Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-04 / 180. szám

8 ÉS ZAK-M AGYARORSZÁG Kultúra 1993. Augusztus 4., Szerda-----------— APROPÓ----------------­J ogvédelem Csörnök Mariann Végre egy jó hír! „Az Egyesült Államok elé­gedett Magyarország, Thaiföld és Tajvan ama erőfeszítéseivel, amelyek a szellemi tu­lajdonjogok védelmének javítására irá­nyulnak. A három országban azért végez­tek vizsgálatot, mert felkerültek a tisztes­ségtelennek ítélt kereskedelmet folytató or­szágok washingtoni listájára. Magyaror­szágot törlik e listáról, amint aláírják a jú­lius 28-án parafáit magyar-amerikai meg­állapodást, amely javítja a szabadalmak, a védjegyek, a szerzői jogok védelmét.” Erről a jó hírről viszont eszembe jut egy tör­ténet. Már lassan hároméves, de igaz. Fül­tanúja voltam ugyanis a beszélgetésnek, mely frissen választott országgyűlési képvi­selőnk és egy választópolgár között folyt. Az utóbbi nagycsaládos, frissen épített háza nemrég égett le, az önkormányzat azonban nem adott neki szükséglakást, így került - jogvédelem címén - kapcsolatba a képvise­lővel. A hivatalos tárgyalás után már csak úgy barátilag folyt a csevely. Meg is kérdez­ték a jogait védő állampolgárt, ugyan mi­ből taHja. el a családját. Mire ő: videokazet­tákat másol nagytételben, azokat eladja, szépen is hoz, adómentes is, meg lehet élni belőle... Mit felelt erre felkent honatyánk, jogok al­kotója és védelmezője? Elismerően bólintott Is így szólt: Ügyes, nagyon ügyes! Persze, mint mondtam, a történet régi, egé­szen régi, akkor még nem volt semmiféle megállapodás... TÁRLAT Pakisztáni művészet Vázák, térítők Mezőkövesd (ÉM-DK)-A Városi Galéria két helyiségében most a pakisztáni népművészet­tel ismerkedhetünk. Itt minden kézzel készült, a szőnyegektől kezdve a táskákon át a viselete- kig. Az egyik szobában csak szőnyegek vannak. Szebbnél szebbek. Értéküket a kiállítás rende­zője, S. Javed Alamtab sem tudja pontosan megmondani, de az biztos, hogy nálunk gazda­gabb országokba exportálnak. Selyemalapra gyapjúból viszik rá az 5-600 éves perzsa, afgán vagy török mintákat. Igen, ők is a földre terítik a szőnyegeket, s rá­juk lehet lépni cipővel, akkor is kitartanak két­száz évig. A különleges hurkolás .az oka, hogy sokkal tartósabbak, mint a mi szőnyegeink. Egy hónapig biztosan készül egy, de a mérettől, illetve a hurkolástól függően van olyan is, ame­lyen több mint egy évig dolgoznak. A másik teremben kendőket, bőröveket, pakisz­táni viseletét láthatunk. Ezeket városban már nem nagyon hordják, csak esküvőkön, vagy na­gyobb rendezvényeken. Viszont a falvakban ezeket viselik. Aztán láthatunk itt brasst, vagyis egy fémtányért, melynek érdekessége, hogy lyukas. Azaz inkább lyukacsos. Mint egy csipketerítő. De nem fért el minden elhozott tárgy a kiállítá­son. A raktárban nagy dobozban állnak a gyö­nyörű pakisztáni darabok... Erőd a falakon Miskolc (ÉM) - Erőd a falakon - vagy az erőd falai? Bár mindkettő igaz, mégis, egyik sem fe­di a valóságot, ha a miskolci Ifjúsági és Szabad­idő Ház Fotógalériájában megrendezett Erőd című tárlatról van szó. Szamódy Zsolt a Monos­tori-erőd fotózásakor nemcsak a tárgyi lénye­get, a falakat „kapta lencsevégre”, és így az erő­dön kívül valami többet, valami egészen mást is láthatunk. A kiállítást augusztus 6-án, pén­teken este 6 órakor Rémiás Tibor történész-mu­zeológus nyitja meg. Montmartre — barátságból Körtánc az Avasért Fotók: Dobos Klára Miskolc (ÉM - FG) - „Fergeteges mulatságok a történelmi Avason. Miskolc hasonlíthatatlan atmoszfé­ráid városmagja, a miskolci Mont­martre a főszereplője annak a négy vásámapnak, melyeken délután há­romtól éjfélig festők, szobrászok, szí­nészek, bábosok, muzsikusok és egyéb ripacsok adnak egymásnak és a közönségnek találkozót. A kocsma mindig is a helyszíne volt a kultúrá­nak, mely átszellemítette azt, s ma­napság néha szükségünk van arra, hogy a kocsma ne csak az ivás hely­színe legyen. Jöjjenek a művészek! Koccintsunk!” így hirdették meg a nyár elején az avasi vásárnapokat, s most a sorozat végén hasonlítgatjűk: olyan lett-e az Avas, mint a párizsi Montmartre.- Hatalmas lehetőségek vannak az Avasban - mondja Jóna István, a Szinvavölgyi táncegyüttes vezetője, aki negyedik vásámap „táncol” itt az együttes tagjaival. - ide kellett jön­nie egy európai hírű embernek, Sel- meczi Györgynek, hogy felnyissa a szemeket, vegyék már észre mások is: micsoda értékek vannak itt. Ha nem is jöttek túl sokan a táncházba, de húsz-harminc érdeklődő mindig volt, akik csak ezért jöttek fel az Avasra. Persze ha már itt voltak, megnézték a kiállításokat is, bele­hallgattak a beszélgetésekbe. Máger Ágnes képzőművész, a vásár­napok fő szervezője egy üveg borral érkezik a táncházba. Megköszönve a közreműködést átadja a fesztivál­címkés palackot az együttes vezető­jének.- Nagyon kedvesek voltak a vendég­látósok, ők palackoztatták a furmin­tot, mi adtuk a címkét - magyaráz­za a bor eredetét az ismert képzőmű­vész. Viszont arra már ő sem emlék­szik pontosan, hogyan találták ki ezt a rendezvénysorozatot. - Az ötlet mindenképpen a Selmeczié volt, az­tán a beszélgetések során közösen szőttük a terveket. Már akkor is együtt dolgoztunk, amikor tizenöt évvel ezelőtt a népszerű kisopera­bemutatókkal elkezdődtek a miskol­ci nyári játékok. Akkor sokkal egy­szerűbb volt az én feladatom is, hi­szen csak egy produkcióra kellett fi­gyelnem. Most viszont a legkülönbö­zőbb műfajok jelentek meg, gyakran egyidőben más-más helyszíneken. Volt bábjáték, gyermekrajzverseny, táncház. Rendkívül népszerű lett az antikváriumunk. A kisgyőri fafara­gók is sok szép portékát kínáltak az idelátogatóknak. Kézművesek dol­goztak a „kocsmák” előtt. A művé­szeti osztályok diákjai: az Avasi, a Máger Ágnes képzőművész, az avasi vásárnapoK szervezője Kossuth és a Zrínyi Gimnáziumból, az Eötvös József és a Gábor Áron Szakközépiskolában tanulók népe­sítették be az Avast, agyagoztak, gipszmintákat, portrékat, vázla­tokat készítettek. Külön is szeret­ném kiemelni Homanna György ta­nár urat és tanítványait, alak még a korongokat is lehozták az Avasi Gimnáziumból. Arra törekedtünk, hogy minden „kocsmában” legyen egy kiállítás. Végvári Lajos művé­szettörténész vezetésével nagyon jó­kat „beszélgettünk”. így ismerhet­ték meg az érdeklődők Korga Józse­fet, Pataki Jánost, Gyémánt Lászlót, eljött Győrből Babos Ágnes és Ko­vács Gábor, itt volt Zebegényből Kó- rusz Márta és Kórusz József, ma Szabó Jánossal és velem beszélge­tett Végvári professzor... Mindenkit úgy hívtunk, hogy gyere, ha akarsz velünk találkozni. Ide barátságból jöttek a művészek, épp’ csak az úti­költséget tudtuk kifizetni. De ilyen volt az egész Miskolci Nyári Feszti­vál, a legtöbb művész azért jött, mert Selmeczi kérte őket. Egyszer lehet a barátságra hivatkozni, de kétszer nem illik. Ezért is hívtuk össze azo­kat a vállalkozókat, akiknek terveik vannak az Avassal. A kultúra min­dig is támogatókra szorult. Jó lenne, ha minél hamarabb egymásra talál­na a gazdaság és a kultúra... Még beszélgetnénk, nagyon sok ér­dekes eset történt itt a négy vásár­napon, de egyre többen jönnek, ke­resik a Dionysost. Este kilenctől ott lesz sanzonest. így mi is oda indu­lunk, és Horváth Zsuzsával, a mis­kolci Montmartre Piaijával búcsú­zunk az Avastól. Rendőr volt a jamboree-n Miskolc (ÉM - FG) - Ezekben a na­pokban nagyon sokan Gödöllőre fi­gyelnek. Különösen azok az öreg­cserkészek, akik annak idején még ott lehettek az 1933-as jamboree-n. A Miskolcon élő Dombóvári István sem tudott elutazni, mert egy cser­késztáborba mégsem mehet az em­ber felszerelés nélkül. Viszont szíve­sen emlékezett a hatvan évvel eze­lőtti világtalálkozóra.- A Nagy Lajos Király Cserkészcsa­pat tagjaként vettem részt az 1933- as jamboree-n, ahol 17 évesen rend­őr voltam. Előtte egy évig készítet­tek fel a nagy feladatra. Különböző nyelvtanfolyamokon és rendőri ki­képzésen vettem részt. Tanulnom kellett közlekedésrendészetet, terü­letismeretet. A nagy tömeg miatt különös tekintettel kellett lennünk a zsebtolvajlás megelőzésére és tö­meg irányításra. A tábort civilek csak délután látogathatták, terüle­tére hivatásos rendőr nem léphetett, így minden ilyen természetű felada­tot mi láttunk el. Tíz altáborra volt felosztva a terület, a külföldieken kí­vül minden altáborban voltak ma­gyarok is. Hovatartozásukat a nyak­kendő színe határozta meg. Az alap­számok színén kívül, a nyakkendő másik fele eltérő színű volt. Nekünk, rendőröknek volt csupán egyszínű, narancssárga nyakkendőnk. Szol­gálatban R-betűs sárga karszalagot és fokost viseltünk. En a hetes altá­borban teljesítettem szolgálatot, itt­volt BadenPaul díszsátra is. Az altá- boron kívül hozzám tartozott az üz­letváros is. Ez eléggé nehéz terület volt, hiszen itt a délelőtti órákban is tartózkodtak civilek. A három hét alatt rendőri intézkedésre nem volt szükség... Dombóvári István az 1933-asjambo- ree óta megjárta a világháborút, tá­bori tüzér volt a Donnál, aztán hadi­fogságba került. A nyugdíjas férfi­nak még most is könny fut a szemé­be, amikor a gödöllői táborra gondol. Gróf Teleki Pálról, a táborparancs­nokról beszél, és Horthy Miklós kor­mányzóról, akit többször is látott a tábor idején. Mindenképpen elmegy a kenderesi temetésére, és talán, ha egy napra is, elutazik Gödöllőre... Hétszázötvenkét éves falu Sajóhídvég (ÉM - BSZL) - Immár hagyománnyá vált a faluban, hogy minden év augusztusának első va­sárnapján falunapot tartanak. A he­lyi önkormányzat és a Széchenyi Fa­luvédő és Faluszépítő Egyesület ez­zel a rendezvénnyel is tiszteleg az ősök előtt, akik már a tatáijárás ide­jén is, tehát 752 évvel ezelőtt is bíz­tak a táj eltartó erejében. Hogy sze­retett földjüket tatár-török dúlta, ar­ról igazán nem a kanyargós Sajó vagy a Hemád tehet. Mégis talpra állt a kisközség, és már a XIV. században is volt temploma, kompja, malma. Halászattal, föld­műveléssel foglalkoztak az itt élők. Jött török, volt tűzvész, a hídvégiek mégis élni akartak. Ezt hangoztatta a falu polgármestere, Kerékgyártó János is az ünnepi megemlékezésen, amikor a kopjafás emlékműnél elhe­lyezték az utódok háláját szimboli­záló koszorút. A falunap programját olyan színes­sé varázsoíták a lelkes lokálpatrió­ták — köztük Takács Győző és Az emlékmű a kesznyéteni Szabó Sámuel alkotása Fotó: Tőkés Lajos „csapaata” -, hogy a szomszéd fal­vakból és messze vidékről is ideláto­gató barátok, a község volt lakói iga­zán kedvükre válogathattak. Kiállításon mutatták be a húszéves körzeti általános iskolát, a fafaragó szakkört, volt LEGO-kiállítás és be­mutatták az ügyeskezű asszonyok kézimunkáit, valamint a húszéves Légiforgalmi és Repülőtéri Igazga­tóság sajóhídvégi állomásának munkáját. Csoport Csaba festőmű­vész kiállítása emelte az ünnep rangját. A Falumúzeumban pedig a községnek évszázadait mutatták be: az ősi halászati eszközöktől a mai kor tárgyain át egészen a gázprog­ram, a crossbár telefon megjelenésé­ig. A méltó emlékezés a délelőtti ökumenikus istentiszteleten vált teljessé, majd a délutáni és az esti műsorok (autómodellezők bemuta­tója, labdarúgó-mérkőzés, vásáro­zók, jótékonysági bál, mutatványo­sok) szórakoztatták az ezeregyszáz lelket számláló falu közönségét és az ott tartózkodó vendégeket. Bál a nyárért Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nyári Fesztivál igazgatósága és a Lillafü­red Alapítvány szervezésében au­gusztus 6-án, pénteken este hét órá­tól a lillafüredi Palotaszállóban ren­dezik meg a A Miskolci Nyári Fesz­tivál záróestjét. Az est fővédnöke dr. Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter lesz. A ünnepi fogadást követő hang­versenyen közreműködik Mazsaroff Mária (ének), Gál Károly (a Miskol­ci Szimfonikus Zenekar hangver­senymestere), Halász István (fa­gott), Iván Klára (cselló), Kincses Margit (zongora) valamint a Miskol­ci Nyári Fesztivál jazz-sorozatának miskolci résztvevői. A vacsora után a Miskolci Nemzeti Színház művé­szeinek előadásában Színészdal címmel összeállítást láthatunk a magyar színészet történetéből, a művészet és a közönség kapcsolatá­ról, valamint a művészet és a hata­lom viszonyáról. A műsort követően a nagyteremben és a teraszon meg­kezdődik a tánc. Jegyek válthatók a Miskolci Nemze­ti Színház pénztárában, illetve a helyszínen. Mivel csak korlátozott számban tudják fogadni a jelentke­zőket, ezért a 349-843-as telefonszá­mon is igényelhető belépő. A jegy ára 2000 forint, ezzel az összeggel a Lil­lafüred Alapítványt illetve a kultú­rát támogatják a résztvevők. A belé­pő ára levonható az adóalapból, er­ről előrenyomtatott igazolást adnak a szervezők. Hej, cigányok! Hernádvécse (ÉM) - A Magyaror­szági Cigányok Igazság Szövetségé­nek hemádvécsi alapszervezete és a község önkormányzata cigány kul­turális és sportnapot szervez au­gusztus 7-én, szombaton délelőtt 9 órától a hernádvécsei sportpályán. Délelőtt kispályás labdarúgás, kö­télhúzás és különböző sportverse­nyek lesznek. Az ebéd után cigány hagyományőrző együttesek mutat­koznak be. Az esti bálban a Royalfix együttes, valamint Gagyi Oszkár és zenekara húzza a talpalávalót. A rendezvény díszvendége: Kees Bakker újságíró, a magyarországi cigányok megsegítéséért tett hol­land alapítvány létrehozója. Meghí­vott vendégek: dr. Raduly Géza MCISZ elnök, Horváth Aladár, a Ro­ma Parlament elnöke, országgyűlési képviselő, Raduly István, MKM Et­nikai és Nemzeti Kisebbségi Főosz­tály referense. A rendezőség várja azoknak a kör­nyéken működő cigány hagyomány- őrző együtteseknek és előadóknak a jelentkezését, akik szívesen részt vennének a rendezvényen, fellépé­sükkel hozzájárulva a cigánynap si­keréhez. A folklór csoportok jelentkezését az encsi Közművelődési Intézmények­ben várják. Telefon: 41/385-025. A sportversenyekre, kispályás lab­darúgótornára nevezni a helyszínen lehet. Nevezési díj: csapatonként 800 forint. A három legjobban sze­replő csapat pénzjutalomban ré­szesül. A magyar nyelvért Debrecen (MTI)-Várhatóan meg­könnyíti a magyar nyelvet tanuló külföldiek dolgát az a tartalmában és megjelenésében egyaránt színvo­nalas nyelvoktató programcsomag, amelyet a minap mutattak be Deb­recenben. A Hungarolingua tana­nyagsorozat második részét - felis­merve a magyar nyelvoktató anya­gokban mutatkozó módszertani és szemléletbeli hiányosságokat — a Debreceni Nyári Egyetem munka­társai dolgozták ki. Az első csomag a világ mintegy 50 országában vált is­mertté. A Hungarolingua - melynek első ré­sze 1991 nyarán jelent meg - a ma­gyar nyelvkönyv és a videokazetták mellett nyelvtani és fonetikai mun­kafüzeteket, feladatlapot, szótárt, hangkazettákat és számítógépes nyelvoktató programot is tartalmaz. A közvetítő nyelv nélküli társalgási szempontokat érvényesítő komplex nyelvoktató tananyagban több száz helyzetben alkalmazható, több mint három és félezer szó és kifejezés mel­lett a magyar nyelv minden nyelvta­ni szerkezete előfordul. A nyelvta­nulást könnyíti Keresztes László Gyakorlati magyar nyelvtanának magyar, angol és német nyelven va­ló megjelenése is. Az első ütem lezá­rásaként ez év őszére tervezik a módszertani kézikönyv kiadását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom