Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-21 / 220. szám

2 B Itt-Hon 1993. Szeptember 21., Kedd r- NÁLUNK TÖRTÉNT Ki a kicsit nem becsüli... „Vasárnap reggel sétálni vittem három és fél hónapos kislányomat. Tolva a gyerekkocsit, arra lettem figyelmes, hogy a járda mintegy 20 méteres terü­lete terítve van tízfilléresekkel, amit ta­lán valaki a hajnali órákban szórha­tott szét. Az egész úgy festett, mint az őszi vetés. Hirtelen ötletem támadt. Ha ez idáig senki nem vette fel - csende­sen odébbhúzódva - figyeljem, mi tör­ténik e töméntelen aprópénzzel, s ki ho­gyan reagál a látványra. Szempm kan­di kameraként pásztázta a környéket, mígnem feltűnt egy hangoskodó gye­rekcsoport. Az egyik fiú észrevéve a ha­lom tízfillérest, szinte parancsólóan szólt a többieknek: - Ne nyúljatok hoz­zá! Biztosan mérgezett! Már-már azt hittem, hogy a szemét sorsára jut a fillérhalmaz, amikor felbukkant egy középkorú, „igazi” kukásasszony, kezé­ben az elmaradhatatlan turkáló bot­tal. Végre, sóhajtottam fel, de semmi több. A megcsillanó sokaságba unottan beletúrt, anélkül hogy közelebb hajolt volna. A megvető mustra után a vál- Ián csüngő guberálás zsákon egyet iga­zítva elment. Nem vártam tovább. Ve­gyes érzelmek közepette döntöttem: én szedem össze az utolsó darabig, mert ez állampolgári kötelesség is, hiszen magyar állami váltópénzről van szó. S miközben guberáltam, egy fiatal pár állt meg a ház sarkánál, és mosolyog­va konstatálták ügyködésem. Zavartan megkérdeztem tőlük: miért nem ti szed­tétek fel a pénzt?! Mire a fiú azonnal válaszolt: -Ennyiért a kezemet sem ko­szolom össze. E kijelentést hallva a ház erkélyén szemlélődő egyik lakó ismerő­söm azonnal tromfolt, nekem célozva véleményét: - Várhattál volna egy ki­csit a felszedéssel, míg ki nem nő a földből. Erre már nem tudtam mit vá­laszolni. Eszembe jutott kezdő szak­munkás korom, amikor negyvenfilléres órabéremelést kaptam, ami akkor szép summának számított. Azóta elszaladt az idő, s mára ez az összeg szinte ér­téktelenné vált, szinte semmit nem ad­nak érte az ABC-ben. De mivel opti­mista vagyok, a jövőre gondolva tanul­ságként eszembe jutott; ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.” Hevesi István Tiszaújváros Itt-Hon Az Eszak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Felelős szerkesztő: Priska Tibor. Szerkesztő: Fekete Béla. A borsodi szerkesztőség címe: Tiszaújváros, Bartók Béla u. 7. III. em. Telefon: 49/343-616. Honi hírek t Honi hírek # Honi hírek # Honi hírek • Honi hírek • Törvény a szakoktatásról Tiszaújváros (ÉM - L.L.) - Több évtized mulasztását pó­tolta a magyar Országgyűlés, amikor ez év június 12-én meg­alkotta a szakképzésről szóló törvényt. Nem véletlenül ne­vezte ezt a napot történelmi je­lentőségű dátumnak Bagics La­jos főtanácsos, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető­helyettese azon a tanácskozá­son, amelyet a Tiszai Vegyi Kombinát Rt. kezdeményezésé­re szeptember 16-án tartottak a Társaságnál. Az előadó, aki egyben az egyik kidolgozója volt a szakképzési törvénynek, többek között aláhúzta: az el­múlt évtizedek alatt megannyi sérelmet elszenvedett szakok­tatás végre az őt megillető he­lyet foglalja el a hazai oktatá­si rendszerben, követve az or­szágban végbemenő társadal­mi, gazdasági változásokat. A szakképzési törvény főbb mondandóját, végrehajtásának módozatait ismertetve a főta­nácsos kitért rá, hogy a tör­vényhozók