Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-01 / 255. szám

14 ÉSZAK-Magyarország Hírek - Tudósítások 1993- November 1., Hétfő Üzenet a kormányfő helyetteséhez Budapest (MTI) - Az Antall József kormány­főt hivatalosan helyettesítő Boross Péter bel­ügyminiszterhez intézett személyes üzenetet a magyar televízióban és rádióban történtek kap­csán a Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) igazgató­ja szombaton. Johann P. Fritz az MTI-hez is eljuttatott állás- foglalásában komoly aggodalmának ad hangot a „két intézmény újságírói elleni legutóbbi of- fenzíva” miatt. Az üzenet szerint a 68 ország ve­zető újságíróit tömörítő nemzetközi intézmény értesült a rádió, illetve a televízió alelnökei ál­tal hozott minapi intézkedésekről, közöttük a rádió reggeli lapszemléjének felfüggesztéséről és az Egyenleg szerkesztőségével kapcsolatos lépésekről, valamint az ezek kiváltotta újságí­rói tiltakozásokról. Az üzenet szerint az IPI ép­pen Bécsben tanácskozó Végrehajtó Tanácsa támogatja a két intézmény zsurnalisztáinak til­takozásait. Johann P. Fritz emlékeztet az üze­netben arra, hogy a vezetése alatt álló nemzet­közi szervezet már a két korábbi médiumveze­tő menesztése idején élesen tiltakozott a két közszolgálati intézmény feletti ellenőrzés meg­szerzésének kísérlete ellen. „A helyzet azóta sajnálatos módon romlott, ezért kérjük Önt a korábbi állapot helyreálh'tására” - hangzik az IPI vezetőjének üzenete. A szervezet az üzenetben a közszolgálati mű­sorszórásról szóló bécsi deklaráció javaslatai­nak figyelembe vételére kérte a magyar kor­mányt. (A deklarációt a szeptember végén, Bécsben tartott Európai Médiaszimpóziumon terjesztették elő, s az a közszolgálati műsorszó­rás szerkesztői függetlenségének feltétlen tá­mogatását tartalmazza.) Az IPI igazgatója az üzenethez mellékelt hát­térszerű áttekintésben vázolja a kialakult hely­zethez vezető utat, megemlítve, hogy Antall Jó­zsef miniszterelnök külföldön tartózkodik gyógykezelésen, eközben a kormányfői teendő­ket Boross Péter belügyminiszter látja el, a Ma­gyar Demokrata Fórum ügyeit pedig Lezsák Sándor ügyvezető elnök intézi. A nemzetközi sajtószervezet vezetőjének vélekedése szerint Lezsák Sándor politikai hozzáállása igen ha­sonlatos Csurka Istvánéhoz; az észlelhető kü­lönbségek csak taktikai jellegűek. Az üzenethez fűzött áttekintés megemlíti, hogy a tévé és a rá­dió alelnökei Antall József távollétében hozták meg döntéseiket. Az ismertetés az Egyenleg élé­re Nahlik alelnök által kinevezett új főszerkesz­tőt „erőteljesen nacionalista, sőt antiszemita nézeteiről ismert személyiségnek” nevezi. Az SZDSZ Országos Tanácsa a média-ügyről Budapest (MTI) - Az SZDSZ Országos Taná­csa támogatja a pénteken este média-ügyben el­fogadott többpárti nyilatkozat kezdeményezé­seit: a kormány és a parlamenti pártok tárgya­lásait a helyzet konszolidálásáról, amelynek előfeltétele az október 25. előtti állapot vissza­állítása. A testület egyetért a javasolt parla­menti vizsgálóbizottság felállításával is. Támo-. gatja az SZDSZ OT azt is, hogy függesszék fel a választási kampányt, illetve az etikai kódexet előkészítő tárgyalásokat mindaddig, amíg a rá­dióban és a televízióban nem áll helyre a sza­bad választásokhoz szükséges tájékoztatás. Ezt tartalmazza az a nyilatkozat, amelyet szomba­ti ülésén fogadott el a Szabad Demokraták Szö­vetségének Országos Tanácsa. Képviselői indítvány a rádióról és a tv-ről Budapest (MTI) - A tömegtájékoztatási médi­umok körül kialakult súlyos helyzet miatt „Törvényjavaslat a rádiózásról és a televízió­zásról” című önálló indítványának sürgős napi­rendre tűzését kéri Szabad Györgytől, az Or­szággyűlés elnökétől Bereczki Vilmos független képviselő. Az MTI-hez szombaton eljuttatott le­velének indoklásában a képviselő annak a vé­leményének ad hangot, hogy a médiumokkal kapcsolatban nem a kölcsönös támadás és fe­nyegetőzés vezethet eredményre, hanem a tár­sadalmi közmegegyezés. A megoldást alkotmá­nyos eszközökkel kell keresni, a törvényesség helyreállításával: a rádiózásról és a televízió­zásról szóló törvény megalkotásával. Csak a törvény adhatja meg a független rádiózás és te­levíziózás, a pártatlan, arányos tájékoztatás ke­reteit. Süddeutsche Zeitung Bonn (MTI) - A magyar elektronikus médiá­ban folytatódik a „vonalhú újságírók” kinevezé­se kulcspozíciókba - írta hét végi kiadásában, „wey” szignójú rövid budapesti jelentésben, a müncheni Süddeutsche Zeitung. Tudósítás az Egyenleg végóráiról Bokor Pál Budapest (Atlantic) - Az Egyenleg fel­számolásával újabb sorsdöntő csatá­jához érkezett a médiumháború, s újabb ismerős arcok tűnnek el a kép­ernyőről. Az Esti Egyenleg azon a bi­zonyos keddi napon elkészült, de nem került adásba. Miért? Mi történt a szerkesztőségben október 26-án és a rákövetkező napokban? Erről tettek fel mintegy százötven kérdést az Egyenleg és a Híradó szerkesztőinek és technikusainak az Atlantic Sajtó- szolgálat munkatársai, hogy hitele­sen rekonstruálják az eseményeket. Nem volt vihar előtti csend és nem voltak különösebb előjelek. Csak ugyanazt a tompa fogfájásra emlé­keztető feszültséget lehetett érzé­kelni, mely az Egyenleg létrejötte óta mindig is jelen volt ebben a szer­kesztőségben: „Mi mindig abban a tudatban dolgoztunk, hogy ma vagy holnap, vagy a jövő héten felszámol­hatják az Egyenleget”. Amikor az elnöki irodából megérke­zett a hír, hogy felbontották a Sony által megvizsgált videokazettát tar­talmazó csomagot, s Nahlik Gábor alelnök-elnök felfüggesztette állásá­ból Bánó András főszerkesztőt és há­rom munkatársát, a többiek még mindig nem érzékelték, hogy elérke­zett az Egyenleg végórája. „Lehet, hogy túl naiv vagyok, de még most sem hiszen el, hogy egy ilyen hírmű­sornak csak úgy vége lehet.” A sors­döntő pillanat-mondják-, Murányi László főszerkesztői kinevezésének bejelentése volt. A csomagbontásnál, az elnöknél az Egyenlegtől senki nem volt jelen. Hétfőn volt némi szóbeszéd arról, hogy a kazetta megérkezett, de Bá­nóval csak kedden délelőtt közölték, hogy fél egykor Nahlik szerkesztősé­gi értekezletet tart az elnöki tanács­teremben. Bánó nyomatékos kérésé­re Nahlik negyedórával az értekez­let előtt fogadta őt, így Bánó pár perccel korábban értesült a vizsgá­lat eredményéről. A tévé elnöke ugyanaznap délután tartott sajtóér­tekezletén elmondta, hogy a Sony le­velét már október 12-én kézhez kap­ta... A bejelentés az elnöki tanácsterem­ben hangzott el. A rövid értekezletet követően, melytől „mindenki paff volt”, az egyenlegesek visszatértek saját Newsroom-jukba. „Útközben nem beszélgettünk, mert Murányi, mint egy jó terelőpuli, ott kullogott mellettünk.” A szerkesztőségi szobába érve az Egyenleg munkatársai megkérték Murányi Lászlót, hogy hagyja ma­gukra őket, s jöjjön vissza fél óra múlva. Az újonnan kinevezett fő- szerkesztő ezek után kétszer bedug­ta a fejét az ajtón, hogy jöhet-e már, de mindkét alkalommal elküldték. Ez az első válságtanácskozás, me­lyet azóta sok más követett, egy órát tartott. Az volt a megállapodás, hogy folytatják a munkát, de írnak egy le­velet, melyben felszólítják az alelnö- köt döntésének visszavonására. Sürgős választ kértek Nahliktól, de arra nem számítottak, hogy egy órán belül megkapják: a sajtóérte­kezleten Nahlik biztosította őket ar­ról, hogy nincs fellebbezés. Nehéz óra következett a délutáni adás kez- ' detéig. Voltak a szerkesztőségben olyanok, akik már ekkor úgy vélték, azonnal le kell állni az Egyenleg szerkesztésével. A Magyar Újság­írók Országos Szövetségének And- rássy úti székházában sajtóértekez- letező Bánó távollétében az aznapi Esti Egyenlegért és az egész napért felelős Lendvai Szabolcs, hozzá be­osztva pedig az egyébként szabadsá­gon lévő Sebes György, valamint Forró Evelyn szerkesztett. Három­negyed ötkor megjött Murányi. El­lenőrizte az adástükröt, mely az Egyenlegben szereplő hírek részle­tes felsorolása, majd leült Forró Eve­lyn mellé és átnézte a szövegeket. Forró többször kiborult, Lendvai pe­dig egész idő alatt a Newsroom-on kívül tartózkodott, hogy ne idegesít­se fel magát. Sebes ott ült Forróval és Murányival, miközben az egyik riporter a folyosón sírógörcsöt ka­pott, s másokkal együtt szidalmazta a „megalkuvókat”, akik „hajlandók együtt dolgozni ezzel a szeméttel”. Később kicsit megnyugodott és még­is megcsinálta a maga riportját. A délutáni Egyenleg összeállt. Bánó eközben a jupiterlámpák erő­sen túladagolt fényében verejtékez­ve próbálta megmagyarázni a köz­véleménynek, hogy a Sony kazetta semmit sem bizonyít, hogy a Sony le­velét azért ismertették részlegesen, mert (amint az a másnapi Népsza­badságból ki is derült) a manipulá­ció tényét a japánok nem tudják megerősíteni. Erősen megoszlanak a vélemények arról, hogy Bánó hibát követett-e el, amikor nem adott rész­letesebb technikai magyarázatot ar­ra, miért került másik kazetta az el­nökhöz, mint amit azon a nevezetes 1992. október 23-i napon á techniku­sok kivettek a gépből. A technikusok szerint sokat segített volna, ha Bá­nó részletes műszaki leírást ad a ka­zettákról, a munkarendről, ha meg­magyarázza, hogy ő soha nem „vá- gatlan masterről” beszélt, hanem „vágatlan anyagról”, s ez perdöntő különbség lehet. Mások szerint „en­nek már nem lett volna jelentősége, a nagyközönség úgysem ért semmit az egészből”. A szerkesztőségben tartózkodók le­mentek a stúdióba, de ott az egyik szerkesztő megint kiborult arról, hogy Murányi a háta mögött állva leste minden mozdulatát. Sebes ült helyette a pulthoz. Az adás végén az előzetes megállapodás alapján nem adták le a szokásos stáblistát. Emi­att Murányi később Sebest vonta kérdőre, aki vállalta a döntést azzal, hpgy „mindketten tudjuk az okát”. „Es mi lesz este?” kérdezte Murányi László, aki még ekkor is úgy vélhet­te, hogy este az Egyenleg jelentkezik a Tv 2-n. „Még csak fél hét van” - vá­laszolta valaki. Megjöttek Bánóék a MUOSZ-ból és az egész stáb aNews- roomba tódult, ahol addig Murányi ácsorgott egyedül. Amikor minden­ki bent volt, Murányi megszólalt: „Egy kis figyelmet kérek...” Mire el­mondta, hogy szerinte mire kellene odafigyelni, „mintha vákuum szívta volna el az embereket”. Újra kiürült a terem. Egy pici szobában zsúfolódott össze a társaság és ezúttal nagyon rövid értekezletet tartottal?:, amelyen nyil­vánvalóan .elkövették azt a hibát, amelyet Nahlik Gábor várt tőlük: „Már nem a józan ész uralkodott, ha­nem a szenvedélyek. ’Ezt azért már mégsem tűrhetjük’, mondták sokan. Mások, akik az előző órákban döb­bentek rá, hogy ez a vonat elment, megmagyarázták a többieknek, hogy ne számítsanak folytatásra. Egyetlen ember volt csupán, aki úgy vélte, meg kellene várni, amíg kirúg­nak minket. Végül is a többség amel­lett döntött, hogy Nahlik cinikus vá­lasza után nem készülhet el az esti adás. Volt olyan javaslat is, hogy élő adásban vonuljunk ki. Ezt elvetet­tük. Végülis körülbelül nyolcra ké­szült el a második levél Nahliknak az újabb döntésről. Ezt kézbesítet­tük.” Mindkét levelet a napos szerkesztő — Lendvai Szabolcs vitte fel az elnö­ki irodába. Az elsőre Nahlik a saját neve mellé ezt írta „kösz”. A máso­dikra ezt: „átvettem”. Valószínűleg ez volt az a pillanat, amikor az Egyenleg sorsa megpecsé­telődött. Az esti Egyenleg elkészült, de nem ment adásba. Munkatársai úgy tudják, hogy a Híradó erre az es­hetőségre végig fel volt készülve. Az­nap este tíz óra után öt perccel az Egyenleg munkatársai ott ültek a tévé előtt és a Híradót nézték. „Lieb- mann közszolgálatiságról szóló mondata nagyon tetszett. Aztán szép lassan ki- és levonultunk” — mondja az egyik szerkesztő. Abban maradtak, hogy másnap este újból találkoznak és végigbeszélik a ked­di nap eseményeit, s eldöntik a to­vábbi teendőket. ,JDe azt már tud­tuk, hogy olyat léptünk, ahonnan nincs visszaút.” Az Egyenleg dolgozói megvédték be­csületüket és nagy valószínűséggel elveszítették állásukat. Huszon­nyolc belső munkatársról és mint­egy hetven külsős közreműködőről van szó. Úgy tűnik, ezt a kontrover- ziális döntést, mely szerint a becsü­letes lelépés most fontosabb, mint a presztízsben, anyagiakban egya­ránt előnyös televíziós munkahely, senki nem bánta meg. A többi - vé­lik -, a szakma, a munkaügyi bíró­ságok, a politika dolga. „Sokat én nem veszíthetek” — mondja az Egyenleg vezető munkatársainak egyike, aki úgy tudja, hogy a felfüg­gesztés ideje alatt a munkatársak­nak meg kell kapniuk átlagfizetésü­ket. „Nem az anyagiakról van szó” - te­szi hozzá az egyik szerkesztő, akinek ügyvédje szerint ilyen prominens ál­lásból történő megalapozatlan eltá­volítás esetén egy személyiségi jogi perben a televíziót akár tízmilliós kártérítésre is kötelezhetik. Ez per­sze a 17 milliárddal gazdálkodó MTV számára nem lényeges kérdés. Nahlik Gábort és a mögötte állókat is jobban érdekelheti a morális oldal: az, hogy megnyerhető egy ilyen per, vagy sok ilyen per, s főként, hogy a közvélemény miként reagálja le a médiumháborúnak ezt az új ütköze­tét, melytől a kormány igyekszik el­határolni magát. A leszámolás napja óta eltelt két-há- rom napban mindkét fél ennek az ütközetnek a további összecsapásai­ra készül. Az Egyenleg oldalán van a televíziós és rádiós újságírók több­sége, az írott sajtó jelentős része, a tájékoztatás szabadságát féltő poli­tikusok. Nehéz-Posony Istvánnak, Perényi Zsuzsának és néhány más „sztár ügyvédnek” az értesülések szerint sok dolga lesz a közeli hetek­ben. Mindenekelőtt azt kell megcá­folniuk, hogy a zászlót lengető bőrfe­jű fiatalokról készült snittet az egyenlegesek „keverték rá” a később levetített szalagra. Azt mondják, vannak bizonyítékaik. A már felfüggesztettek közül Hardy Mihály a nevezetes tavaly október 23-i Egyenleg felelős szerkesztője volt. Kiegyensúlyozott, felkészültjó újságírónál? tartja a szakma, „elképzelhetetlen, hogy bármiféle kazetta-manipulációban részt vett volna”. De Hardynak egyesek sze­mében volt egy súlyos politikai priu­sza: moszkvai tudósító volt. Loson- czi Lívia volt aznap a társszerkesz­tő. Fehér Márta pedig az inkrimi­nált riportot készítette Göncz Árpád „ünnepi” kifütyüléséről. Egyikük sem volt soha párttag, s noha az Egyenleget kormány-oldalról sok­szor vádolták SZDSZ-es kapcsola­tokkal, ezeket senki nem ismeri el. Sebes Györgynek van MSZMP-s múltja, a szerkesztőségi értekezle­ten mégis őt javasolták a főszerkesz­tői tisztségbe Bánó felfüggesztése idejére. Legalább egy nagy hibát Nahlik is elkövetett az ütközet eddigi részé­ben. Azzal, hogy az egyenleget meg­szüntette, lehetővé tette, hogy a munkatársakat a továbbiakban se lehessen megosztani szakmai múlt, politikai nézetek, faj, és nem szerint. Az Egyenleg munkatársai, a kor­mánytól független és a pártatlan tá­jékoztatás hívei ezekben az órákban is új akciókra és tömegmegmozdulá­sokra készülnek. A vasárnapi tüntetésről szóló hirde­tést az Egyenleg Pulitzer-díjából fi­zetik ki. Optimisták és pesszimis­ták. Sokan közülük úgy vélik, hogy ami történik, az az elektronikus mé­diumokban a függetlenek Waterloo­ja lesz. A bizakodóbbak egyike sze­rint azonban „olyan Waterloo még nem volt, amit nem követett vissza­térés”. Meghalt Federico Fellini, a rendező Egy korábbi felvétel, amelyen a filmrendező feleségével,számos filmjének főszereplőjével, Giulietta Masinával látható. Fotó: AP Róma (MTI) - Rriminiben a klinikán, ahol már hosszabb ideje ápolták, s próbálták életben tartani, Federico Fellini, az egyetemes filmművészet egyik nagy egyénisége vasárnap el­hunyt.- Egy olyan élet ért véget, amelyet érdemes volt megélni - mondta Franco Zeffirelli, Fellini kollégája, egy másik nagy rendező, az egyet­len, aki a már eszméletlen művészt felkereste utolsó betegágyánál. Federico Fellinivel a filmművészet egyik legnagyobb alakja távozott, még akkor is, ha az utóbbi évek mo- zikultúrája kevésbé igényelte az ő; intellektuális kifejezőképességét. Fellini 1920. január 20-án született Riminiben. Iskolái elvégzése után karikaturistaként dolgozott, majd rádiós hangjátékokat készített. A filmmel a ’30-as évek végén került kapcsolatba. 1940-ben E. Macario, a híres komikus ötletmestere volt, majd forgatókönyveket írt, és rende­zőasszisztensként dolgozott több ne­ves rendező mellett. Önállóan 1951 óta rendez. Nem volt túlságosan termékeny, az utóbbi időben már 2-3 év is eltelt egy-egy filmje között, alkotásai azonban mind kimagasló művészi teljesítményt nyújtanak. Szinte minden filmjét bemutatták Magyar- országon is. Az olasz filmművészet egyik legsajátosabb egyénisége volt. Művészete a neorealizmusból nőtt ki, de később, a ’60-as években eltá­volodott a modem intellektuális vi­lág irányába. Alkotásai erőteljes, senki máséval össze nem téveszthe­tő sajátosságokat mutatnak Műve­it különleges színészválasztás (a szupersztárok mellett teljesen isme­retlen, amatőr, néha torz szereplők), rendkívül gazdag képi világ, fantá­ziájának szabad kalandozása, oly­kor az idő és a tér megbontása jelle­mezte. Filmjeit sajátos hangulat, fi­nom humor szőtte át. Több filmjében saját felesége, Giuli­etta Masina játszotta a főszerepet, így például az Országúton (1956), a Cabiria éjszakái (1957), a Júlia és a szellemek (1964), vagy a Masina és Mastroianni jutalomjátékának te­kinthető Ginger és Fred (1985) című alkotásában. Több filmjéhez Nino Rota írta a zenét. Alkotásaiban tet­ten érhető volt a zene fontossága, s részletekbe menően beleszólt a dísz­letek és jelmezek megalkotásába is. Munkásságában váratlan fordula­tot és heves vihart váltott ki az 1959- ben készült Az édes élet. Más kie­melkedő alkotásai, minősítés és rangsor nélkül: A bikaboijak (1953), Szélhámosok (1955), Boccaccio 70 (1961), 8 és fél (1962), Satyricon (1969), Bohócok (tévéfilm, 1970), Fellini, Róma (1971), Amarcord (1973), Casanova (1976), Zenekari próba (1978), A nők városa (1980), És a hajó megy (1983), Ginger és Fred (1985). Művészetét többször is Oscar-díjjal ismerték el: 1956-ban Országúton, 1957-ben a Cabiria éj­szakái, 1959-ben Az édes élet (a jel­mezekért, 1963-ban a 8 és fél, 1974- ben az Amarcord nyerte el a legran­gosabb filmművészeti kitüntetést. Idén egész életművét ismerték el Oscarral. Egy másik rangos kitünte­tést, a cannes-i filmfesztivál fődíját Az édes élettel nyerte el 1960-ban-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom