Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-20 / 297. szám

1993. December 20., Hétfő Megyei Körkép ÉSZAK'Magyarország 5 Tamás-napi disznótorok Amitől a munkás sírva fakad Erre vajon mit mond a vezérigazgató? Fotók: Farkas Maya Hercegkút (ÉM - K.L.) - Ha nem szúrták le a hízót „disznóölő András” napján, akkor most kerül böllérkés alá a karácsonyi - illetve már újévi pecsenyének való. A falusi regula szerint ugyanis a decemberi Tamás napja az ünnepek előtti utolsó „hi­vatalos” sertésvágási alkalom. A Tamások évente háromszor is tarthatják névünnepüket - ám a de­cemberi névnap kiemelkedik a többi közül, mert az altkor vágott sertés je­lentős szerepet kapott a népi gyó­gyászatban - ezért is jeles nap. Ugyanis az e napon vágott hízó hó­jának egy darabját az úgynevezett „tamásháját” elteszik és gyógyír ké­szítésére használják fel, amit égési sebekre, kelésekre kentek fel. Ez adott különös jelentőséget a Tamás­napi sertésvágásnak. A családnak ma is ünnepi alkalom a sertésvágás, amelyen sokszor részt vesznek a rokonok, szomszédok is. Mert a sertés „lefogása” a vér vétele, aztán a perzselés, nemkülönben a darabolás, a töltelékfélék, a hurka, kolbász, disznósajt készítése külön „tudomány”. Ennek értő mestere a böllér, az a község-szerte ismert „mester”, akit a családok megfogad­nak. Van olyan háztartás, ahol év- ről-évre ugyan az vágja le a sertést, s dolgozza fel. Természetesen a há­ziak segítségével. 0 már ismeri ízlé­süket, s aszerint készíti el, sózza, fű­szerezi, pácolja be az egyes részeket. A felhasznált fűszerek szerint ezért különböző ízű-zamatúak az egyes tájegységenként készített „disznó- ságok”, mint például a hercegkúti sváb-szalonna, a szegfüszeges hur­ka, a citromos kolbász, a debreceni májpástétom, no és a száraz fehér borral ízesített különleges disznó­sajt. Amihez mór csak jó étvágy kell. Kik nyertek pályázatainkon? Miskolc (ÉM) -Pénteken délután a Világjáró Utazási Irodánál sorsol­tuk idegenforgalmi rejtvénypályá­zatunkat. A helyes megfejtés ez volt: Lévai József. Egyenként 2500,1500 és 1000 Ft-os utazási utalványt nyertek fenti sorrendben: Malmos Zsuzsa (Felsőzsolca), Tóth Zoltán (Miskolc) és Kocsis Ferenc (Miskolc). Idéző című irodalmi rejtvénypályá­zatunkat a Rákóczi utcai Kispipa Halászcsárdában sorsoltuk a Gábri­el Taxi közreműködésével. A helyes megfejtések ezek voltak: „Ezeröt- száztizennégyben”, „Hanyatló nap­ba néz hanyatló nép fia”. A Kispipa Halászcsárdában elfogyasztható 2 személyes, 2000 Ft értékű vacsora­jegyet nyert: Laczkó Józsefné (Mis­kolc). A Gábriel Taxi kocsijaira érvé­nyes, 1000 Ft értékű taxiutalványt nyertek: Jármai Gyula (Miskolc), Tóth Zoltán (Miskolc), Kótai József (Miskolc). Gyermekkarácsony Miskolc (ÉM) - A megyei Gyer­mekegészségügyi Központ kis bete­gei számára december 22-én 16 órá­tól rendezik a karácsonyi ünnepsé­get. Lesz tánc, ének, zene, játék és a szponzorok jóvoltából ajándékok is kerülnek a karácsonyfa alá. Udvardy József Kazincbarcika (ÉM) - Egy mun­kás, pontosabban egy művezető hangja elcsuklott, majd elftilladt a Borsodchem Részvénytársaság hét­fői munkósgyűlésén. A hangszínéről ítélve javakorabeli férfi már nem volt képes uralkodni magán és elsír­ta magát. A fiáról beszélt, akit az árakhoz képest szégyenteljesen ala­csony jövedelméből esetleg nem ta­níttathat tovább. Mindannyian ré­szesei voltunk már hasonlóan kínos pillanatoknak. A sok száz fős tömeg most nem szánakozott az ideg­összeroppanás szakadékának szé­lén táncoló művezetőn. Együttérzett vele. Nyolcezer nettó A gyűlés több mint másfél óráig tar­tott, és szinte senki sem ment el a helyszínről, pedig az autóbusz, a vo­nat nem várt most sem. Az égen ko­mor, sötétszürke felhők gyülekez­tek, fogvacogtatóan hűvös szél fújt. Az emberek értették egymás szavát, mégis kitartottak. A