ezúttal új célokat fo­galmaztak meg. Nevezetesen, nagy hangsúlyt kaptak a szak­képzési törvényben a régi ér­Ezúttal új célokat fogalmaz­tak meg Fotó: Pap Valéria tékek, mint például a család szerepének elsődlegessége, de fontos a tudásnak, mint embe­ri tényezőnek a figyelembe vé­tele is, ami a korábbi évtizedek­ben rendkívül leértékelődött. A tanácskozáson szó esett azok­ról a nagyarányú változásokról is, amelyek a magyar gazda­ságban napjainkban végbemen­nek. A tulajdon-, illetve a struktúraváltás például igen érzékenyen érinti a szakokta­tást is, hiszen gazdálkodó szer­vezetek szűnnek meg, új társa­ságok, vállalkozások jönnek lét­re, s közben embertömegek ma­radnak munka nélkül. Az áta­lakulás eme negatív velejárója sajnos elérte a pályakezdőket is, számuk jelenleg több tíze­zerre tehető. Mindezekre való tekintettel, mint a gazdasági szféra min­den területén, a szakképzésben is az a kívánatos, hogy a piac szerepe érvényesüljön, vagyis versenyhelyzet alakuljon ki az oktatást végző különböző álla­mi, társasági és magánkézben levő intézmények között. Jó volt haliam a tanácskozáson felszólaló Vanyó Pálnak, a TVK Rt. vezérigazgatójának bejelen­tését, miszerint a Társaság a jövőben is mindent megtesz a fiatalok elhelyezkedése érdeké­ben. Az idén például a nehéz gazda­sági helyzet ellenére mintegy százhúsz-százharminc pálya­kezdő szakmunkás és középis­kolát végzett fiatal jut munka- lehetőséghez. Ugyanakkor a Társaság igényének megfele­lően több, főiskolai, egyetemi végzettségű fiatal szakember felvételére is lehetőség nyílik. „Emberi méltóságot mindenkinek” Kazincbarcika (ÉM - Sz.K.) - A cím a Magyar Vöröskereszt •1993. világnapi jelszava. Jelen­tőségéről Újháziné Tóbi Ilona, a Vöröskereszt kazincbarcikai szervezetének ügyvezető titká­ra adott tájékoztatást. □ A szervezet elsődleges tevé­kenységét a közvélemény véra­dásnak tekinti. • Van ilyen tapasztalat, s eh­hez hozzáteszem, hogy a ne­gyedévenkénti véradó terveket mi készítjük, amit a vértransz- fuziós állomással egyeztetünk. A véradás szervezése feszített munkát kíván, mert csak így lehet a vért biztosítani. Felada­tunk volt és lesz a jövőben, hogy az üzemekkel, intézmé­nyekkel, véradókkal a kialakí­tott jó kapcsolatokat megtart­suk és bővítsük. □ A címadó jelszó mit takar? • Egy jó szót, egy tál ételt, szo­ciális segélyt, gyógyászati se­gédeszközök kölcsönzését. Oly­kor már az is segítséget jelent, ha a minket felkeresőt meg­hallgatjuk és tanácsot adunk neki. Sok esetben nyújtottunk segítséget külföldön elhunytak és eltemetettek felkutatásához, sírjaik látogatásához, vagy a keresőszolgálatnál a II. világ­háborúban eltűntekről felvilá­gosítást kértünk. E szerteága­zó tevékenységet hét szakmai­lag jól felkészült tanácsadó tes­tület segíti, akik egyben a Vö­röskereszt városi vezetőségé­nek tagjai. □ Vannak kiemelt éves felada­taik? • Ebben az évben a kiemelt fel­adat a szociális munka. Segí­tünk a rászorulókon, akiknek száma egyre nő. Igyekszünk jobbítani a krízishelyzetbe ke­rültek sorsán, a menekülteken, annak ellenére, hogy anyagi le­hetőségeink leszűkültek. □ Milyen módszerekkel biztosít­ják mindezt? • Szociális árusításokat, vásá­rokat szervezünk. Újabban egy- egy ruhadarabot már csak 30 forintért árusítunk. Egyedi el­bírálás alapján 100-600 forin­tig terjedő élelmiszeijegyeket, ruhaneműt és általunk vásá­rolt cikkeket is adunk. Évente 1000-1500-an jönnek és kémek segítséget. Az elmúlt tanévben öt középiskolás diák étkezési hozzájárulásának felét mi fizet­tük. Az általános és középiskolások csecsemőgondozási versenye mindig nagy siker volt. Ezt az ifjú vöröskeresztesek továbbra is igénylik. Tény, hogy az el­múlt években a Dózsa György úti Általános Iskola csapata többször is országos első helye­zést ért el. a Mi a helyzet az elsősegély- nyújtó vizsgáztatásban? • A népjóléti miniszter erre vo­natkozó elmúlt évi rendelete a gépjárművezetők elsősegély- nyújtó vizsgáztatási jogát a Vö­röskeresztre bízta. Ez azt jelen­ti, hogy ajelölt elméleti és mű­szaki vizsgát addig nem tehet, amíg a gyakorlati elsősegély- nyújtó vizsgán meg nem felelt. 1993. év első felében 21 tanfo­lyamon 440-en tettek sikeres vizsgát. □ Mit kell tudni az adomány­jegyekről? • Ez év szeptemberében me­gyénkben 50-1 millió forint címletű adományjegyeket bo­csátanak ki. A kisösszegű al­sóhatár az egyéni vásárlást szolgálja. A nagyobb adományokat adók ezt az összeget adóalapjukból leírhatják. Feladataink, hivatá­sunk teljesítése a társadalom érdekében ösztönöz minket. Ezért nemcsak a kazincbarci­kai vállalatokat, intézménye­ket, a vállalkozókat keressük meg, hanem a városkörnyéki községeket is. 1993. Szeptember 21., Kedd Itt-Hon B 7 A túraklub a Fátyol vízesésnél A túrázók egy életreszóió élménnyel gazdagodtak " Fotó: Csontos László Kazincbarcika (ÉM - Cs.L.) -Szeptember 11-én, szombaton még az égiek is pártfogásukba vették a kazincbarcikai kertvá­ros II. általános iskola túra­klubjának tagjait, akik kora hajnalban útra keltek, hogy meghódítsák a Csorba tó fölöt­ti hegyoldalakat. Sütött a nap, s meleg is volt, bár már lent­ről látszott, hogy a Tátrában le­esett az első hó, mert itt-ott még egy-egy fehér folt árulko­dott róla a sziklákon, hasadé- kokban. Egy teljes buszt meg­töltött a mintegy 50 gyerek és az őket kísérő szülő, pedagógus - akiknek látszott, hogy nem először járnak már magas he­gyek között, hiszen a jó kondí­ció mellett ide még csomagolni, öltözni is másképp kell, mint az „átlag” kirándulásra. Á Mlyni- ca völgyében haladt felfelé a társaság, s bő kétórás hegymá­szás után ért fel a Skek Vado- padhoz (Fátyol vízesés), amely mintegy 25-30 m magas és me­redek sziklafalon lehet feljutni a tetejéhez. Am megéri felka­paszkodni, mert a látvány kár­pótol a fáradságért. Ezt követően a túrázók leeresz­kedtek vissza a Csorbatóhoz, de csak azért, hogy ott felüljenek a Soliskora (Szoliszkó) vivő li- begőre. No, lebegésből nem volt hiány, különösen a sziklák fe­lett, ahol már a legkisebb szél­lökés is valóságos orkánként hat... Persze ennek ellenére szinte mindenki felment a csúcs alá, majd egy kis nézelő­dés után már indulhattak is vissza, majd haza Kazincbarci­kára. A szép látnivalón túl még egy nagy előnye volt a túrának: es­te (legyen szó diákról vagy fel­nőttről) nem kellett senkit álomba ringatni... Ment az ma­gától is. Megszállottan küzd a célbajutásért Mária (középen guggol) kedvencei körében Tiszaújváros (ÉM - H.I.) ­Megszokott dolog, hogy sportol­dalunkon sikeres versenyzők­ről, edzőkről - ritkábban - test­nevelőkről esik szó. Most sza­kítani szeretnénk ezzel a ha­gyománnyal annál is inkább, mert egyre több a gond fiatal­jaink továbbtanulásában, testi nevelésében, munkábaállásuk- ban, azaz álmaik megvalósu­lásában. Ez akkor is igaz, ha kereslet mutatkozik jó testne­velő iránt. Ismeretségi köröm­ben akad egy hölgy - kérésére nevezzük Máriának -, akit kész testnevelőnek tekintenek, -ráadásul rajong a gyermeke­kért, ami a Városi Diáksport Egyesület tomafoglalkozásain egyértelmű viszonzásra talál. Minderről személyesen is meg­győződtem. „Mária” nem testnevelő. Hu­szonnégy éves, jelenleg munka- nélküli és az érettségi óta min­den vágya, hogy biológia-test­nevelő szakos tanár legyen. Ám ez idáig a felvételikkel nem volt szerencséje. Amikor a megfe­lelő pontszámot elérte, az egri főiskoláról adminisztrációs ké­sés miatt a nyíregyházi intéz­ménybe már nem tudták jelent­kezését elfogadni. De nem ked­vezett számára a vitt pontszám sem. Teltek az évek, s ezalatt Mária kitanult fodrásznak. Óvónősködik és elvégezte az egyéves tomasport-oktatói tan­folyamot is. Mint mondja, fod­rásznak azért ment, hogy ne le­gyen kieső éve, de e munkakör­ben döbbent rá, hogy ő csak a gyerekek között érzi jól magát. A mozgáson, a sporton belül a gyerekek közelségére van szük­sége. Mindig is sportolt. Előbb kajakozott, és ebből az időből gondosan őrzi az Országos Úttörőolimpia ezüst érmét. Majd átruccant a tornászokhoz és ez nem akármilyen váltás volt. Ekkor tudatosodott benne a testnevelői pálya és fontos­nak tartotta a személyes be­nyomásokat. Szerinte ez a sportág a legsokrétűÉb, leg­munkaigényesebb, főleg az is­kola falai között. Elhatározta, hogy a következő felvételijét nem bízza a vélet­len szerencsére. Nyíregyházá­ra megy, munkát keres, albér­letbe költözik és tanárt fogad, aki felkészíti az újabb erőpró­bára. Megszállottan kitart elhatáro­zása mellett, s szüntelen mond­ja: testnevelő tanár lesz! A si­kertelenségek ellenére minden elismerés megilleti Máriát, és a ma vele hasonló szemléletű és korú fiatalokat, akik nem tudják megvalósítani álmaikat, de becsülettel, teljes odaadás­sal küzdenek érte. TÁBLÁZATOK Labdarúgás NB l?l-as Tisza ifjúsági 1. MVSC 4 1 ­18-3 9 2. BÉV SC 4 1 ­11-3 9 3. Ózd 4 - 1 17-6 8 4. Olefin SC 3 1 1 7-5 7 5. Kisvárda 2 2 1 15-9 6 6. Tiszafüred 3 - 2 8-11 6 7. Nyírbátor 2 1 2 13-9 5 8. Mátészalka 2 1 2 11-8 5 9. P.-ladány 2 1 2 8-8 5 10. Nagykálló 2 - 3 9-16 4 11. H.-szoboszió 2-3 4-17 4 12. Ftakamaz 1 1 3 6-7 3 13. Szerencs 1 1 3 9-11 3 14. Edelény 1 - 4 6-9 2 15. Derecske 1 - 4 6-14 2 16. Nagycsécs 1 - 4 2-11 2 Megyei I. osztályú ifjúsági 1. Mszőcsát 5 - ­17-0 10 2. S.-újhely 4 1 ­19-4 9 3. Halmaj 4 1 ­10-5 9 4. Mezőkövesd 3 1 1 13-4 7 5. A.-szántó 3 1 1 18-12 7 6. Putnok 3 - 2 16-8 6 7. Sárospatak 3 - 2 12-5 6 8. Encs 3 - 2 14-9 6 9. Sajóbábony 2 2 1 9-5 6 10. GLAS-SVSE 2 - 3 8-10 4 11. B.-györgy 2 - 3 5-11 4 12. B.-nádasd 1 1 3 9-16 3 13. Tomor-Lak- 2 3 7-16 2 14. Hejőcsaba- 1 4 8-25 1 15. Mád- - 5 1-12 ­16. Karcsa- - 5 4-28 ­jegyei il. osztály Északi csoport 1. Felsőzsolca 3 3­­11-0 6 2. Bocs 3 3­­6-0 6 3. Sála 3 3­­7-1 6 4. Nyékládh. 3 2 1­8-2 5 5. K. Kertváros 3 2 1­7-1 5 6. Alsóvadász 2 1 1­2-1 3 7. Sz.-besenyő 3 1 1 4-7 2 8. Titán SE 2 1 1 1-2 3 9. Borsodszirák 3 1 1 4-7 2 10. Ernőd 3 • 3 6-9­11. S.-keresztúr 3­3 1-5­12. MEAFC 1­1 0-5­13. M.-keresztes 3­­0-9­14. Ónod 3­­2-12­Ifjúságiak 1. Felsőzsolca 3 3­­14-2 6 2. Sz.-besenyő 3 2 1­9-6 5 3. S.-keresztúr 3 2 1­5-2 5 4. K. Kertváros 2 1 1­9-0 3 5. Sáta 3 1 1 1 9-3 3 6. Bocs 3 1 1 1 9-9 3 7. Ónod 3 1 1 1 6-8 3 8. Nyék.-háza 3 1 1 1 6-13 3 9. Titán SE 2 1­1 5-3 2 10. M.-keresztes 2 1­2 4-6 2 11. Ernőd 3­1 2 2-7 1 12. Alsóvadász 2 ■ . 2 1-4­13. B.-szirák 3­­3 1-17-

Next

/
Oldalképek
Tartalom