Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-02 / 256. szám

A SZELLEM VILAGA Az Eszak-Magyarország keddi melléklete • 1993. NOVEMBER 21 T t / Tr ___// S zékelyföldi orwadászok Bukarest (MTI) - Bukszádon és Málnáson, a két erdőmenti székely faluban tavasszal a rendőrség nyo­mozást folytatott és számos elrej­tett, jórészt házilag barkácsolt, illet­ve régi, elavult fegyvert és lőszert ta­lált. Több személyt rövidebb-hosz- szabb időre őrizetbe vettek. Egy személy esetében a brassói ka­tonai ügyészség és a kolozsvári ka­tonád bíróság hatáskörében már íté­letet hirdettek: Orza Gyula két évi felfüggesztett börtönbüntetést ka­pott. A sepsiszentgyörgyi polgári büntetőeljárásban 19 személy ül a vádlottak padján. Az erdőgazdaság kártérítést követel a vadorzók által elejtett szarvasokért, medvékért, más állatokért. Szinte valamennyi vádlott elismerte az ellene megfo­galmazott vádpontokat, ketten-hár- man azonban arra hivatkoztak, hogy a kivizsgálás során kényszer hatása alatt valótlanságokat is ma­gukra vállaltak. Jubileumi lakodalom Egyeken Egyek (MTI) - Huszonhét házaspár mondta ki szombaton ismételten a boldogító igent Egyeken. A Hajdú- Bihar megyei település művelődési házában immár 17 esztendeje min­den évben megtartják a jubileumi házassági évfordulókat, ilyen nagy­számú ünnepeltje azonban még so­ha nem volt a rendezvénynek. Az idén huszonhét család ünnepel­hetett együtt: közülük két házaspár 60, tizenegy 50, tizennégy pedig 25 évvel ezelőtt kötött frigyet. Jedlik Ányos emlékünnepség Pozsony - Szűnő (MTI) - Az Ér­sekújvárhoz közeli Szímőn szomba­ton felavatták Jedlik Ányos mell­szobrát. Jedlik Ányost a dinamó fel­találójaként tartja számon a techni­ka-történet. Szülőfaluja, Szimő fennállásának 880. évfordulója al­kalmából emlékezett meg róla. Az egész napos ünnepségen előbb a he­lyi iskola falán már régebben elhe­lyezett Jedlik-emléktáblát koszo- rúzták meg, majd szentmisén vettek részt a meghívott vendégek. Ezt kö­vetően leplezték le a templom előtti téren a szlovákiai Lipcsey György ál­tal készített, Jedlik Ányost ábrázoló szobrot. Az ünnepség keretében be­lül felavatták a két világháború szí- mői áldozatainak emlékművét, majd emlékülést tartottak a falu­ban, ahol a pozsonyi Magyar Kultu­rális Központ Jedlik-kiállítást is rendezett.Az ünnepségen ott volt Halzl József, a Rákóczi Szövetség el­nöke és a Magyar Köztársaság po­zsonyi nagykövetségén kívül a bu­dapesti Jedlik Ányos Társaság, az ELTE és a Határon Túli Magyarok Hivatala, valamint a szlovákiai ma­gyar pártok és társadalmi szerveze­tek is képviseltették magukat. Csáky Pál parlamenti képviselő, a Magyar Kereszténydemokrata Moz­galom alelnöke Szímőn megtartott beszédében szólt a szlovákiai ma­gyarok jelenlegi gongjairól. A világ legrégibb erődítménye Jeruzsálem (MTI) - Izraelben megtalálták a világ eddig ismert leg­régibb erődjének falmaradványait. A romok feltehetően Krisztus előtt 4000-ből származnak - közölte va­sárnap Jeruzsálemben az izraeli kormány régészeti hivatala. A leletre Hadéra város közelében bukkantak a Hadérát az északkelet­izraeli Aíulával összekötő autópálya kiszélesítése során. Az ásatásokat vezető Eli Janai régész szerintaz 1,1 méter széles és 25 méter hosszú fal falvakat védett egy stratégiai fon­tosságú út mentén. Az erődítmény­hez őrtorony is tartozott, és eredeti­leg egy 80 hektáros területet vett kö­rül. Az ásatások színhelyén megta­lálták egy fiatal pár csontvázát is, és feltárták egy jómódú család házát, amelyben egy rendkívül ritka réz­baltára bukkantak. Ünnepelt a Szatmári Színház «fost.» A szatmári Városi Színház régi képe. Mára kerek toronyházat épí tettek elé, s eltűnt a vaskerítése is. Repro: Farkas Maya Gyöngyösi Gábor Egy egész héten át tartó - előadá­sokkal, pódiumműsorokkal, vissza­emlékezésekkel, színilázi tárgyú be­szélgetésekkel, koszorúzásokkal, emléktábla avatással, kiszállások­kal és vendégfogadással ünnepelte megalakulásának negyvenedik év­fordulóját a mai Szatmári Északi Színház, illetve annak magyar nyel­ven játszó társulata, amely 1953. ok­tóber 24-én tartotta első bemutató­ját Nagybányán. Ennek a szükségszerűen bővítgetett mondatnak néhány pontja bizonyos magyarázatra szőrűd. A társulat ugyanis valóban negyven évvel eze­lőtt jött létre, de Nagybányán, az azóta már Marosvásárhelyre költöz­tetett, de az ő idejükben még Kolozs­váron működő színművészeti főisko­la egyetlen végzős osztályából, hogy 1956-ban már átköltözzék Szatmár­németibe, lévén ennek a városnak igazi színházépülete - ami az akko­ri Nagybányának nem volt. Az így 56-tól létező Szatmári Állami Ma­gyar Színház pedig azért viseli ma nevében az „északi” jelzőt, mert 1968-ban egy román társulattal „erősítették meg”, s mivel azzal kö­zös adminisztráció alá helyezték, akkortól kezdve a magyar nevet már nem használhatta. Kitalálták tehát ezt az iránytájoló jelzőt a színház ne­veként, amit viccesen mondva sem­mi más nem indokol, hacsak az nem, hogy Bukarestben van Északi (Nord) Pályaudvar. A18 végzős színinövendék által lét­rehozott színtársulat — amelyhez már az első pillanattól néhány idő­sebb kolléga is csatlakozott - mind­járt megalakulása után országos je­lentőségű magyar művészeti intéz­ménnyé vált, tekintettel arra, hogy első bemutatójával megnyerte az akkoriban legnagyobb román szín­házi versenyt, ami a már akkor is vi­lághírű bukaresti színházakkal szemben nem kis fegyverténynek számított. Tulajdonképpen ekkor nyelte el a „fiatalok színháza” kitün­tetőjelzőt, amely az idők múlásával, a kényszerű hely és névcserék elle­nére sem kopott le róla, s az orszá­gos színházi versenyeken - a művé­szi megmérettetés egyetlen lehetsé­ges formája volt ez Romániában - to- vábbra is mindig a nyerő esélyesek közé tartozott, igen gyakran valóra is váltva az esélyt. Híre a határon túlra ennek ellenére csak szűk szak­mai körben terjedt el. Szatmárnémetibe költözésüket a hi­vatalos szervek részéről különben azért sem kísérte üdvrivalgás, mert ott egy nagyon régi magyar kulturá­lis hagyomány, a szatmári színját­szás folytatóiként jelentkeztek, amit természetesen az akkori Romániá­ban is szerettek volna elfelejteni. A szatmári színjátszás múltja ugyanis valamivel régebbi, mint a 200 éves­ként 199Ó-ben ünnepelt magyar színjátszásé, mivel ebben a város­ban Móricz János direktor „komé­dia-játszó társasága, mely három tagból állott” már 1790. júliusának első felében (8., 10. és 13-án) megtar­totta előadásait, míg Kelemen Lász­ló csak ugyanezen esztendő végén, kapott lehetőséget arra, hogy a bu­dai Várszínházban az első magyar nyelvű színházi előadást megtart­hassa, hogy azután röviddel fel is oszlassa társulatát. Sőt, mivel itt ­bár németi mindmáig nevében hord­ja egykori lakosainak nemzeti hova­tartozását - színmagyar lakosság élt hosszú évszázadokon át, a szín­játszás ügye sohasem került olyan helyzetbe, mint amilyet Pataki Jó­zsef A magyar színészet története cí­mű könyvében megállapít, hogy „Hazafias forrásból fakadt a magyar színészet és mégis német mederben folydogált.” Szatmárnémetiben 1847 végére már befejezték az akko­ri ország egyik első kőszínházának az építését is, amelyet 1848 március 20.-án, a márciusi ifjak győztes for­radalmának lázában díszelőadással (Árpád ébredése) nyitottak meg. Ezt az épületet 1857-ben 10 páhollyal ki­bővítik, de a színház iránti igény olyan nagy, hogy 1889-ben új, na­gyobb építésébe kezdenek, amelyet 1892. január 14-én avatnak fel, s amelyben a szatmári színészek mind a mai napig játszanak. Ugyan­akkor igen fejlett volt a város mű­kedvelő színjátszása is, amellyel hi­vatásos színészek is szoros kapcso­latot tartottak. Feljegyezték - s mi­vel Egressy Gábornak szobra van Miskolcon megemlítjük azt a mulat­ságos epizódot, hogy amikor Egressy a szatmári műkedvelőkkel együtt játszotta a Hamletet, kérdésére, hogy „Te vagy Horátió?” az elfogó- dott műkedvelő azt felelte: „Igenis Egressy úr én vagyok!” Ilyen hagyományokra épülő, folya­matos színházi jelenlét után - lásd a város színházépületét évről évre bérlő társulatok sorát- költözött hát a fennállásának negyvenedik évfor­dulóját ünneplő mai társulat Szat­márnémetibe, hogy annyi akadály, politikai közbeavatkozás, fondorla­tos visszafejlesztési szándék ellené­re ma is éljen és viruljon, sőt elérje azt, ami az elődöknek sem sikerült, hogy- mondjuk így -kétszáz eszten­dő elteltével vendégül láthassa a bu­dapesti Nemzeti Színházat. Szatmár színházi ünnepén ennek el­lenére nagy, mondhatni történelmi jelentőségű eredménynek tekintet­ték a Nemzeti Színház megtisztelő vendégjátékát Sütő András: Advent a Hargitán című drámájának előa­dásával, amelyet bevezető, illetve üdvözlő beszédében a Nemzeti Szín­ház igazgatója, Ablonczy László il­lesztett a szatmári ünnepi színházi események láncolatába, amelynek egyik kiemelkedő pontja volt az en­nél a színháznál hosszú évekig tevé­kenykedő Harag György munkássá­gát megidéző kiállítás és emléktáb­la állítás, amelyet Tasnádon, Harag György nevelkedésének színhelyén helyeztek el. Tudósítás az Avasságból Ske Lajos A Szatmár megyei Avasfelsőfaluba érkező külföldi turisták megcsodál­ják a helybeli románok színes népvi­seletét, ami itt még elevenen él. Azt még a magyarországiak közül is csak a néprajzkutatók tudják, hogy a gyapjúból szőtt posztóruhának - elsősorban a mellénynek és nadrág­nak - és a vállon átvetett kisgubá- nak gyökerei magyarok. Még ponto­sabban, magyar közvetítéssel ter­jedt el, ha úgy tetszik, vált divattá a románságnál. Ha nagyon dagadna bennünk a nemzeti büszkeség, kis sarkítással akár azt is mondhat­nánk: az avasiak nekünk köszönhe­tik messzeföldön híres népviseletü­ket. Tény, hogy akár Nyugatról, akár Keletről látogatnak néprajzkutatók az Avasság szívébe és a gubások fe­lől érdeklődnek, mindjárt a Halász családhoz küldik őket. Fel a Kalló­ba, a városkának abba a Túr-parti részébe, ahol a kristály tiszta hegyi patak vizével a gyapjút mossák, vá- nyolják évszázadok óta. A hetven éves Halász István feleségével, két fiával és három unokájával ma is azokkal a múzeumba illő régi eszkö­zökkel - vízkerékmeghajtású fésüló- géppel, szövőszékkel stb. - dolgozik, mint édesapja, akitől annak idején a gubakészítést tanulta. Halász bácsi - miközben a ványolón igazít valamit - mutatja, merre volt abban az időben a szilágyságiak, nagykárolyiak, debreceniek, matol- csiak, fehérgyarmatiak, szatmári­ak, szalkaiak kallója. Ez a rész, ahol az idős mester vízikereke forog, a nagykárolyi társaságé volt. Lega­lább húsz gubás dolgozott itt még a századelőn is. Leghíresebbek, Halá­szék mellett, Keresztszegi József, Tóth Gyula, Tóth Lajos, Tóth Ba­lázs. A szatmáriaknak, debreceniek­nek, gyarmatiaknak külön gubaszá­rító csűrük is volt, hozzá egy darab erdő a közeli bércen, ahonnan a szá­rítóhoz szükséges fát termelték ki. Az idős mester, mindent tud a gubá­ról, amit csak tudni lehet. Jegyezget- het a krónikással őt felkereső két néprajzkutató: dr. Bellon Tibor, a karcagi Gyórffy István Nagykun Múzeum igazgatója, egyetemi do­cens és dr. Farkas József mátészal­kai tanár. Tájegységenként, de oly­kor falunként is változott a szín és a méret. A viskiek például a göndör­szőrű gubát szerették, valamivel hosszabbat, mint az avasiak. Egé­szen hosszú, szinte földig érő az ura­ságnak dukált. Főleg akkor használ­ták, amikor télen lovas szánra ültek, messzire utaztak. Az előkelósködő polgárok piros gallért tettek a fehér vagy szürke gubához, hogy vegyék jobban észre őket. Nőnek csaknem kivétel nélkül, fehér gyapjúból szót- ték-göbözték. (Mellesleg, szülőfa­lumban, az avasi Kőszegremetén, télen a menyasszony vállára is fehér gubát terítettek. Nagyanyámé most családi ereklyeként a mi fogasunkon lóg.) Férfiak szürkét vagy feketét hordtak. Festésre természetes festé­ket, például égerfakéreg-fózetet használtak. Ma ide is betört a szin­tetikus színezés. Halász bácsiék főleg csergét - gyap­jú ágytakarót - és még kevés hahna- posztót készítenek. Elsősorban ho­zott anyagból. Csergére szakosodott az a néhány kallós is, aki az utóbbi években tanulta a szakmát Halá- széktól és a többi régi mestertől. Ha- lászéknál biztosított az utánpótlás. Olyannyira, hogy az egyik fiú, Jós­ka, a tanári pályát hagyta ott, hogy apja mellett dolgozhasson. Ma ő a műhely főnöke. Halász bácsi kiköti: ne keresse ám senki Jóskát bejegy­zett nevén, mert csak Babának is­meri mindenki az Avasban. István fia az elektrotechnikát cserélte fel, azaz vissza a gyapjúfeldolgozásra. Az se kis dolog, hogy az elemista unokák már fonnak, szőnek, így hát csaknem biztos, Halászék a harmadik évezredre is átmentik ezt a régi szép mesterséget. Párizs, Lon­don, Madrid, Budapest, Bécs mellett a tengerentúlra is több guba és cser- ge kijutott innen. Magyar-lengyel múlt Esztergom (MTI) - A lengyel-magyar barát­ság nem időnként fel-fellobbanó érzés, és nem csupán közös történelmünkhöz, annak hősei­hez fűződik. Ez az érzés mélyen, a két nép lel­kében gyökerezik. Egyebek mellett ezt hangsúlyozta Esztergom török uralom alóli felszabadításának 310. és a Magyar-Lengyel Mickiewicz Társaság vándor­gyűlésének 50. évfordulója alkalmából a Duna- parti városban tartott emlékünnepségen Je­szenszky Géza. A két nép eredményes együttműködésére jó né­hány konkrét példa volt a történelem során. Ilyen események történtek 1683-ban, a II. vi­lágháború időszakában és 1956-ban. A XVII. század végén Európa, illetve a kereszténység védelme érdekében fogott össze - sikeresen - magyar és lengyel, Sobieski János lengyel ki­rály vezetésével. E század negyvenes éveinek elején a hitlerizmus volt a közös ellenségünk. 37 évvel ezelőtt pedig mindkét nemzet a sza­badságáért harcolt. Sajnos ez a küzdelem ná­lunk is, és Lengyelországban is 1989-ig tartott, de akkor végre a szó igazi értelmében felszaba­dult mindkét ország. Legújabbkori történel­münket e tény fűzi ismét össze, és az úgyneve­zett visegrádi kontaktus során tevékenyke­dünk ismét együtt - hangsúlyozta Jeszenszky Géza. Bartók-trilógia az Operaházban Több éves szünet után újra műsorára tűzi a Bartók-trilógiát az Operaház. A közön­ség egy este láthatja a Csodálatos man­darint, a Fából faragott királyfit és a Kék­szakállú herceg várát. Képűnkön Urbán István és Végh Krisztina a Csodálatos mandarinban. Magyar ételfesztivál Szöulban Szöul (MTI) - Szöul egyik legelőkelőbb szállo­dájában magyar élelmiszerfesztivált rendeztek október 18. és 31. között. A tedzsoni világkiállítással párhuzamosan egyéb figyelemfelkeltő, kereskedelem-fejlesztő, és beruházásösztönző magyar rendezvényre is sor került Dél-Koreában. Ennek részeként ren­dezték meg a szöuli Renaissance Hotelban a bu­dapesti Ramada Grand Hotel mesterszakácsa­inak segítségével az ételfesztivált, amelyen ma­gyar borbemutató is volt. A fesztiválon fellépett az Állami Népi Együttes, amely egyébként a Tedzson Expo nemzetközi folklórfesztiválján is részt vett. A szöuli magyar kereskedelmi kirendeltség zsúfolt hetek elé néz: a Renaissance Hotel ad otthont a Magyar Gazdasági Hétnek, amelyre több mint 30 cég hozta el termékeit. Az eddigi legnagyobb ma­gyar kiállítást beruházási szimpózium és talál­mányi fórum egészíti ki. A rendezvénysorozat után, november 4-ikén a Tedzson Expo magyar nemzeti napot ünnepel. Erre a világkiállítás szervezői Dél-Koreába vár­ják Kádár Bélát, a nemzetközi gazdasági kap­csolatok miniszterét és Barsiné Pataky Etelkát, a Budapesti Expo főbiztosát is. Másnap, a Nem­zetközi Kiállítások Irodájának (BIE) napján ad­ják át Magyarországnak, mint a következő Ex­po házigazdájának, a stafétabotot. Az oldalt szerkesztette: Gyöngyösi Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom