Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-10 / 263. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1993, November 10., Szerda-------------APROPÓ-----------F eíedékenyséC)\ Bánhegyi Gábor J^z íróasztalt elérte, a büszkeségét megértem, de elfelejti, honnan indult el...’’Ezeket a sorokat nem szükséges a világirodalom klasszikusai között keresgélni. Ha minden igaz, maga a Nemzet Csótánya, Nagy Feró követte el még a hetvenes években. Nagy volt a keserűség Feró szívében, mert Erdős Péter nem nagyon akart teret biztosítani a Rice, Rice Beatrice Hórukk!-nak a lemezgyárban, ezért aztán ilyen és hasonló dalok születtek akkoriban a Beatrice-mű- helyben. Mi meg vevők voltunk rá, mert éppen akkor keveredtünk a tinikorba, és tulajdonképpen már nagyon szerettünk volna elégedetlenek lenni, csak nem tudtunk mi ellen lázadni. Ezért is volt élmény az a Ri- ce-buli, amikor törtek az ablakok. Nem a „pajkoskodás” miatt, hanem azért, mert ennek következtében kitiltották a bandát a megyéből, és egy idő után már rangnak számított, ha valaki azzal büszkélkedhetett, hogy ott volt a csörömpölős koncerten. Ha esetleg valaki a székdobálós Mobil-bulin is ott volt, az már csúcs-szuperfejnek számított. Szóval sajnáltuk a Ferót nagyon, szegény el volt nyomva, annyira, hogy a végén még a zenekart is fel kellett oszlatni. Illően megsirattuk, majd lassan elfeledtük. Ám úgy tűnik, nem csak mi feledünk, hanem Feró is. Ez a feledés egészen odáig fajult, hogy a rossznyelvek szerint Nagy Feró a közelmúltban szerény kétmillió magyar forintot kapott azért, hogy ,,N’ párt rendezvényein danolásszon. Most jutott csak eszembe, hogy a fent említett nóta úgy folytatódott: „Valamikor ő is lázadó volt... TÁRLAT Én már hiszem A budapesti kiállítás november 28-ig látható Fotó: Kerékgyártó Mihály Budapest (ÉM) - A Belügyminisztérium Sajtó- és Tájékoztatási Főosztálya és a Miniszterelnöki Hivatal Ifjúsági Koordinációs Titkársága „Én már hiszem” címmel kiállítást rendezett a Belügyminisztérium kiállítótermében Váradi Gábor fiatal ózdi festőművész alkotásaiból. Váradi Gábor 1958-ban Ózdon született. Az általános iskola elvégzése után hengerész-for- rasztár szakát tanult. Jelenleg is ebben a szakmában dolgozik - a Pekó Művekben. „Egy kiállításon lettem szerelmes a festészetbe - emlékszik vissza a kezdetekre Váradi Gábor. -1989- ben született meg az első alkotásom. Azóta rendszeresen festek. Az érzéseimet, vágyaimat, félelmeimet viszem a vászonra. Szeretnék minél több örömet szerezni embertársaimnak. Festményeim már eljutottak a Budapest Galériába, a Néprajzi Múzeumba is. Sokat köszönhetek Péli Tamás festőművésznek, aki még mindig segít munkámban.” Bál az iskoláért Ónod (ÉM) - Az iskola támogatása, illetve a tehetséges diákok jutalmazása céljából jótékony- sági alapot hoz létre az ónodi Lorántfíy Zsuzsa Általános Iskola tantestülete. A miskolci székhelyű Szingó Galéria az éves bevételeinek tíz százalékát ajánlotta fel erre a célra. A község lakói pedig szórakozva segíthetik az iskolát: a szervezők mindenkit szeretettel várnak a november 13-án este 7 órakor kezdődő jótékonysági bálba. Kapj el! — vagy állj fejre! Találkozás Majoros István koreográfus-rendezővel Várkonyi Szilvia és Dézsy Szabó Gábor a Kapj el! című kamaramusical próbáján Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM - FG) - „Rendezni: megrendezni, berendezni, átrendezni, rendet teremteni, rendet tartani" - ízlelgeti a szavakat a rendező. „Rendező: kirakatrendező, rendező-pályaudvar, állomás... Fontos állomás..." Majoros István életében valóban fontos állomásnak ígérkezik Neil Simon - Marvin Hamlisn Kapj el! című kamaramusicaljének vasarnap esti bemutatója. ® Most rendezek először olyan darabot, amiben kizárólag színészek játszanak - mondja a Miskolci Nemzeti Színház vezető koreográfusa. - Nem is olyan rövid pályafutásom alatt nagyon sok rendező mellett dolgoztam. A színház igazgatója, és persze én is úgy gondoltam, hogy most már ki kellene próbálnom magam rendezőként. Izgatott a lehetőség és a kérdés, tudom-e használni mindazt, amit a rendezőktől ellestem, vagy inkább azt mondanám, hogy magamba szívtam. □ De nem mondhatja, hogy teljesen kezdő, hiszen már itt a miskolci színA koreográfus-rendező: Majoros István Fotó: Jármay György házban is rendezett. Az elmúlt évadban láthattuk például a Diótörőt. ® Balettet rendezni egészen más. Abban semmi különös nincs egy koreográfusnak, ha balettet állít színpadra. A táncosokkal értjük egymást, ugyanazt a tolvajnyelvet beszéljük, francia kifejezéseket, szakszavakat használunk. Ennél lényegesebb különbség, hogy más a viszony a koreográfus és a táncos, illetve a rendező és a színész között. Sokkal fegyelmezettebb a táncos és a koreográfus kapcsolata. Ha azt mondom a tánckamak, hogy most fejen áll, akkor mindenki fejen áll. Ha a színésznek mondom ugyanezt, ő megkérdezi, hogy miért. És akkor meg kell magyaráznom, hogy mit miért akarok. Éz rettentő idő- pocséklás, mert ha végrehajtaná, akkor rögtön mondanám, hogy jó-e vagy sem, ehelyett magyarázga- tom, hogy miért kellene megpróbálnia. □ Nem ezt hívják partnerkapcsolat- nak?! • Szó sincs arról, hogy a táncosokat nem tekintem egyenrangú partnernek. Csak arra akartam utalni, hogy jobban megértjük egymást, és a táncosok az instrukciókat is könnyebben elfogadják. □ Sok baja volt a színészekkel? • Dehogy! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ez egy kétszereplős musical, ráadásul különböző zenésdarabokban sokszor dolgoztam már velük. Jól ismerjük egymást, és azt a világot is, amit meg kell jelenítenünk. Akár saját magukat is játszhatnék. Olyan kapcsolat alakul lei két ember között, ami akár Gáborra], akár a Szilvivel, de velem is megtörténhet. Amikor Faragó Zsuzsával, a színház vezető dramaturgjával „átfésültük” a darabot, tulajdonképpen eljátszottuk a történetet. Ismerős helyzetek ezek, hiszen két művészről szól, akik azért viaskodnak egymással, hogy melyikük fontosabb a másik számára, először szakmailag, aztán meg a magánéletben. Hiszem, hogy többet ad ez az előadás, mint egy kis szórakozást. Aki akar, még okulhat is belőle. Számomra arról szól, hogy nem szabad erőszakosan alakítani a kapcsolatainkat. Ha mindenki megmarad önmagának, és a másikat sem akarja megváltoztatni, akkor van esély a sikeres együttműködésre. Sonia es a Sápadtarcúak Miskolc (EM) - A címben jelzett csoportosulás egy zenekart takar. Nem szükségeltetik különösen csavaros észjárás ahhoz sem, hogy Sonia valószínűleg a női nemhez tartozik és ezenkívül még feltehetően indián is, mert akkor neki is vagy sá- padtarcúnak kellene lennie (vagy bármi másnak). Sonia Zambrano valóban indián származású, a Sá- padtarcúakként titulált férfitársaság minden egyes tagja magyar nemzetiségű. Ha még valaki nem unt bele a sápadtarcúság boncolgatásának olvasásába, akkor azt is eláruljuk, hogy ez a Sápadtarcúság némileg sántít, mert Gojko Miticen felnőtt nemzedék tudja, hogy a sápad- tarcú elnevezés az amerikai rézbőrű indiánoktól - sziúk, dakoták, ko- mancsok, apacsok stb. - származik. Sonia viszont, ha indiánnak indián is, de őshazája a távoli, de annál kiesebb és egzotikusabb Peru. Nomármost, Sonia 1991-ben elkeveredett Magyarországra, és egy idő után kedvet kapott az énekléshez. Hagyománytisztelet azonban sok nem maradt benne, mert ahelyett, hogy a dupla-pánsípos-ponchós autentikus népnemzeti indián dalokat kezdte volna a torkából előcsalogatni, inkább Janis Joplint választotta példaképül. Végül tavaly egymásra találtak a magyar srácokkal, kitalálták a nevet, amiből edzett zenerajongó legyen a talpán, ha első hallásra azt tippeli, hogy a társaság a blues-múfajt ápolja. Márpedig ez a nagy igazság és egyben a nagy alkalom is arra, hogy a megyebéli bluesrajongók élőben is hallhassák az együttest, mert a miskolci Club livin,, blues november 12- i vendége bizony a Sonia és a Sápadtarcúak nevű zenekar lesz. Kezdés este nyolc órakor a Vörösmarty Művházban. Tegyek a helyére Széchenyit! Iglói Gyula Miskolc (ÉM) - Heteken keresztül invitálták városunk lakóit, hogy nézzék meg és mondjanak véleményt a Melocco művész úr Széchenyijéről. Nem sokáig kérette magát az „utca embere”, aki számára és akinek pénzén készülgetett a miskolci Széchenyi-szobor. Volt, aki úgy fogalmazott, hogy „szamárság lenne kivágni azt a szép lámpát onnan, tegyék a szobrot a vele szemközti parkba.” Jött is erre a másik vélekedés: „a szemközti nagy zöld felületen aligha élne meg a szobor, kicsinek, jelentéktelennek tűnne.” Am kérdezhetnénk, ha a tervezett 7 méter magas kompozíció kicsi, akkor Széchenyiből mekkora a nagy? Újabb érv, hogy „a Kossuth- és Szé- ehenyi-szobrokat kicsit messzebbről alig lehet megkülönböztetni egymástól. Ez a miskolci Széchenyi-szobor más. Rajtunk, miskolciakon múlik, megkedveljük-e?” Az írásomhoz mellékelem KI inger szobrász (1857-1920) Brahms-emléktervét. Döntse el az olvasó, hogy attól a me- loccoi Széchenyi kompozíciós elemei mennyiben másak? A városháza tájáról még eddig senki nem állt elő, hogy a lakossági vélemények sokaságára érdemi választ adjon, pedig erre már 1975-ben is volt példa. Nota bene, akkor sem a lakossági javaslat szerint döntött a hatalom. Most a közgyűlés napiKlinger: Brams emléktervezet rend előtt foglalkozott a közadakozásból elképzelt, ám ma már 14 milliós közpénzt igénylő szobortervezettel. Néhány anonim építészre hivatkozva, némi - a szószéket és a kezeket érintő - változtatásokkal a közgyűlés áldását adta a műre. Ám, ma még egy éve sincs, amikor 1992. november 16-án fényképes újsághír adta tudtul, hogy karácsonyra már világítani fognak a „Városház téri dísz-kandeláberek”, miután a Miskolci Beruházási Vállalat és Litwin József miskolci iparművészünk közötti jogvita megoldódott. Persze addigra már a Széchenyi-szobor helye „a közös bölcsességgel” 1991 évben még alkalmasnak talált villanyrendőrtől a kandeláber helyére változott meg. A lámpaegyüttesért senkinek nem kell szégyenkeznie, jó helyen vannak, szépek, hagyományt keltenek újjá! Hangulatukkal és funkciójukkal illeszkednek a térség építészetéhez. A lámpák tehát maradjanak a helyükön, ahová már 1990 év nyarán, a díszburkolat alá elhelyezték a kábeleiket. A sorban későbbi ötlet, a Széchenyi-szobor odahelyezése, meg változzék meg. A szobor ékesítse az avasalji, most még névtelen „szemközti nagy zöld felületet.” Hogy oda a „Brahms-mintájú”, vagy egy „Kossuth-mintájú” Széchenyi- szobor kerül-e, azt rá kellene bízni egy pályázat keretében a magyar szobrászok valamelyikére. így döntött már 1922. évi december 28-án tartott közgyűlésen is a város akkori tanácsa, amikor Ditrói Siklódy Lőrinc szobrászművész Városház téri „négyes lámpa” helyére tervezett első világháborús emlékmű ajánlatát nem fogadta el, noha azt is alkalmasnak talált megvalósításra a bíráló bizottság: Kisfaludi Stróbl Zsig- monddal az élen. Fekete gyöngyök Megyaszó (ÉM)-A budapesti Néprajzi Múzeumban november 13-án cigány-nap lesz. Az egész napos rendezvényre meghívást kapott a me- gyaszói Fekete György hagyomány- őrző együttes is. Krúdy-pályázat Nyíregyháza (ÉM) - A nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium Krúdy születésének 115. és a nevét viselő iskola fennállásának 25. évfordulója alkalmából irodalmi pályázatot hirdet az 1993/94-es tanévben valamennyi középfokú intézmény tanulói számára. Választható pályatételek a tanulmány, illetve esszé műfajában: Krúdy műveinek jellemző tájai, helyszínei; Szindbád alakja a művészetek világában (Krúdy-mű- vek és Huszárik Szindbád filmje alapján); Nyelvi gazdagság Krúdy prózájában. A pályamunkák terjedelme maximum tíz gépelt oldal lehet. A jeligés pályázatokat 1994. február 1-ig várják a következő címre: Jubileumi pályázat, Krúdy Gyula Gimnázium Nyáregyháza 4400 Krúdy köz 2. Értékmentés Eger (ÉM) - A Heves megyei Honvédelmi Bizottság november 11-én, csütörtökön reggel 9 órától módszertani foglalkozással egybekötött gyakorlatot tart az állami és egyházi kulturális javak védelméről az egri Helyőrségi Klubban (Kossuth u. 12. sz.). A megnyitót dr. Gyulai Gábor, címzetes államtitkár, B.-A.-Z. és Heves megye köztársasági megbízottja, a HB elnöke tartja. Egy év külföldön Miskolc (ÉM) - Az 1994—95-ös tanévben lehetőség nyílik 2-3. osztályos középiskolás diákok részére, hogy egy teljes tanévet külföldön tölthessenek-pgy, hogy közben a helyi középiskolába járnak és egy ottani családnál laknak. így mindazok, akik részt vesznek a programon, nemcsak az adott ország nyelvét sajátíthatják el, hanem közvetlenül is megismerhetilí az ország kultúráját, szokásait. A jelentkezni kívánók az alábbi országok közül választhatnak: Hollandia, Belgium, Dánia, Finnország, Németország, Svédország, Svájc, USA, Norvégia. A jelentkezés feltételei: angol vagy német nyelvtudás, talpraesettség, jő kommunikációs készség, alkalmazkodóképesség. A jelentkezés módjaj maximum kétoldalas bemutatkozó levél magyar nyelven a kiválasztott országi ok) megjelölésével és egy igazolványkép. A program költsége a választott országtól függően kőiül; belül 300 ezer forint, plusz havi zsebpénz (korlátozott számú ösztöndíjlehetőség van). Jelentkezni valamint bővebb felvilágosítást kérni az alábbi címeken lehet: Regéczi Zol; tánné Pedagógiai és Közművelődési Intézet Médiatára 3525 Miskolc, Széchenyi u. 35. (tel.: 46/354-811) vagy Youth for Understanding 1117 Budapest, Körösy u. 17. (tel.: 166- 74-49). A jelentkezés határideje: 1993. november 30. Palermo a Vianban Miskolc (ÉM) - A blues-boogie- zydeco hangzásvilágra építő Palermo Boogie Gang ma, november Ifién este 9 órától ad koncertet a miskolci Vian clubban (Győri kapu 57. sz.). A miskolci zenerajongók először most hallhatják először a zenekar közelmúltban megjelent új hanganyagának élő előadását. Szószóróról Miskolc (ÉM)- M. Kiss Csaba Szószórójának november 13-án, szombaton este hat órától vendége lesz Kováts Gergely Csanád, aki 13 éves, s teljesen úgy táncol, mint Michael Jackson. Jön Binger Vilmos, a Magyar Boszorkányszövetség alelnöke, s mindenféle abrakadabrát csinál majd a riporterrel. Flipper Öcsinek azért szól a meghívás, mert nagyon eltűnt. A háttérből olyan hangok hallatszanak, hogy talán nagybátyja letiltotta. Hogy ki a nagybátyja? Majd kiderül a műsorból. Pécsi Ildikóról se nagyon hallani mostanában, de majd az ITC-ben... Kulka János nem tűnt el, de azért ő is itt lesz. Jegyek a színház jegyirodájában il; letve e Nemzetközi Kereskedelmi Központban válthatók.
