Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-07 / 208. szám
6 B Itt-Hon 1993. Szeptember 7., Kedd NYÁRVÉGI VÁSÁR A SULÁKNÁL! Belga padlószőnyegek 60 % árengedménnyel, tapéták pedig féláron, amíg a készlet tart. Minden szobai szőnyeg és padlószőnyeg 20 %-kal olcsóbban kapható a miskolci SULÁK Áruházakban: Borsod Domus Miskolc, Nagyváthy u. 2. Tel.: 46/355-811 Centrum Color Miskolc, Sajó út 14. Tel.: 46/356-896. Ne feledje, SULÁKKAL jól jár!!!! HIRDESSEN AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG BORSODI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN! TISZAÚTVÁROS, BARTÓK BÉLA U. 7. SZÁM (3. emelet) alatti irodánkban várjuk Kedves ügyfeleinket! Telefon: 49/343-316 A REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI ÁRAI: 2/1 oldal 71.000.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 35.500.-Ft + ÁFA 1/1 oldal 35.000.-Ft + ÁFA 1/2 oldal 17.500.-Ft + ÁFA 1/4 oldal 8.800.-Ft + ÁFA 1/8 oldal 4.400.-Ft + ÁFA Ingyenesen közöljük a névadók, ill. keresztelők híreit, a tördelési sémában megadott méretben. Továbbá felvesszük az Észak-Magyarországban megjelentetni kívánt lakossági és közületi hirdetéseiket is! VÁSÁROLJON ÁFÁ-VAL CSÖKKENTETT ÁRON SZEOÜ-VIDD AKCIÓ a Fetsőzsolcai gyümölcsösben szeptember fy-tőt mindennap 8-1 ü óra között, alma 18.-Ft/kg körte Megközelíthető a Szerencs felé Vezető 37-es úton jobbra. •nntwc ■ I* v---------------------------------------------------------------------;____________/ T ISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: ITT-HON (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. •27678/10H* •28155/1H* : B 3 1993. Szeptember 7., Kedd Itt-Hon Fokozatosan öregszik a település A megépülő műúttal sem tudnak mit kezdeni Az egyetlen látványosság a római katolikus templom A japánok saját költséggel megfigyelő állomást építettek Fekete Béla Oszlár (ÉM) - A települést szinte kettéhasítja a tisza- újváros-mezőcsáti közút, ami egyben a főutcája is a községnek. Az átutazót vegyes kép fogadja. Az út két oldalán soijá- zó családi házak nem egyformák, de lemérhető rajtuk a gazda anyagi helyzete, az életben elfoglalt helye, s talán kora is. A kanyarokkal megtűzdelt főutcán friss földhányások jelzik a gáz idejövetelét. A település közepe táján korszerűen felépített házon felirat: Községháza Oszlár. Jelenlegi Jakója” Rácz Imre polgármester, aki nyugdíjasként innen igazgatja polgártársainak napi életét, intézi ügyes-bajos dolgait. Jómaga a szomszédos Tiszai Erőműben „húzott le” néhány évtizedet, s ízig-vérig ipari munkásnak számít. Gáztortúra oszlári módra A polgármesternek talán ez volt a legnagyobb erőpróbatétele eddigi hivatali ideje alatt. A szerényen berendezett ház, ami közös a körzeti orvosi rendelővel, nem zajos. Az asztalon kipakolt papirhalmaz jelzi a gáz bevezetésének buktatóit, történéseit. Az előszedett iratok alapján ölt testet a jelen. TiszapaŰumyával közösen kezdtek, s a Duna Trade Kft.-t bízták meg a kivitelezéssel. Ám a nagy előkészület vajmi keveset segített abban, hogy a munkák elvégzésének határideje ne szenvedjen csorbát. A sok módosítás arra kényszerítette az oszláriakat, hogy kilépjenek a tiszapalkonyai közösből és önállóan oldják meg a felmerülő gondokat. Az alig 6 kilométernyi vezeték, ha nehezen is, de elkészült, erősen megapasztva mind az önkormányzat, mind pedig az itt élők pénztárcáját. A csőrendszer ki van építve, de a becsatlakozás körül tovább folyik a vita, mert ez újabb milliókat jelent számukra. A két beígért határidőt elfáradva remélik. A szolgáltató november 15-ét jelölte meg, de a teljesítés további egy hónapot vesz igénybe. Már csak abban bíznak, hogy karácsonyi ajándékként élvezhetik a földgáz áldásait. A nyugdíjasok száma egyre nő Oszlár lakosainak jelenlegi száma 431, s ebből 157 a nyugdíjas. Jómaga a polgármester is gyarapítja számukat, s tiszteletdíjasként látja el ezt a feladatot. Az itt élők többsége a közeb nagy vállalatoknál, a TVK- ban, a Tifóban, az Erőműben dolgozott és dolgozik. Másik részük a tsz-ben kereste kenyerét, de számuk mára 15-20-ra leapadt. Az innen elszármazottak döntő többsége Tiszaújvá- rosban talált otthonra, s akik maradták, vagy „idegenként” itt kívánnak letelepedni, közel állnak a nyugdíjhoz. Maga a hivatal Tiszapalkonyához tartozik körjegyzővel. Nincs önálló iskolájuk, a gyerekek Palko- nyán tanulnak. Ami viszont van, öt itaBámérés, öregek napközi otthona, ami egyben könyvtárul és konyhaként szolgál. A177 családi házból ez idáig 15 már részlegesen üres, gazdái vagy elhaltak, vagy a városba költöztek és csak hétvégeken tesznek-vesznek a ház körül. Amiben csak reménykedni lehet A helyi önkormányzat idei költségkerete 7 miihó 400 ezer forint, ami sok ahhoz, hogy fenntartsák magukat, de kevés arra, hogy nagyobb lélegzetű munkába fogjanak. Az eltelt 3 év alatt azonban kigazdálkod- ták a belterület járdáinak építését, felújítását, rendbe tették az öregek napközijét. Az elvándorláshoz nagyban hozzájárult, hogy olyan sávban „fekszik” a település, amely telítve van ipari szennyeződéssel. Talán ezért is építettek a japánok a falu szélére egy automatikus mérőállomást, ennek megfigyelésére, regisztrálására. Az egyetlen szembetűnő látvány a modern felfogásban épült római katolikus templom, külön haranglábbal. Az új M3-as leendő műút sem tartogat sok jót számukra. A nyomvonal alig 50 méterre a falu alatt fog húzód- - ni, de hangvédő falat kell hozzá építeni, s így a meglévő környezeti gondok tovább erősödhetnek. Megcsörren a telefon, vége a diskurzusnak. Rácz Imre valamit feljegyez, visszakérdez, majd leül a kopottas írógép mellé, papírt fűz belé, aztán gépelni kezd. Oszláron nincs külön adminisztrátor, aki elősegítené a hivatal ügyeinek intézését...-----HETI JEGYZET — A z Első Ember Priska Tibor Ha most rátekint a Borsod déli részén elterülő legelőkre, bizony megcsóválja fejét. Látva a mély repedéseket, a kiszáradt, elporladt füvet, a megsápadt, összezsugorodott virágokat, melyeknek pedig mostanában szépséges színükben lenne illő pompázniuk. Megsajnálja az ágyukba visszahúzódott patakokat, folyókat, a kiszáradt csermelyeket, a táblákra repedezett tavacskák medreit. Föntebb, a Hernád mentét nézve még lelne örömet a Bársonyos két partján, ahol is az öntözőcsövek talán a legtöbbször szórták az enyhülést, de azért ez a táj sem az igazi. Nem olyan, mint lennie kéne, mint lehetne. Még följebb, a Zemplén kékbe vesző hegyein azért csak-csak lenne mit nézegetnie. A szőlő ha nem is duzzadt meg a kívántra, azért édes, igazi, jó minőséget ígér. Csak keveset. A napraforgó, a krumpli bizony még a tisztások kicsinyke területein is kevéske, de nem tudta hozni megszokott magát a Sajó völgyében sem. Még a Bodrog menti legelők sem hasonlatosak korábbi állapotukra. Egyáltalán a legelők, rétek! Mit adtak most télére? Lesz-e majd mit etetni a hidegekben, talál-e valami rágcsálnivalót a birka, ha kihajtják oda, hová eleddig is szokás volt? Az Első Embernek nem sok öröme telik a látványban, de talán mégsem esik kétségbe. Látott már O ilyesmit máskor is, nem is egyszer, nem is kétszer. Nem öröm, persze, hogy nem öröm, de azért valahogy mindig alakult. Mindig kialakult. Kicsit szorongott velünk együtt, biztatott a megtermett értékek gondosabb hasznosítására, a takarékosságra és biztatott hogy no, majd jövőre! Mégsem lehet minden év ilyen! Meg azért bárhogyan is van, az Első Embernek az idejében hozzá kell fogni a megtermett értékek összegyűjtéséhez, elraktározásához. Mert csak hiszünk benne, hogy azért a pincékben a maga idejében most is forrni kezd a must, a krumplivermek is megtelnek, kukoricacsövek is száradnak majd a padláson, halmozódnak a góréban, napraforgóból is készül majd olaj, a gabonamalmok is dolgoznak, őrölnek, az ólakban is gömbölyödik a kucu. Nem, nem lesz annyi talán semmiből, mint vártuk, mint lehetne, nem hozta meg az év, amit reméltünk tőle, de azért mégsem jött üres kézzel. Bármiként is történt, megérkezett az Első Ember: a szeptember. Érkeztével szűnt a hőség, a hegyek enyhe kékségbe takarták magukat, hajnalban már fázósan húzzuk össze magunkat, párát lehelünk. Illő köszöntenünk szeptembert, illő észrevennünk megérkeztét. Kicsit abban is bízva, hátha tud még segíteni, hogy valamivel több kerüljön a kamrákba.
