Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-21 / 220. szám
1993. Szeptember 21., Kedd 8 B Itt-Hon [— BORSODI PORTRÉ — A tisztelendő úr Tiszaújváros (ÉM) - Az atya még a negyvenen innen van. A borsodi régióban, Galvácson látta meg a napvilágot egy bányász családban. Az általános iskolai ismereteket ebben a községben szerezte meg, utolsó fecskeként, mivel a nyolc osztályt elvégezve a következő korcsoportok már más településen, körzetesített iskolában folytatták a tanulást. Fiatalon elkerült a családból. A középiskolát már Kecskeméten a piaristáknál folytatta, kollégista lett, s ez az időszak meghatározóvá vált további életére. Ám a papi elhivatottság a családból, a szülői házból eredt, ahol a templom közelsége és a szőkébb humán beállítottságú környezet befolyásolta döntését. Felidézve a középiskolai éveket, lelkesen mondja: olyan tanárai voltak, akik mindenre megtanították és felkészítették a csupa nagybetűs életre, a szépre, a szerénységre, a természet szeretetére. Húszévesen jelentkezett az egri Hittudományi Főiskoláiba, de tanulás helyett 24 hónapos katonai szolgálat következett. Ebben az időben a leendő papok gyűjtőhelye Nagyatád és Lenti volt. Olyan környezetbe került, ahol csupa hasonló beállítottságú ember vette körül, s ezt a kiképzők is méltányolták, nem tették ki őket semmiféle inzultusnak. 1975- ben honvédként leszerelve végre megkezdhette a felkészülést a hivatás gyakorlására. Öt év tanulás után 1980- ban elkövetkezett életében a nagy pillanat: felszentelték pappá. Első állomáshelye a Szabolcs megyei Demecser volt, majd Gávavencsellő. Négy év után káplánként Törökszentmiklós következett. Közelebbi szülőföldjére 1985-ben került vissza. Bogácson már mint plébános szolgálta egyházát és a hívőket. Ettől kezdve mint „építőpap” is jeleskedett. A település plébániájának és az Úr házának belső felújítása erre az időszakra esett, amikor egyházi elöljárói 1990-ben Sajószögedet jelölték ki számára, ahol szintén építéssel, felújítással egészítette ki hivatásának gyakorlását. Sajószögedi megbízatása már ekkor szorosán összefüggött a leendő lenin- városi római katolikus templom építésével. Jelenlegi állomáshelyén kívül további kilenc településen hirdeti Isten igéit, s őrzi a reá bízott nyáj terelgetését. Azóta felépült a tiszaújvárosi templom, aminek alapkőletételénél is ő szorgoskodott, s amit az elmúlt vasárnap, szeptember 19-én az egri érsek úr felszentelt. Két király is volt Matyóföldön Szepesi Sándor Mezőkövesd (ÉM) -1. Ferenc Józsefről már életében sok anekdota kelt szárnyra Magyarországon, mert a letiport nemzet - más lehetősége nem lévén - a gúny fegyverével is próbált bosszút állni a „svarc- gelb” uralkodón. Jó alkalmat szolgáltatott erre őfelsége mezőkövesdi látogatása is, amelyre 1881 szeptemberében került sor. A város elöljárósága nagy lázban készült az eseményre, több utcát lekavicsoztattak, 700 tagú lovas bandériumot szerveztek, és Kövesd határában maga a főbíró intézett egy la- tinnal-némettel cifrázott lelkes köszöntőt az érkező uralkodóhoz. Beszédében a bíró méltatta a dicsőséges Habsburg-há- zat, kitért Ferenc József halhatatlan érdemeire, majd (izgalmában, vagy nyelvbotlás következtében) állítólag így fejezte be a lelkes ovációt: „Es most, testvéreink, kiáltsuk szívből-lé- lekből: Éljen Kossuth Lajos!” A tömeg fergeteges éljenzésben tört ki, és őfelsége — aki rendszerint szunyókálni szokott az ilyen cikornyás köszöntők alatt - a zajra fehiadva, kegyes bó- logatással nyugtázta az ovációt: „Gut, gut... natyon derék, natyon derék!” Ennél is cifrább volt Mátyás király esete a kövesdi juhásszal, amely történetet már többfelől is hallottam emlegetni, de hogy valójában megtörtént-e, vagy nem, ki tudja? Végül is annyi városnak van Mátyással kapcsolatos legendája, miért éppen Mezőkövesdnek ne lenne? Szóval történt egyszer, hogy Mátyás elhatározta: meglátogatja az ő „kedvelt” kövesdi népét. Szokása szerint álruhában kelt útra, mert így tudta igazán kipuhatolni a szegény nép gondját-baját. Ment, mendegélt Mátyás, míg oda nem ért a kövesdi határba. Deleiére járt az idő, éhes és szomjas volt... Látja ám, hogy nem messze az út mellett legel egy nyáj. A juhász füstös bogrács körül tüsténkedik, amelyben olyan ínycsiklandozó tokány rotyogott, hogy az éhes királynak már az illatától is szikrát szórt a szeme. Nem sokat töprengett. Odaköszönt a juhásznak, és illendően megtudakolta, akadna-e egy falat kenyér és egy korty víz a fáradt vándor számára? Tudta a juhász az emberséget. Meginvitálta Mátyást a tűz mellé, aztán meg is vendégelte ahogy kell, bográcsbul, kulacsbul... Ebéd után leheveredtek, a juhász pipára gyújtott, Mátyás meg igyekezett érdekes hűekkel, történetekkel szolgálni a jó étekért. Beszélt a hadak járásáról, messzi, sok tomyú várakról, városokról, tengerekről, ahogy azt már a világlátott emberek szokták.. Hallgatva a juhász, hitte is, nem is. Különösen a tengert nem bírta sehogyan sem megérteni, mert mégis bolond dolog, hogy annyi sok víz legyen egy helyütt, amit ráadásul meginni, megitatni sem lehet... No hiszen! Ahogy így beszélgettek, Mátyásnak feltűnt, hogy a juhok - a nap haladtával - mindig az árnyékot keresik. Szóvá is tette a juhásznak, hogy ő bizony a juhok helyében inkább a napra igyekezne, mert nincs jobb a melengető, őszi napsugárnál! No, a juhásznak se kellett több! Mert lehet, hogy a világ dolgaiban járatosabb ez a garabonciás, de már a juhászattal kapcsolatos „szakmai” dolgokba mégse üsse bele az orrát! Meg is mondta a királynak magyarosan a pipa mellől. „Most így gondolja kend, de ha birka lenne, alkalmasint több esze lenne!” Ilyet se mondtak még Hunyadi Mátyásnak! Meg is hökkent a király egy pillanatra, de aztán hatalmasat kacagott, és állítólag holta napjáig emlegette - ha műveltségét, művészetek úánti hajlandóságát dicsérték: „ Jó, jó, de hát még ha birka lennék... akkor lenne csak igazán sok eszem!” Gyerekek honi rajzasztala ^ Erdei Vvqx\V.ó HémeiVv Andrea 6 éves. Sayóörös Új, tízezer vonalas telefonközpontot építenek Ózdon. A közel egymilliárdos beruházás a MATÁV sikeres Alj! pályázatának és az EBRD támogatásának köszönhető. A legkorszerűbb optikai TRONK hálózat és a német Siemens műszaki berendezése nemcsak a város, de a környező települések gondjain is enyhít. Kovács György, a város főmérnöke, aki koordinálja a beruházást közölte, jelenleg közel háromezren várnak telefonra a térségben. Az igények gyorsabb kielégítéséhez nagyban hozzájárul, hogy a beruházás egyik kivitelezője a helyi Ronyecz és társa Kft. megbízható munkát végez. Az épület októberre elkészül és megkezdődik a műszaki berendezések telepítése. Az új központ a tervek szerint a jövő év tavaszán kerül átadásra. A különválás nem lenne szerencsés Tiszaszederkény (ÉM) - Mindössze néhány helyi lokál- patrióta szorgalmazta, hogy a település váljon ki a városi közösből - mint annak idején, de a többség az egybemaradás mellett voksolt - kezdi véleménynyilvánítását Mészáros József, a tiszaújvárosi önkormányzati testület tagja, aki szederkényi választóinak bizalmát hosszú évek óta élvezi - amikor feltettem neki a kérdést a mái divatról az önállóságért való harcért, ami jó néhány magyar településen eddig sikknek számított.- Az előzményekről csak any- nyit. Az elmúlt tanácsi rendszerben a község önálló volt 1989-ig, s hogy ebből mennyi volt a hasznunk, hadd ne mondjam. De mindez magánvéleményem. Az elmúlt évtizedekben lényegesen több pénz lett újraosztva a tanácsoknak, futotta intézményi fenntartásra, kisebb-nagyobb infrastruktúrát javító beruházásra és sok egyébre. Ha a mai állapotokat veszem górcső alá, be kell látnom, hogy önállóságunkért tekintélyes árat kellene fizetni. Ez év tavaszán felerősödött az önállóságért „vívott harc” és terítékre került a városi képviselő-testületben is. Nagyon sok jóbarátom, képviselőtársam csendesen odasúgta: Vesd el ezt a gondolatot Józsi. A közmeghallgatás eredménye, hogy a többség a közösben kíván maradni. De tudom azt is, hogy noha 2-3 kilométer választ el bennünket a város központjától, de itt még nincs kábeltévé, s a szennyvízcsatorna-hálózat megépítése is várat magára. De amink már megvan, az ivóvíz- hálózat, a korszerű úthálózat, abba a város is besegített. Van gáz, van crossbar-telefon, iskola, óvoda, rendelő körzeti orvossal. A város a szederkényi földekre épült, de az üzemek biztosítják a mai napig is a megélhetést. Nagyon sok városlakó, idősebb és fiatal a Dohány- földi részén kezdett él építkezni és ez a folyamat ma is tart. A város fejlődésével úgy érzem - fejezi be a képviselő - mi is lépést tartunk, igaz, csak küllemre maradt meg a település több mint hatszáz éves neve, de lassan összenő a várossal. Hivatalosan is csak úgy említik: Tiszaújváros, Tiszaszederkényi városrész.- A TARTALOMBÓL Törvény a szakoktatásról Az elmúlt hét közepén a Tiszai Vegyi Kombinát Rt.-ben - talán az országban elsőként - tartottak szimpóziumot a szakmunkásképzés jövőjéről. A meghívottak között egyaránt volt gazdasági szakember, igazgató, oktatási intézményvezető, humán politikus, munkaügyei. Az előadó Ba- gics Lajos, a Munkaügyi Minisztérium főtanácsosa az elfogadott parlamenti törvény egyik kidolgozója adott áttekintést a szakmunkásképzés lényeges változásairól, a munkaadók, az iskolák és az önkormányzatok kötelezettségéről, a tanulók lehetőségeiről. Előadásában többször utalt a magyar hagyományokra, az elmúlt társadalmi rendszer megtévesztő oktatáspolitikájára, hallgatóságát több esetben derűre fakasztva. (2. oldal) Mellbevágó tanévkezdés A cikk írója ezúttal saját tapasztalatát adja közre a ma ifjúságának egyik káros szenvedélyéről, a dohányzás eltévedéséről, s azt fejtegeti, ki és kik, hol és mikor hibáznak azzal, hogy teret nyert a füstölés. Jóllehet ő sem tud egyértelmű receptet adni ennek leküzdésére, megfékezésére, de bölcseket hív segítségül, idéz és figyelmeztet, hogy a társadalom jövőjét is veszélyeztetheti a dohányzás fokozatos térhódítása. (4. oldal) Két király is volt Matyóföldön Kevesen tudják - talán még a város lakói közül is —, hogy a magyar uralkodók közül kettő is megfordult Mezőkövesden. E két látogatás tanulságairól, a komikus helyzetekről, az uralkodók reagálásáról kapunk korhű képet a közreadott írás alapján. Megelevenedik Hunyadi Mátyás és I. Ferenc József sajátos egyénisége, s főleg a matyó emberek leleményessége, rögtönzése a két látogatás kapcsán. (8. oldal) Közmegelégedésre szolgálni Hatékonyabbá vált a bűnüldözők munkája (3. oldal)
