Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-18 / 192. szám

Az ÉszakAIagyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1993. AUGUSZTUS 18. „Éretlen Paradicsom” - A fiatalok oldala \ Slágerlista Miskolc (ÉM) - Hiába, ilyen az élet: dr. Alban megjelenik Budapesten, a Top-showban, az erkély közép feláll­va tombol, ám a One Love LP (és egyáltalán a Doktor) már sehol sincs a Top 40-en, a Mahasz eladási siker­listáján. Egyébként úgy tűnik, a le­mezpiacon is beállt az uborkasze­zon. Az első tíz lemez egymásnak ad­ja át a helyét, és csak egyetlen új „be­tolakodó” van az élbolyban, a 11. helyről a 6-ra előlépő Koltai-féle So­se halunk meg. A tizesből a Mester és tanítványai hullott ki, két hét alatt a 8-ról a 19. helyre estek vissza. Ügy tűnik, a legerőteljesebben a UB 40 indított, a Promises et Lies rög­tön a megjelenés utón a 13. legkelen­dőbb korong. Ezen kívül semmi kü­lönös. Van még néhány jól fogyó új LP, ilyen például Billy Idol Cyber- punk-ja, és a Napoleon Boulevard Jó lenne, hajó lennéje. Sehol egy plati­na-, vagy egy aranylemez. Még a jó öreg Tina a legüdébb jelenség: nyolc hete szerepel már a listán a 20. hely táján, most azonban végre felfedez­tetett és előre rukkolt a 12. helyre. Most jöjjön a negyvenes lista eleje. 1. (1) Ace of Base: Happy Nation; 2. (3) Vangelis: 1492; 3. (4) Demjén Fe­renc: Hat; 4. (2) 2 Unlimited: No Li­mits; 5. (5) Válogatás: Filmslágerek Magyarul III.; 6.(11) Koltai Róbert: Sose halunk meg; 7. (6) Filmzene: Bodyguard; 8.( 10) U2: Zooropa; 9.(7) Edda: Elveszett illúziók; 10. (9) Di­gital Scream: The Mixx II.; 11.(13) Eros Ramazzotti: Tutte Storie; 12.(21) Tina Tumer: What’s Love Got To Do With It; 13.(új) UB 40: Promises et Lies; 14.(12) Zámbó Jimmy: Számíthatsz rám; 15.(15) Ákos: Karcolatok Újra jégdiszkó Budapest (MTI) - Ismét várja a szórakozni vágyó fiatalokat a jég­diszkó. A Budapest Sportcsarnok­ban minden héten pénteken és szombaton este 8-tól 10 óráig tart nyitva, a belépők pedig egységesen 100 forintba kerülnek. Rockkoncertek Bécs (MTI) — A bécsi nyár rock­csúcspontján, augusztus 25-én Prin­ce, 27-én egy közös koncerten Tina Turner, Rod Stewart és Joe Cocker lép fel a bécsi Duna-szigeten a sza­bad ég alatt. A kemény rock hívei pe­dig szeptember 3-án Bon Jovival ta­lálkozhatnak a Prater Stadionban. A népszerű vendégek felléptét oly nagy várakozás előzi meg, hogy a szervezők úgy találták: felesleges lenne túl sokat költeni reklámra. Annál többet költhetnek a rajongók, jegyek ára ugyanis — magyar fogal­mak szerint - kissé borsos: Prince-t már 470 schillingért meg lehet néz- ni-hallgatni, de Tina Tumer, Rod Stewart és Joe Cocker koncertjére bizony csak 600 schilling fejében le­het bejutni. Némi kedvezményhez juthat viszont, aki mindkét produk­cióra kíváncsi és nem egészen lapos a pénztárcája: a bérlet „már 935 schillingért kapható. ___________ E gy nyelven Mikosszéplak (ÉM) - Bár már 106 éves, sokan még mindig nem tekin­tik nagykorúnak az eszperantó nyel­vet. Hívei azonban egyre több kiad­vánnyal és rendezvénnyel bizonyít­ják, ez a mesterséges nyelv nemcsak életképes, de fejlődni is tud. Legu­tóbbi rendezvényük a dunántúli Mi- kosszéplakon