Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-19 / 193. szám
II ÉM-hétvége Az ÉM interjúja Augusztus 19., Csütörtök Törvény-töredékek Magna Charta -1215 „Mi, János, Isten kegyelméből Anglia királya, Írország ura, Normandia és Aquitánia hercege, Anjou grófja üdvözletünket küldjük az érsekeknek, a püspököknek, az apátoknak, a grófoknak, a báróknak, a bíráknak, az erdészeknek, a sheriffeknek, az elöljáróknak, a tisztségviselőknek, továbbá minden tisztviselőnknek és hívünknek...” „...Elsőként Isten segítségével kinyilvánítjuk, és a jelen Chartával örök időkre megerősítjük Magunk és utódaink számára, hogy az Angol Egyház szabad, jogait és szabadságait teljes egészükben, korlátlanul birtokolja. Ezt be kívánjuk tartani, ebből következik, hogy az egyházi választások szabadságát - melyet az Angol Egyház rendkívül szükségesének és fontosnak tart - a Köztünk és a bárók közötti jelenlegi viszálykodás kirobbanása előtt szabad akaratunkból biztosítottuk, Chartánkkal megerősítettük, és elértük szentesítését III. Incze pápa által. Ezt Mi magunk tiszteletben fogjuk tartani, és azt kívánjuk, hogy utódaink azt örök időkig jóhiszeműen betartsák...” Weimari alkotmány -1919 „...A polgári és állampolgári jogok és kötelezettségek a vallásszabadság gyakorlása során nem köthetők feltételekhez és nem korlátozhatók. A polgári és állampolgári jogok gyakorlása, úgyszintén a közhivatalok elnyerése független a vallási meggyőződéstől. Senki sem köteles vallási meggyőződését kinyilvánítani. A hatóságoknak csak annyiban van joguk valamely vallási társasághoz tartozás iránt érdeklődni, amennyiben a jogok és kötelezettségek ettől függnek vagy az törvényileg elrendelt statisztikai adatszolgáltatás miatt szükséges. Senkit sem szabad egyházi cselekményre vagy ünnepségre vagy vallási szertartáson való részvételre vagy vallási esküforma igénybevételére kényszeríteni.” A vasárnap és az államilag elismert ünnepek, mint a pihenés és a lelki felemelkedés napjai, törvényileg védettek...” A szovjet minta -1924 „...A szovjet köztársaságok megalakulása óta a világ államai két táborra szakadtakra kapitalizmus táborára és a szocializmus táborára. Ott, a kapitalizmus táborában, nemzeti ellenségeskedés és egyenlőtlenség, gyarmati rabság és sovinizmus, nemzeti elnyomás és üldözések, imperialista bestialitások és háborúk vannak. Itt, a szocializmus táborában, kölcsönös bizalom és béke, nemzeti szabadság és egyenlőség, békés együttélés és a népek testvéri együttműködése érvényesül...” Csehszlovákia -1948 „Mi, Csehszlovákia dolgozó népe, ünnepélyesen kinyilatkoztatjuk: Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével nálunk is megvalósult az a társadalmi rend, amelyért munkásaink és többi dolgozóink nemzedékei küzdöttek, s amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta példaképnek tekintettek. Győzött hazánkban a szocializmus.” Az NSZK alaptörvénye -1949 „Az emberi méltóság sérthetetlen. Annak tisztelete és védelmezése kötelező minden állami hatalom számára... Mindenkinek joga van arra, hogy saját személyiségét szabadon kibontakoztassa, amennyiben az mások jogait nem sérti és nem ütközik az alkotmányos rendbe, vagy az erkölcsi törvénybe... A törvény előtt minden ember egyenlő... A hit, a lelkiismeret, a vallás és a világnézet szabadsága sérthetetlen...” Spanyolország -1978 „En, I. János Károly, Spanyolország királya tudatom mindenkivel, aki látta és megértette a jelen dokumentumot, hogy: a Cortes elfogadta és a spanyol nép jóváhagyta az alábbi alkotmányt. A spanyol nemzet, attól az óhajtól vezérelve, hogy megteremtse az igazságosság, a szabadság és a biztonság feltételeit és előmozdítsa mindazok javát, akiket magában foglal, szuverenitását gyakorolva kinyilvánítja abbéli akaratát, hogy: az Alkotmány és a törvények keretében biztosítja az igazságos gazdasági és társadalmi rend elveinek megfelelő demokratikus együttélést; olyan jogállamot teremt, amely biztosítja a törvénynek, mint a népakarat kifejezésre juttatásának uralmát; támogat minden spanyolt és Spanyolország minden népét emberi jogai gyakorlásában, kultúrájának, hagyományainak, nyelvének és intézményeinek fejlesztésében; elősegíti a kultúra és a gazdaság fejlődését...” Az írott malaszttól a jogállamig Beszélgetés dr. Zlinszky János jogtörténész-alkotmánybíróval Filip Gabriella Ha máskor nem is, de így augusztus 20. Iáján mindenképpen felmerül bennünk a kérdés, mit ünnepiünk ezen a napon? Az új kenyeret, Szent Istvánt, a jogállamiságot, az alkotmányt? Egyáltalán: van^ okunk az ünneplésre? És mit jelent ez a nap az alkotmánybírónak? Erről kérdeztük Prof. Dr. Zlinszky Jánost, a Miskolci Egyetem Jogtörténeti és Jogelméleti Intézetének vezetőjét, az Alkotmány- bíróság tagját. • Ha nem akadályoz meg a betegségem, akkor mindenképpen részt veszek az ünnepségeken. A magyar állam egyik legfelsőbb bíróságának tagjaként hivatalból is ott a helyem. De mindenképpen jelentős számomra Szent István napja, a magyar államiság szimbolikus ünnepe. Augusztus 20. a magyarság európaiságának is az ünnepe - hiszen Szent István az európai keresztény állam és jogrend befogadója, megvalósítója - és ezen keresztül a keresztény magyar folytonosságnak is az ünnepe. Évtizedekig ez a nap volt az alkotmány ünnepe, hiszen augusztus 20-án hirdették ki az 1949-es alkotmányt. Viszont a jelenlegi október 23-hoz kötődik. Tehát én inkább az alkotmányosságot ünnepelném. Persze a jogállamiság első követelménye, hogy egy országnak legyen olyan alkotmánya, mely az egész jogrend, és az egész hatalomgyakorlás számára meghatározó. Amikor 1989 őszén ezt a módosított alkotmányt kihirdették, és annak a védelméről az Alkotmánybíróság felállításával intézményesen gondoskodtak, ez volt a jogállamiságnak a hivatalos, a formális kezdete. Ha ez a '89-es kezdés nem is kötődik augusztus 20- ához, de a mai magyar államiság mindenképpen Szent Istvánnal kezdődött. □ Negyven évig ünnepeltük előző alkotmányunkat. Pedig tudtuk, hogy ez á törvény egy számunkra idegen hatalmi berendezkedésen alapult. Ráadásul, ami jó lett volna benne, az sem volt több írott malasztnál. Nem kell-e attól tartanunk, hogy újra fikcióvá válik az alkotmány ? • Erre nincs garancia. A törvény holt betű. Ha a társadalomban létező hatalom tankkal meg géppisztollyal túlteszi magát a törvényen, akkor ez ellen az alkotmány nem nyújt védelmet. Legfeljebb meg lehet állapítani, hogy a hatalom nem tartja be a törvényt. De még akkor is előfordulhat, hogy a hatalom azt mondja: a törvényt úgy kell érteni, ahogyan ő betartja. Akkor lesz az alkotmány jó, és akkor lesz egy állam alkotmányos, ha minden egyes állampolgára átérzi, hogy ezért az alkotmányért szükség esetén harcolni is kell. A jog addig jog, amíg mi mindanrfyian érvényesítjük. Ha az emberek ülnek és várják, hogy majd valaki helyettük cselekszik, akkor itt nem lesz jogállam. Megkell fontolni, és el kell mondani, hogy mit várok a kormánytól, kritizálni kell, ha nem azt csinálja, amit szeretnék, a választott képviselő-testületeken pedig számon kell kérni a programokat. Felelősnek kell éreznie magát minden magyar állampolgárnak azért, hogy ez az államrend valóban jogállamiként működjön. Ehhez a másik nézetét tiszteletben kell tartani, ahol többségi kérdésekről van szó, a többség véleményét, ahol szakkérdésekről, ott a felelős hatalom szakértelmét kell tiszteletben tartani és számon kérni, ahol meg egyéni szabadságjogokról van szó, ott akár egy embernek a szabadságát is tiszteletben kell tartani. Ha ez nincs benne az emberekben, akkor hiába van papíron jogállam. □ Olyan időszakban született a jelenlegi alkotmány, amikor minden forrongott, változásban volt. Lehet-e ilyen helyzetben jó alaptörvényt alkotni? • Ezért nem is csináltak új alaptörvényt. Hiszen 1989-ben a '49-es alkotmányt módosítottuk. Főleg az ellenzék, de végül is az állampárt tagjai is egyetértettek abban, hogy egy hosszú időre szóló új alaptörvényt csak legitim parlament szavazhat meg. A '89-es parlament nem volt legitim, és a '89-es ellenzék sem volt még akkor legitim. Nem tudtuk pontosan, csak sejteni lehetett, milyen tömeg áll mögöttük. Viszont hozzá kellett kezdeni az átalakuláshoz. Az nyilvánvaló volt, hogy teljesen forradalmi változást 40 év után nem lehet csinálni. Igazában két útja volt az átalakulásnak. Vagy az, hogy a meglévő törvényes rendet átépítjük, legitim, demokrácián alapuló törvényes renddé változtatjuk. Vagy azt mondjuk, hogy valamilyen időponttól, amikor ez a legitimitás biztos volt, semmi sem érvényes. Legalább 1944-ig vissza kellett volna menni, de lehet, hogy még régebbre is. Ez azt jelentette volna, hogy 1944 óta Magyarországon nem kötöttek törvényes házasságot, nem kötöttek bérleti szerződést, nem vásároltak érvényesen. Ez abszurdum lett volna. Ezért kezdtük az átalakítást az alkotmánymódosítással. □ Az 1989-ben megfogalmazottak szerint az alkotmánymódosítás célja a jogállamba való átmenet elősegítése volt, és az ideiglenességre utal az is, hogy kimondatott: hazánk új alkotmányának elfogadásáig érvényes. Meddig lehet egy alaptörvény ideiglenes? • Ez az alkotmány sokkal jobb, mint általában gondolják. Megfelelően, jogállamian gondolkodó igazgatás bíróság és törvényhozás ezzel az al kotmánnyal elég sokáig működhet ne. Itt nem akarok azon vitatkozni hogy a választott államszervezeti megoldások lehetnének kedvezőbbek: jobb-e a kétkamarás parlament, hangoztatják, hogy piacgazdaság és tulajdonvédelem, és én lakom valahol egy lukban, miközben az én lakásomban valaki más terpeszkedik ingyen, és nekem kell a tetőt felújítani”. Mind a kettőnek tökéletesen igaza van! Ez egy olyan állapot, amit létrehozott negyven év. Ebből nem lehet úgy kimászni, hogy hozok egy törvényt, és mától ez érvényes. Éz tragédiákhoz vezetne. Az Alkotmánybíróságnak volt is egy ilyen döntése, hogy ameddig a változások abba az irányba haladnak, ahová el akarunk érni, akkor nem baj, hogy nem egyből valósulnak meg. Visszatérve az újabb és újabb törA törvény holt betű. 4 Ha a társadalomban létező hatalom tankkal meg géppisztollyal túlteszi magát az írott törvényen, akkor ez ellen az alkotmány nem nyújt védelmet. mint az egykamarás, erősebb hatalma legyen-e az elnöknek vagy sem, hogy illeszkedik ebbe a rendszerbe a hadsereg, a rendőrség, az ügyészség. Ezeket lehet így vagy úgy csinálni, mindegyikre találunk jogállami példákat. Énnél a vitánál sokkal fontosabb, hogy mindez szabályozva legyen, ne ők döntsék el, hogy mit szabad nekik. Ha úgy gondolkodna minden magyar jogász és állampolgár, ahogy egy jogállamban illenék, akkor ezzel a törvénnyel nem lenne semmi baj. □ Ahhoz, hogy úgy viselkedjek, ahogyan egy jogállamban az állampolgárhoz illenék, és ahhoz is, hogy érzékeljem a jogbiztonságot, tudnom kellene: mit szabad és mit nem. De ebben a törvényáradatban szinte követhetetlenek a változások. Ráadásul mikor kihirdetnek egy-egy törvényt, mindjárt kiderül, hogy a valóságnak vannak olyan pontjai, melyeket nem tudtak befogni a törvény hálójával. így aztán az újabb és újabb módosítások között elvész az ember. • A magyar jogi tájékoztatás és a magyar jogismeret általában siralmas. Az elmúlt negyven év alatt elszoktunk attól, hogy érdekeljen bennünket a jog. Mert úgysem tartották be, mert úgysem mi csináltuk, mert úgysem pontosan az volt, ami. Csak azzal a jogszabállyal foglalkoztak az emberek, annak is a kiskapuit keresték, amelyik valamiképpen érintette őket. Véleményem szerint több oka is van annak, hogy ilyen sók, legalább háromszáz törvény és számtalan módosítás született az utóbbi években. Az egyik ok, hogy óriási terhet jelent a negyvenéves jogrendszer átalakítása, mert hiszen mi egy államkapitalista, vagy ha tetszik, egy államszocialista rendszert viszünk át magán- gazdaságba. Az állami hatáskört át kell alakítani, vissza kell fejleszteni, és helyébe kell valamit hozni, ami még nincs. Mondok egy példát: a lakásbérleti jog. Az Alkotmánybíróságnál halomban állnak a panaszok a bérlők oldaláról: „nekünk azt ígérték annak idején, azért ilyen kicsi a nyugdijunk, a fizetésünk, mert olcsó a lakás, most emelik a lakásárat és marad a nyugdíj”. A másik oldal, a tulajdonosok meg azt mondják: „azt vénymódosításokra, ezeknek a másik oka az, hogy a meghozott törvényeket nem egységes koncepció szerint értelmezik. Hajói alkalmazzák, még a kicsit gyenge törvény is használható. A megfelelően befuttatott jogállamban időnként egészen vad törvényeket is meg lehet hagyni, mert az emberek nem élnek vissza vele. Mindenki, aki jogot hajt végre - akár az igazgatás, akár az ítélkezés során - jogosult azt az alkotmány fényében tenni. Nem kellene alkotmánybírósági döntés, hogy például egy régebbi jogszabály esetleges alkotmányellenes parancsát a bíró ne tartsa be. Nem csak az Alkotmány- bíróságnak kell a alkotmányt védeni. Mi megsemmisíthetünk egy jogszabályt, megmondhatjuk mi az értelme. Az a célunk, hogy a gyakorlatban felmerült esetek alapján dőljenek el a vitatott kérdések. A gyakorlat mindig jobb, mintha csak úgy, teoretikusan csinálunk szabályokat. UJobb a gyakorlat, mint a teoretizá- lás. Ha ehhez hozzá veszem, hogy más országok példája azt mutatja, nagyon jól működhet az állam alkotmány nélkül, akkor felmerül a kérdés, szükség van-e egyáltalán írott alkotmányra? • Ezekben az országokban olyan régen megjegesedett az alapvető törvényes elvek tiszteletben tartása, hogy nem kell őket alaptörvénybe írni. Tipikus példa erre Anglia. Nagyon sokáig Magyarországnak sem volt írott alkotmánya, mert meglehetősen következetes és szilárd törvényi folytonosságunk volt. De közben volt egy törés, elfordultunk ettől, előbb 1919- ben majd 1944-ben. A ’49-es alkotmány egy sor tételt eleve elvitatott. A személyes szabadság helyett hozta az osztályok közötti megkülönböztetést, a proletár internacionalizmust, a párturalmat... Elsősorban gondolatilag kell átállnunk az új jogrendre. Amíg ez nem történik meg, addig kell az írott törvény. □ Egy-egy vitatott kérdésnél gyakran halljuk, hogy ez és ez az alkotmánybíró különvéleményt jelentett be. Nem félnek attól, hogy ezzel is gyengítik az Alkotmánybíróság tekintélyét? Mert milyen az a törvény, ha még az alkotmánybírák sem egyformán értelm.ezik? • A jog értelmezése nem olyan egyszerű, mint a matematikáé. Mi nem operatív testület vagyunk, tehát nem szükséges, hogy egyféle vélemény szülessen. A kormány esetében a kisebbség vagy aláveti magát a többségnek, vagy lemond. A mi döntéseink elvileg csak azt jelentik, hogy az alkotmány valamelyik passzusának ez meg ez az értelme. És ebben lehet eltérő vélemény. Ez a törvényhozók számára eligazítás: lehet másképpen is, érteni, mint az Alkotmánybíróság többsége érti. Véleményem szerint ez éppen erősíti a tekintélyt. Mert azt látják az emberek, hogy az alkotmánybírónak nem kell - úgymond - befognia a száját, elmondhatja saját álláspontját. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy nagyon gyakran hibásan jelennek meg az alkotmánybírósági határozatok és a különvélemények is. Például ilyen volt az abortusz. Szinte minden újságban úgy jelent meg, hogy az Alkotmánybíróság kimondta: mind a teljes megengedés, mind a teljes tiltás alkotmányellenes. Pedig a teljes tiltás nem lenne alkotmányellenes. Ha a parlament úgy dönt, hogy a megfogant emberi magzatot embernek tekinti, akkor ember és ember között nem lehet különbséget tenni. □ Ha már az abortuszt említette, ez volt az a kérdés, melynek kapcsán az egyház is hallatta hangját. Nem befolyásolta a döntésében a hite? • Az egyház véleménye a magzatelhajtásról a saját véleményem is. De más dolog az, hogy erkölcsileg mit tartok helyesnek és követendőnek, és más dolog, hogy mit tartok joggal megvalósíthatónak. Az egyház azt is tiltja, hogy irigyek legyünk. És az erkölcs is. De azért furcsa lenne egy olyan törvény, amely bünteti az irigységet. A jog eszköztára gyengébb, mint az erkölcsé. Joggal csak durva határokat lehet szabni, amelyek között az emberek viszonylag biztonságosan mozoghatnak. A jog nem tudja megfogni az ember belső világát. A gondolat nem érhető el a jog által. Valahányszor ezt megpróbálták a történelemben, mindig baj lett belőle. A másik része a dolognak pedig az, és ez is keresztény tanítás: a keresztény ember szabad abban, hogy a jót vagy a rosszat választja. A kereszténység a lelkiismereti szabadságon alapul. És ha törvény által kényszerűek valakit arra, hogy azt tegye, amit objektíve erkölcsösnek, jónak tart, azzal elveszem az erkölcsi értékét. Aid azért teszi azt, amit erkölcsileg köteles, mert különben beverik a fejét, az nem erkölcsi döntést hoz a jó mellett, hanem kényszerhelyzetben van. Tehát ha rákényszerítek valakit arra, hogy erkölcsös legyen, ezzel tulajdonképpen megfosztom a lehetőségtől, hogy erkölcsös legyen. Nem erkölcsös az, aki nem lehet erkölcstelen. □ Megőrizhető tehát a függetlenség? • Egészen biztos, hogy megőrizhető. Mint alkotmánybírónak jogom van a különvéleményemet kinyilvánítani, ha a bíróság egy olyan jellegű döntést hoz, amely az én jogászi meggyőződésemmel nincs egyetértésben, vagy vallásszabadságomat gátolja. Ha az alkotmányban lenne ilyen pont, akkor lemondanék. Amikor annak idején fölkértek alkotmánybírónak, és még nem tudtam a kerékasztal-tárgyalásokról, akkor az első kérdésem az volt, hogy olyan lesz-e az alkotmány, amit mint bíró a saját felfogásom szerint elfogadhatok. En csak olyan jogrendet vagyok hajlandó védeni, amellyel egyetértek. □ És ez most olyan... • Igen.
