Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-10 / 263. szám
Az ÉszaK'Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1993. NOVEMBER 10. „Éretlen Paradicsom” - A fiatalok oldala Mese a Mattéitól (Hogy a mese valójában honnan származik, azt nem lehet tudni, de az majdnem teljesen biztos, hogy nem a Mattéitól. Remélhetőleg semmiféle szerzői jogokat nem sértünk meg közreadásával, hiszen kézen-közön bárki hozzájuthat. Vagy ha kézen-közön nem, akkor mostantól az Éretlen Paradicsomban.) Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sűrű tejcsokoládés erdő, ahol az OPTI méhviasztartalma adott új életet a fáknak. Itt éldegélt a Toalett-kacsa, míg egy szép napon a gonosz Whiskas-macs- ka a varázspálcájával békává nem változtatta. Megtudta a szomorú hírt a Weisser Riese, a fehér óriás is, ő volt a Toalett-kacsa barátja a bajban. Amint meghallotta, hogy mi történt, csak megmosta a h^ját és már indult is. Felpattant az új, Top-Dry szárnyas- betétjére és észrevétlen biztonsággal repült a Whiskas-macska kastélya felé... De kisvártatva találkozott OMO- val, a biztonság átható erejével, akivel meg kellett verekednie. Már majdnem otthagyta a fogát a küzdelemben, de szerencsére vele volt Aquafresh, a háromszoros védelem. Alig heverte azonban ki ezt a megrázkódtatást, máris szembe találkozott Jacobs-Monarch-hal', ki maga az aroma, s kinek erejét és zamatét megőrizte a vákuum csomagolás. 0 már veszélyesebb ellenfélnek bizonyult. De Weisser Riesének is megvolt a magához való esze. Igaz ba- rálja, Opel Astra segítségét kérte, s ezzel a szükséges plusszal sikerült győzedelmeskedniük a gonosz Jacobs-Monarch felett. Most már minden baj nélkül eljutott a ravasz Whiskas-macskához. Amikor benyitott hozzá, a Whiskas-macska így szólt: „Az óriások ideje lejárt, mert a világ megunta azokat, akik nem veszik észre az apró részleteket”. Eközben alattomos cselre készült. „Knorr, minden nap új varázslat!” kiáltotta, s már majdnem békává varázsolta Weisser Riesét is, aki azonban az utolsó pillanatban Kit- Kat-tel megtörte a varázst, megmentve ezzel a Toalett-kacsa életét is, aki erre a perem alatt is megölte a baktériumokat. Ettől aztán a gonosz Whiskas-macska elvesztette a kalcium tartalmát, s örökké tartó mély álomba zuhant. S hogy ebből mi a tanulság? Szegény öreg Whiskas-macska jól megjárta, Pedig Ree Paal volt a barátja... Aerosmith a BS-ben A hozzáértők szerint ha soha máskor, de november 13-án, szombaton teljes lesz a zsufi a Budapest Sportcsarnokban. Ennek az az egyszerű oka, hogy Budapestre látogat a másodvirágzását élő bostoni szupercsapat, az Aerosmith, név szerint Steven Tyler (ének), Joe Perry (gitár), Brad Whitford (gitár), Tom Hamilton (basszgitár) és Joey Kramer (dob). A társaság a hetvenes évek elején alakult a festői szépségű Boston városában, az első nagy sikerre azonban egészen 1975-ig kellett várniuk. Ekkor jelentkeztek a Toys In The Attic-kel. Innentől sorozatban jelentek meg a jobbnál-jobb albumok egészen 1978-ig. Itt egy kis törés következett a zenekar életében, ami abból indult ki, hogy a Toxikus Ikreknek titulált Tyler-Per- ry páros összeszólalkozott azon, vajon melyikük tud jobban elmerülni a kóros szenvedélyek féktelen habzsolásában. A rajongókat mindez nem érdekelte különösebben, egész egyszerűen kezdtek elfordulni a zenekartól. A nagy visszatérést egy rapegyüttes- nek köszönhetik, jelesül a Run DMC-nek, akik 1985-ben feldolgozták a banda Walk This Way című régi klasszikus számát. Ettől kezdve beindult a verkli, ismét a zene vette át az Aerosmith életében a főszerepet. Akiben égető a vágy, hogy élőben is hallja a zenekart, még két napig gondolkodhat. Összeállította: Csomók Mariann K-szor K-szor K = K a köbön Kovács Rita Sok fiatal nem tudja mit kezdjen szabadidejével, hová menjen, mit csináljon. Ezalól kivételek a K' tagjai, azaz a Kazincbarcikai Középiskolások Köre, akik mindig készülnek valamire. Klementné Bíró Anikó vezetővel és Kalácska Gáborral az egyik alapító taggal beszélgetünk. □ Milyen apropóból alakultatok meg? • Az alapítás éve 1992 márciusára tehető, amikor is a II. Színjátszó találkozón előadtuk első darabunkat, a Csokoládéháborút. Klementné Bíró Anikó segített abban, hogy létrejöjjön a darab, ő lett az elnöke a K3- nek, alapító tagok pedig a színdarab szereplői voltak - válaszol a kérdésre Gábor. • Alapszabályunkban megfogalmazott cél, hogy a városunk és környékének diákjai számára érdekvédelmi, kulturális (zene, színjátszás, ünnepségek, irodalmi est) és sport- programot biztosítsunk. Ezt meg is tudjuk csinálni, mivel egy színjátszó csoportot és két együttest fogunk közre (Salt Stick és a Memory) - veszi át a szót Anikó. □ Milyen eredményekkel dicsekedhet eddig a Kör? • 1992 áprilisában részt vettünk a „Szakmunkástanulókért” Kulturális Egyesület által szervezett színjátszó találkozón, ahol csoportunk a Csokoládéháború című musicallal arany minősítést kapott, ezen felül közönség díjat, legjobb színészi és zeneszerzői alakításért díjakat szereztünk meg. Ezt követően az Amatőr Költők és írók Kazincbarcikai Szervezetének felkérésére előadói est szervezése volt a feladat. Október elején Városi Ifjúsági Napot szerveztünk Gólyabállal egybekötve. A szórakozási lehetőségen kívül bemutatkozási lehetőséget kaptak amatőr csoportok is. Egy hónappal később segélykoncertet bonyolítottunk le, amelynek teljes bevételét a SZETA javára utaltuk át. A SZAKÉ által meghirdetett Országos Színjátszó találkozón a Lebegés című darabunk bronz minősítést kapott. Talán ennyi röviden ’92-ről, most jön 1993. Márciusban rendeztük meg a III. Kazincbarcikai Színjátszó Találkozót, amelyen igen színvonalas előadásokkal mutatkoztak be a budapesti, pápai, vác- szentlászlói és kazincbarcikai csoportok. Áprilisban Rock Fesztivált szerveztünk, amellyel - mint a színjátszással - hagyományt szeretnénk teremtem a városunkban. Kun- szentmártonról, Ózdról, Karcagról, Sátoraljaújhelyről, Tokajról érkeztek hozzánk együttesek és természetesen barcikaiak is képviselték magukat. Augusztusban megszerveztük Bogácson a művészeti táborunkat, ahol a budapesti Jibraki Szín- társulat vezetésével komoly tréninget tartottunk, felkészülést az idei munkára. A Közoktatási Törvény megjelenésével talán több lehetőségünk lesz az érdekképviseletre is. Nehogy valaki azt higgye, hogy mi politizálunk, teljesen függetlenek vagyunk a pártoktól. De fegyelmi tárgyalásokon részt veszünk, az Irinyi János Műszaki Középiskolában szavazati és véleményezési jogunk is van. Jók a kapcsolataink a BIT- tel, a Magyai- Középiskolások Körével, illetve a Diák Újságírók Országos Egyesületével. Szeptember végére megjelent az első újságunk, K'- méter néven, melyet havonta szeretnénk megjelentetni, a diákokat érintő aktuális kérdésekkel, hírekkel, saját alkotásaikkal. Legutóbb októberben Gólyabált rendeztünk. Majdnem elfelejtettem azt, hogy városunkban az ünnepi műsorok lebonyolítása is a feladataink közé tartozik. Mindkét együttesünk a Ki Mit Tud-on szerepelt és az ország egyes városaiban turnézik illetve demo kazettát adnak ki - válaszoltak közösen. □A közeljövőre milyen terveitek vannak? • Idén három Rock Fesztivált szeretnénk összehozni, úgy néz ki az első november 20-án lenne, majd december 6-án, zárásként karácsony környékén lenne az utolsó. A napokban zajlanak az új musicalünk, a Zabhegyező próbái, melyet Egerben a Színjátszó Fesztiválon adnánk elő - felelte Gábor. □ Hogyan működik a Kör? • Sajnos klubszerűén nem tudunk „létezni”, mivel nem áll rendelkezésünkre helység (a város sem biztosít), ahol találkoznánk és lehetne próbálni, de bízunk benne, lesz olyan intézmény Kazincbarcikán, amely segít a IC-nek. Ruhajelentés: lesz még bál! „Én,egyetemi polgár, a Miskolci Egyetem első évfolyamának hallgatót 'a, esküszöm a bennem élő emberre, íogy hitemet, bátorságomat és ifjúságom becsületét megőrzőm. Társaim segítő kezét elfogadom, a magamét mindannyiuk fele kinyújtom ... Bármerre járjak hazám {határain kívül, mindig büszke leszek arra, hogy magyar egyetemi polgár vagyok.Ha pedig eskümet megszegem, ne legyek méltó e névre." Ezek azok a szavak, amelyek biztos pontot jelentenek a miskolci gólyabálok történetében. A többi annál inkább változik. Kezdjük a sort a gólyákkal. Azután ott vannak a fellépő együttesek, a belépő- és italárak, valamint a divat! A bál hangulatát nagymértékben befolyásolja ugyebár a szervezettség, ám a Miskolci Egyetem gólyabálját évek óta ugyanazok szervezik, méghozzá többségében panaszmentesen, így írjunk emellé egy O.K.-t. Vonjuk le az évszázados tanulságot: bálba haverok, de leginkább társ (barát, barátnő) nélkül ne menjünk, mert ha megfeszülünk sem lesz igazán jó a hangulatunk; mindezek után pedig téljünk a lényegre. Alapkérdés: mit vegyünk fel a bálra? Szakértői vélemény szerint, ha a meghívón szerepel a „black thie” (fekete nyakkendő), vagy a „white thie” (fehér nyakkendő) megjelölés, akkor vegyük nagyon komolyan, különben elképzelhető, hogy nem engednek be, vagy sürgősen kiteszik a szűrünket. A kívánalmak az előzetes feltételezésekkel ellentétben nemcsak a nyakkendőre vonatkoznak. A black- variáció uraknak szmokingot, hölgyeknek kisestélyit jelent, míg a white-forma frakkot és nagyestélyit követel. A gólyabáli meghívón azonban csak az „alkalomhoz illő” megkötés szerepelt. Ebbe az ünnepélyes öltözékek tartoznak, úgymint kises- télyi, kosztüm (hagyományos és nadrágkosztüm is), egybeszabott ruha, szoknya-blúz összeállítás (a nadrágtól függő, de a nadrág-blúz is szóba jöhet). A férfiaknál pedig az öltöny kötelező. Mit láthattunk ebből? Szerencsére rengeteget. Szélsőségekkel az idén alig találkoztunk, mégis színes és változatos volt a ruha-felhozatal. Nagyon sok volt a koktélruha (szűk felsőrész, legtöbbször top, bővülő alj). Ez leginkább annak köszönhető, hogy a boltok nem készülnek a gólyabálra, ám a nyári ruhakínálatban szerepelt ez a fazon. A másik fő irányzat az egyszerű, dísztelen, ám mutatós nagyestélyi, amelynek legfőbb dísze a dekoltázs. Vigyázni azonban nem árt: láthattunk derékig érő háti kivágást - és a szupermini szintjéig érő hátsó sliccelést. Pedig a mély hátkivágású ruhákat csak oldalt szabad felvágni! A lezseren nőies típusok a hétköznapokon is hordható bő szabású blúzokat választották, többségében nadrág fölé. Ezeknél nagyon fontos az anyag, és akárcsak a ruháknál, a dekoltázs. Mélyebbek és íveltebbek most a nyaki kivágások. Láthatunk extravagáns megoldásokat is, a többség azonban a középutat és a mást is megmutató (tehát hátul nyitott, vagy ujjatlan, esetleg a lábból többet látni engedő) összeállítást választotta. És volt, aki kesztyűt viselt! Remélhetőleg visszatér ez a nagyon elegáns, nőies és izgalmas divat, hiszen a könyökig érő kesztyű az ujj és vállpánt nélküli (top) felsőrészű és hosszú nagyestélyi elengedhetetlen kiegészítője. A fiúk között sajnos volt, aki zakó nélkül jelent meg, ám jellemzőbb volt a bálhoz illő öltözet. A mellény még nem tartozik igazán ebbe a kategóriába, hiszen az délutáni viselet, de Ids engedménnyel elfogadhatjuk. Az öltönyök viszont nemcsak színeikben, de márkájukban is vetekedtek. Luxusviseletként felvonult néhány Pierre Cardin, Boss öltöny - és szmoking is! Végül néhány sor a színekről: fiúknál a bordó és zöld (különböző árnyalatokban) a legdivatosabb. A lányok is hordják ugyanezeket,ám a nagyestélyik fő színe a fekete, veszített snassz jellegéből a fekete-fehér ösz- szeállítás. A színeiben izgalmas ruhák árnyalatait lehetetlen felsorolni, viszont a visszafogott, pasztell- hatás a legkedveltebb. Zsombor, a kiliános showman A cím tartalmaz ugyan némi túlzást, de tény: Fekete Zsombor, a miskolci Kilián György Gimnázium tanulója iskolai talk- show-t szervezett. A lapunkban korábban „költőként" bemutatkozó diák november 5-én Szervét Tibort a Miskolci Nemzeti Színház művészét (képünkön is ők ketten szerepelnek), Simkó Ritát, az iskola táncosát, a Hasfájás nevű - ugyancsak egykori kiliánosokból verbuválódott - együttest, valamint Szép Ágnes táncpedagógust és csoportját látta vendégül. A közönség véleménye szerint - a kezdeti elfogultság ellenére is - jó mulatság volt. Fotó: Földi Gábor Magyar cirkuszban Gaál Anikó Vajonjártál már egy munkaügyi központban, hogy állásért folyamodj? Állásért - hangsúlyozom, s nem munka- nélküli segélyért, mint az ott lévő publikum túlnyomó része. Igen, publikum, ugyanis történetem egy jó sátoros komédiához hasonlít leginkább. S aki kíváncsi rá, csak tessék, csak tessék, munkanélkülieknek kedvezményesen, ingyen a belépés. Megszólal a harsona, kezdődik a show. Sorszámommal most engem szólítanak a porondra. Magabiztosán, némi izgalommal lépek a színpadra, ahol már Ó vár rám. Ruhája csillog, arca gúnyosan sugárzik, mintha csak ezt mondaná: no, mi van, hát te is erre jutottál, szegény emberke. Tudomást se véve igyekszem mutatványommal látványosnak lenni, hiszen 0 adja majd a kenyeremet talán. Csűröm-csavarom bemutatván mindazon elemeket, amit még a sok-sok iskolában tanultam hajdan-hajdanán. Az izgalom már-már kezd kihatni mutatványomra, megakadok a szeren, de nem hajlandó segíteni, mert Ó a nagy idomár. Idomár, bár nem cirkuszigazgató, s talán nem is lesz az soha. No, de lassan beszélni kezd hozzám, s felajánlja, hogy mutatványom után már kezdhetek is felsöpömi magam után - és ezt megtehetem máskor is. Bohóc vagyok? - kérdem én magamtól. Arcom hirtelen elpirul, szégyenkezés lesz rajta úrrá. No, mondja Ó, mit akarsz? A mutatványod véget ért, nem jöttél hiába. Nem, nem és nem, mondom halkan. Mit válogatsz? - formed rám úri fölénnyel. - Magyar cirkuszba szerződtél, nem tudod? De tudtam, csak naiv mutatványos vagyok én, de talán... Talán nem buta! Ámde - ki vagy te? Te, aki artisták ezreiből csinálsz bohócot nap nap után. A porond behatárolt, nem mindenki juthat fel, sokan próbálkoznak újra, és újra rajta, de emberek vagyunk! - súgja egy hang belülről, s néha jobb a békés csend, mint a megalázó gúnykacaj. De erre már nem kapok választ, műsorideje lejárt, vége van a show-nak. Felhangzik a vastaps, s az idomár bohócruhát öltve áll a kihalt színpad kellős közepén. Nyomul a Rockinform A legelső és a legutóbbi Rockinform. A változás szemmel látható Fotók: ÉM-repro „Ezzel a kiadványunkkal egy űrt szeretnénk betölteni a hazai sajtópiacon, mely évek óta üresen tátong.” Ezekkel a mondatokkal indította útjára 1992.júliusában Hímer Bertalan és maroknyi csapata a Rockinformot. Húsz oldalon, sárga papíron, fekete-fehér képekkel. Ä szándék kétségkívül dicséretes volt, mert akkoriban kezdte járni az a mondás, hogy „Az is bolond, aki ma lapszerkesztővé válik Magyarországon”. A „drukkerek” meg is szavaztak két-há- rom megjelenést. Volt időszak, amikor ez a jóslat majdnem valóra is vált. Mindenesetre a második szám már 26 oldalon látott napvilágot, a harmadik számtól előfizethetővé vált a lap. A második évfolyamtól ismét bővült a terjedelem, ezúttal 40 oldalra, majd jött a színes borító. Aki azt hinné, hogy innen aztán már végképp nincs tovább, annak nagyon kell most csalatkoznia, mert a nyomdából éppen hogy kikerült novemberi szám egyrészt negyvennégy oldalas, másrészt megváltozott (pozitív irányban) a papír minősége, harmadrészt a középső két oldal is kiszínesedett. És akinek még ez sem elég, an- nakjöjjön negyedrészt az, hogy megszűnt a változó kiadókkal történő torzsalkodás, mivel Hímer Bertalan kiadó/főszerkesztő közismerten kiegyensúlyozott, jó viszonyban van saját magával. A lap tartalma nem változott, jelentkeznek benne a feltörekvő új magyar, esetleg külföldi együttesek, folyik a Lemeztelenítés, beindult a Könyvböngészde és az utolsó oldalak már egyértelműen a vájtfülűeknek szól.