tél hidege átjár­ta csontjaikat, volt aki végén már nehezen állt meg a lábán a reszke­tőstől. A férfiak, de a nők öltözékét is többnyire a zsibpiacon vásárolt ol­csó műanyag dzsekik tették ki, és a gyapjúsapkák, amelyek ebben az időben igazán elkeltek. Ez a munkásosztály aligha megy a Paradicsomba, mint Bertolucci film­jében. Sokkal inkább a purgatóri- umban érezheti magát, s csak bízhat benne, hogy nem kerül a pokol mé­lyebb bugyraiba. Mint Eördöghné Pataki Irén elmondja, az előző hét végén, csütörtökön, és pénteken rob­banásveszélyes helyzet alakult ki a vegyipar egykori büszkeségének számító kombinátban. Nem túlzás, az emberek lincselni - értik: ölni! - akartak, s nemcsak sztrájkkal, ha­nem szabotázzsal, géprombolással fenyegetőztek. Felvették decemberi fizetésüket, s hiába osztottak, szo­roztak, egyre másra az derült ki, hogy nem jut még karácsonyfára sem. Ebben a lélektani pillanatban szivárgott ki, a legfelsőbb társasági vezetők prémiumának híre. Össze­sen milliókról, fejenként is több- százezres összegekről van szó. Hosszú hónapok alatt felgyűlt kese­rűség robbant ki a lázadozásban. Eördöghné állítja: ha a vegyész szakszervezet nem csillapítja le az embereket, rettenetes, visszavonha­tatlan események zajlottak volna le a munkahelyeken. Most itt dider­gőnk a gyűlésen, és egy munkás az elnök, vezérigazgató kezébe nyomja fizetési céduláját, amely havi 16 ezer forintos bruttó, és 8 ezres nettó jöve­delemről tanúskodik húszévi mun­ka után. Törvényes volt A papír híján talán Kovács F. Lász­ló, a vezér sem hinné el, hogy ennyit keres a cég egyik munkása. Élőzóleg ugyanis váltig állította, hogy az át­lagbér 28 ezer forintra rúg a rész­vénytársaságnál', hiába hurrogták le ezért ismétlődően az emberek. Nem tetszett igazán az sem nekik, amikor kijelentette, hogy a prémiu­mot törvényesen fizették ki, s hátte­rében komoly szellemi teljesítmény áll.- Én is könnyedén aláfirkálgatnám azokat a leveleket - kiabált be vala­ki a tömegből. Mások elmondták, milyen gyötrel- mesen nehéz perceket élnek át, ami­kor végre megkapják a fizetést. Ha kifizetik a rezsit, a részletet (kész­pénzért szinte senki sem vásárol már, hacsak nem nyer a lottón) ha végiggondolják, hogy egy ezres már semmit sem ér a boltban, megőszül a hajuk. A lehető legalacsonyabbra szorítot­ták vissza a fogyasztásukat, de a gyerekeket iskolába kell járatni, va­lamit enni kell, hogy ne essenek ösz- sze a gép mellett és a ruhanemű árát már ócskapiacon is nagyon megké­rik. Mindezt talán szó nélkül elvisel­nék, ha nem látnák nap mint nap, hogy a lepusztult országban mégis vannak emberek, akik most is gaz­dagodhatnak. Úgy érzik, a nagy fi­zetést, a jövedelmet nem a tudás­nak, szorgalomnak, hanem a mun­kamegosztásban elfoglalt szerencsé­sebb pozíciónak köszönhetik. Aki most sikeresen halászik a zavaros­ban, akinek bárhonnan szerzett pénzből sikerül befektetővé válnia, s az újburzsoázia, a tulajdonosok kasztjába kerül, élet és halál ura lesz. A dolgozó ember, mondják itt, a munkásgyűlésen, csak munkaere­jét, szakértelmét, tapasztalatát bo­csáthatja szégyenletesen olcsón áru­ba. A munkást átverték az „átkos” szocializmusban is, hiszen csak szó, nem több volt, hogy övé a gyár, ma­gának építi. Mostanra pedig világos­sá vált: a feltételeket a tulajdonos diktálja a gyárban. A munkásoknak a kollektív szerződés szerint fizet, és külön megállapodást köt a vezetők egy meghatározott rétegével. Ha tel­jesülnek szerződésekben foglalt fel­tételek, úgy a menedzsment számá­ra kifizetik az előre meghatározott prémiumot, még akkor is, ha az több százezerre rúg. A másik oldal serpe­nyőjébe — magyarázza a vezér — ugyanis a piaci részesedés növeke­dése, az eladások emelkedése kerül. A halálra ítélt gyár talpon maradt, több ezer ember munkahelye meg­menekült. Együtt is nevessenek Ekkorra mintha már megenyhülne a hangnem. Egy erős, öblös hang hallatszik a tömegből, a megszólaló arcát a szürkületben már nem is na­gyon látni.- Tudja, vezérigazgató úr, nem is ott a gond, hogy a nagyfőnökök ebben az évben másodszorra is megkapták a nagy pénzt. Az a baj, hogy mi egy fillérhez sem jutottunk hozzá. Nem kételkedünk benne, hogy a bajból csak az okos, hozzáértő emberek révén mászha­tunk ki. De a gyár eredményeiben nekünk is részünk volt. A maga he­lyén minden ember fontos munkát végez, talán még a kézbesítő sem fe­lesleges. Ha úgy adódik, sírjunk kö­zösen, és nevessünk együtt, amikor öröm éri a gyárat. Megyénkből Segítsük a vajdasági magyarokat! Miskolc (MTI) - Szeged megyei jogú város alpolgármestere felhí­vással fordult Miskolc Város Ön­kormányzata és az itt élő polgárok felé a nehéz helyzetben lévő vajda­sági magyarság megsegítése érde­kében. A vajdasági magyarságot a balkáni háború, a szerbiai kisebb­ségekre nehezedő politikai és gaz­dasági nyomás, a szankciók követ­kezményei egyre súlyosabb hely­zetbe sodorják. A közintézmények képtelenek alapfeladataik ellátá­sára, gyógyszer és élelmiszerhiány lépett fel. Kérjük az adományozó­kat, hogy elsősorban tartós élelmi­szereket (konzerv, liszt, cukor), gyógyszereket (antibiotikum, fáj­dalomcsillapító, lázcsillapító, vér­nyomáscsökkentő, gyermektáp­szer) és téli ruhaneműt (elsősor­ban cipőt) ajánljanak fel.Pénzbeli segítséget is lehet nyújtani a Sze­ged Megyei Jogú Város Polgár- mesteri Hivatalánál igényelhető, 665-484009-0653 számú, „Vaj­dasági Segélynyújtó Akció” bé­lyegzővel ellátott csekken. Előze­tes egyeztetés után a szállítmá­nyokat központi gyűjtőhelyeiken tudják fogadni. A határon való át­juttatást és az ezzel kapcsolatos teljes ügyintézés szervezését a sze­gedi polgármesteri hivatal magá­ra vállalja. A segélyakcióval kap­csolatos bármely információért Szeged Megyei Jogú Város Polgár- mesteri Hivatalához lehet fordul­ni, ahol Csikós Lászlóné, az Egészségügyi és Népjóléti Iroda irodavezető-helyettese ad felvilá­gosítást a 62/310-955 vagy a 62/475-575/267 telefonszámon. Telefax üzenet a 62/421-605 vagy a 62/421-351 számon adható. (A hivatal címe: Szeged, Széchenyi tér 11., postacím: 6745 Szeged, Pf.: 437.) Előre is köszönetét mondunk mindazoknak, akik a felhívásban leüt célokat támogatják. Fogadónap a határőrségen Miskolc (ÉM) - A Határőrség Miskolci Igazgatóságának igazga­tója, dr. Prókai Béla ezredes de­cember 20-án, 13 és 16 óra között fogadóórát tart Miskolcon, a Sze­les utca 73. szám alatti Táncsics laktanyában. Előzetes bejelentkezéseket a 323- 233-as telefon 217-es mellékén fo­gadnak. Hívj, ha egyedül vagy! Miskolc (ÉM) - A Szent Ferenc Kórház csanyiki Pszichoterápiás Osztályának új szolgáltatása a te­lefonos lelkisegély. Hétfőtől péntekig hívható 15 és 19 óra között a 333-000-ás számon. Elsősorban fiatalok, fiatal felnőt­tek hívásait várják. A telefonálás ingyenes, nem számlázzák sehol. A Vöröskereszt véradónaptára December 20-23-ig Megyénkben az alábbi cégek dol­gozói, települések lakói biztosítják a betegellátáshoz szükséges vér­mennyiséget: Hétfőn: Szuhogy község; Sárospa­tak város. Kedden: Megyei Hadkiegészítő és Területvédő Parancsnokság Mis­kolc; MÉH Vállalat, Miskolc; THV Borsodi Hőerőmű, Kazincbarcika; PEKÓ Művek, Ózd. Szerdán: Vasvill, Miskolc, Vágó­híd utca. Csütörtökön: Gabonaforgalmi Vál­lalat, Miskolc; Ingatlankezelő Vál­lalat, Miskolc; Sáta, Nekézseny községek. Visszanyerte a pénzét Miskolc (ÉM) - Amint arról la­punkban is beszámoltunk, novem­ber 10-e és december 17-e között akciót hirdetett a miskolci, Boty- tyán János utcai Horvát (PePe) Fogtechnikai Labor. Aki ez időszakban javíttatta fogso­rát, vagy újat készíttetett, sorsje­gyet kapott. Ezek sorsolása december 17-én megtörtént. A szerencse a 75-ös számú sors­jegy tulajdonosának kedvezett - tudtuk meg a PePe-Laborban, egy telefonáló olvasónk kérdését to­vábbítva.-----INNEN SZÓLVA-----­K e ni ten cia Lévay Györgyi Miskolci olvasónk panaszolja a Szamos utcából, hogy a Vízművek november 17-én 11 509 forintos számlát küldött ki címére hátralék gyanánt. A hátralék két év alatt keletkezett. Amikor leolvasták a mérőórát, elcsodálkoztak, hogy annyi vizet fogyasz­tott a néni, amellyel egy strandmedencét is fel lehetne tölteni. A néni csak nézett, elkép­zelni sem tudta, miért mért ennyit az óra, hiszen ő egy cseppel sem fogyaszt többet mint azelőtt. Kimen t két műszaki ellenőr és azt mondta, a WC-tartályon folyt el az a több száz köbméter. De a tartály bizony nem folyt. A következő méréskor megint bődüle- tes mennyiséget mutatott az óra. A néni ezt megsokallta, vízvezetékszerelőt hivatott, aki kiderítette, hogy csőtörés van a kertben, két méter mélyen. Ennek azonban semmi nyoma nem mutatkozott a felszínen soha. A 79 éves néni kijavíttatta a hibát. Ráment az évek alatt megtakarított pénze, mert a mester 28 ezer forintos számlát hozott. A mostani vízdíj-számla fölött tehetetlenül áll: nem tudja kifizetni a 11 497 forintos nyugdíjából, hiszen a megtakarított pénze ráment a javításra. Különben is vétlennek érzi magát, nem tudott a csőtörésről, ám amikor kiderítették, intézkedett. A Pallos utcából pedig azt panaszolja egy úr, hogy júniusban felszereltetett egy vízmé­rő órát, de azóta még egyszer sem olvasták azt le. Elment a Vízművekhez, hogy 30 köb­méter víz árát kifizetné, nehogy túl nagy összeg gyűljön össze, ám a pénzét nem fo­gadták el. Azt mondták, csak várjon türe­lemmel. Juhász úr nem érti, miért nem kell a díj, a mikor milliós hátralékról panaszko­dik a Mű. Azt mondja, kénytelen lesz besze­rezni egy malacperselyt, mert amikor ki kell majd fizetni a hatalmas összeget, biztosan nem lesz annyi. Ha megérkezik a pénzbeszedő, összetöreti vele a malacot-és megfizetteti vele az árát. Ennyi renitenciát - úgy véli - ő is megen­gedhet magának. ÉM-portré Jankovics Gyuláné Sajóvámos (ÉM - GyK) - Már kisiskolás ko­romban arról álmodoztam, hogy ha felnövök, kereskedő leszek - mondja Jankovics Gyuláné. A szirmabesenyői születésű Geimuska Mária tudatosan készült a pályára. Elvégezte Miskol­con a kereskedelmi szakmunkásképzőt. Jó mesterei voltak, hiszen a háromeves gyakorla­tot a Széchenyi utcai Karaván édességboltban tölthette, ahol egy életre megtanulta: mit kell tennie a tisztességes kereskedőnek azért, hogy a vevő másnap is oda térjen vissza.- Már akkor is gyakran ültem a pénztárban, s aztán midőn megszereztem a bizonyítványt, már egyből a géphez ültem. Akkor még kurbliz- tuk. A tizennyolc éves lány 1973-ban ment férj­hez, s egy esztendőre megszületett Zsolti fiuk, aki ma már külföldön dolgozik, kőműves. Sajó- vámoson, férje szülőfalujában építették fel ott­honukat, s ma is onnan járnak be mindketten dolgozni Miskolcra. A férje a sajósenyei Volán­járaton gépkocsivezető, így azután szinte a munkahelyéig szállítja az asszonyt.- Húsz éve vagyok a szakmában. Két alkalom­mal voltam távol, hiszen második gyermekünk, a ma 13 éves Tamás születése után is elmen­tem gyesre. Két évig a Zamat áruházban, majd hosszabb ideig a Búza téri ABC-ben blokkoltam a tétele­ket — egyre modernebb gépeken. Midőn 1989- ben megnyílt a Szeles utcai Péteri ABC, oda ke­rültem. Itt valamivel kisebb a forgalom, nyu- godtabbak a munkakörülmények, s szinte név­ről ismerjük a törzsvevőinket, a környéken la­kó családokat. Marika közkedvelt a vásárlók körében, s - leg­alábbis úgy érzi - a főnökei és kollégái is szere­tik, megbecsülik munkájáért. Amit ma nem könnyű elérni, hiszen a változó árak naponta feladják a leckét a pénztárosoknak...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom