Észak-Magyarország, 1993. október (49. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-21 / 246. szám

Virág ABC Búzavirág (Centaurea cyanus): A termesztésben különböző színű, telt virágú fajtái terjedtek el. 80-90 cm magas, június közepétől július közepéig virágzanak. Kedveltebb vágott virág az illatos vagy pézsma búzavirág (amberboa moschata) 60-70 cm magas, s finoman osztott virágai pasztell színekben nyílnak. Ősszel vagy tavasszal vethetjük, Márciusban, április elején állandó helyre, 25 cm sortávolságra. Ritkí­tás után öntözzük meg, egyébként szárazságtűrő. Vetés után 10-12 héttel virágzik. 10-12 szálas cso­mókba szedjük, vízbe állítjuk, felszí­vatás után szállítjuk piacra. Hidegágyban, fóliasátorban érde­mes hajtatni, napfény melegével. Anyák napjára virágoztatható. Nefelejcs (Myosotis sylvatica): Európa, Ázsia mérsékelt zónájában honos, szára villásan elágazó, szoros levelei lándzsásak, halványzöldek, molyhosak. Rövid, elágazó száron hozza 3-5 mm átmérőjű fehér, ró­zsaszín, kék színű virágait. Nálunk kizárólag a kék fajtákat kedvelik: Victoria - 15 cm magas, égszínkék; Indigo - 30 cm magas, sötétebb kék. Áprilisban, esetleg május elején 3-4 hétig virágzik. Ősszel vagy tavasz­ul ültessük állandó helyre. A fa­gyokra nem érzékeny, de a száraz tél, gyakran ingadozó hőmérséklet hatására elpusztul. Napos, félámyé- kos helyre, jó kerti talajba ültethető 15 x is cm.re. Gyakran virághagy­mákkal együtt ültetik, így kicsit költséges, de nagyon szép virágfelü- mtet kapunk. A zöldségtermesztés időszerű munkái Tal^jelőkészítés, trágyázás A sóska talajelőkészítéséhez lega­lább 30-40 cm mélyen lazítsuk fel á talajt, s mert apró magvú, a vetése előtt finoman el is kell munkálnunk. A sóska 3-4 évig maradhat ugyana­zon a helyen. A telepítés előtt lega­lább 5-9 kg/m2 érett szerves trágyát szóljunk a területre. A rebarbara talaját 50-60 cm mé­lyen forgassuk meg, szervestrágya- ezükséglete 7-9 kg/m2. A spárga talajának előkészítése tu­lajdonképpen már a telepítés előtt másfél-két évvel kezdődik. Nagy gondot kell fordítani az évelő gyo­mok irtására. Törekedni szükséges a talaj tápanyagtartalmának javítá­sára is. A telepítést megelőző ősszel a talajt 60 cm mélyen forgassuk ®}eg, s a trágyát 20-40 cm mélyre célszerű lejuttatni. A telepítés előtti évben istállótrá- 6y ából 5 kg-ot szántsunk be négyzet- méterenként. Tekintélyes mennyi- ségű foszfor- és kálitrágya adagolá- ®a is indokolt. A talaj tápanyagtar­talmától függően 12-17 g foszforha- tóanyag és 35-40 g kálihatóanyag kijuttatása célszerű négyzetméte­renként. Ez a mennyiség körülbelül dkg/m2 szuperfoszfát- és 9-10 nkg/m2 káliműtrágyában található A6?: A vöröshagyma alá nem célszerű a közvetlen istállótrágyázás, mert ha­tására a minőség és az eltarthatóság tomlik. A hagyma tápanyagigénye közepes. A legtöbb tápanyagot má- J ,ai} és júniusban, a hagymakép­zodés idején igényli. A 7-9 g/m2 nit- r°gén-hatóanyag a termés mennyi­ségét és minőségét egyaránt javítja, természetesen ha a kálium is meg­kir aranyban rendelkezésre áll. A káliumtrágya nagyon fontos a hagy­ma beérése és eltarthatósága szem­pontjából. A hagyma tárolhatóságát a kevés és sok nitrogén egyaránt kedvezőtlenül befolyásolja. Javasolt műtrágyák négyzetméterenként: nitrogén-, 7-8 g foszfor-, 10-13 £ kálium-hatóanyag. • A nitrogén- mutrágya felét a vetés előtt alaptrá- Byának, a másik részét a tenyészidő- ezakban fejtrágyaként célszerű fel­A sárgarépa az egyenletes, sima, megfelelően tömörített magágyat ^enyli. A hosszú tenyészidejű fajták termesztésekor különös gondot for- mtsunk a mélylazításra. A sekélyen Rántott talajban sok lesz a „lábas”, mgazó gyökerű répa. Ettem szőlőt, most érik... Hajdú Imre A csodaszőlőt hasztalan keresve... címmel - a Kertbarát szeptember 23-i jelentkezésekor - összeállítást készítettem az e tájon legsikereseb­ben termeszthető fehér- és vörösbort adó szőlőfajtákból. Több kertbarát­tól kaptunk kedvező visszajelzést, s egyúttal kérték, folytassuk a sort a kevésbé ismert borszőlőfajták, vala­mint a csemegeszőlő-fajták ismerte­tésével. Nos, ezúttal ezeknek a kéréseknek teszünk eleget. A sort a hazánkban termesztett csemegefajtákkal foly­tatjuk. Chasselas (Saszla): Mindmáig a legmegbízhatóbb és az egyik legki­válóbb zamatú csemegeszőlőnk. Az egész világon közismert. Francia el­nevezése ellenére a „szülőhazája” Kis-Ázsia. Európába ismeretlen úton került, mivel Franciaország­ban teijedt el leginkább, sokáig a faj­ta őshazájának tekintették. Nevét a Macontól 12 kilométerre fekvő Chasselas településről kapta. A Saszla kedvező években már au­gusztus 20-a körül fogyasztható, de legtöbb évben szeptember elejétől szedhető. A csemegefajták között a legtöbb fürtöt neveli, termelésbiztonsága a nálunk termesztett fajta közül a leg­jobb. A vesszők fagytűró képessége jó. Nem tartozik a rothadásra érzé­keny fajták közé. A peronoszpórára és az atkákra viszont érzékeny. Bo­gyói középnagyok, fehér, rózsaszín, húspiros színűek. Héja erős, de nem rágós. Ropogós, finom ízű, kellemes savtartalmú. Bor is készíthető be­lőle. Cegléd szépe ’saba gyöngye: Többek szerint íathiász János állította elő a Bron- erstranbe és az Ottonel muskotály eresztezésével, de a magvakat itark Adolf békéscsabai szőlésznek jándékozta, így a fajta Stark nevé- ez fűződik. A híres magyar fajtát a ilág minden szőlőtermesztő orszá- ában ismerik. Hímevét minden faj­át megelőző érési idejével szerezte, lazánkban már július első felében sendül, és jó évjáratokban július 0-a után fogyasztható. l kisebb termőképességű fajták kö- é sorolható. Bogyói középnagyok, alványsárgák, vékonyhéjúak, lé- úsak és ropogósak. Finom musko- ílyos ízű, kellemes savtartalmú. A ogyói az esőtől könnyen megreped­ek, rothadnak. Fürtjeit a madarak- il és a darazsaktól nehéz megvé- eni. 'avorit: Magyar fajta. Szegedi Sán- or és társai állították elő a Chasse- is Queen Viktoria White és a Sző- ískertek királynője muskotály faj­ik keresztezéséből. Fürtje közép­agy, vállas, közepesen tömött. Bo- yói középnagyok, sárgásfehérek, ékony, olvadékony héjúak. Nagyon ellemes muskotályos ízűek. A aszla előtt érik. Kifejezetten bőter- íő. Madarak, darazsak sajnos na- yon kedvelik. Vesszői fagyérzéke- yek, s atkafertőzésre is fogékony íjta. rsai Olivér: Kocsis Pali bácsi állí- itta elő a Pozsonyi és a Csaba gyön- ye keresztezéséből. A Csaba gyön- ye után 8-10 nappal érik, fürtjei osszú időn át szedhetők a tőkéről, lem bőtermő. Viszont kevésbé rot- ad, s bogyói nem repedeznek. Kel­Favorit lemes muskotályos ízű, finom sa­vakkal. Bor is készíthető belőle, bár gyorsan oxidálódik, vénül, ezért gon­dos kénezést kíván. Az Irsai Olivér K.ll-es kiónját - ezt ajánljuk vásá­rolni - Füri József és csapata szelek­tálta. Pannónia kincse: Póczik Ferenc fajtája 1942-ből. Bogyói nagyok, ová­lisak, zöldesfehérek, vastag, de nem rágós héjjal. Nagyon húsos, ugyan­akkor lészegény. Ropogós, kellemes ízű. Vesszői nagyon fagyérzékenyek, vi­szont termése sokáig a tőkén tartha­tó, nem pereg. Kellemes ízét túlérve is megtartja. Attila: Kozma Pál fajtája. Szeptem­ber végétől szedhető. Az egyik leg­jobb ízű csemegeszőlő fajta. Legin­kább a Hamburgi muskotályéhoz hasonlít az íze. Persze ennek is van­nak gyenge pontjai. Rothadásra kis­sé érzékeny, fagytűrő képessége gyenge. Bogyói is könnyen leválnak a kocsánykoronáról, ezért a fürtöket óvatosan kell szedni. Boglárka: Viszonylag új fajta, 1963-tól ismert Szegedi Sándorék keresztezték a Génuai zamatost és a Pannónia kincsét. Ebből született meg a Boglárka. Bogyói nagyok, megnyúltak, ham­vasak, zöldesfehérek, vastaghéjúak. Esetenként madárkás a fürtje. Au­gusztus végétől fogyasztható. Óriási fürtje tetszetős, de csak hajói termé­kenyült. Cardinál: Egy másik nagyfürtű, nagy bogyójú fájta. A Saszla előtt érik. Kékespiros, nagy bogyói miatt „piacos”, jól eladható fajtának tart­ják. Sajnos bogyói párás környezet­ben már a zsendüléskor megreped­nek és rothadnak. Kényes fajta. Sok zöldmunkát, s fürtjeinek teljes nap­fényen tartását igényeli. Cegléd szépe: Mathiász János ke­resztezése. Jelenleg a K.73 jelzésű kiónja tartozik a minősített fajták közé. Bogyói a Saszláétól nagyob­bak, megnyúlt gömbölydedek. Ró­zsaszínűek, az árnyékos oldalon oly­kor zöldesen maradók, vastag, de nem rágós héjúak. Kellemes ízűek. Jól beérve igen tetszetős fajta. Ter­mőképessége kicsi. Hamburgi muskotály: Az egész világon ismerik. Sajnos későn érő fajta. Szeptember végétől, október elejétől fogyasztható. Bogyói nagyok, de egyenlőtlenek. Sötétkékek, erősen hamvasak, lédú­sak, ropogósak, nagyon finom mus­kotályos ízűek. A legfinomabb ízű szőlők egyike. Itália: Egykori szőlész tanárkollé­gám Kuti Béla bácsi Erdőbényéről gyakran mondogatta: ez a világ leg­jobb csemegeszőlő-fajtája, csakhát nálunk a beérése teljesen bizonyta­lan. Védett, napfényes helyen egy­két tőkével meg lehet próbálkozni, íze páratlanul finom, muskotályos, kellemes savtartalommal. Kozma Pálné muskotály: Az előb­bi Itália és az Irsai Olivér kereszte­zéséből született. Bogyói megnyúl­Fotók: Laczó József tak, szabálytalanul oválisak, végük felé keskenyedők. Borostyánsárga színűek, jól beérve olvadékony hú- súak, a Csaba gyöngyére emlékezte­tő kellemes ízűek. Ä nagyon korai érésű fajták sorában a legtetszető­sebb bogyójú. Pölöskei muskotály: Magyar faj­hibrid. Erős növekedésű fajta. Ter­mőképessége közepes. Beérési ideje szeptember közepe. Bogyói meg­nyúltak, hamvasak, vastag és kissé rágós héjúak. Enyhén muskotályos ízűek. Gombás betegségekre nem érzékeny, gyakor­latilag permetezés nélkül is ter­meszthető. Fagytűrése viszont le­hetne jobb. Szőlőskertek királynője musko­tály: Mathiász világszerte ismert fajtája. 1916-ban az Erzsébet király­né emlékét és a Csaba gyöngye ke­resztezéséből született. Bogyói na­gyok, oválisak, sárgásfehérek, na­pos oldalukon rozsdásodók. Beérve kellemes muskotályos ízű. Több hi­bája miatt ma már nem kedvelik annyira, mint régen. Vesszői fagyérzékenyek. Bogyói könnyen repednek, rothadnak. A pe­ronoszpórára érzékeny. Szedési ide­je rövid. Pannónia kincse Nero: Magyar fajhibrid. Bogyói sza­bálytalan tojás alakúak, egyenlőtle­nek, sötétkék színűek, jellegzetesen hamvasak, vékony héjúak. Egyenle­tesen és bőven terem. Augusztus végén már beszíneződik. Tél- és fagytűrése jó, peronoszpóra és lisztharmat-ellenállósága szin­tén. Suzy: Szintén magyar fajhibrid. Fürtje igen nagy, vállas, ágas, kö­zéptömött. Bogyói nagyok, oválisak, vagy kissé tojás alakúak. Színe sár­gászöld, hamvas, íze édes. Fagytúré- se gyenge, viszont peronoszpórára és lisztharmatra toleráns fajtának tartják. Bora egyszerű asztalibor. Narancsízű: Viszonylag új fajta, a Favorit „testvére”. Bogyói középna­gyok, lapított gömbölyűek. Kellemes muskotályos ízűek, vi­szont kellemetlen, hogy kissé pereg­nek. Népszerűségét vonzó nevének köszönheti, pedig nem jobb a testvé­rénél. Híres borvidékeink Sorozatunkat dr. Török Sándor nagysikerű könyve (Borászok új zsebkönyve) alapján to­vább folytatjuk, ezúttal olasz és francia borvi­dékeket bemutatva. Caldaro: Dél-Tirol nevezetes vörösbortermő vidéke Észak-Olaszországban a festői szépségű Caldaro-tó (németül Kälterer See) és Caldaro városka (németül Kaltem) környékén. Fő fajtá­ja a Schiava (németül Vematsch), amely azo­nos a Kék trollingivel. Nevezetes látnivaló a dél-tiroli bomiúzeum a Ringberg-kastélyban. Chablis: Az egyik legkisebb, de talán a világ leghíresebb fehérborvidéke Franciaországban, Burgundia északi részén. A szőlőterületeket minőségi osztályokba sorolják: Chablis grand era - ezek a legjobb dűlők -, aztán Chablis pre­mier era, majd Chablis és végül a Petit Chab­lis. Kizárólag Chardonnay szőlőfajtát termesz­tenek. Champagne: Borvidék Franciaországban, északkeleten, szinte a szőlőtermesztés északi határán. Az utóbbi évszázadokban főleg pezs­gőgyártásáról nevezetes, bár a champagne-i bo­rok már a középkorban is Európa-szerte híre­sek voltak. Három termőtájat különböztetnek meg: Montagne de Reims (a Reimsi-hegység), Vallée de la Mame (a Mame folyó völgye) és dé­len a Cote des Blancs (Fehér-dombok). Fő faj­ták a Pinot noir, a Pinot meunier és a Chardon­nay. A kék héjú fajtákból is fehérbort (Blanc de noirs = fehér a feketéből) készítenek. A Cote de Blancson csak Chardonnayt termelnek, az eb­ből készült bor Blanc des blancsnak (fehér a fe­hérből) nevezik. A borvidék központja Reims, az egykori koroná­zóváros és Épemay. Híres termőhelyek még Ambonnay, Avize, Ay, Bouzy, Sillery, Mailly, Cramant, stb. A Champagne, Champagner, champagne-i stb. nevek csakis a valóban Champagne-ban és a hagyományos champagne-i módon (méthode Champenoise) készült pezsgő címkéjén tüntet­hetők fel. Néhány ismert champagne-i pezsgő­márka: Moet et Chandon, Cliquot, Pommery, Mumm, Heidsieck Monopol, Charles Heidsieck et Co., Veuve Cliquot-Ponsardin, Roederer, Ta- ittinger. Chateau...: Kastély, a hozzátartozó szőlő- és borgazdasággal Franciaországban, különösen a Bordeaux-i borvidéken. Boraik kiváló minő­sége alapján joguk van - és érdekük is - borai­kat saját nevükön árusítani. A leghíresebb ilyen szőlő- és borgazdaságok például a Chate­au d'Yquem a Sautemes-i borvidéken (fehér aszúboráról), a Chateau Lafite-Rotschild Me- docban (talán a világ legdrágább száraz vörös­boráról), a Chateau Latour, a Chateau Marge- ux stb. Chateauneuf-du-Pajje: Borvidék Franciaor­szágban a Rhone völgyében, az avignoni pápák nyáii kastélyának környékén. Kizárólag vörös­bort termelnek. A karózatlan szőlőtőkék öklöm- nyi nagyságú kavicsok tengeréből nőnek ki. A borok alkoholtartalma legalább 12,5%. A kis te­rületű borvidéken tizenhárom (!) szőlőfajtát ter­mesztenek. Ezek: Grenache, Clairette, Syrah, Mourvedre, Picpoul, Tenet noir, Counoise, Muscardin, Vaccarese, Picardan, Cinsault, Ro- ussanne és Bourboulenc. Chianti: Borvidék Olaszországban, Toscaná­ban, Firenze és Siena között. Az olasz borok kö­zül külföldön a fehér és a vörös chianti a legis­mertebb, amelyből évente egy-másfél miihó hl terem. A borvidék szíve, az ún. Chianti classico a legkiválóbb termőhely. A vörösborokat tölgy­fa hordóban és esetleg még palackban is érlelik. Vörösborszólő-fajták a Sangiovese, a Brunello di montalcino. a Pragnolo gentile, fehérborfaj­ták a Trebbiano toscano és a Fehér malvasia. Szaporítás A salátahajtatás jövedelmező lehet a következő módszer szerint. A palántákat október végén, november elején 15 x 20 cm sor- és tőtávolság­ra ültetjük, három sorban, 15 m hosszan, úgy, hogy minden három sor után 50-5Ö cm távol­ság maradjon. Az erősebb lúdegek előtt 50 cm széles és 45 cm magas drótvázas fóliaalaguta- kat helyezhetünk a növényekre. Az ágyak két végén, egész téléit kisebb szellőzőnyílásokat hagyjunk. Az alagutak alatt áttelelt növények a takaratlan áttelelő salátáknál 5-15 nappal korábban szedhetők. A fokhagyma ültetése előtt 25-30, ha köztest is ültetnek 35-40 cm-es sortávolságra megvonalazzuk a területet. 12-15 cm tőtávolságra ültetjük a gei-ezdeket úgy, hogy 2-3 cm-es főid takaija őket és gyöke­rükkel lefelé álljanak. Az őszi fokhagymát ok­tóberben, a tavaszit február végétől, március közepéig ültessük. Négyzetméterenként 50-90 dkg fokhagymagerezdet célszerű felhasználni. Egy kg fokhagymában általában 30-32 fok­hagymafej van, egy fejben 8-10 gerezd. A „fokhagymaközép” nem ültethető, mert rosszul csírázik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom