csapat nélkül. Ebben az ügyben eljártak a Honvéd központi szerveinél is, ahol annyi változás történt, hogy kijelentették: ők ugyan lépéseket ezért nem tesznek, de nem is akadályozzák meg - emlékezik vissza Verebélyi Gyula. Innen az ötödik helyről kezdte visszatornázni magát a csapat a csúcs felé. Nagyszerű sorozattal, ám ez önmagában kevés lett volna. A 31. forduló után - tehát 3 fordulóval a befejezés előtt - még az Ózd állt a táblázat élén 3 pont előnnyel. Akkor nagyon kevesen fogadtak volna a Honvéd bajnoki győzelmére, ám megtörtént a csoda. Az utolsó forduló előtt már a Honvéd állt az élen, igaz csak jobb gólarányával. S akkor következett az utolsó forduló. Az ózdiak Sajószent- péterre látogattak, míg a Honvéd- nak Salgótarjánba kellett utaznia, az ottani Vasashoz. Ahhoz a csapathoz, amelyik a meccs előtti hétre, állítólag az ózdiak költségén, edzőtáborba vonult. Az Ózd simán 3:l-re nyert Péteren a papírformának megfelelően. Ha a Honvéd kikap, vagy elég ha csak döntetlenül játszik, Ózd a bajnok... Azon az esős, sáros salgótaijáni mérkőzésen a Miskolci Honvéd eloszlatott minden kételyt, találgatást. Tiba már a 6. percben megsze* 1951-ben már az NB II. Keleti csoportjában szerepelt a Honvéd. S mindjárt ott volt az élmezőnyben. Csupán rosszabb gólaránya miatt marad le a dobogóról. Negyedikek lettek 13 nyert, 7 vesztett, 6 döntetlen meccsel. 50:39-es gólaránnyal. Ez utóbbi jelez egy fontos tényt. A Honvédnak a csatársora mindig jobb volt, mint a védelme. Mesélik: Tiba középhátvédként - akkor úgy hívták centerhalf - érkezett a Honvédhoz. Ám volt egy másik középhátvéd is, a szálfatermett, de kissé lassú Siklósi (Csiga). Bán Nándor az Attila, később a Fradi játékosa, akit valamennyi visszaemlékező az egyik legjobb edzőjének tart - Tibát előre vitte középcsatárnak. Két olyan fifikás, technikás és gólerős játékosok közé, mint Huber Az osztályozó után 1950-ben ez a csapat jutott az NB ll-be Az első kép a Honvédről, rajta az 1950-es első játékosállomány sorolták be a Honvédőt. A végeredmény a félidényes bajnokságban természetesen nem volt vitás. 1. Miskolci Honvéd 13 győzelemmel és 2 vereséggel 67:12-es gólaránnyal. Sőt a bajnokságot követő ötcsapatos osztályozó sem jelentett akadályt. Az utolsó meccsükön Siófokon akár már veszíthettek is volna, akkor is NB Il-esek. Ám ők egy valóban vesztes mérkőzést a szünet után nyertre fordítottak, mert a testvércsapat a Debreceni Honvéd érdeke, feljutása ezt kívánta meg. Lent az osztályozót vívott csapatról készült korabeli fénykép látható. Az álló sorban: Polcz Őszi, a két Zoltán, Czerva és Futó, Tiba Sanyi, Siklósi, Borsodi Géza, a mester Bán Nándi bácsi. A guggolók, térdeplők pedig: Tölgyesi, Vinnai Rudi, a kövesek Antal Feri, Budavári (a későbbi Vasút játékos), Verebélyi Gyula. ték az osztrákokat a következő összeállításban: Faragó - Kapusz- ta, Várhidi, Sólyom - Halmai, Klei- bán - Huber, Machos, Csáki, Fekete, Bédi. Ugye, hogy egy-két név mennyire ismerős még ennyi év után is!? Visszatérve a Honvédhoz, az 1952- es bajnokság igazi futballcsemegé- vel indult. A Tóth Laci - Futó, Siklósi, Bodzsár-Reiter, Czerva-Vinnai, Huber, Tiba, Éekete, Teket összeállítású csapat, 3:0-ra győzte le az előző bajnokság ezüstérmesét, az Ózdot. A folytatás sem volt rossz. Olyannyira nem, hogy a 15. forduló után a táblázat élén a Miskolci Honvéd állt 9 győzelemmel, 6 döntetlennel, vereség nélkül 48:16-os ragyogó gólaránnyal. — Ä Honvéd központi szervei kezdetben nem akartak harmadik (Bp.
