Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-08 / 261. szám

1993, November 8., Hétfő Megyei Körkép ÉSZAK^Magyarország 5 A jóság kevés a gondozáshoz Volt helye az adományoknak, a pályázati díjnak Erzsiké néni portáján már lenyírták a füvet Fotó: Farkas Maya A Gyermekváros német patrónusai Miskolc (ÉM) - A miskolci Gyer­mekvárost támogató „Ember a Gyermekért” Alapítvány kuratóriu­ma nemrégiben a németországi Kas- selben tett látogatást az ottani „Miskolci Gyermekvárost Patronáló Kör” meghívására. A kuratórium tagjai többek között egyeztették azokat a lehetőségeket, amelyekkel hatékony segítséget tudnak adni a miskolci Gyermekvá­ros korszerűsítéséhez, így például a Kauf-Hof Aruház igaz­gatója ígéretet tett gyermekruhák adományozására, a Siemens cég fo­gászati kellékeket forgalmazó rész­lege fogászati rendelő kialakításá­hoz kíván eszközbeli segítséget nyújtani, míg a Volkswagen cég kas- seli képviseletének üzemi tanácsa anyagi támogatást ígért, melyet a patronáló körön keresztül juttat el Miskolcra. A kuratórium tagjai közel 300 ezer forint értékű ruhaneművel, játékba­bával tértek haza, illetve egy ígéret­tel, miszerint novemberben újabb küldöttség érkezhet az akkorra összegyűjtött, karácsonyi ajándék­nak szánt adományokért. Czine Mihály a KÉSZ-nél ' Miskolc (ÉM) - A Keresztény Értel­miségiek Szövetsége Miskolci Tago­zata következő rendezvényét no­vember 9-én tartja Miskolcon a Kos­suth utca 17. sz. alatti református püspöki székházban. Ezúttal Czine Mihály professzorral, a Református Egyház Dunamelléki Egyházkerü­letének főgondnokával a határokon túli magyarság helyzetéről beszél­getnek. Kik nyertek pályázatunkon? Miskolc (ÉM) - Nem véletlenül használtuk az egyes számot, hiszen, amint azt már szombati lapszá­munkban jeleztük, ezúttal csak az idegenforgalmi rejtvényünknél hir­dettünk eredményt. A fotós rejtvény megfejtése egyetlen szó volt: Szelce- puszta. A Társtourist Utazási Irodánál meg­tartott sorsoláson a helyes megfej­tést beküldők közül az alábbiak nyertek az irodánál leutazható 2500,1500 és 1000 Ft-os utalványt a fenti sorrendben: Zsebe Zsóka (Encs), Rekó Zoltán (Miskolc) és Csengeri Pálné (Mályi). Elment Gyula bácsi Miskolc (ÉM) - Nagy részvét mel­lett kísérték utolsó útjára Sasvári Gyulát, a Borsodi Nyomda volt dol­gozóját. Már az apja is nyomdász volt (a Hu­nyadi utcában volt nyomdaüzeme), s ő sem tudta máshol elképzelni a munkában eltöltött időt, mint a nyomdában. A hét gyerekes családból származó, két világháborút látott Gyula bácsi 1931-től volt nyolcvanévesen bekö­vetkezett haláláig a Nyomdászok Szakszervezetének a tagja. Három gyereke, azok családtagjai, köztük az unokák, Péter, Attila, Il­dikó és Dávid, rokonsága, volt mun­katársai búcsúztak tőle fájó szívvel sírjánál. Szerencs (ÉM - GyK) - Bokáig ért már a fű, a gaz a Szalontay-portán. Nem volt, aki olcsón lekaszálja, a ház asszonya meg mostanában hiá­ba venné a kezébe a sarlót, a szíve nem búja a megerőltető munkát. Er­zsiké néni már hetvenegy nyarat megélt, tíz éve maradt özvegyen, négy esztendeje elveszítette azt a le­ányát is, aki vele élt, s aki nemegy­szer szorult az édesanya ápolására. És most megjelent a Gondozási Köz­pont Nysa gépkocsija, és egy fiata­lember az új masinával szaporán nyesi a füvet. Nem túl hangos a gép, így azután megértjük egymás sza­vát Szalontay nénivel. A jó szó mindennél többet ér- Magamat még ellátom szép komó­tosan, hiszen hosszú a nap, kitelik az időmből. Nem panaszkodhatom, hiszen a gyerekeim törődnek velem. Gyakran eljönnek Miskolcról a fia­lnék, segítenek ezt-azt a ház körül. Amikor kivizsgálásra kellett men­nem, a fiam vitt Pestre. A lányomék Sopronban élnek, velük ritkább a ta­lálkozó. Telefonom nincsen, ám a szomszédasszonyom - aki falumbéli volt - nagyon rendes, ha kell, tele­fonál az orvosért, időnként rám néz. Ám az egyedüllét, a bizonytalan egészség miatti félelem vagy három esztendeje rávitte arra Erzsiké né­nit, hogy igénybe vegye a Gondozási Központ szolgáltatásait. Időnként kéri a szociális étkeztetést (most ép­pen lemondani készül, mert jobban érzi magát), s a bevásárlást, a gyógy­szerek felíratását, meg a nagyobb ta­karítási munkákat végzi el Benké- né, Ildikó, a házi gondozó. Erzsi né­ni nem győzi dicsérni.- Tudom, hogy sok a dolga, mások­hoz is kell mennie, de mindig tud egy kis lelket önteni belém, társalgóink egy kicsit. Higgye el, a jó szó minden­nél többet ér... Ezt a fűnyírást is ő ajánlotta, mint új szolgáltatást. Ki végezné el manapság ezt a munkát 50 forintért? Megvalósult egy régi álom A Szalontay néninél végzett fűnyí­rás volt a premieije a szerencsi Egyesített Szociális és Egészségügyi Intézet Gondozási Központja által mostanában bevezetett, úgyneve­zett mobilszolgálatnak. Talán az országban is egyedülálló ez az újfajta gondozási módszer, ame­lyet Kosarasné Bazsó Mária úgy em­leget, mint egy régóta dédelgetett álom megvalósulását. — Huszonöt házi gondozó látja el a segítségre szoruló idős, szerencsi embereket. Közülük tízen tisztelet- díjasok, a hétvégeken viszik el az ebédet a házakhoz. A többiek szív­vel, lélekkel és türelemmel - ahol kell, megfelelő tapintattal -látják el azokat a teendőket, amelyeket néha talán egy családtag sem végezne el. Ide egyfajta elhivatottság kell, hi­szen a munkabérük általában nem sokkal haladja meg a 10 ezer forin­tot. Nos; a gondozók munkáját segítik, teszik majd könnyebbé a rendelke­zésre álló háztartási gépek, munka­eszközök. Az ötletet már korábban hordozta magában Kosarasné, Marika. Csak hát önmagában a jószándék kevés volt, pénz is kellett hozzá. Vala­mennyi volt már belőle, hiszen akad­tak a városban istápolói, felkarolói a kezdeményezésnek.- Ám az adományokból összeku- porgatott pénz kevés volt, ezért az­tán éveken át pályázgattunk - saj­nos, egészen a legutóbbi ideig hiába. Kinyílt a minisztérium bukszája A 300 ezer forintos költséggel létre­hozott mobilszolgálat megszületésé­hez az kellett, hogy idén nyáron vé­gül is megérkezett a régóta várt ér­tesítés a Népjóléti Minisztériumból: a pályázat elbírálásakor kedvező döntés született, s 150 ezer forintot átutalnak a megjelölt célra.- Kinyílt tehát a minisztérium buk­szája is - s ez nagy örömöt váltott ki mindazokban, akik már évekkel ezelőtt önzetlenül adakoztak. Dr. Szántó J. Endre, nyugalmazott főor­vos a Pro Űrbe kitüntetés díját egy összegben e célra adományozta. Több olyan ember, aki valamilyen formában igénybe veszi a gondozást, szintén hozzájárult kisebb-nagyobb összegekkel az ötlet megvalósításá­hoz. Kaptunk támogatást a cukor­gyártól is. A Gondozási Központban a napok­ban írják meg a köszönő sorokat mindazoknak a szerencsi állampol­gároknak, akik nélkül nem valósul­hatott volna meg a régi terv.- Jelenleg kétszáznál is több idős embert keresnek fel nap mint gon­dozóink. Az idős, beteges, magányos emberek száma - felméréseink ada­tai erre utalnak — növekedik. Az új automata mosó- és szárító­rendszer, a porszívó, a szőnyegtisz­tító, a fűnyíró, a házi szereléshez fontos szerszámok, eszközök segítik mostantól gondozóink munkáját. A szolgáltatás, a gondozás óradíja - ez teijed a városban szájról szájra, s mi is népszerűsítjük - 50 forint. Gon­dolom, ehhez aligha kell kommen­tár. A szórólapon, amellyel a szociális gondozást népszerűsítik, ott áll egy idézet: „Az öregek értelmi és érzelmi világának megértéséhez csak tapin­tatra, emberségre, jóságra van szük­ség, meg annak a felismerésére, hogy én is megöregszem”. Ez így igaz. Ám ahhoz, hogy segítséget is nyújthassunk, a jó szív- sajnos - ke­vés. A rideg valóság: pénz is kell hoz­zá. Amint azt a szerencsi példa is igazolja. Megyénkből A Vöröskereszt véradónaptára Miskolc (ÉM) - Megyénkben no­vember 8-12-ig az alábbi üzemek, intézmények dolgozói, települések lakói biztosítják a betegellátáshoz szükséges vérmennyiséget: Hétfőn: Homrogd - Monaj közsé- gek Kedden: Szalonna község; Ózdi Tűzoltóság; Ózdi Kohászati Üze­mek, Szállítás; Sárospataki Kos­suth Termelőszövetkezet. Szerdán: Területi Szociális Gondo­zó Szolgálat, Miskolc; Miskolci Sü­tőipari Vállalat; Fazekas utcai Ál­talános Iskola, Miskolc. Csütörtökön: Bodrogolaszi község; Tiszai Vegyi Kombinát Rt., Tisza- újváros. Pénteken: Tiszai Vegyi Kombinát Rt., Tiszaújváros. Választási hirdetmény Miskolc (ÉM) - Tájékoztatjuk a miskolci 24. számú választókerü­let választópolgárait, hogy az 1993. november 13-i időközi vá­lasztásra a törvényes feltételek­nek megfelelő alábbi jelölteket a Választási Bizottság nyilvántar­tásba vette: Hardonyi András dr. Magyar Szocialista Párt (MSZP) Kiss János dr. Fidesz Nagysándor Munkáspárt Simon János független jelölt Srobár Sándor Szabad De­mokraták Szövetsége (SZDSZ) Szepesy Lajos dr. Keresztényde­mokrata Néppárt (KDNP) A felsoroltak ebben a sorrendben kerülnek fel a szavazólapra. Választási Bizottság Drága fényképek a gyorshajtókról Miskolc (ÉM) - A mai nap déle­lőttjén az M3-as úton, Mezőkövesd térségében ajánlott sűiún pillant- gatni a sebességmérő órára, 14-től 22 óráig pedig - persze a követhe­tetlen travimón fölül — Miskolc belterületén vesz föl állandó figye­lőállást á traffipax. A „műsorváltoztatás” jogát a rend­őrség természetesen fenntartja. Magyar „utasok” találkoznak Miskolc (ÉM) - A miskolci Ma­gyar Út Körök november 8-án, hét­főn 17 órától rendezi soron követ­kező összejövetelét, melyre szere­tettel váija a tagságot és az érdek­lődőket. A találkozó helyszíne a Széchenyi u. 107. szám alatti Vá­rosi Rendezvények Háza lesz. Izrael bemutatkozik Miskolcon Miskolc (ÉM) - Ennek e hétnek a legjelentősebb megyei idegenfor­galmi eseménye lesz a miskolci Szerviz Iroda Utazásszervező Kft. „Izrael bemutatkozik” címmel no­vember 10-én megrendezendő an- kétja. Az eseményen részt vesznek az Iz­raeli Turisztikai Minisztérium, az Isrotel Szállodalánc és az El A1 lé­gitársaság képviselői is. Az ismert izraeli úticélok mellett bemutatják a Vörös-tenger part­ján lévő világhírű üdülőhely, Eilat jövő esztendei lehetőségeit. A rendezvényt a Tokaj Üzletház Üzleti Clubjában tartják.------INNEN SZÓLVA------­S egélyek Nagy József Az ajtóval együtt érkezik a feldúlt pana­szos az önkormányzati hivatalba, nehezen fékezi magát, de a nyelvét nem is akarja. Felindult, kivörösödött arcú asszony, akit csak az útjába eső, keresztben álló asztal ál­lít meg. Rendeletet követel, írásban akarja látni, mi illeti meg közeli hozzátartozója el­vesztése, eltemettetése után, Itt és most, sőt azonnal, Mert egy hónapja a szomszéd falu ban az is­merősei kétszer annyit kaptak temetési se­gély címén. A kiömlő sértegetések, ocsmány szóáradatában meg sem villan az elvesztett iránti sajnálkozás, vagy a gyászoló szív hangja. Csitítaná az ügyintéző, nem lehet, „Min­denütt a csalás, a szegényember kijátszása, hogy már a saját elöljáróiban sem bízhat meg az ember”. Papírok kerülnek elő, de most ezek is olya­nok, mint a vörös posztó a feltüzelt, nekibő- szült jószág szemében. Ott, abban a faluban minden ilyen kérésre - kevésbé óvatos mérlegelés alapján - való­ban többet adnak. így döntött az önkor­mányzat-hangzik a nehezen megfellebbez­hető. Mért döntött így? Mert jelenleg nem futja ennél többre. Mert ebben a faluban több a magas kort megér­tek száma, mert többször temetnek, mint keresztelnek. Nincs béke a hivatal ajtaját durván bevá­gó asszony lelkében, aki köszönés nélkül tá­vozik. Viszi magával a mérgét, fújja a ha­ragját s mindenkire ragaszt belőle, akivel hazáig összefut. Ugyancsak arra megy haza valamivel ké­sőbb az ügyintéző is méregető tekintetektől kísérve. ÉM-portré Miskolc (ÉM - t.n.j.) - Patikatisztaságú mo­dor. Kellemes úriember... Lehetne hasonlókat írni, ám Csergő Péter nem „vevő” az efféle írás­fogásokra. Témánk amúgy is az elkötelezettség és az üzlet. A diplomás gyógyszerész 1976-ban Marosvásárhelyről érkezett megyénkbe. Sajó- szentpéteri évek után Miskolcon, a Sas gyógy­szertárban dolgozott. Amikor kézzelfogható kö­zelségbe került a patikák privatizációja, úgy gondolta, ó is élni fog a lehetőséggel. Azt hitte, hogy gyorsan lezajlik az egész, ám az idő csak a vitákat melengeti ma is. így hát egy kollégá­jával, Tóth Lászlóné gyógyszerésszel úgy dön­töttek: „megtakarított, összerakott pénzünkből és hitelekből, minden privatizáció nélkül nyi­tunk egy teljesen új patikát.” Miskolcon, a Kilián-déli lakótelepen találtak egy alkalmas épületet és megköttetett az üzlet. Csergő Péter szerint az üzleti szempontok mel­lett igen fontos, hogy az új patika az orvosi ren­delők szomszédságában van, a betegek rende­lés után azonnal beválthatják a vényeket. Szemben a régi gyakorlattal, amikor az északi oldalról kellett átbotorkálni, villamossíneket megjárni. (Öregek élnek itt, fiatalok kisbabák­kal)... És ami még lényeges: „Nem vagyok, nem vagyunk kiszolgáltatva egy lerakatnak, egy gyógyszertári központnak, hanem a jelenleg lé­tező mintegy negyven /!/ hazai gyógyszer-nagy­kereskedőtől bármikor vásárolhatunk. Ez pe­dig annyit jelent, hogy gyógyszerből hiánycikk itt legfeljebb huszonnégy órán át lehet. A miskolci Kilián-déli lakótelepen élőknek te­hát ez év májusától patikaügyben már nem kell idegeskedniük. Mi mást mondhatnánk búcsú­zóul? - Egészségü/n/kre!, ezt a vállalkozást...

Next

/
Oldalképek
Tartalom