Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-04 / 180. szám
ELETMOD Az EszaK'Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1993. AUGUSZTUS 4. ■Hl A Hajdú You Do és a KOTTA Hajdúböszörmény (ÉM) - Ismét - immár második alkalommal - megrendezi a hajdúböszörményi Hajdú You Do Ifjúsági Klub a Kotta (Klubok Országos Turisztikai Találkozója) fesztivált. Az augusztus 12- től 15-ig tartó rendezvénysorozat főbb program-kategóriáit a következő képpen nevezték el: film, irodalom, zöld, klub, színház, blues kocsma, koktélbár. Az utóbbi kettőt nem igazán kell magyarázni, részletezni, az előzőek azonban megkívánják a bővebb kifejtést. Tehát. Film: válogatnak a Magyar Független Film- és Videoszövetség, a Fiatal Művészek Stúdiója, a Fekete Doboz filmjeiből, illetve levetítik Sopsits Árpád Videoblues, fe Lugossy László Neo- szarvasbika és Szabó Ildikó Gyermekgyilkosságok című filmjét. Irodalom címszó alatt találkozhatnak az érdeklődők a Határ, a Törökfürdő és az Alföld szerkesztőivel, illetve Sebeők Jánossal a Hisztériumjáték, Hoboval pedig zenés irodalmi estje kapcsán. A Zöld név természetesen a világegyetemmel foglalkozik, méghozzá természettudományos szempontból. Programjai során megismerhető a Zöld Mozgalom története, a Gaia-elmélet, a Holland Televízió néhány környezetvédelmi filmje, illetve testközelből (kirándulások révén) a Város-erdő és a Hortobágy. A „Klub” programsor neve mindent elárul a tartalomról: itt mutatkoznak be a különböző klubok, csoportosulások (a feminista mozgalom, az Alternatív Háló, a Martin Luther King Egyesület) illetve a mozgalmak munkáját érintő előadások hallgathatók. Végül a színház, ahol fellép a Modem Tánc- és Játékstúdió, a Kentaur Színpad, lesz Villon-est és bemutatják Sütő András Vidám sirató egy bolyongó porszemért című darabját. És hogy a zenerajongók se keseregjenek, néhány név a fellépők közül (a műsorváltoztatás jogát fenntartják!): Abigél, Tátrai Band, Kinopus- kin, ef Zámbó Happy Dead Band, Dresch Mihály együttese, a prágai Rockers, PG Csoport, VHK, Kispál és a Borz, F.F. Miki és á Lux... Slágerlista (ÉM) - Igencsak mozgalmas két hetet tudhat maga mögött a Mahasz eladási sikerlistája. A legutóbb kiértékelt 28-29. hét alaposan átrendezte a Top 40 sorait. Az előző listán újként a 36. helyen kezdő Dire Straits LP, az On the Night kilenc helyet átugorva a 27. lett; az egyszer már kiesett R-Go ismét araszol fölfelé, a Kalandorok, CsavaR-Gok a 29-ről a 24. helyre kapaszkodott. A N.-féle Boney M. magyarul viszont úgy ugrál a listán, mintha gumiasztal lenne: a 13. helyről a 28-ra, majd visz- sza a 14-re. A válogatások ideje viszont lejárt. Hónapokon keresztül tartották magukat az élbolyban, most azonban a Filmslágerek magyarul III. váratlanul az 5. helyre csúszott, és csak messze lent (egyre lejebb), a 22. sorban találjuk meg a Modern Talking magyarul LP-t. Szandinak sem megy túl jól: a 26. helyen kezdett, most pedig sikerült beverekednie magát a 29-re... Nem panaszkodhat viszont a Poly- Gram kiadó a More Abba Goidra, hiszen egyből a 16. helyen kezdi pályafutását az eladási listán. Ennél jobban már csak a U2 örülhet, főleg ha mindenhol így fogy a lemezük (szintén PolyGram): alighogy kiadták a Zooropa-t, máris a 10. helyen találták magukat. Az élen trónoló Ace of Base viszont hosszú, kitartó munkával küzdötte fel idáig magát. Voltak ők 14-ek, azután jött a 9., a 2. és most végül az első hely. Jöjjön a megszokott 15 a 40-es listából: 1. Ace of Base - Happy Nation; 2. 2 Unlimited - No Limits; 3.Van- gelis - 1492; 4. Demjén Ferenc - Hat; 5. Válogatás - Filmslágerek magyarul III.; 6. Whitney Houston - Bodyguard; 7. Edda - Elveszet illúziók; 8. Mester és tanítványai - Hívők földjén; 9. Digital Scream - The Mixx II. 10. U2 - Zoorópa. 11. Koltai Róbert - Sose halunk meg. 12. Zámbó Jimmy - Számíthatsz rám. 13. Eros Ramazotti - Tutte Storie. 14. N. - Boney M. 15. Ákos - Karcolatok. ~~ „Éretlen Paradicsom” - A Fiatalok Oldala Fordítva jobb lett volna A legfiatalabbak: átlagéletkor 14 év. Ők a Beah-U-Man. Tokaj (ÉM - BG) - Tokajban megpezsdült az élet. Egyrészt azért, mert itt a turistaszezon, éppen ezért fel is bontották a belvárosban az úttestet, mondván, aki csak átutazóban izzadja keresztül Tokajt, az is kénytelen a közlekedési lámpák előtti sorbanállás alatt körülnézni, aztán meg hátha ott ragad pár napig. Másrészt meg azért, mert a rock gyermekei ismét birtokukba vették egy hétre a várost. Szigeti Ferenc, aki többek között a tábor atyja, valamint a Magyar Rádió szerkesztője a némileg hús szobában el is mondja, Tokaj ideális környezet, mert ezen a környéken valahogy nagy a keletje a sokak szerint válságban lévő rockzenének. Esténként fiatalok tömkelegé hálás közönségként tombolja végig a koncerteket. Most azonban délelőtt van, és a tábor területén nagy a nyüzsgés. Ennél nagyobb csak akkor lehetne, ha mind a 150 jelentkezett zenekar meghívást kapott volna. De nem kapott, így csak húsz banda képviselteti magát. A ’93-as divat egyértelműen a keményebb vonulat gyakorlóinak kedvez, csak pár név ízelítőnek: Mortissimo, Beat-U-Man, Messenger, Death-les, Energia. A heavy rendületlenül dong a három per nyolcban, ahol éppen Gidófalvy „tanár úr” tart rövidnadrágos irányított próbát a Mortissimo együttesnek, akik saját bevallásuk szerint már azt is sikerélménynek könyvelik el, ha próbájuk elkezdése után a szomszédok csak félóra múlva könyörögnek át hozzájuk, hogy kösz’ szépen, majdnem jól vannak, de kiújult migrénjükre nem ez a zene a leghatékonyabb gyógyszer. Már maga a névválasztás is jelzi, nem Fenyő Miki hozta létre a csapatot, hajói sejtem, szabad magyar fordítás szerint olyasmit jelent, mint Leghalálabb, vagy Leghalálosabb, amit már csak úgy lehet tovább fokozni, ha felveszik a Mortississimo nevet. Mortissimoék most sem kímélik magukat, amit nyomatnak, az valami nagyon trash, edződik tőle a dobhártya rendesen, de még strapa- bíróak vagyunk mind a tizenvalahá- nyan, akik bezsúfolódtunk az egyébként teljesen kollégiumi szobának kinéző teremben. Rálátásom istenigazából egyedül a dobosra van, így nincs mit tenni, nézem. A srácnak jár a keze-lába, pergeti, üti és úgy egészében nagyon jól áll neki. Mire kezdeném megszokni az ütemet, már egész másra állnak át, aztán mái- az is majdnem belemáFotó: Végh Tamás szik az agyamba, amikor ismét váltás, és ez így megy pár alkalommal. Gidófalvy Attila hallgat, hallgat, mást nem nagyon tud tenni, mert a hang igencsak betölti a meglévő pár légköbmétert, majd utolsó hang elmúltával magyarázni kezd. Illetve inkább társalogni. A csevegés alkalmával szó esik arról, hogy a heavy mennyire mostohagyereknek számít Magyarországon, igazi trash banda nem is jut lemezfelvételhez, mert kiadó rizikónak véli, holott még senki nem vette magának a bátorságot, hogy csak úgy próbaképpen felmérje, kell-e a magyar fiataloknak ez az idegzsib- basztó hangorkán, amit igazán jól művelni csak kevesen tudnak. Pe- dig-pedig a Metallica - népiesebb nevén Metál Ica - is becsábított az arénába párezer embert legutóbbi jelenlétekor. A hosszúra nyúlt beszélgetés alatt még elhangzik pár gondolat a szponzorálás fontosságáról, valamint arról, milyen kár, hogy a Mortissimo hétfőn csinálta a mindenkinek kijáró demo felvételét, kedden lépett színpadra és csak pénteken látogatott el hozzájuk szakember, hogy mennyivel kivirá- gosabb lett volna a dolog teljesen megfordítva. Fiatalok családi körben Miskolc (ÉM - BG) - Azt senki sem tagadja, hogy Miskolcon és környékén sem kevesebb a tehetséges fiatal, mint bárhol másutt az országban. Az külön egy nemes gesztus, hogy a Miskolci Nyári Fesztivál szervezői nem csak a felnőtt korosztály képviselőiből, az úgynevezett profikból válogatták a szereplőgárdát, de teret adnak olyan fiatal előadóknak, akik félig vagy már teljesen profik a saját műfajukban, csak éppen még papíijuk nincs róla, ami azzal az előnnyel is jár, hogy enyhe botladozásaikat, itt-ott előbukkanó kamasz sutaságaikat elnéző mosollyal nyugtázza a közönség. Az a közönség, amelybe kívülállóként belecsöppenve olyannak érzi magát az ember, mintha tévedésből egy emelettel feljebb csenget egy lakásba, ahol számára vadidegenek házibuliznak, akik szemmel láthatóan évezredek óta ismerik egymást. Valahogy nagyon családias volt a jelleg. Ami érthető egyrészt azért, mert természetes, hogy apuka-anyuka kíváncsi arra, nagyfia-nagylánya mire képes igazi színpadon, másrészt baráti tekinteteket érezve a fellépőnek sincs akkora lámpaláza, harmadrészt meg azért, mert a belépő nem ötven forintba került, így vékonypénzű fiatalokat a langyos nyári este nem a Muzsikáló udvarba vezényelte. A belépők azért voltak borsos árral megáldva, mert bevételből szándék szerint alapítvány tétetikra fiatal tehetségek felkarolására és támogatására. Bevezetés után vissza a színpad világához. In médiás rés kezdésként Kecskés Tímea száguldozza végig a színpad előtti teret Michael Jackson szellemét idézve, majd kicsit vissza az időben jő Kertész Renáta kalapos tánca, még kicsit vissza az időben a Sallai András-Szanyi Borbála kettős idézi eleink népi táncait, végül nagyon vissza az időben Pál Ildikó spanyol tánca kápráztatja a nézőket, aki zsenge kora ellenére már rutinos vén rókának számít, hiszen az Akropolisz színpadon a Víg özvegyben is megcsodálhatta a nagyérdemű. Selmeczi György lelkiismeretes házigazdaként nem hagyja a szereplőket csak úgy elsomfordálni a számok után, hanem miniinteijúkra próbálja rávenni az ifjoncokat, többkevesebb sikerrel. Tómondatos válaszokat betudhatjuk elfogódottságnak is, de legyen tere a nagyvonalúságnak, mondván azért a rövid válasz, mert fiatalság együtt jár a szerénységgel, és ne a szó, hanem a tett beszéljen. Ha megharagszik valaki, ha nem, a második rész még az első felvonást is felülmúlta. A Czakó-Bundzik jazzduó bebizonyítja, nem feltétlenül akkor igazi jazzmuzsikus valaki, ha teljesen „beborul az agyába”. Czakó Péter lágy, kellemes szaxofonjátéka, Bundzik István sallangmentes zongorajátéka, kettőjük egymásra figyelése egyszerre idézi úgy a régi, békebeli kiskocsmák füstös, csapzott hangulatát, mint a beszélgetős házibulik csendes, nyugodt, kiegyensúlyozott légkörét. A nyíregyházi Tóth Anikó-Tóth Marica ikerpár kétszer ejti révületbe a nagyérdeműt, helyhiány miatt legyen elég annyi, káprázatos nagyvonalúsággal, biztonsággal kezelik a zongorát, lett légyen szó Benjami Brittenről vagy Liszt Ferencről. Bócz Annamária pedig úgy énekel, miptha nem most vették volna fel, hanem mintha most végzett volna a Zeneakadémián. Az, hogy inkább a hangjára bízza magát mint hogy „eljátssza”, anút előad hátrányként vagy előnyként könyvelendő-e el, azt ki-ki saját vérmérséklete szerint ítélje meg. Magam részéről az utóbbi mellett szavazok. Selmeczi György saját bevallása szerint először baráti körben egy kazettáiul hallotta Dobrik Petrát énekelni, és már akkor elhatározta, ha alkalom nyílik rá, felkéri a szereplésre. Alkalom megnyílt, Dobrik Petra jött, látott és győzött. Akár műsor vége, akár nem, a három számból negyedik lett, a Frank Sinatra által világhírűvé vált New York újrázásra ítéltetett, miközben a többi szereplő kézen fogva párszor körbe Lánc, lánc, eszterláncozta a színpadot. Csak azt sajnáltam, hogy nem a második számot tapsolta vissza a közönség, amikor Petra saját zongorakíséretével énekelt el egy dalt. Hogy mit, azt már elfelejtettem, de valahogy nagyon Sandy Patty-s volt a hangvétel, olyannyira, hogy langyos nyári éjszaka ide, vagy oda, a lúdbőrözes megjelent a végtagjaimon. Ami az ütő ököl mögött van Miskolc (ÉM - CSM) - Bruce Lee mozdulatait nem kell lassított felvételen mutatni ahhoz, hogy láthassuk és érezhessük tökéletességüket. De ebben az esetben mit takar a szó: tökéletes? Egyszerűséget, pontosságot, kidolgozottságot, célszerűséget és erőt. Erőt, amely elsősorban nem az izmokban, hanem az akaratban, a gondolatban rejlik. Bruce Lee vallotta: ,A harci művészetek elsősorban önismeretet jelentenek. Egy ütés vagy égy rúgás nem azt jelenti, hogy teljes erőből püfólni kell a veled szembenállót, hanem azt, hogy magadból kell kiverni az énedet, a félelmedet vagy problémáidat.” Figyelted már a Sárkány arcát, mikor verekszik? Amikor könnyű az ellenfele, és szinte csak játszik vele, akkor is látni az ütés előtt megfeszülő izmokat; amikor élet-halál harcról van szó, és a düh, az erőfeszítés, a fájdalom is kiül vonásaira, akkor is egyértelmű: mindez másodlagos, a legfontosabb, hogy koncentrál - és amire összpontosít: a következő mozdulat. Nem veszti el a fejét, és nem is a győzelmet hajszolja. Bár mindig tudja, mit akar, tudja az utat is, ami odáig elvezet, és ezért el is éri célját. Ügy hiszem, Bruce Lee életében ez volt a legfontosabb. Mikor 18 évesen Hongkongból Amerikába került, úgy kezdte, mint bárki más: mosogatófiúként. De hogy nem úgy végezte, az nem csak annak köszönhető, hogy nem olyan volt, mint bárki más. Hiszen igazából senki sem olyan mint a többi, és a kiugró tehetségek közül is hány elkallódott? Ót nem fogadták be az amerikaiak, mert ázsiai „sárgabőm”, kitagadták a kínaiak, mert fehéreket és négereket is megtanított a keleti harcművészetekre. Mindkét csoporttal meg kellett küzdenie. Az egyiktói valódi harci küzdelemben kellett kivívnia a jogot, azt taníthasson, akit akar. Ennek a harcnak a végén éri az az orvtámadás, ami miatt megsérül a gerince, lebénul és tolókocsiba kerül. Valószínűleg a természet és az akarat diadala, hogy - bár az orvosok örök mozdulatlanságot jósolnak neki - felépül. A másik csoport viszont az egész életét követelte. Amerika Bruce Lee-t legszívesebben lenyelte volna, csak ezután akarta elfogadni. Nem volt szerencséjük. A Sárkány ahogy legyőzte a bénaságot, legyőzte az átgyúró kezeket, nem alkalmazkodott, hanem hozzá alkalmazkodtak. Megteremtette a Jeet Kuné Do-t, az „elhárító ököl” módszerét, melynek alapja az egyszerűsített és harmonizált kung-fu. És elfogadtatta Hollywooddal is az ázsiai művészeket. A mozikban most bemutatott A Sárkány - Bruce Lee élete című film rendezője, Rob Cohen így nyilatkozott: ,A könyvet (Linda Lee, Bruce feleségének visszaemlékezéseiről van szó) olvasva eszembe jutott egy idézet Augustinustól. „A halhatatlanság kulcsa az, hogy olyan életet éljünk, amelyre érdemes emlékezni. Brace Lee élete kétség kívül ilyen volt...” A film valóban méltó emléket állít - nem a sztárnak, a legendának, hanem az embernek. És újra az eszünkbe vési: nem lehetünk ugyanolyanok, ugyanúgy különlegesek, mint ó, de nincs is rá szükség, hiszen megtehetjük a magunk módján. Csak azt kellene végre megtanulnunk, amire az emberiség évezredei alatt mindig csak rácsodálkoztunk: ismerjük meg önmagunkat, és ez a tudás irányítsa szavainkat, mozdulatanikat, tetteinket és végső esetben mozduló öklünket is. Jagger fél évszázada Miskolc (ÉM) - Most 50 éves és 9 napos. De tekintsünk el a 9 naptól és fogalmazzunk úgy, a fél évszázados férfiú legfőbb jellemzői a következők: az angliai Dartfordban született, jelenleg lakhelyét nehezebb megállapítani, mert háza van Londonban, kastélya Franciaországban, luxuslakása New York-ban, villája egy Karib- tengeri szigeten, birtoka Texasban. Kedveli a kínai ételeket, a szép ruhákat, a pénzt, a nőket — közülük leginkább jelenlegi párját, Jerry Hallt, a volt manökent, három gyermekének anyját, akivel 15 éve él együtt és aki 3 éve a felesége. Volt közgazdászhallgató, botrányhős, jelenleg az Egyesült Királyság 103. leggazdagabb embere és - első gyermeke révén - nagypapa. Mellesleg szupersztár. Michael Philip Jagger így vallott 50. születésnapján: Kisdiákként „semmiféle elképzelésem nem volt. Egy dologban azonban biztos voltam: sohasem teszem be a lábamat gyárba, mert láttam, hogy ott hogyan dolgoznak.” Azután jött a zene, a Rolling Stons, a millió számra eladott lemezek, nők, akiknek hosszú listáján állítólag az akkor még ismeretlen Madonna is szerepel, a kábítószeres botrányok, a három asszonytól született öt gyermek, és a pénz, a pénz... Innen nehéz lenne megállapítani, hogy mindezekből a gazdagságon kívül maradt-e valami, az azonban biztos, egyre kevesebb a botrány, és a polgárijólét nyugalma jellemzi magánéletét. Persze, ez csak az első ötven év volt, ki tudja, mit hoz a második.
