Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-02 / 256. szám
8 ÉSZAK^Magyarország Kultúra 1993» November 2-, Kedd------------APROPÓ-----------M agyarsáqtudomány Filip Gabriella Kezdjük egy idézettel:, A tudomány nem az iskolának készül, de az iskola nem létezhet a tudományokhoz fűződő meghitt kapcsolat nélkül. ’’Pataki Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetének igazgatója írja ezt a Magyar Tudomány című folyóirat legutóbbi számában. Igazának bizonyítására sok más egyéb között azt hozza fel a szerző, hogy szinte naponta újabb és újabb tudományágak hasadnak ki, új és új diszciplínák születnek. Egyre nehezebb terheket ró az iskolára a tudomány legfrissebb eredményeinek eljuttatása a tanulókhoz. De nem állhat meg az oktatás az egyszeregynél. Igenis, követnie kell a haladást. Ha nem is várhatjuk el, hogy ismerjék a tanulók a tudomány legfrissebb eredményeit, de legalább tudjanak kérdezni. Például, hogy mit jelent a magyarságtudomány? Dr. Virág h Ferenc, a Kisgazdapárt országos elnöke az elmúlt héten megrendezett miskolci közoktatási fórumon is hangsúlyozta, hogy véleményük szerint az iskolában érvényre kell juttatni a magyarságtudományi ismereteket. Mire gondol az elnök úr?,.Azokra a tudnivalókra, amelyeket a XIX. és XX. századi tudósaink a magyarság történetéről, kultúrájáról, gazdasági fejlődéséről felkutattak és összeírtak. A főiskolákon, egyetemeken megnyitnánk a magyarságtudományi tanszékeket...”Ez a tudomány nyilván valami mást tanítana, mint a magyar történelem, a magyar irodalom, a magyar zene, a magyar képzőművészet, a magyar gazdaság (stb., stb.) története, mert ezekről eddig is tanultunk egyet s mást az általános iskolában, a gimnáziumban, az egyetemi előadásokon, szemináriumokon. Valahol ott hallottunk arról az 1939-es vitáról is, amikor többek között Szekfű Gyula, Babits Mihály, Kodály Zoltán, Keresztury Dezső is feltette önmagának a kérdést: mi a magyar? És úgy tanultuk, attól is harsogott már az ország, hogy ki a magyar? Talán ezért félek ezektől a „részletkérdéstől”, hogy mit tanítsunk majd magyarságtan órán, ki lehet majd magyarságtan-tanár, milyen „magyarságteljesítményre” lesz szükség a magyarságtudomány doktora tudományos fokozat eléréséhez? Szó nincs arról, hogy kétségbe vonnám e tudomány létjogosultságát. Sőt! Azt írja a Magyar Tudományban Pataki Ferenc:„...a tudomány haladása nem annyira már megszületett válaszaiban, hanem az éppen feltett érvényes kérdéseiben mutatkozik meg”. Kérdésünk pedig már van bőven.---------------TÉKA-------------Ú jrakezdések Miskolc (ÉM - CSM) - A Fókusz (a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet művelődési és közoktatási lapja) legújabb számának tükrében úgy tűnik, ez a tanév az újrakezdések éve. Hiszen új törvény keretei között kell dolgozni. Ezenkívül több új iskolával, épülettel gazdagodott megyénk. A leghíresebb valószínűleg a sárospataki Árpád Vezér Gimnázium, amelynek évnyitóján készült a folyóirat nyitó interjúja Mádl Ferenc művelődési miniszterrel. A következő oldalak három olyan gimnáziumról szólnak, amelyek új helyen kezdték az idei tanévet. Mindhárom miskolci középiskola. Az egyik a Herman Ottó Gimnázium, amelynek csodálatosan szép és otthonos épülete nemcsak az ott naponta megforduló diákok és tanárok munkájának adott új kereteket, de lehetővé tette, hogy különböző kulturális rendezvényekkel a város felé is nyisson az intézmény. A másik a Katolikus Gimnázium, amely az egyház épületvisszaigénylése után a Hermannal cserélt helyet, a harmadik pedig a Matura Gimnázium, amely szintén új épületben - a volt megyei munkásőr központban -, ám régi, jellegzetesen „maturás” szellemiséggel kezdte az idei tanévet. És még mindig az újdonságok. Új utakat keres a tokaji írótábor, új szemszögből tekinted tek a '80-as évekre az ez időszakról rendezett konferencián, új helyszíneken játszik a Miskolci Nemzeti Színház, új lap született: a Dimenziók. Megismerhetjük a megyei közgyűlés Pro Comitatu és Alkotói díjának legújabb kitüntetettjeit. Végül pedig két, szomorúan új tendenciáról olvashatunk a Fókuszban: az elmúlt három évben megközelítően 200 ezer cigány nő és férfi kényszerült visszatérni a falvak cigánygettóiba, és egyre több gyereket visznek haza, a széthulló családba az intézetekből - a családi pótlék miatt. Belső feszültség diaképekkel Egy Ádám János festette diakocka - eredendően barnában Miskolc, Pécs (EM - DK) - Októ- bér elején rendezték meg a VII. Pécsi Nemzetközi Diaporáma Fesztivált. A Tám László, Eifert János, Dozvald János és hasonló nagy dia- porámás, fotós nevek fémjelezte csapatban a miskolci Ádám János is szerepelt. Három művel pályázott, de mert nagyon sok volt az anyag, mindenki csak egy alkotását mutathatta be. A Rubycon már több díjat hozott szerzőjének, s Pécsett sem maradt el az elismerés. □ Elmesélné röviden - ha el lehet - a Rubycont? • Ez a műsor egy idézettel kezdődik, Julius Caesar gondolataival. Mikor a Rubycon folyóhoz ér, átgondolja, mibe is sodoija a népét, ha átkel - egy háborúba. Ezt napjainkban is meg kellene tenni az embereknek, minden nagyobb döntésük előtt. A továbbiakban a Tangerine Dream zenéjére ezt a hangulatot, a belső feszültséget próbálom visszaadni a többségükben festett diákkal. □ Festeti diák... Úgy tudom, ez már más versenyeken vitát is kavart... • Igen. Sokan még mindig nem fogadják el diaként az ilyen képeket, arra hivatkoznak, ez csak egy hangulat, nehezebb megfogni, megérteni. Pedig azt hiszem, főleg a Ruby- connal sikerült megéreztetni, hogy ez nemcsak valamiféle öntetszelgés, hanem a hanggal együtt belső vívódást idéz fel. S mondják azt is, ilyen alapon, merthogy nem igazán fotó, bármit ki lehetne vetíteni. Régebben lehet, hogy volt egy kis véletlenszerűség a munkáimban, de már egyre inkább tudatosan megkomponálok minden kockát. Először kikeverem a színeket, melyeket egy műsoron belül szeretnék alkalmazni. Volt olyan dia, melynek megfestésével egy órát is dolgoztam. □ Régebben sokkal több volt a diapo- rámások bemutatkozási lehetősége. Sorra szűnnek meg az ilyen jellegű fesztiválok, nincs már diósgyőri Vasas, veszélyben talán a leghíresebb: a váci... Nem érzi a műfaj hanyatlását? • De igen, bár ez a fesztivál most nagyon feldobott. A video, eléggé háttérbe szorítja a műfajt. Am a technika is fejlődik, vannak olyan három-, négygépes vetítések, melyek még nem tartoznak a multivízióhoz. A diaporáma lényege, hogy minél jobban ki kell használni az állóképből folyamatosságot képező lehetőséget, úgy, hogy ne a filmet utánozzuk. S vannak új irányzatok is, érdekes volt a versenyen, hogy a nyugati alkotók, franciák, angolok gyakran használnak a képeikhez narrátor szöveget. Vagyis szóban elmondanak valamit, s azt képekkel illusztrálják. Műsoraik tempója lassúbb. De ezeket itt nem is nagyon díjazták. Mi inkább a képekkel és a zenei hanganyaggal beszélünk. □ Újabb műsorai is ilyen jellegűek? • A legújabban, a Kijáratban több a „normális” fotózott dia, de ezeket nem én csináltam, hanem rólam csinálták. Az én útkeresésemről szól. Utólag Vangelis egyik régi lemezéről került hozzá zenei aláfestés. Egyébként újabban a színezett diákat fotópapírra is átviszem, s azt remélem, hogy így kiragadva is hordozzák ugyanazt a hangulatot, amiről a műsor szól. De legalábbis utalhat rá, kapaszkodót nyújt. Néha fotópályázatokra is elküldöm őket, s az egyik, amelyiknek a Vízbarlang címet adtam, díjazott lett az Alföldi tájak, emberek címmel kiírt pályázaton, Törökszentmiklóson. □ Megmarad amatőr szinten, vagy lehet ezt profiként is csinálni? • Először is tudásban mindenképpen magasabb szintre szeretnék jutni, most pályáztam a Fiatal Képzőművészek Stúdiójába. Am régóta azon igyekszem, hogy kilépjek abból, hogy ez csak egy műfaj lenne, keresem a kapcsolatot más művészetekkel. Az Éxcelsior vagy a Swet- ter együttes koncertjein annak idején többször vetítettem, de gondolom a színházban is érdekes lenne ilyen jellegű háttérvetítés. Megpróbálok majd elindulni ebbe az irányba is. Burt Lancaster, a westernhos New York (MTI) - Mindig csak önmagát adta. Mégis egyformán szavahihető volt mint western filmhős, mint gengszter, mint börtöntöltelék, mint evangélista vagy mint az olasz főnemesség tagja - az amerikai férfi évtizedeken át tipikus megszemélyesítője, Burt Lancaster ma tölti be 80. születésnapját. A bevándorolt ír szülők gyermeke New York Harlem negyedében szolgált és a második világháborúban bekövetkezett katonai behívásáig úgy tűnt, hogy az atléta kinézésű, különösen megnyerő férfi nem csinál valami fényes karriert. A New York-i Egyetemre szóló sport ösztöndíját csak két éven át vette igénybe és nem fejezte be tanulmányait. Lancaster ezután egy barátjával közösen előadott jelentéktelen akrobata mutatvánnyal járta az országot. Súlyos kózsérülése miatt azonban ott kellett hagynia a cirkuszt. A Lancaster-legenda szerint a hadseregtől leszerelt fiatalember álláskeresés közben bennrekedt egy liftben és ott megismert egy férfit, aki azután magával vitte őt filmezni Hollywoodba. A gyilkosok” egy csapásra ismertté tette a nevét az Egyesült Államokban és külföldön egyaránt. Számtalan westemfilmben játszott, amelyek közül a legnagyobb siker az 1954-ben készült „Vera Cruz” volt, amelyben Gary Cooperral játszott együtt. Ezután is jelentős filmsikerek következtek- „A tetovált rózsa”, „Az esőcsináló”, Katherine Hepbum-nel és a Sinclair Lewis könyvéből készült „Elmer Gantra”, amely meghozta neki az Oscar-díjat a legjobb alakításért. Az utóbbi években sok szenvedésen ment át: 1990-ben elszenvedett agyvérzéséből nem épült fel teljesen és azóta gyakorlatilag rabja Beverly Hills- ben levő otthonának. Mécs László: Magyarok misekönyve Hegyi József Sárospatak (EM) - Gyönyörű bordópiros bársonyba kötött könyv, finom művű betűkkel, Somos Miklós Munkácsy-díjas _ festőművész illusztrációival, a Új Ember kiadásában. S miközben a zengő, dallamos verseket olvasom, akaratlanul is 50-60 esztendő messzeségébe visszaréve- dek. Ott áll a költő a pataki konvik- tus színpadán a premontreiek fehér reverendájában, kék cingulussal a derekán, és szép tiszta, csengő hangján szavalja: „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!” Mécs Lászlóról, s a közelmúltban megjelent utolsó verseskötetéről van szó. A két világháború közti években többször járt Sárospatakon, ahol az irodalmi esteknek mindenkor ünnepelt, népszerű szereplője volt a nagy- kaposi, majd királyhelmeci plébános-költő. Mécs László az abaúji Hemád- szentistvánon született 1895. január 17-én az ottani kántortanító ötödik gyermekeként. Tanulmányait a kassai premontrei gimnáziumban és a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karán végezte. Kassán, egykori gimnáziumában tanított, jászóvári kanonokká kinevezték, később plébános volt Nagykaposon és Királyhelmecen. Sorra jelentek meg verseskötetei, az első 1923-ban Ungváron Hajnali harangszó címen. Egy-egy kötetét Németországban, Hollandiában, Franciaországban is kiadták, s verseit a németen, hollandon, francián kívül angol, olasz, szlovák, román nyelvre is lefordították. Szociális érzékenységű költő, akinek poézisét a szegénység s a haza sorsának ébren tartása ihlette. Hit, haza, emberiség nemes pátosz- szál, retorikus szenvedéllyel megnyilvánuló érzelmei korábbi verseinél is erőteljesebben hatják át a Magyarok misekönyve című kötetben összegyűjtött időskori költeményeit, amelyek elsősorban a háborúktól meggyötört emberről szólnak, és az embert, társadalmat megjavító sze- retetet hirdetik. ,Á- mise liturgiáját követve, egy nép sorsát fejezik ki, egy kis nép létéről szólnak” - úja a kötethez hízott utószavában Tóth Sándor. Mécs László verseiben a régi magyar költőkhöz hasonlóan történelmi visszapillantást ad, s mindnyájunkat önvizsgálatra késztet: „Üram, Hozzád hozom hazámat... Megcsókolom Szent István jobbkezét, /László bárdját, Rákóczi szent keservét, /Széchenyi értünk téboly- lyult eszét, /S remény remeg nagy kínon, kis bún, /Míg mondom: Dominus vobiscum!” A Chronica Hungarorum című költeményében - a címnek megfelelően - koronkénti áttekintést ad múltunkról, a magyar hazáról, amely „Épült a királyok gőgjével, fényével, /főnemesek jograbló vágyával s vérével, /közrendek vétkével, hős szere- tetével, /hangyanép-jobbágyok szent verítékével... /Építette szívek csüggedése, szívek bizodalma, /pápista, protestáns Patak, Pannonhalma.” Majd miként a liturgia szerint a mise végén, a plébános-költő versében is felhangzik: „Ite, missa est! Egy misének vége van, de /örökké tart a Mise; /egy magyarnak vége, ám a /fajnak nem árt semmise!” A háború után visszavonulva, teljesen papi hivatásának élt, több plébánián is végzett istentiszteleti szolgálatot, de közben verseket is írt, s egy- egy gépírásos költeményével megajándékozta látogatóit. Emiatt a politikai rendőrség „lázító röpiratok terjesztésével” vádolta és letartóztatta. Koholt vádakkal elítélték, háromévi börtön után 1956 szeptemberében a testben megtört, de lélekben megtörhetetlen költőt rehabilitálták. Néhány évig még folytatta plébáno- si munkáját. Egy alkalommal ellátogatott Sárospatakra is, és tisztelő híveinek gyülekezete előtt szentmisét celebrált a vártemplomban. Hatvanhat éves korától kezdve az idős szerzetesek szociális otthonában élt Pannonhalmán. Itt ünnepelték meg pappá szentelésének 60. évfordulóját 1978. október 8-án, de ezen már betegen, hordszéken vehetett részt. Egy hónap múlva, 1978. november 9-én elhunyt Mécs László, „a fehér hajú, fehér ruhájú” pap-költő, amiképpen Confiteor című versében kívánta: „Isten szent Báránya! Vedd át minden bűnöm: /váltódjak meg! Másképp el kell innen tűnnöm...” Edelényi füzetek Edelény (ÉM) - Az Edelényi Városi Könyvtár Edelényi füzetek című sorozatában megjelent Reviczky Gyula: Edelény, a holtig hű szerető című elbeszélő költeményének hasonmás kiadása. Az „igaz história három énekben” először 1883-ban a Jó könyvek a magyar nép számára című ponyvasorozatban látott napvilágot. A mű korabeli fogadtatása nem volt túl elismerő. Gyulai Pál szerint „az egész költői beszélynek alig van valami bonyodalma, inkább külső események sorozata, mint küzdelem szülte fejlődés. Edelény semmit sem hat Dona királynő sorsára, a királyaié is keveset Edelényre, mert Edelénnyel néma szerelme nélkül is könnyen megtörténhetett volna az, ami megtörtént, tudniillik véletlen meggyilkolása...” Az elbeszélő költemény ellen felhozott hibák ellenére a kötet, és a sorozat szerkesztői úgy látják, hogy a megyében és különösen az Edelény- ben élőknek ismerniük kell ezt a történetet. Köszönet ezért Laki Lukács László szerkesztőnek, M. Takács Lajos lektornak, Slezsák Zsolt és Tóth Bertalanná technikai munkatársaknak. Tél a múzeumokban Miskolc (ÉM) - A Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Múzeumi Igazgatóságtól kapott tájékoztatás szerint november 1-től életbe lépett a múzeumok téli nyitvatartási rendje, mely szerint délelőtt 10 órától délután 4- ig fogadnak csak látogatókat, kivéve az előre bejelentett csoportokat. A szünnap változatlanul hétfő marad. Skót táncház Miskolc (ÉM),- Egyszer volt, most is van egy M.É.Z. (Meg nem Értett Zenekar) nevű együttes, akik magyar létükre arra vetemedtek, hogy ír és skót népzenét játszanak. Készítettek is egy hanganyagot, amit elküldték a Jethro TuD frontemberének, lan Andersonnak. Mister Anderson pedig nem csak megköszönte, de rögvest meg is hívta a M.É.Z- együttest a Budapesten tartott 25 éves jubileumi koncertjükre. Ez aZ akció, annyira titokban zajlott, hogy a M.É.Z. neve nem is szerepelt a plakáton. Hogy azért mégse menjen minden annyira titokban, ezért ezúton is közhírré tétetik, hogy november 2-án, kedden este 8 órától a miskolci Vörösmarty Művelődési Házban megrendezendő skót táncházon a M.É.Z. szolgáltatja majd a talpaló- valót. Angol irodalom Miskolc (ÉM) - Czigány Lóránt professzor ma, kedden délután két órától tartja Magyar angol irodalmi kapcsolatok című előadássorozatának befejező részét a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetében. A Rapülők Miskolc (ÉM) - November 9-én, kedden este 7 órától a Miskolci Városi Sportcsarnokban lép fel a Rapülők nevet viselő trió. Vendégként ugyancsak színpadra lép Szulák Ándrea, Somló Tamás valamint az XL Sisters. Jegyek elővételben november 3-tól válthatók a Sportcsarnok jegypénztárában, valamint a koncert napján délután 4 órától a helyszínen. Az intézmény által kiadott belépők erre az alkalomra nem érvényesek. Díjazott irodalom London (MTI) - Roddy Doyle ír származású írónak ítélték oda az idei Booker-díjat, Nagy-Britannia legrangosabb irodalmi elismerését A 25. alkalommal kiosztott Booker- díjat Doyle „Paddy Clarke Ha Ha Ha” című regényéért kapta. Mint Doyle csaknem valamennyi könyve, ez a regény is egy dublini munkásnegyedben játszódik. A szerző egy tízéves fiú, Paddy Clarke szemüvegén keresztül láttatja a hatvanas évek fény- és árnyoldalait. JóUehet az író „alapjában véve szomorúnak” jellemezte a regény történetét, a sorscsapások ábrázolásában a humoré a főszerep. Az első ízben 1969-ben odaítélt Boo- ker-díj kitüntetettjei közt van Iris Murdoch, William Golding, Kingsley Amis és Anita Brookner.
