Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-18 / 296. szám
El ÉM-héfvégge December 18., Szombat ÉM-ünáep Szent karácsony ünnepéről Fecske Csaba Karácsony a legszebb, legbensőségesebb ünnepünk, Jézus születésének ünnepe. A szeretet, a megbékélés, és persze az ajándékozások ideje. Evangéliumok Jézus születéséről, életéről, tanításairól, példabeszédeiről a kereszthalálig, és azon túl a feltámadásig, a megjelenésekig, egyszóval Jézus legendáriumáról, történeti hitelű háttérbe helyezve, mintegy a történelembe ágyazva, az evangéliumokból tudhatunk. Evangélium alatt eredetileg jóhírt, örömhírt értettek, illetve az ezért járó jutalmat. Jézus az üdvösség örömhíréről beszélt. Az apostolok már a Jézusról szóló tanítást nevezték evangéliumnak. A Szentírás (Biblia) újszövetségi részében négy evangélium található. Máté, Márk, Lukács és János e könyvek szerzői. Van tehát evangélium Máté szerint, Márk szerint, Lukács szerint és János szerint. Ami azt jelenti, hogy ugyanarról az örömhírről, „az evangéliumnak négy könyvéről” van szó. Ugyanarról, csak különböző céllal és stílusban. Időbeli keletkezésük sorrendje a keresztény hagyomány szerint: Máté-, Márk-, Lukács-, János-féle evangélium. Az első három olyannyira hasonlít egymáshoz, hogy egy tekintettel (szinopszis) át lehet fogni őket. Innét kapta e három evangélium a szinoptikus elnevezést. A II. sz-tól kezdve tulajdonítja a hagyomány Máténak, Márknak és Lukácsnak e három könyvet. Máté á tizenkét apostol egyike, a vámos írta az elsőt a Palesztinában a zsidóságból megtért keresztények számára, héber „dialektusban”, vagyis arám nyelven. Később fordították ógörögre. Máté Jézus életének, tanításainak szem- és fíiltanúja volt, tehát közvetlen forrásokból táplálkozott. Márk zsidó-jeruzsálemi - származású, a hagyomány szerint az ő anyjának a házában volt az utolsó vacsora. Jánost Márk néven is említik. Pált és Barnabást is elkísérte apostoli útjukra. Együtt volt Péterrel Rómában, az ő tolmácsaként szerepelt, és könyvét Péter tanításai alapján írta meg. Az ő forrása tehát már közvetett. Lukács, a harmadik evangélista pogány származású orvos, Anti- ochiában - ókori város a mai Törökország déli részén - született, Pál kísérője volt a második és a harmadik térítő úton, mellette tartózkodott két római fogságában is. Könyvében elsősorban Pál apostol igehirdetéseire támaszkodott. O írta egyébként az Apostolok Cselekedeteit is. A Márk és a Lukács könyve eredetileg is görög nyelven íródott. A szinoptikus evangéliumok keletkezési ideje Kr. u. 70 körűire tehető, de mindenképpen 70 előttre, mert egyikben sincs utalás Jeruzsálem pusztulására, ami 70-ben történt. A János evangéliuma későbbi. Végleges formájába tanítványai öntik. Az első kifejezett tanúságot János szerzőségét illetően Szent Ireneus püspök szolgáltatta Kr. u. 180 körül. János fölte- hetőleg ismerte a szinoptikus evangéliumokat. János Zebedeus fia, Jakab testvére, a tizenkét apostol egyike. Evangéliumában név szerint egyszer sem említi magát, csak úgy, hogy a „szeretett tanítvány” meg „a tanítvány, akit kedvelt Jézus”. Jézus születéséről csupán a Máté- és a Lukács-féle evangéliumban esik szó, a másik két evangélista nem tér ki Jézus életének erre a momentumára. „Ne félj Mária!” Élt valaha Palesztina Galilea tartományában, Názáret városában egy szép, szelíd leány, Joachim és Anna gyermeke: Mária. Kedves volt Isten és ember előtt jósága, szelídsége miatt. Szülei szerették, mert mindenben engedelmeskedett nekik. Ártatlan volt, tiszta, mint a liliom. Szépsége a többieké fölött állott, ám nem lett gőgössé emiatt, mert Isten ajándékának tartotta a szépségét, és nem saját érdemének, amivel dicsekedni lehetne. Aki csak ismerte, tisztelte és szerette őt. Ebben az időben Józsefnek, az Ábrahám nemzetségéből, Dávid házából való ácsnak a jegyese volt. Elküldte az Úr Gábor arkangyalt a szűzhöz. Az angyal így köszöntötte: „Üdvözlégy kegyelemmel teljes! Veled van az Ur! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” E szavakat hallván Mária igen elcsodálkozott, gondolkozni kezdett a szavak értelmén. Ám az angyal folytatta: „Ne félj Mária! Kegyelmet találsz Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz és Jézusnak fogod nevezni. Fiad nagy lesz és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr nekiadja atyjának, Dávidnak trónját és uralkodni fog Jákob házán örökké és országának nem lesz vége.” Mária meglepetten kérdezte: „Hogyan válik mindez valóra, amikor férfit nem ismerek?” Mária ugyanis szűz volt, nem volt Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Nagy örömet adok hírül nektek, és majd az egész népnek. Ma született Megváltótok, Dávid városában. Ez lesz a jel: találtok egy jászolba fektetett, rongyokba pólyáit gyermeket. ” még együtt férfival. Az angyal így válaszolt: ,A Szentlélek száll rád, a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ézért a születen- dőt Isten Fiának fogják hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is fogant öreg korában, már a hatodik hónapban van, noha meddőnek tartották eddig. Mert Istennél semmi sem lehetetlen.” Mária így válaszolt: „Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek be rajtam szavaid.” Ezek után Gábor arkangyal eltávozott. Mária még a közeli napokban útnak indult, a hegyekbe ment, hogy meglátogassa és köszöntse nagynénjét, Erzsébetet. Annak városába érvén, Zakariás házába tért, Erzsébet ugyanis ennek a Zakariás nevű papnak a felesége volt. Öregek voltak már mindketten, gyermekük eddig nem született, nem is reménykedtek már utódban. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek. Fölkiáltott: ,Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse!” Amikor ideje jött, Erzsébet fiúgyermeknek adott életet. Midőn a szomszédok, ismerősök és rokonok megtudták, hogy Isten milyen nagyra méltatta őt, vele együtt örvendeztek. A zsidók a próféták jövendölései alapján nagyon várták már a Messiás eljövetelét, ezért minden elsőszülött fiúban az ő születését remélték azokban az időkben. Keresztelő János A nyolcadik napon, ősi zsidó szokás szerint, körülmetélték a gyermeket, akit atyjáról Zakariásnak akartak elnevezni, de anyja tiltakozott: ,Nem,, nem, János legyen a neve!” Ő lesz majd Keresztelő János, a Megváltó útjának előkészítője, aki Judea pusztáin bolyongva hirdette Isten igéit, a Mennyek országát, és a Megváltó eljövetelét. Jézus tanainak előhírnöke volt, kegyetlenül ostorozta a bűnt, a Jordán vizében sokakat megkeresztelt, a pusztában élt, sáskával és vadmézzel táplálkozott. A pusztában kiáltó szónak nevezte magát, „még arra sem vagyok méltó, hogy saruszíját megoldjam” - mondotta Jézusról, akit később szintén megkeresztel. Jánost sokan a zsidók közül a Megváltónak hitték. János megvetette és sokat ostorozta Heródes Antipas fejedelmet, Nagy Heródes fiát, aki testvérének feleségével, Heródiás- sal élt együtt. Végül ő végezteti ki Jánost. Nagyon félt tőle, a Megváltót gyanította benne. Egy alkalommal megígérte mostohalányának, Szaloménak, hogy teljesíti kívánságát, bármi legyen is az. ígérte ezt azért, mert Szalome a táncával és a szépségével teljesen elbűvölte őt. Szalome, anyja felbujtására Keresztelő János fejét kérte tőle, amit meg is kapott Antipastól... Mielőtt Mária és József egybekeltek volna, a vőlegény úgy találta, hogy jegyese gyermeket fogant. Ez a felfedezés nagyon elkeserítette Józsefet, hiszen bízott Máriában, tisztelte és szerette őt. Nehezen hitte, hogy Mária házasságtörést követett volna el. (A jegyesi hűtlenség is annak számított a zsidóknál.) Bizony, a törvény szigorúan lesújtott arra, aki házasságtörésben bűnösnek találtatott. Annak száműzetés vén, nem akarta jegyesét a törvénynek kiszolgáltatni, a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy döntött, hogy titokban bocsátja el Máriát. Ámíg ezek jártak a fejében, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szent- lélektől van, akit Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét a bűneitől.” Amikor József föléb- redt, úgy tett, ahogy az angyal megparancsolta: magához vette Máriát. , cfeurtM láivM»- fwéjJZ MNNlSn," tkv&La., ncuft, dili datcJutl**'-" ^ tUy) Korkos Jenő grafikája Az összeírás Abban az időben Augusztus császár elrendelte, hogy egész birodalma népeit írják össze. Palesztinában az összeírást Cirinusz, Szíria helytartója bonyolította le. A rendelet szerint mindenkinek a születési helyén kellett jelentkeznie az Összeírásra. Felkerekedett hát József, és elment Máriával Júdeába, mivel Dávid városából, Betlehemből való volt. József felmálházta a szamarat, felültette Máriát, és elindultak. Mentek úttalan utakon, ruháikat, arcukat por lepte be, tömlőikből a víz kifogyott, kenyerük sem volt már. Mária ekkor már áldott állapotban volt, nagyon megviselték az út fáradalmai. Betlehembe érve szállást sehol sem találtak, nagyon sokan érkeztek a városba az összeírásra. Bárhová is kopogtattak be, elküldték őket. József igen megijedt, mi lesz asszonyával, ha ütött a szülés órája? Akkor a sokaságból egy asszony a segítségükre sietett: „Menjetek a városon kívülre, találtok ott egy istállót. Abban az istállóban megaihattok éjszakára, senki sem fog háborgatni titeket!” A város falain kívül valóban megtalálták az istállót. Mária ott szülte meg a kisdedet. Rongyokba pólyálta és jászolba fektette. A barmok párája melegítette. Az istálló fölött nagy fényes csillag állott, hirdetvén a csodát, a Megváltó megszületését. Nemsokára pásztorok érkeztek a kisded üdvözlésére. Éjnek idején kinn tanyáztak a szabad ég alatt, nyájaikat őrizték a mezőben. Egyszer csak leszállóit közéjük az Úr angyala, nagy fényességet árasztva maga körül. Áz angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Nagy örömet adok hírül nektek, és majd az egész népnek. Ma született Megváltótok, Dávid városában. Ez lesz a jel: találtok egyjászolbafektetett, rongyokba pólyáit gyermeket.” Ä pásztorok elmentek Betlehembe, a fényes csillag vezette őket. Mindent úgy találtak, ahogy az angyal megmondta. Máriát, Józsefet és a jászolban a gyermeket. Mária jól emlékezetébe véste, amit a pásztorok Jézusról mondtak, és szívében gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok pedig hazatértek és hírül adták mindenkinek, amit csak láttak és hallottak. Bölcsek napkeletről Amikor Jézus megszületett, bölcsek érkeztek napkeletről, a Jordántól keletre eső területekről, talán a nabateus arabok földjéről, a hagyomány szerint hárman voltak, Gáspár, Menyhért, Boldizsár néven ismerjük őket. Jeruzsálembe érve kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy bemutassuk néki hódolatunkat.” Ezt hallván, Heródes nagyon megijedt. Félt, hogy letaszítják a trónjáról, összehívatta hát írástudóit és főpapjait, hogy megtudakolja tőlük, hol kell a Messiásnak megszületnie. „Juda Betlehemében!” - mondták -, „mert így jövendölte meg a próféta.” Erre Heródes a napkeleti bölcsekhez fordult és tudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. Magához hívatta őket: „Menjetek!” — mondotta. — „Szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől. Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is hódolhassak neki.” A bölcsek ezután útrakeltek. A csillag,' melyet napkeleten láttak, vezette őket, míg meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. Bementek az istállóba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak előtte, hódoltak neki. Átadták ajándékaikat: tömjént, aranyat, mirhát. Álmukban az Úr felvilágosította őket, ezért nem mentek vissza Jeruzsálembe Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba, mint amerre jöttek. Amikor a napkeleti bölcsek eltávoztak, Józsefnek megjelent az Úr angyala és azt mondta: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, meneküljetek Egyiptomba, mert Heródes a gyermeket meg akarja ölni.” Egyiptomba mentek hát, és ott is maradtak Nagy Heródes haláláig. Akkor aztán visszatértek Ga- lüeába, Názáretbe. Amikor Heródes megtudta, hogy a bölcsek kijátszottak őt, iszonyú haragra gerjedt. Parancsba adta, hogy Betlehemben és környékén minden gyermeket öljenek meg, kétéves korig, a bölcsektől tudott időnek megfelelően. Úgy gondolta, közöttük lesz a kis Jézus is. Annyira féltette a hatalmát, hogy még a saját fiúgyermekét is megölette. Exiguus „órája” Mai időszámításunk megalapozója Dionysius Exiguus római bencés apát (?-Róma, 536). Jézus születését, megtestesülését vette számításai alapjául. A hagyomány szerint Jézus kínszenvedéseinek húsvétja március 25- re esett, húsyét pedig 31-ben volt március 25-én. Ézt vette kiindulási alapul, s mivel a hagyomány szerint Jézus 30. életévében halt kereszthalált, Jézus születését i. sz. 1-re tette. Ez az időpont a Róma alapítása utáni 754. év, holott az valójában 747-ben volt. Tehát hét évet tévedett, így az a képtelennek tűnő dolog adódott, hogy Jézus születése Kr. e., másképpen i. e. 7-ben történt. Most, 1993-ban Jézus születése után kétezer évvel vagyunk, vagyis hét évet késik időszámításunk „órája”. Jézus születésének időpontj át az alábbiak szerint valószínűsíthetjük. Lukács úja evangéliumában: „Ebben az időben történt, hogy Agusztus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekségét írják össze. Ezt az első összeírást Cirinusz, Szíria helytartója bonyolította le.” Augusztus Kr. e. 30. - Kr. u. 14- ig volt a Római Birodalom császára. Rendelete szerint az egész birodalomban össze kell írni a lakosságot. Szíriában, amelyhez Palesztina is tartozott, akkor Cirinusz, teljes nevén Publius Sul- picius Quirinusz volt a helytartó, tehát az ő vezetésével hajtották végre az összeírást. Ekkor Nagy Heródes volt Palesztina királya. Ezen adatok alapján valószínűsíthetjük Jézus születésének időpontját. Kr. e. 4-ben, röviddel húsvét előtt halt meg Heródes, és mivel, tudjuk, Jézus születésekor még élt, Jézus születését a Kr. e. időkre kell tenni. Ennek az időpontnak a meghatározásához először is Cirinusz helytartóságának idejét kell megállapítanunk, továbbá az ő idejében történt népszámlálást, amiről az evangélista is említést tesz. Az ankarai Augusztus-templomban lévő felirat szerint Augusztus császár uralkodásának ideje alatt háromszor volt népszámlálás, éspedig Kr. e. 28-ban, 8-ban, és Kr. u. 14-ben. A Kr. e. 8-ban történt lehetett az az összeírás, amelyet Cirinusz bonyolított le, mert Q. Aemilius Scundus síremlékének felirata említi, hogy Auiriniusz megbízásából Apa- mea Szíriái városban népszámlálást tartott. így tehát Jézus születése e két évszám: Heródes halála, Kr. e. 4. és a Cirinusz-fé- le összeírás, Kr. e. 8. közötti időben lehetett, legvalószínűbben, egyéb adatok egyezése alapján Kr. e. 7-ben. Ezt látszik igazolni Kepler megállapítása is, aki szerint a Jézus születése idején megfigyelt Betlehemi csillag valószínűleg együttállás lehetett, a Szaturnusz és a Jupiter a Halak jegyében, ez pedig az ő számításai alapján i. e., vagy ha úgy tetszik Kr. e. 7-ben volt. Mindebből az következik, hogy a kiindulási , pontnak tekintett időszámítási O, origo idején Jézus már hétesztendős volt, hét évet késett Dionysius Exiguus „órája”.
