Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-20 / 297. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1993» December 20., Hétfő Válaszol: az illetékes Olvasónk, özv. Magyari Lajosné ingatlan-ügyben fordult szerkesztőségünkhöz panasszal. Észrevételeit továbbítottuk a miskolci Polgár- mesteri Hivatalba, ahonnan Újvári Andor főépítész-osztályvezetőtől az alábbi választ kaptuk: „A panaszbeadvány tárgyát képező Miskolc, Közdomb u. 29. szám alatt-17.586-3/1992. számú jogerős építési engedély alapján - kivitelezés alatt álló, meglévő lakóépület bővítését helyszíni szemle tartásával ellenőriztük. Ennek alapján az alábbi tájékoztatást adom: 1992. május 27-én kelt - a tervezés feltételeit rögzítő - elvi építési engedélyben osztályunk Károly Róza kérelmére ismertette a Miskolc, Közdomb u. 29. sz. alatti lakóépület bővítésének műszaki paramétereit, mely szerint az ingatlanon max. 30 százalék beépítettséget eredményező, max. 4,50 m-es homlokzatmagasságú (földszint-tetőtérbeépítéses) bővítmény létesíthető. Az elvi engedély jogerőre emelkedését követően 1992. szeptember 23-án Károly Róza építési engedély iránti kérelemmel fordult az építésügyi hatóság felé. A kérelem mellékletét képező műszaki tervdokumentációt áttanulmányozva megállapítottuk, hogy az a kiadott elvi építési engedély előírásainak és a vonatkozó általános érvényű építésügyi szabályoknak megfelel. Erre tekintettel a tervezett építésre a 17.586-3/1992. számú határozattal az építési engedélyt megadtuk. A módosított 12/1986. (XII.30.)ÉVM. sz. rendelet 19. paragrafusának megfelelően az építési engedély határozatot - fellebbezési jogot biztosítandó - az építéssel érintett ingatlannal közvetlenül szomszédos telektulajdonos részére (Szűcs László, Miskolc, Közdomb u. 47. sz.) megküldtük. A határozat fellebbezés hiányában 1992. november 2-án jogerőre emelkedett. Az építési munkavégzés helyszíni ellenőrzése során megállapítást nyert, hogy a kivitelezés a jóváhagyott műszaki terveknek megfelelően történik. A vonatkozó jogszabályok értelmében minden állampolgárnak és jogi személynek joga van arra, hogy a jogszabályok keretei között bármely tevékenységre nézve a hatóságnál kérelmet terjesszen elő, amit a hatóság köteles a jogszabályok keretei között elbírálni. Éz jelen esetben azt jelenti, hogy amennyiben az építtető által előterjesztett kérelem teljesítése jogszabályban nem ütközik, az építési hatóság az építési engedély kiadását nem tagadhatja meg. A beadványában kifogásolt kilátás-védelemmel kapcsolatosan a 2/1986. (11.27.) ÉVM. sz. rendelettel közzétett Országos Építésügyi Szabályzat 4. paragrafus/4/bekezdése az alábbiakban rendelkezik: ,A kilátás védelme a kilátás irányába eső építési telek megengedett beépítését nem akadályozhatja.” Újvári Andor városi főépítész-osztályvezető A szülőfalumban, Kiskinizsen jártam Nemrégiben nevezetes nap adódott életemben. Húsz év után szülőfalumba, Kiskinizsre utaztam, előzetesen megbeszélt terv alapján. Igaz, nővéremmel halottak napján minden esztendőben eljutunk a temetőbe szeretteink sírjához, ám az csak rövid ott-tartózkodást jelent. A húszéves jubileumra magammal vittem Kis- kinizs történetének leírását is. Magam készítettem, levéltári anyagok alapján, s a község polgármestere, Orosz Illés támogatásával, segítő közreműködésével. A helyszínen tapasztaltak azonban minden előzetes várakozásomat felülmúlták. A buszról leszállva tapasztalhattam, hogy új, bitumenes út épül az egykor sárfészekre emlékeztető faluban. Fél évszázada, bejáró falusi diákként de sokszor jártam végig azt az utat nagy sárban! Újjáépült a községi Művelődési Ház is, nagy kultúrterem, ifjúsági klub szolgálja a szabad idő helyes eloltásét, s szép elhelyezést kapott a Polgármesteri Hivatal is. Megdobbant a szívem, amikor — éppen műszaki átadás zajlott - megpillantottam a régi népiskolát, ahol annak idején hat évet töltöttem el. Most felújítva, korszerű fűtőberendezéssel ellátva, csinos tanteremmel, berendezett konyhával és ebédlővel szolgál a község gyerekeinek, akik közül ez évtől az I-III. osztályosok helyben tanulhatnak, nem kell „vendégségbe” járniuk. A temetőhöz vezető, s több más bekötő út is kikövezett. A község most már vezetékes ivóvízzel ellátott! Elkészült a II. világháborús emlékmű is. Eddig is mindig szerettem szülőfalumat, mindig szeretettel gondoltam vissza á több évtizeddel ezelőtti időkre. Ez a szeretet most, életem alkonyán, tovább mélyült. Badi József, nyugdíjas pedagógus Miskolc, Pozsonyi u. 54.112. Szerkeszti: Nyikes Imre Gazdaképző népfőiskolák I. országos találkozója Kunhegyesen a közelmúltban rendezte meg a Magyar Népfőiskolái Társaság (több mint 300 egyéni tag és 100 fölötti taggal rendelkező szervezet felnőttoktatási szakmai-érdekvédelmi egyesülete) a Gazdaképző népfőiskolák I. országos találkozóját. Társaságunk eddig mintegy 50 gazdaképző helyi népfőiskolái tanfolyam megvalósulását segítette elő, hozzájárulva ezzel a magángazdálkodás előtérbe kerülésével szükségessé vált átképzési feladatok megoldásához. Az eddig végzett munka értékelése, s a jövő feladatainak megvitatása volt rendezvényünk fő célja. A tapasztalatcsere mellett a meghívott előadók gondolatai is gazdagították a mintegy 50 résztvevő szakmai munkáját. A Földművelésügyi Minisztérium Oktatási Főosztályának vezetője - ismertetve az agrárszakoktatás jelenlegi helyzetét - a népfőiskolák lehetséges szerepvállalásáról úgy vélekedett, hogy azok ne csak a hagyományos mezőgazdasági ágazatok területén fejtsenek ki oktatói tevékenységet, hanem a kiegészítő-szolgáltatói szektorban is (például falusi turizmus, kézművesipar, jogi tanácsadó szolgálat, stb.). A gödöllői egyetem agrárszociológiai tanszékének vezetője azt javasolta, hogy a népfőiskolák váljanak egy-egy térség fejlesztésének szakmai-infrastrukturális központjaivá. A nyíregyházi tanárképző főiskola felnőtt- képzési tanszékének munkatársa a népfőiskolái oktatás pedagógiai elemei közül a személyiségnevelés és a közösségteremtés fontosságára mutatott rá - szerinte éppen ez különbözteti meg a népfőiskolái képzést más ismeretterjesztő formáktól. Sajnos, megyénkből mindössze ketten vettünk részt a rendezvényen, ez is azt bizonyítja, hogy eme felnőttoktatási mód régiónkban kevésbé ismert, kevésbé elterjedt. Üveges István Arnót Lefelé folyik a víz... Mindezt persze, eddig is tudtam, meg tudtuk, de azóta, hogy beáztam és akkor erről még az AB becsüse is felvilágosított, semmi kétségem a víznek eme törvényszerűségéről. Egyszóval, beáztam, mégpedig úgy, hogy a víz fölülről „térképezte” be egyik szobámat. Erről nyomban értesítettem a fölöttem lakó szomszédomat, aki udvariasan betessékelt a fürdőszobájába, meg mindenhová és megmutatta, hogy nála semmi nyoma sincs az esetleges víztúlfolyásnak, vagy pancsolásnak. Se annak, hogy a beázás „forrása” túl, még föntebbről eredne. Gondoltam: biztosan közműhiba történt, merthogy a lépcsőház csőrendszere is ott húzódik meg a fal mögött, ahol éppen beáztam... Még jó, hogy van lakásbiztosításom! -jutott eszembe akkor. Amikor a becsüs úr kijött, elismerte és megállapította a káromat. Egyidejűleg arra kért, hogy a fölöttem lakóval írassak alá egy nyilatkozatot, amelyben elismeri, bogy a kártoko- zó beázásom csakis tőle ered (1070 Ft!!) Ő ezt nem vállalta, nem írt alá. Végül abban maradtunk, hogy majd ők - a biztosító - hivatalból is felszólítják. Azóta eltelt több mint három hónap és sehol semmi. Csupán én meditálok magamban, vajon mi történne akkor, ha mi, a lakók, akik itt a panelben egymás alá és fölé vagyunk kényszerítve - kikerülve az AB-t - havonta a fölöttünk lakó szomszédunknak fizetnénk biztosítási díjat? De aztán rájöttem, hogy én így is mindenképpen rosszul járnék, mert nekem akkor se fizetne senki. Ugyanis, alattam nincsen lakás. Bár, az is igaz - ahogyan erről az ÁB információkat szolgáltató kisasszonya tájékoztatott - miszerint abból, hogy a fölöttünk lakó kézjegyével ellátja azt a bizonyos nyilatkozatot, őt ezért nem éri semmiféle szankció. Akkor meg mire jó ez a fajta paradox parafáltatás? Aláírta, vagy nem: nem mindegy?!... Várva a károm megtérítését, egyre csak arra gondolok: végül is én csak azért fizetek lakásbiztosítást, hogy még csak véletlenül se kételkedjek abban a megmásíthatatlan hitemben, hogy a víz, ha annak megvan a természetes szabad esése, csakis lefelé folyik... Amíg az be-, vagy meg nem fagy. Úgy, mint az én esetem intézése. Paranai János Kazincbarcika Konténerek a parkolóban Minden miskolci csak örül annak, ha minél több szemétgyűjtő konténer található a városban. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy tisztább, szebb legyen a megyeszékhely. Adódnak helyzetek, amikor azonban mégis bántják a szemet a nem éppen jo helyen tárolt konténerek. így például a Centrum Áruház parkolódban. Áki sokat vásárol a megye legnagyobb áruházában, nap mint nap tapasztalhatja, milyen mértékben veszik igénybe a díjtalan autóparkolót a vásárlók, sokszor sorba kell állniuk autóI 'ukkal a bejutás lehetősegét kivárva. Ezért nem ártana, ha a két autó helyét lefoglaló konténereket, iá nem is az áruház udvarára, de legalább olyan sarokba vinnék, ahol nem zavarják a parkolást... Fotó: Fojtán László Idősek estje volt Szirmán Családias hangulatú, szép ünnepséget rendezett a szirmai 15. sz. Bem József Általános Iskolában a Radnóti Miklós Közösségi Ház az időseknek. Az estre a lakóterület időseit hívta meg Skapinyecz Lajos, önkormányzati képviselő. Részt vettek az összejövetelen a helyi római katolikus és református egyház vezetői is. Megható, karácsonyi hangulatot teremtett műsorával a Görömbölyi Népdalkor és a házigazda iskola tanulócsoportja. Jellemző a görömbö- lyiek sikerére, hogy a szirmaiak elhatározták: követik a példát, s ők is alakítanak népdalkört. Annál is inkább, mivel ennek személyi és anyagi feltételei is adottak. A rendezvényt megköszönő szirmai idősek Közmeghallgatásból- közhallgatás Remek szervezésre utalt az a több száz fős tömeg, amely december 1-én 15 órakor szinte be sem férhetően megtöltötte a Szerencsi Művelődési Központ színháztermét. Közmeghallgatást hirdetett a helyi önkormányzat. Gondolom, rajtam kívül mások is valóban közmeghallgatást remélve mentek oda. Annál is inkább, mert:- ilyesmiről (bár nem pont ilyenről!) számolnak be mostanában az újságok,- arról már /elvagyunk világosítva”, hogy mi csak itt hallgattathatunk meg, s nem az önkormányzati üléseken,- lett volna, illetve van észrevételünk, esetleg javaslatunk. Mi történt a közmeghallgatáson? Köszöntésünk után tájékoztatót kaptunk: a telefonhálózat fejlesztéséről (kb. 45 000 forintot kémek az igénylőktől); a szennyvízhálózat fejlesztéséről (ennek a lakossági kihatása még nem pontosan ismert); a gáz bevezetéséről (ez a lakásig „csupán” 50-55 000 Ft igényel); a ká- bel-TV kiépítéséről (15 000 Ft); s még néhány folyamatban lévő beruházás helyzetéről. Mindez elhangzott a családok mai pénzügyi helyzetében, karácsony előtt!... Nem csoda, egyetlen felnyúló kéz sem jelezte, hogy meghallgat- tatást kíván! Csak közhallgattunk! Majd lassan hazaindultunk. Hogy aztán hazafelé menetben kik, miről beszélgettek, nem tudom. Éngem leginkább az a gondolat foglalkoztatott: nem lennék nagyon optimista sem önkormányzati vezetőként, sem képviselőként, ha csak így, ennyire éreznék magukénak városunkat a polgárai... Sári Lászlóné Szerencs Köszönet a szponzorálásért Kedves hangú levelet kaptunk a Berzéken működő „Életet az éveknek!” Idősek Klubja vezetőségétől. Elmondják: ebben az évben több, emlékezetes rendezvényük is volt, amelyekkel sikerült, hacsak rövid időre is szebbé, meghittebbé tenni számos berzéki idős és nyugdíjas életét. Mindez nem valósulhatott volna meg, ha szponzoraik, a Borsodi Sörgyár, a felsőzsolcai SAJOHÚS üzem tulajdonosa, Fazekas József, a Hemádnémeti Sütőipari Vállalat, vagy például a Miskolci Tejüzem nem állnak melléjük, nem segítenek rajtuk önzetlenül időnként. Ezért szeretnének most a nyilvánosság előtt is köszönetét mondani a szponzorálásért. Szerkesztői üzenet Halász Csaba, O.apáti, Petőfi u.: Reméljük nem komolyan gondolta, hogy öt évvel ezelőtt (!) írt levelét, amelyről nem tudja bizonyosan, hogy megjelent-e, megkeressük, s leközöljük. Erre sajnos, nincs energiánk. S különben is, annyi minden változott az elmúlt öt évben ebben az országban, velünk, hogy talán már idejét is múlta mondanivalója. Ám ha mégsem, kérjük, írja meg ismét. V.V.-né tanár, Miskolc: A hosszú túráról írt beszámolója olyan hosszúra sikeredett, hogy már többedik alkalommal sem fért be összeállításunkba. Elnézését kérjük a várakoztatásért, de minket teijedelmi korlátozások is kötnek.