megrendezett 7. Nem­zetközi Ifjúsági Hét volt, amelyen 23 országot képviselve 152 fiatal vett részt. Többségük európai volt (közü­lük is a horvátok jöttek legnagyobb számban), ám érkeztek vendégek Brazíliából, Mexikóból és az USA- ból is. A rendezvény külön hangula­tát (a különböző szintű eszperantó nyelvtanfolyamok, valamint a ki­rándulások, táncházak, sportprog­ramok és vetélkedők mellett) az ad­ta, hogy nehéz volt eldönteni, ki mi­lyen nemzetet képvisel, hiszen egyetlen nyelven, az eszperantón be­széltek egymással az angolok és a franciák, a szlovénok és a horvátok, a csehek és szlovákok, az oroszok és a lengyelek... A víz, a kavics és a kishal Kazincbarcika (ÉM) - Olyanok, mint egy Ids pajak. Az egyikük a víz, feltartóztathatatlanul locsog, sza­lad. Másikuk a kavics, csendesen meghúzódva, majdhogynem észre­vehetetlenül ül, azután egyszer csak úgy dönt, megmutatja magát, és ak­kor különös színeket csillant fel raj­ta a napsugár. A harmadik pedig egy kis hal, aki a könnyű lebegés után váratlan gyorsasággal kezd úszni, és bár a szembe-ár időnként elsodorja, mégsem adja fel. Persze lehet, hogy nem mindig ilye­nek, de én ilyennek láttam őket. Ugye nem haragudtok érte lányok? Azt hiszem, ideje végre elárulni, kik­ről is fecsegek. A három lány a Ka­zincbarcikai Közélet (kétheti városi lap) Ifi-sarkának írója és szerkesztő­je, úgy is lehetne mondani, a mamá­ja. Persze ha már három mama ju­tott az fiatalokról szóló két hasáb­nak, akkor legalább egy papa is kell neki. O alap főszerkesztője, Csontos László, aki majd’ pont egy évvel eze­lőtt kitalálta, hogy „szóljunk közvet­lenül a fiatalokhoz és a fiatalokról”. Erre a feladatra pedig leginkább a fi­atalok alkalmasak. Pircs Anikó a maga 18 évével már régi motoros­nak számított a sajtóban, hiszen a helyi tini-tévé riportereként dolgo­zott. Most maga mellé szólította két legjobb barátnőjét, Medve Kellyt és Kovács Ritát és egyetlen rohammal bevették az Ifi-sarkot.- Sikerek? Kudarcok? - kérdezem a lényegre törve, ám eredmény nélkül, mert csak elgondolkodó pillantáso­kat kapok szépen kifejtett válasz he­lyett. Azután csak eszükbe jut né­hány számon tartandó esemény.- Van itt Barrikán két diszkó, szok­tunk írni mind a kettőről. Mikor a második beindult, volt némi problé­ma - nem is annyira velük, mint in­kább körülöttük. Mi akkor melléjük álltunk, és úgy érezzük, nekünk is van egy kis részünk abban, hogy most már minden rendben. Azután egyszer, mikor Barcikán játszott a Szeged és tudósítást kellett adni a meccsről az Észak-Magyarország- nak, de a szegedi lapnak, a Dél-Ma- gyarországnak is, minket bízott meg a főnök, hogy csináljuk meg az anya­got. (Csontos Lászlót csak „főnök”- nek hívják vagy időnként egyszerű magyarsággal „boss”-nak, ami ugyanaz.) Ez szerintem a bizalom jele, hiszen bőven válogathatott vol­na, kivel csináltatja meg. És már az is siker, hogy az edzők, akik először úgy néztek ránk, hogy „mit akar itt ez a három kis liba”, most szívesen látnak minket kint a pályán. Arról nem is beszélve, hogy Farkas Péter­rel és Repka Attilával sikerült csi­nálnunk egy remek kis április 1-jei riportot. Ebből aztán világosan kidarül, hogy Egy tizenhét éves manöken Miskolc (ÉM)-A lillafüredi Palota­szállóban megtartott divatbemuta­tóval ért véget a Magyar Divatinté­zet és a Takács Modell Divat és Rek­lámstúdió felsőfokú manöken- és fo­tómodell képző tanfolyama. Itt per­sze nincsenek Dior vagy Chanell- modellek. És nincsenek főcímfotók. Itt még csak munka van. Kétszáz órán keresztül, igen keményen.- Egymás után négyszer kellett vé­gigcsinálni a vizsga-divatbemuta­tót. Először volt két főpróba, azután pedig két előadás. Este már látszott rajtuk, hogy nagyon fáradtak - mondja Györkei Zita mamája, aztán át is adja 17 éves, szakmai különdíj- jal jutalmazott lányának a szót.- Iszonyatos meleg volt, különösen amikor a kabátokat mutattuk be! Azt hittük, nem bújuk ki. Én még a szerencsések közé tartozom, nem fénylett a bőröm, de volt, akinek minden átöltözésnél újra kellett pú- deroznia az arcát.- Mennyi időtök jut az átöltözésre?- Az attól függ. A koreográfiától, hogy milyen ruhát mutatunk be; far­mert, vagy fehérneműt. De sietni kell. Olyankor mindig az megy: hol van ez? Nem láttad azt? Vigyázz már, add ide... ~ Kint mégis mosolyogtok. Zita a vizsgabemutatón- A színpadon igazság szerint min­dig mosolyognunk kellene. Na ja, mert az olyan könnyű! Előfordul, hogy nem érzed jól magad abban a ruhában, amit bemutatsz, de hát el kell hitetni, milyen klassz is ez. És ha örülök is a munkának, azért nem tudok egyfolytában vigyorogni. Időnként érzem, feszül az arcizmom. Olyankor leengedek.- A speciális manökenlépéssel kön- nyen boldogultál?- Először rengeteget kínlódtam ve­le. Nem olyan könnyű, mint látszik. Azután egyszer csak ráéreztem, hogy’kell mozognia a csípőnek. Már az utcán is másképp megyek, és le­het, ha megszólal valahol a zene, úgy kezdek lépkedni, mint a kifutón...- Más dolgokban is megváltoztál?- Igen, magabiztosabb lettem! Új fri­zurát csináltattam, amit előtte hord­tam, az maga volt a borzalom. Azt hiszem, nőbb nő lettem. Például so- hr nem festettem magam, most is csak ritkán, de megtanultam smin­kelni is. Kozmetikus akartam lenni mindig. Minden könyvet megve­szek, ami a szépségápolásról szól. A másik mániám pedig a ruha. Sosem szerettem a farmert, csak a szép, ele­gáns ruhákat. Ezért is gondolkodom rajta, hogy otthagyom az iskolámat. Most ugyanis mindannyiunknak felajánlottak állásokat: ruhákat kel­lene eladnunk, bemutatnunk. -Mégsem vonz a manöken szakma?- Az a legfontosabb számomra, hogy a valahol a divatszakmában marad­jak. A többit még nem tudom, nem is gondolkodtam igazán rajta. Annál viszont semmi sem jobb, mikor ki­mész a színpadra, a fénybe, és ha nem is látod, érzed, hogy figyelnek rád! Ez egyszerűen fantasztikus, le­írhatatlan érzés... Anikó, Kelly, Rita - és a Közélet a lányok imádják a sportot, ezért is nézhető el, hogy az erősebbnek neve­zett nem, nem képviselteti magát az Ifi-sarokban. A sporton belül a foci az isten. Emellett Kelly szeret teni­szezni, kézilabdázni, Rita kézilab­dázni és teniszezni (ebből is látszik, milyen eltérő jellemek), Anikó pedig korcsolyázni, de természetesen teni­szezni is szokott. Egyébként ha már szóba került a jellem, tényleg van­nak köztük jelentős különbségek, például Rita zenei kitétele: csak he­gedű ne legyen! Anikó viszont szere­ti a komolyzenét, és ő maga zongorá­zik, régebben hegedült. Kelly ked­vencei a Bruce Lee filmek, míg Ani­kó kissé rosszul van tőlük és inkább a musical feldolgozásokat szereti. Kelly és Rita sokat ad a fiúk szemé­re: a kifejező tekintet a nyerő! Anikó viszont csak azt hajtogatja: legyen magas, nagyon magas, és nem bá­nom ha szőke. Viszont abban mege­gyeznek: bajusz nem kell! Azon túl mindannyian szeretik a lecsót, a rántott sajtot, a whisliy-kólát és az édességet. Valamint az újságírást. Anikó és Kelly kacérkodik is a gon­dolattal, hogy akkor is azt kellene csinálni, ha már a 19 éves átlagélet- korú társaság kiöregszik az Ifi-sa­rokból. És Rita? Az ő álma, hogy nyo­mozó lesz.- Linda komplexus?-Á, dehogy. Égyszerűen érdekel, azt szeretném csinálni, de nem engedik. Annyi embert ismerek én már a ren­dőrségen, annyit jártam a nyakuk­ra. De tiszti főiskolára csak „belül­ről” jelentkezhetnék - mert nő va­gyok. Viszont még a közlekedésre sem mehetek, mert fiatal vagyok!- Milyen ma fiatalnak lenni?- Ha azt mondom, Kelly már jó ide­je munkanélküli, akkor tudhatod, a „csak az a dolgod, hogy tanulj és érezd jól magad” korszak lejárt.. Leg­Fotók: Farkas Maya alábbis nálunk. Ez egy kisváros, rá­adásul nem megy túl jól mostaná­ban errefelé. Nincs igazi diákélet az iskolákban (kivéve az Irinyit, de ezt csak hallomásból ismerjük), főleg ahhoz képest, amit a 15-20 évvel eze­lőtti időszakról mesélnek. Iskolán kívül pedig hová mehetsz? Diszkó­ba. De nem mindenkinek jelenti a di- zsi a társaság és a szórakozás csúcs­pontját. Úgyhogy itt meg is lehet áll­ni. Mert a szülők között sok a mun­kanélküli. Otthon csak szomorúság van meg feszültség, elmenni nem tudsz... Egyébként is, a szülők több­sége zárkózott, ez szinte öröklődik, sok fiatal nem is igényű az igazi tár­saságot. A kisváros másik „előnye”, hogy ne­hezen fogadja be az újat. A fél város ismer, és ha felvennék egy különle­gesebb ruhát, hát biztosan kinézné­nek, „mit vett fel ez a hülye?”. Ez nem egy életvidám fiatalság. Mi pél­dául meghirdettünk játékokat. Azt hiszed, jött megfejtés? Pedig egészen jó ajándékokat találtuk: teniszbérle­tet, meg hasonlókat. Addig szállítot­tuk lejjebb a kérdések színvonalát, míg beláttuk, jobb ha nem erőltet­jük, nem égetjük magunkat. Azért ők hárman, mégiscsak az ifjú­ság vidámabb feléhez tartoznak. Éh­hez talán hozzá járult egy kicsit az Ifi-sarok pátyolgatása is. Van, aki szerint lazábbak lettek, magabizto­sabbak, találékonyabbak, mióta csi­nálják, van, aki szerint csak a szá­juk lett nagyobb. Akadnak lelkes ol­vasóik, de néhányan féltik őket ettől az életformától. Mindenesetre a csa­lád bekalkulálja programjaiba, hogy a lányuknak esetleg este riportra kell mennie. Hogy mi lesz később? Ki tudja. Azon azért nem kell majd cso­dálkoznotok, ha itt, a mi kis Éretlen Paradicsomunkban néha találkoz­tok a nevükkel... Rockinform-info Miskolc (ÉM-BG) - Rockinformék igen bein­dultak. Kezdték azzal, hogy egyszerűen nem vették tudomásul, hogy Miskolc az már vidék, ráadásul itt igencsak nem virágzik annyira a kultúra (gondolják az ostobák), arról mái- nem is beszélve, hogy az is bolond, ki lapkiadásra adja fejét Magyarországon, és tessék! Most már a második évfolyamnak is a nyolcadik számá­nál járnak, az ütött-kopott fekete-fehér borí­tóból csillogó színesre váltottak, pluszként már meg sem említendő, hogy a legfrissebb számban már negyven oldal látni- meg olvasnivalót kínálnak a kiéhezett rockbarátoknak. Tengenek túl a gitárosok. Rögtön az ötödik oldalon Alvin Lee készül leharapni a mikrofont abból az alkalomból, hogy megmutatta magát a Tabánban. Pár oldallal később Závodi „Janó” arról meditál, hogy miért jobb a kielnces húr­vastagság mint mondjuk a hetes, merthogy ez fel- illetve megfogás kérdése. Megnyugtatja rögvest a publikumot, semmi vész, ő még a tízest is megfogja. A lapnak teljesen a közepén visszaemlékezés a júniusi Brian May koncertre a bal oldalon, vele szemközt Santana ötödik cso­datétele örökíttetik meg pár sor erejéig, majd­nem leghátul pedig Molnár „Cseresznye” Le­vente abból az alkalomból, hogy januártól a Tankcsapda együttes gitárosává változott ar­ról nyilatkozik, hogy szeretné leendő gyermekét golfozni tanítani, mert ő azt nem tud. Mármint golfozni. Statisztika nem készült, mert egyrészt minek, másrészt meg pláne, hogy minek, de úgy nagy­jából olvashatók a Rockinformban mindenfélék magyar, meg külföldi együttesekről, sőt, még Postássy Juli is beverekedte magát kvázi ti­zenöt sor erejéig, mert neki megjelent egy új lemeze. Az új rovatként felbukkant Lemez Plussz két oldala olyan teljesen közismert együttesekről tudósít, mint a Prophet O'HaPhaZard, a Gorefest, vagy a Skyclad, de a Lemeztelenítés címszó alatt megmérettetnek olyan hagyomá­nyosabb előadók is, mint a Kortársak, John Mayall, vagy akár Robert Plant. A stíl maradt a régi, ez utóbbit mindenki értse úgy, ahogy kedve, vérmérséklete, agyi determináltsága ne­ki megengedi. Presley-zarándokok Memphis - Egy évvel ezelőtt, Elvis halálá­nak 15. évfordulóján nem kevesebb mint 50 ezer Elvis-rajongó „za­rándokolt el” Grace- landbe. Idén, a 16. év­fordulón csak hétez­ren vonultak fel és vir- rasztottak égő gyer­tyával Presley egykori háza körül, ennyien vittek egy szál vagy csokor virágot sírkövére. Az ,imádott” Elvis 1977. augusztus 16-án 42 éves korában szívroham következtében hunyt el. Persze sokan meggazdagodtak már abból, hogy ezt cáfolják. Újra és újra látni vélik, újabb és újabb „bizonyítékok” kerülnek elő, hogy El­vis ma is él. Botrányoktól nem mentes élete so­rán számtalan arany és platinalemez tulajdo­nosa lett, és milyen is egy sztár - még halála után is rekordokat dönt! Az ötvennyolcadik szü­letésnapjára idén januárban kiadott emlékbé­lyeg ugyanis öt nappal a megjelenés után az utolsó darabig elfogyott. Azóta újabb kétszáz- milliót nyomtak belőle, ami még nem fordult elő a filatéria történetében. Ennek ellenére úgy érzem, Presley rajongói kö­zött egyre kevesebb az új, a fiatal. Mintha le­gendája sokkal divatosabb lenne, mint zenéje. Mindenesetre az Elvis-rajongók klubjának kez­deményezésére Gracelandban egy héten át ki­állítások, koncertek és vetélkedők követik egy­mást. Virrasztók a legpihentetőbb helyzetben Összeállította: Csömök Mariann

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom