Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-18 / 192. szám
10 SZABADIDŐ Családi Körben 1993. Augusztus 18., Szerda-------------JEGYZET-----------T e csak Virág légy Brackó István A minap négy, magas funkciót betöltő hölgy nyilatkozott a nők érvényesülési lehetőségének lehetetlenségéről, illetve a szebbik, vagy ha jobban tetszik a gyengébbik nem társadalmi, anyagi megbecsüléséről. Emancipációs kérdések kerültek terítékre, s az elhangzottaknak nem mondott ellent, hogy a szószólók nemüket és a közvélekedést meghazudtoló előmenetelt tudtak felmutatni. A Hőmérő műsoráról van szó, s a szavazó közönség is úgy vélekedett, hogy a demokratikus rendszerváltás sem tudott rést ütni azon a falon, amelyet a feministák évszázadok óta ostromolnak. Madáchnak lenne igaza? (Te csak virág légy, drága csecsebecs. ..) Vagy Szabó Lőrincnek ? (Ne szólj, ne sírj, e mondhatatlan börtönt ne lásd, s én majd elvégzem magamban, hogy zsarnokságom megbocsásd.) Vagy Adynák? (Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, csak szeressen!) A líráról áttérhetünk a nagyon is prózai dolgokra. Következtetéseimben szentségtörő leszek, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem vagyunk egyformák. A nő, az nő. Legyen és maradjon az. Akinek gyönyört és táplálékot adó melle nő, akinek csípője kerek, s öle gyermeket dajkál, akiért érdemes átvinni a szerelmet a túlsó partra... Becsületükre legyen mondva a televíziós műsorban megszólaltatott funkciós hölgyeknek, hogy mindegyikük állította: nem azért kerültek a magas méltóságba, mert nők. Hanem azért, mert alkalmasnak találtattak. Az más kérdés, hogy hátránnyal indulnak férfitársaikkal szemben egy bizonyos poszt megszerzéséért... Hisztisek, gyereket szülnek, összeszűrik a levet... És kritikus helyzetekben bőgnek, a menstruációs időszak alatt raplisak, klimax táján elviselhetetlenek. Gyarlóság, asszony a neved... Csokorba szedtem a témával kapcsolatos, de vele csak lazán összefüggő híreket. Szek- szárdon súlyemelő versenyt rendeztek, s a magyar lányok igazán szépen szerepeltek, ízlés dolga, hogy kinek mi tetszik jobban. Eger szegi Krisztina úszása, vagy a mázsás tárcsákkal küszködő amazonok viaskodó- sa. Tudjuk azt is, hogy a nők általában tovább élnek, s a statisztika arról vall, hogy ezer férfira ötvennel több hölgyjut. Van Cic- colina, Madonna és Zalatnay Sarolta, akadnak apácák, s néhány királyi koronát kontyos fő visel. A nemzeti pantheonban Zrínyi Ilonát a férfiakat megillető tisztelet övezi... Jut eszembe: a munkácsi vár védőjét és annak hősiességét emlegették szűkebb hazánk képviselőnőjének nevével kapcsor latban a minap. Csak tisztelet illeti G. ■ Nagyné dr. Maczó Ágnest bátorságáért, amiért álelnökséget vállalt egy férfi mellett, illetve alatt. Ót úgy hívják, hogy Torgyán József... Asszonyom, sok sikert kívánok! Ne csak virág légy! Illetve legyen! Még könnyű az iskolatáska Miskolc (ÉM) - Vajon ki várja jobban az iskolát: az elsőbe készülő kisdiák vagy a nagy- lányára/fiára büszke szülő? A gyerek még csak a legendát ismeri, a mama-papa már tud mindent. Hogy „vége a gyerekkornak”, hogy egyre több lesz a kötelezettség, a felelősség, a „nem szeretem” feladat. És tudja, milyen sokba is kerül az iskola. Mert kell toll és ceruza és vonalzó és tomaruha és tornacipő és persze amibe mindezt beleteszik, az iskolatáska. Ez a kis szütyő szimbólum. A nagyoknál hovatartozást jelent, éppúgy, mint a frizura vagy a farmer fazonja. A kicsiknél más. Nekik még a mama választja. 0 persze olyat szeretne, ami divatos, színes és mintás, tetszik a gyereknek, könnyű anyagból készül, ám mégis tartós, minden belefér, de egészségesen, háton lehet cipelni, és természetesen olcsó. Még a nyár közepén hallottam mikor két mama összefutott. Nem ismerték egymást, de az egyik kezében iskolatáskát volt, a másiknak megtetszett, persze megkérdezte, hol vette és mennyiért. Azután jött a tere-fere táskaminő- ségről és árról, majd lassan, szinte észrevétlenül átfordult licitbe: az én gyerekem mennyi könyvet cipel benne, és abból a sok könyvből mind tanul, terheli a hátát a táska, fejét a benne lévő, és az én gyerekemnek ez is kell meg az is kell, milyen nehéz is ez, milyen drága is ez. Milyen szép is ez. A gyermek, aki ötévesen iskolatáskát kér a szülinapjára, nem tud erről. Tudja a gyerek, valami egészen új, egészen különleges vár rá. De hogy ennek szépsége sokáig megmaradjon, abban segítenünk kell mindannyiunknak. Az otthon mindig hazavár Felsőzsolca (ÉM - GyK) - A hajdani tornácos ház Vargáék portáján az évtizedek múltán megnőtt és átalakult. A felsőzsolcai Rákóczi utca. 21. szám alatt, egy nagy kert előtt ma kétszintes, szép lakóépület áll, s a család négy generációjának tagjai élnek ott. Ki otthon dolgozik, a ház körül, kit naponta szólít el a munka, a hivatás, vannak aztán családtagok, akik csak időnként lépik át a kaput.- A sorsunk szerencsére úgy alakult, hogy egyik fiunk velünk egy födél alatt lakik családjával. Laci ugyan Veszprémbe nősült, de velük is elég gyakran találkozunk. És persze a körünkben él a Dédi. Halász István bemutatta a család éppen jelenlévő tagjait, hiszen az évente csak néhány alkalommal történik meg, hogy valamennyien összegyűljenek a szülői házban.- Valamelyik vasárnap tizenketten ültünk az ebédlőben az asztal körül- vészi át a szót felesége, Giziké, a nagyon is fiatalos nagymama. A Dédi is megszólal: - Mindig nagyon örülök, ha körülöttem vannak valamennyien, hiszen mostanában már nem nagyon járok el itthonról. Volt itt nyüzsgés a napokban - hol az egyik, hol a másik dédunoka vitte a szót, alig tudtam követni, hiszen sok mindenről beszéltek. Egy kis családtörténet Kimentünk egy kis sétára a kertbe, s miközben megcsodáltuk a szép, nagy paradicsomokat, az egymás után termőre forduló gyümölcsfákat és a virágokat - mindez az idősebb István keze munkáját dicséri -, kaptunk egy kis családtörténeti útbaigazítást.- Családunk mindkét ága tősgyökeres felsőzsolcai. Itt Születtek az elődeink, itthon házasodtak, itt születtek a gyerekek. Az elődök síijai is a zsolcai temetőben vannak, ahová időnként elzarándokolunk pár szál virággal. Mindezt az idősebb Halász Istvánná, született Varga Gizella mondta el. szavai hallatán, édesanyja, valamennyiük Dédije időnként rábólogatott, vagy éppen a könnyet törölte ki a szeme sarkából.- Ismertük egymást gyermekkorunk óta, s én elég korán elkezdtem az udvarlást. Tizenkilenc éves voltam, már kenyérkereső, amikor 1954- ben összeházasodtunk. Giziké meg éppen betöltötte a tizenhetedik esztendőt, amikor kimondta az igent.- Ki is maradtam a gimnáziumból, s csak akkor tettem le az érettségit, amikor a nagyobbik fiam már 6 esztendős volt. Igen, jöttek a gyerekek. Először 1955- ben István, majd 64-ben született László. Ma mindketten házasok, s itt is, ott is van két gyerek. A házat kétszer kinőtték István és Giziké a szülőkkel a tomá- cos házban kezdte a közös'életet. A férfi először a Digépben dolgozott, majd 1960-ban Ongára került, s a csavarárugyárban dolgozott, legutóbb mint áruforgalmi osztályvezető. Idén januárig tartott a munkaviszonya. Az év eleje óta van korkedNyári napsütésben, kinn a kertben vezményes nyugdíjban, melyet egyébként - bevallja - nagyon nehezen tudott megszokni. Egyébként a felesége is az ongai gyárban dolgozott, munkaügyi területen.- A házat először akkor kezdtük el bővíteni, amikor már volt egy fiunk, meg persze, pénz is adódott az építkezéshez. Emellett persze rengeteg, saját magunk által végzett munkával tudtuk csak befejezni az 1958-59-es építkezést.- De a legnagyobb segítséget számunkra az jelentette, hogy édesanyám vezette évtizedeken át a háztartást, alaposan kivette részét a gyermeknevelésből. Persze, mi is igyekeztünk elvégezni bizonyos házimunkákat. Kivettem a kezéből a mosnivalót, vagy élmosogattam, porszívóztunk is - ám a munka neheze bizony az övé volt. Aztán akkor kellett szép lassan átvenni a stafétabotot a Déditől, midőn a dédapa súlyosan megbetegedett, s hét éven át mint ágyban fekvőt ápolta hű társa. Mondják, hogy élete párja halála nagyon megviselte, nehéz volt idővel legalább egy kis mosolyt varázsolni az arcára. Közben persze az élet ment a maga útján. ...'............................. Először István házasodott, mindketten végzett zenetanárok és a Miskolci Szimfonikus Zenekar tagjai. Szüleik példáját követve, ők is fiatalon alapítottak családot, hiszen annak idején István még a Zeneakadémiára járt, midőn 78-ban megtartották az esküvőt. Két gyermekük van, a 14 éves Márti és Pityu, ki most végezte a hatodik osztályt. O egyébként a kert után a nagyszülők és a Dédi lakrészén is végigkísért, majd invitált: nézzük meg a fenti lakrészt, s az ő szobáját. Eldicsekedett, hogy mindig rendben tartja. A második szinten is van két nagyobb, két kisebb szoba, külön konyha, fürdőszoba. Az emeletráépítésekor egyébként a földszinten is átalakításokat végeztek, így mindenkinek van külön helyed Am a közös vacsora, a családi programok, a nagy beszélgetések számára is igazán kényelmesen van lehetőség.- Az 1982-es építkezésnél is nagyon sokat dolgozott apánk - mondja az ifjabb István, aki időközben abbahagyta a hangszeren gyakorlást. Valóban, a házigazda igyekezett minden tehetségét, szorgalmát és a különféle módon szerzett szakismeretét latba vetni. Szerelte a központi fűtést, parkettát készített, az ajtók, ablakok beépítése is az ő keze nyomát őrzi. Ma is nem csak a fákat oltja, meg kapál, öntöz a kertben, hanem autót szerel, a kerítést festi, megjavítja az elromlott háztartási gépeket, ha kell.- Olyan, mint egy varázsló - jegyzi meg most is Pityu, mint ahogyan a legtöbb témánál mindig igyekszik levonni a tanulságokat... Veszprém sincs messzire Halászék kisebb, László fia Veszprémben járt az egyetemre, vegyész- mérnök. Viktóriával évfolyamtársak voltak, s a hagyományok szerint ők is fiatalon kötöttek házasságot. A diplomájukat úgy vették át, hogy az ünnepségen jelen volt a háromesztendős Réka lányuk is... Az idő múlik, a kislány éppen most lesz első osztályos. Kistestvére, a két és fél éves Dani bölcsis, talán januárban kerül át az óvodába. A közelmúltban egyébként azért ülték oly sokan körül a felsőzsolcai családi házban az asztalt, mert nyári szabadságukat a gyerekekkel Lászlóék is a szülőknél töltötték. Azt, mondják: Zsolcátói Veszprém sincs messzire, s olyan jó egy kicsit a mama főztjét enni, összeülni esténként beszélgetni, vagy csak kiülni a kertbe, ha már lement a nap, s a gyerekek is alszanak. Ottjártunkkor egyébként László még ott volt a gyerekekkel, a feleségének kellett csak valamivel hamarább visszamennie a munkahelyére.- Aztán elindulunk mi is az asszonynyal és a két másik unokával egy kicsit üdülni Bogácsra - mondja az idősebb István. - A fiamék-itthon maradnak, hiszen szabadságuk még tart, így a Dédi sem marad egyedül.- Elmegyünk, de jövünk is vissza egy hét múltán. Mint ahogy a gyerekek is minden külföldi koncertkör- útról, vagy a családos utazásról, nyaralásról úgy jönnek vissza: „Itthon jó igazán, ez a ház mindig hazavár.” Ezt a gdftdolatot Giziké, a nagymama fogalmazta meg, s mondta el a beszélgetés végén. A családban nem volt senki, aki a szavait megcáfolta volna. Kirándulni nyáron de jó! Miskolc (ÉM) - Még itt a nyár, igaz, augusztus második felében a hűvös hajnalok már jelzik a végének közeledtét. Még tart a vakáció, bár mostanában szinte minden nap valaki vagy valami eszébe juttatja a gyerekeknek az iskolakezdést. Most kell igazán kihasználni azt a kis időt, míg ismét meg nem szólal az iskolacsengő, s kezdődik a tanulás. Ilyenkor, jó időben érdemes elmenni a strandra. A hétvégeken, vagy ha tart még a szülők szabadsága, bármelyik reggel elindulni, s egy nagyot kirándulni. A megye szinte minden táján vannak ismert és kedvelt helyek, ahová pár órára, fél napra érdemes elmenni. A gyerekeknek is nagy élmény, ha együtt baktat a család az erdőben. A tisztáson leterített pléden jól esik a pihenés és a finom hazaiból készített uzsonna. Ilyenkor jókat lehet focizni az apuval, édesanya talán felidézi a saját gyerekkorát. És jókat lehet szunyáim is, különösen akkor, ha nincsenek sokan a környéken, s csak a madárszó hallatA tisztáson jó egy kicsit megpihenni Fotó: Laczó József szik időnként, az ringat álomba. A tinik persze szívesebben mennek együtt fürdeni, vagy biciklitúrára, s elindulhatnak egy kis országjárásra is. Hátizsákkal menni, buszon utazni, egy kicsit gyalogolni, aztán szétnézni más tájakon, este pedig turistaszállóban aludni, vagy sátorozni a víz partján - olyan romantikus. Most még lehet kirándulni, útrakelni. Még van egy kis idő. Am a szeptember már lassan közeleg ... „Mintha anyám sütötte volna...” Bekecs (ÉM) - Főztjéről, no meg a finom tésztáiról is híres a környéken a bekecsi Tolnai Tiborné, akinek mestersége: szakács. Ha ízlik a főztje a hétköznapokon, annak legalább annyira Örül, mint amikor egy-egy neves vendég számára készít valami helyi különlegességet, ínyenc falatot. Három éve, amikor felavatták a községben az új sportcsarnokot, Ilonkát kérték fel, hogy a vendégek - közöttük Németh Miklós, akkori miniszterelnök - szíves kínálására készítsen valamilyen sült tésztát.- Gondolkodtam egy kicsit, lapozgattam a már bevált receptjeim között. Ráleltem a kapros-túrós batyuéra, s amikor az ajánlatot megtettem, a község vezetői rábólintottak: süssek belőle pár tepsinyit.- Kérjük, mondja el a kapros-túrós batyu receptjét, hiszen mint hallottuk: Németh Miklósnak ízlett...- Még most is emlékszem, hogy a kínálás után rögtön megkóstolta, s aztán annyit mondott: „Az otthoni ízekre emlékeztet, mintha édesanyám sütötte volna.”... Ennél szebb dicséretet aligha kaphattam. íme tehát a recept Tolnai Tibomé módra. Hozzávalók: 1/2 kg liszt, élesztő, 2 deci olaj a „dagasztáshoz”, 1 kg friss tehéntúró, 3 tojás, 1 vaníliáscukor, mazsola és kapor. Bedagasztjuk a tésztát, s beletesz- szük az olajat is. Addig dagasztjuk, míg a tészta le nem válik a kezünkről. Egy óráig hagyjuk állni egy tálban, letakarva. Ezután ujjnyi vastagra nyújtjuk, s kb. 10x10 centis négyzetekre vágjuk a tésztát. A túrót összekeverjük a tojással, a cukorral, ízesítjük mazsolával és az apróra vágott kaporral. A masszát szépen elosztjuk a darabokra vágott tésztán, s összehajtogatjuk a batyukat. Tojássárgájával bekenjük, majd sima tepsiben, előmelegített sütőben szép pirosra sütjük (kb. 30-40 percig). Melegen meghömpörgetjük porcukorban, s úgy rakjuk a tálra. Egy fél élet a konyhában Segítség rászoruló gyermekeknek Budapest (MTI - ÉM) — A közelmúltban elosztották az UNICEF Magyar Nemzeti Bizottsága által a munkanélküliek gyermekei számára összegyűjtött hárommillió forintot. Megyénként 18 gyermek havi ezerforintos támogatást kapott. A bizottság általában a megyei ön- kormányzatok segítségével kutatta fel azokat a rászoruló családokat, amelyeknek átadták az étkezésre, ruházkodásra és kollégiumi elhelyezésre beváltható csekkeket. Az akcióhoz néhány megye is hozzájárult: Komárom-Esztergom, Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg megduplázta az összeget. Az elosztás után befolyt pénzekből egyébként még további száz gyerek támogatására „futja”. Az akció folytatódik, ezekben a hetekben ugyanis mintegy húszezer család, illetve cég kap adománykérő levelet, benne Halász Judit szívhez szóló soraival, illetve az UNICEF magyarországi tevékenységét bemutató írással. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a bizottság számára annak idején azt javasolta az önkormányzat: a különösen hátrányos helyzetben levő területeken - Miskolc, Ózd és a Cserehát térségében - kéijenek javaslatokat a helyi önkormányzatoktól. Az oldalt összeállította: Gyárfás Katalin Fotók: Farkas Maya
