Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-08 / 261. szám

4 ÉSZAKtMagyarország Levelezés 1993, November 8., Hétfő Gumidominó Olvasom az egyik országos napilapban, hogy egy 22 éves szegedi fiatalember, aki a nyolc ál­talánost is nehezen végezte el, 120 (nem téve­dés: százhúsz!) millió forint kölcsönt vett fel kü­lönféle pénzintézetektől. Alapított a saját nevé­re 5-6 kft.-t és az egyikkel a másiknak kezes­kedett a pénz felvételekor. A rendőrség pedig március óta üti - bottal a nyomát... Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy ehhez képest micsoda nehézségbe ütközik százezer forint OTP-kölcsön felvétele. Miután a család úgy döntött, hogy bevezetjük a gázt, a nyár folyamán hozzákezdtem az „ügyeket” intézni. Először is kell tulajdoni lap másolat, ami nem lehet régebbi egy hónapos­nál. Irány a földhivatal. A meglepetés itt ér, mert most tudom meg, hogy négy éve üres tel­ken lakom. Annak idején hiába küldte el a pol­gármesteri hivatal a lakáshasználatbavételi engedélyt a földhivatalnak, arra ők nem jegy­zik be, csak ha én személyesen kérem (na és ter­mészetesen fizetek). Tervezőt keríteni, felmér­ni, rárajzolni, beadni, fizetni... Egy hónap el­ment. Igazolás a biztosítótól, hogy a ház bizto­sítva van, kihívni a kéményseprőt... (A földhi­vatal Miskolcon van, a biztosító Encsen, a ké­ményseprő Szerencsen...) Kell még tervrajz, TI- GAZ- engedély, kereseti igazolás, esetleg kezes. Ha mindez megvan, beadni a papírokat az OTP- nek. Ők kijönnek ellenőrizni, hogy hátha gálád módon már kész a gázfűtés, és én mégis OTP- kölcsönt akarok felvenni... Persze ez munkaidő­ben, mármint az én munkaidőmben. No végre, mehetünk aláírni a szerződést (munkaidőben), annak rendje és módja szerint fizetni kell öt- százegynéhány forintot a szerződéskötésért. És gondolná a balga polgár, hogy most már felve­heti a pénzt, de nem! A földhivatalnak még rá kell írnia a házra a jelzálogot, amit már egyszer ugyan ráírtak, hisz az építkezéskor eljegyeztem magam az OTP-vel harminc évre. És nehogy egyszerű legyen a dolog, most megkímél az OTP a mászkálástól, mert ezt az ügyet csak ők ket­ten intézhetik el, levélben a földhivatallal. (Megjegyzem, ahhoz, hogy a tulajdoni lapra rá­írják a házat, ahhoz nem volt elég egy másik hi­vatal levele...) Ez a papír már három hete áll, igaz az ügyinté­zési idő 30 nap. Jelenleg itt tartok. Most októ­ber vége van, OTP kölcsön sehol és november­től már fizetnem kell a részleteket. Mindezt leendő sorstársaimnak kívántam el­mesélni, hogy okuljanak belőle, és már most kezdjék el intézni ügyeiket, ha jövőre gázzal akarnak fűteni! (Gumidominó és kényszerzub­bony beszerzése ajánlatos.) Mező István Szikszó (A Gumidominó címmel közölt olvasói levelet Itt-Hon mellékletünk október 26-i, abaúji szá­mából vettük át. - szerk. megj.) Kunyhók és paloták Nemrégiben az egyik fideszes vezető azt nyilat­kozta, hogy az előző rendszerben épült lakások olyanok, mint a gettók. Ezt hallva eszembe ju­tott, hogyan is éltünk mi a Horthy uralom ide­jén. Édesapám az I. világháborúban meghalt, ezért már 12 évesen munkába kellett állnom. Cseléd­ként dolgoztam Pesten, ahol megismerhettem, milyen az igazi nyomortelep. A Valérián több generáció nyomorgott együtt szedett-vedett vis­kókban. Azokat, akik nem tudták a lakbért fi­zetni, bizony egykettőre kilakoltatták. Falun is egy fedél alatt éltek a fiatalok az idősebbekkel. Ezek a házak is többnyire szoba-konyhás, föl­des viskók voltak. A falat mésszel tisztítottuk, a döngölt padlót pedig mázoltuk. Még most is emlékszem rá, hogyan kértünk tótul hozzáva­lót azoktól, akik tehenet tartottak: „Marisko dajmi kravine hovna bo bugyem kuhinyu shli- tagy! Igen, ilyen szerényen éltünk és laktunk. A mi régi otthonainkhoz képest falusi paloták az el­múlt rendszerben épült házak. Hála Istennek unokáink már kényelmes, fürdőszobás laká­sokban élhetnek, s a cselédsorsot is csak elbe­széléseinkből ismerhetik. Egy bükkszentkereszti nagymama (Pontos név és cím) Szerkesztői üzenet K. József, Kazincbarcika: Gondnokság alatt csak nagykorú személy állhat. A cselekvőkép­telenség, illetve a korlátozottan cselekvőképes­ség megállapítása a bíróság hatáskörébe tarto­zik. Jogsegélyszolgálat Ma, november 8-án, hétfő délután 4-6 óra kö­zött jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház I. emeletén, lapunk levelezési rovatá­nak irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad dr. Demeter Lajos ügyvéd. Esak-lfagyamrszág. BODNÁR ILDIKÓ rovata Végki(nem)elégítési szokások Ha megengedik, elmondanám a vé­leményemet arról a bizonyos 60 mil­liós ÁV Rt.-s végkielégítésről és ál­talában a hazánkban ma dívó végki­elégítési szokásokról. Szerény személyem - mint a BÁÉV és az általa alapított FÉMLAK Kft. volt dolgozója - szintén a „végkinemelégítettek” bús vert sere­géhez tartozik és várva várja azt a napot, amikor a bíróság az 1993. március 25-én beadott keresetével érdemlegesen foglalkozik. Egyéb­ként a BÁEV több mint kétezer dol­gozóját (az összfoglalkoztatottak kb. 99 százalékát) az áthelyezés címén megszakadt jogfolytonosság ürü­gyével kizárta a végkielégítésre jo­gosultak sorából. Országosan ez a szám több százezerre tehető. Olvasom a lapokban, hogy az ÁV 4 - azaz négy - dolgozójának felmondta a munkaviszonyát (nem megfelelő munkavégzés miatt) és 60 - azaz hatvan - millió forint végkielégítést fizetett ki a részükre. - Ez igen. Ez aztán nemes gesztus. Nálunk már igazán megfelelően gondoskodnak az utcára kerülő dolgozókról - véle­kedhetnénk akár emígyen is és re­peshetne a szívünk az örömtől. Re­peshetne, ha időközben nem jön­nénk rá, hogy szép kis hazánkban nem mindenki kap ilyen mesés összegű summát, amikor elbocsát­ják. Nálunk ugyanis a ma létező vég- kielégítési (pénz)éremnek, mint minden éremnek, két oldala van, méghozzá két nem egyenlő oldala. Az egyik oldalon a felső tízezerhez tartozó, hatalmas összegekkel vég­kielégítettek büszke tábora, míg a másik oldalon az alsó tízmilliók ala­mizsnát kapó bús, vert hada. S eh­hez a sereghez tartoznak azok a megalázottak is, akik a végkineme­légítettek gyászos nevét viselik. Mert ők, előrelátó vezetőik áldásos tevékenysége folytán úgy lettek át- terelve-áthelyezve rt.-kbe, kft.-kbe, mint ahogyan a juhokat terelik az egyik akolból „ugyanabba” altolba. De ezáltal a juhok végeredményben csak akolbérlőkké váltak a korábbi akoltulajdonosi mivoltukhoz képest, mivel áthelyezett-átterelt megbé­lyegzésük folytán elvesztették Juh- folytonosságukat” és ezzel együtt a Jogfolytonos juh” - végkielégítésre jogot biztosító - büszke címet is. Hi­ába bizonygatták, hogy ez az akol - miket beszélek -, ez a munkahely ugyanaz a munkahely, ahol 10, 20, 30 évig dolgoztak, (meg)juhosod- tak... Hiába kérték e szerény igény figyelembe vételét.... - Nem, nem, nem és nem - jött a cinikus „dzsokis” mosollyal fűszerezett válasz. Mert ti már nem is juhok, hanem közönsé­ges birkák vagytok, ha mindezt ve­letek meg lehetett csinálni! Mindezeket látva tisztelt polgártár­saim, ki kell már mondani végre, hogy nem arról a néhány százezer megalázott néhány tízezer forintjá­ról van szó, hanem arról az arcpirí­tó cinizmusról, ahogy ezt a néhány tízezret elveszik attól a néhány százezertől és sokmilliósra felduz- zasztva odaadják a gazdasági elit felsőtízezres büszke táborának. Hát hogyan lehet ezt megcsinálni egy jogállamban? - kérdi az állampol­gár, miközben tovább zajlik ez az or­szágosan ismert és játszott (tár­sasjáték a végkielégítéssel. Farkas József Kis falu nagy napja a Faluházban Hagyományt teremtett két éve a Bodrogkeresztúr és környékén mű­ködő Humán Stúdió Kulturális Egyesület, amikor első ízben meg­rendezte a Kassai Józsefről elneve­zett nyelvművelő vetélkedőt. Októ­ber 30-án másodízben került lebo­nyolításra a verseny, ahová a megye minden tájáról összesen hatvan­négy, négyfős csapat érkezett taná­raik, szüleik kíséretében. A megnyi­tón bevallották a rendezők, mennyire meglepődtek a nagyszá­mú nevezésen, de jogos büszkeség­gel állapították meg, ez a jól sikerült előző versenynek köszönhető. A program színhelye a Faluház volt. Bizony nem könnyű ennyi embert megfelelően kiszolgálni, de a rende­zők, a sátoraljaújhelyi Kazinczy Társaság, a már említett Humán Stúdió és a helyi önkormányzat ma­gas színvonalon oldotta meg a kihí­vást. Nemcsak a vetélkedő technikai részét bonyolították le gördüléke­nyen, még a résztvevők kétszeri ét­keztetésére is futotta figyelmessé­gükből, no és persze anyagiakból. A jó ügyért szívesen nyúltak pénztár­cájukba a helyi üzemek, intézmé­nyek és magánvállalkozók - köszö­net érte! Még Májer József polgármester úr is ott tüsténkedett a gyerekek között, megnyitót mondott, majd tízórait osztott, egyszóval nemcsak proto­koll vendég volt. A 26 alsó- és 38 felsőtagozatos csa­patból az írásbeli feladat megoldása után a 10-10 legjobb jutott a döntő­be, ahol változatos szóbeli feladatok döntötték el a végső helyezést. A ver­sennyel párhuzamosan, illetve a versenyzést már befejezők részére színes alternatív programok álltak rendelkezésre, így nem volt idő unatkozni, rendetlenkedni. Válasz­tani lehetett zsákbamacska, mű­veltségi vetélkedő, papírhajtogatás közül, akinek ez nem felelt meg, vi­deózhatott vagy táncházban frissít­hette fel magát. Már délutánba hajlott az idő, ami­korra a döntő véget ért. Az általános iskolás nyelvtan és irodalom tana­nyagon túlnyúló ismereteket és rá­termettséget mérő vetélkedő az al­sótagozatosok között a szerencsi Rá­kóczi Általános Iskola győzelmét hoz ta. A fel sősök közül - akárcsak az előző versenyen - a szerencsi Bolyai János Általános Iskola tehetséggon­dozó osztályainak lányai bizonyul­tak a legjobbnak. Méltán lehet büszke Bodrogkeresz­túr erre a rendezvényére. Magasra tették a mércét azoknak, akik nem­csak beszélnek a kultúra hiányáról az ország „Balkánján”, hanem tenni is akarnak érte. Fiataljaink beszéd­kultúráját hallva elgondolkoztató, hogy elég-e a keresztúriak kezdemé­nyezése. Kocsisáé Szabó Beáta tanár „Sáros és balesetveszélyes az utcánk” Az Észak-Magyarország hasábjain keresztül szeretném az illetékesek figyelmét felhívni a martinte­lepi Martin Károly utca hiányosságaira, egyben kérve megszüntetésüket - írja Fekete József miskol­ci olvasónk. - Az út kátyús, töredezett, a templom előtti rész esős napokban járhatatlan, sőt hetekig, mert a víz, a sár hosszú ideig megmarad. Az autók a járdára fröcskölik a latyakot, íqy a gyalogo­soknak is kijut a sárból. Száraz időben meg a portól kell szenvednünk. A virágüzlet előtti téren pe­dig egy vízalcna szakadt be jó ideje, s tátong a mélységtől. Balesetveszélyességéhez nem férhet két­ség! (Kb. 20 napja jelentettük önkormányzati képviselőnknek, azóta sem történt semmi.) A szóban forgó téren rendszeresen teherautók parkolnak, s hajnalonként gazdáik 15-20 percig is túráztatják a motort, felébresztve a környék lakóit, szennyezve a levegőt. Mindezt büntetlenül, míg a virágüzlet elé kirakott virágokért, bírság jár - jegyzi meg levélírónk. Fotók: Fojtán László Tanúkat keresek Apám, néhai Kristin Menyhért in­ternálásával kapcsolatosan keresek hiteles tanúkat, olyanokat, akik ve­le voltak valamelyik internáló tábor­ban. Apám Olcsvaapátiban született (Szabolcs-Szatmár megye) 1898- ban. 1952 augusztusában hurcolták el szülőfalujából. Akkori személyleí­rása alapján 54 éves, jól megter­mett, kb. 90 kg súlyú, barna hajú fér­fi volt. Előbb Budapesten, a Gyors­kocsi úti gyújtőfogházban rabosko­dott, majd két hónappal később a ta­tabányai városrész építéséhez vit­ték, azt követően, 1953 tavaszán az állampusztai rabgazdaságban dol­goztatták, ahonnan 1954 áprilisá­ban engedték el minden okmány nélkül. Hazaérkezése után azonnal írtam az Elnöki Tanács illetékes osz­tályának. Levelemben tudattanii hogy semmiféle dokumentumot nem adtak apámnak, s kértem azok pótlását, amire pár soros válasz ér­kezett, miszerint megküldik azokat. Nos, azóta is küldik. A rendszervál­tás után megpróbáltam rehabilitál- tatni apámat. Leveleztem az Orszá­gos Kárpótlási Hivataltól kezdve a Politikai Foglyok Országos Szövet­ségén át a Honvédelmi Minisztériu­mig, mely utóbbi azzal utasított el, forduljak a Belügyminisztériumhoz, ahonnan viszont azt a választ kap­tam: nem találtak iratot, mivel apámnak nem volt bírósági tárgya­lása, s hogy ennek hiányában nem lehet egyértelműen bizonyítani a ve­le történteket. Javasolták, próbáljak tanúkat felkutatni kárpótlási igé­nyem elfogadása érdekében. Ezért kérem a T. Olvasókat, aki tud, segítsen, amit előre is köszönök. Kristin Béla _________3574 Bocs, Petőfi u.ll. T űzlépcsők A15 évnél régebben épült négyeme­letes bérházakban lépcsőházanként egy függőleges vaslétrán lehet kijut­ni a legfelső szintről a tetőre. Tűz, il­letve életveszély esetén azidőskorú- ak, no meg a kisgyermekek képtele­nek lennének ezen felmászni. Két tagból készült csuklós létra, ferdén lehajtva, megkönnyíteni ezt az élet­mentő „tomamutatványt”. Poroltó készülékek is elkelnének minden lépcsóházban, mert sajnos ezeknek is hiányát érezzük. Ha baj van, ak­kor már késő beszerzésük. Aligha kell bizonygatni, hogy egy lakástúz- nél milyen nagy szolgálatot tenné­nek, nem beszélve arról, hogy a tűz továbbterjedését is megakadályoz­hatnánk. Ezeket a problémákat épí­téskor kellett volna megoldani, s nem utólagosan a lakókra, a szövet­kezetekre hárítani a beszerzésükkel kapcsolatos kiadásokat - írja egyik miskolci olvasónk. Üvegbetét Az „átkosnak” mondott időben, ami­kor még termeltek a gyárak és élt a mezőgazdaság, volt üvegbetét; az élelmiszeriparnak szüksége volt a visszavitt üvegekre, de elkeltek azok maguktól is a befőzések idején. Napjainkban, amikor nő az adós­ságállomány és a közteher percről percre, s halott óriásként nyújtóz­nak a gyártelepek az utak mentén, viszont már nincs vagy csak alig van értékük - lassan megszűnik az üvegbetét. Azazhogy benne van a termék árában - a szabadáras ter­mékben a szabadáras üveg ára, mely vissza nem váltható. Jól ki van ez találva! Somossy Katalin Ellenszolgáltatás Azok a bizonyos jótékony telefonok! Mert mi másként becézhetnénk azo­kat a nyilvános készülékeket, ame­lyek beszélgetés után visszaadják az érmét? No persze, kellemetlenebb, ha megvágnak bennünket, s nyelik, nyelik forintjainkat, a beszélgetésre lehetőséget sem adva. Természete­sen mindkét esetben téved az auto­mata. Téved, mert azt hiszi, mi va­gyunk érte, azaz szolgáltatás helyett ellenszolgáltat. Ilyennel találkozhatunk a miskolci MÁV-telepen, az Ady-hídnál és a Ti­száin, a 2-es postahivatalnál. Van, aki kihasználja eme nagylelkűséget. Am úgy érzem, azt sem lehet elkí­vánni, hogy hetekig jótékonykodja­nak velünk. Mert egyáltalán nem biztos, hogy azokat kárpótolják, aki­ket előzőleg már megrövidítettek. Nyíri Kálmán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom