Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-17 / 191. szám
6 Z Itt-Hon 1993. Augusztus 17., Kedd A MAGYAR ÚT KÖRÖK MOZGALOM lakossági fórumot rendez Előadást tart: C S U R K A. ISTVÁN * a Magyar Ut elnöke, Lesz-e rendszerváltás '94-ben? címmel Az est további résztvevői: művészek, politikusok, a Magyar Út képviselői és a Magyar Igazság és Élet Pártja alapítói. T O K A JT Városi Sportcsarnok Bajcsy-Zs. u. 11. 1993. augusztus 17., 18 h. Minden érdeklődőt szeretettel vár a tokaji MAGYAR ÚT KÖR. TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a ke’dden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk! ITTHON (É sz ak-Magy arország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiok 178. •27678/10H* Sff , Ti HIRDESSEN AZ ÉSZAK-MAGYARORSZAG ZEMPLÉNI REGIONÁLIS MELLEKLETEBEN. ÁTQRALJAÚJHELY, DÓZSA GYÖRGY U. 4. SZ. ALATTI IRODÁNKBAN VÁRJUK KEDVES ÜGYFELEINKET! A REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI 1 Wm. ÁRAT* 2/1 oldal 62.000.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 31.000.-Ft + ÁFA 1/1 oldal 30.000.-Ft + ÁFA 1/2 oldal 15.000.-Ft + ÁFA 1/4 oldal 7.600.-Ft + ÁFA 1/8 oldal 3.800.-Ft + ÁFA Ingyenesen közöljük a névadók, ill. keresztelők híreit, a tördelési sémában megadott méretben. Továbbá felvesszük az Észak% ; r - , v - ■ yj:; WM ifi Magyarországban megjelentetni lakossági . _ _ / * ff ff ■- ■ és közületi hirdetéseiket is! j 1 -.mmf ««MS*4 ~i i -&mm‘ 1993. Augusztus 17., Kedd Itt-Hon Z 3 Németországban műtötték Szabolcs édesanyjával. Ma már önfeledten játszik, s igyekszik elfelejteni a műtétet. Fotó: Farkas Maya Mészáros István Monok (ÉM) - A tízéves kisfiút már négyszer műtötték. Sajnos, több rendellenességgel született, melyek közül a legsúlyosabb a gerincferdülés volt. Olyannyira, hogy 1991-ben már csak két évet adtak neki az orvosok... Érthető volt a szülők elkeseredése. Egy budapesti kontroll alkalmával jutott tudomásukra, hogy Németországban végeznek ilyen műtétet. A műtét nagyon sokba kerül Ekkorra a röntgen felvételek már 115 fokos ferdülést jeleztek. Mutatja is Bém Szabolcs édesanyja az akkor készült felvételt, ám nem kis örömmel a másikat is, mely a kint végzett műtét után készült, s melyen már csak 15 fokos a normális állapothoz képest az eltérés. Szóval, mikor megtudták, hogy van ilyen lehetőség érdeklődtek: hogyan lehetne ezt a műtétet elvégeztetni. Megtudták, hogy igen sok pénzbe kerül, milliókba... Mindenesetre nem adták fel a hirtelen jött reményt. Azt, hogy ki mehet Németországba, egy bizottság dönti el, ám ehhez is szükségeltetik először egy orvosi szakvélemény, javaslat. Summa sum- márum, megkapták a kinti műtéthez a hozzájárulást. Ennek alapján az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság meghozta határozatát, mely szerint: A Bizottság Bém Szabolcs külföldi gyógykezelésének költségeihez 3 millió 900 ezer forint, (...) támogatás banklevél formában történő kifizetését engedélyezi.” Mivel azonban egy kísérőnek is biztosítani, azazhogy elő kellett teremteni a szükséges összeget, tovább törték a fejüket, mit lehetne tenni. Már a szállás is megvolt S innentől kezdve nagyon hosszú listát kellene közölnünk, mindazon magánszemélyek, cégek, intézmények neveit, akik, s amelyek segítettek - pénz felajánlásukkal. Bém Zoltánná nem is tudja elsorolni, hiszen legtöbben név nélkül adtak, hogy fedezni tudják az utazás, az ott tartózkodás költségeit. Ezért ezúton is szeretne köszönetét mondani az előttük ismert és ismeretlen embereknek, akik hozzájárultak anyagilag a műtét elvégzéséhez. Összesen 350 ezer forint gyűlt össze. így aztán már nem volt semmi akadálya, hogy neki készüljenek a hosszú útnak. Ez év március 28-án sógoruk kocsijába ültek - március 30-ára kellett a klinikára érni s elutaztak Karlsbadba. Ott dr. Jeszenszky Dezső főorvos fogadta őket, aki már előre lefoglalta az édesanyának a szállást egy panzióban. Hétórás műtét a klinikán Már másnap megkezdődött az ilyenkor szükséges hosszadalmas előkészület a műtétre. Közben otthon, Monokon Szabolcs édesapja és a család izgult, ahogy Bém Zoltán fogalmaz: nem találtam a helyem, enni sem tudtam... Erre mondta a felesége, hogy majd megijedt a férjétől, mikor meglátta, olyan sovány volt... Csak akkor csillapodott idegessége, mikor meglátta családját június 11-én a Ferihegyi repülőtéren. Május 27-én műtőasztalra fektették Szabolcsot, s dr. Jeszenszky Dezső hozzáfogott a műtéthez. Reggel fél nyolctól délután fél háromig tartott. Hogy eközben mit állhatott ki édesanyja, szavakban nem lehet elmondani. Igazából csak akkor nyugodott meg, mikor mondták neki: sikerült! Szabolcs, mikor kértem, hogy mondjon valamit a német útról, elhúzódott. Nem akar róla beszélni - mondja az édesanyja - talán szeretné kitörölni az emlékezetéből az egészet. Pedig, ahogy kint mondta, nem is fájt neki semmi, egyedül a ge- rincfestés. Egyébként ma már teljesen jól van, kerékpározik világba, szaladgál, játszik a társaival... Mintha semmi sem történt volna.----HETI JEGYZET — C sorogjunk csónakban Brackó István Két dunántúli srác lakásomban rendezte be főhadiszállását. Alig fértünk a fémvázas hátizsáktól, a sátortól, a még koromtalan bográcstól. A fiú földmérő Szekszárdon, a lány Pakson tanít. Összekeveredtek, összegabalyodtak, s elhatározták, hogy az elő-nászutat a távoli Észak-Magyarországon töltik. Egy utazási iroda jóvoltából csónakot béreltek. Valahol a Tiszán kezdik, lecsorognak Tokajig, s ha nem túl erős az ár, akkor fóllapátolnak a Bodrogon is. Ha futja az erőből, a kurázsiból és az időből, akkor fólmennek Patakig. A történethez tartozik, hogy a fiú az idén járta meg Spanyolországot. Bika viadalt nem látott ugyan, de Barcelonában megnézte az uszodát, ahol annyi magyar arany termett... Az ifjú hölgy tavaly a görög tengerben fürdött. Családi kirándulás röpítette a mitológiák földjére, de akkor még apu -anyu volt a parancsnok. Most a maga ura. Egy csónak, egy sátor, s ha a kedve tartja, egy hálózsák... Fogad- koztak, hogy megnézik Gergelyugor- nyát. Itt olyan a homok, a reklám szerint, mint a spanyol, vagy a görög tengerparton. Aztán lefelé, a Tisza. Talán horgászbotot is kellett volna vinni. De így is annyi a motyó... Talán akad egy jószívű halász. Ha nem akad zsákmány, akkor jöhet Tokaj. A tolnai ember másként főzi a halászlét. Dunai módra. Nem passzíroz, s a lébe tésztát főz. Itt, apróhalból alapié illik, amely szitán átverve adja meg a fogós levet. Tészta nem kell, csak foszlós kenyér. Nem árt bele egy bicskakanyarításnyi csípős paprika, s persze, valami száraz bor. Csak tisztán, mert a „vidékiek” követik el azt a szentségtörést, hogy a Himnuszban is megénekelt nektárhoz szódavizet vegyítenek. Tokajból csak egy ugrás a Lebuj. Pihenni, pecázni, inni lehet itt. Jobbra a dús füvet nevelő Bodrogköz, kolompos marháival, s vadmadarak röptető csendességével, balra az égbefutó művelt, s elhagyott szőlőhegyek. A messziről jött vadevezősök készültek a tájból. A diszkóban ugyan nem vendégeskedtek, s nem lakták meg a szállodát, de rácsodálkoztak a hányattatott sorsú keresztúri kőbányára, s néma főhajtással adóztak -mert hallottak róla - a kerámiagyár tündöklésének és bukásának történetéről. Biztos, hogy kikötnek majd a longi-réten. Repülőgép is leszállhatna itt. De most még gólya, gém uralja a tájat. Letelt az idő. A csónakot vissza kell adni. A kaja elfogyott, s jó lenne már egy meleg fürdő. Bár kisebb, de nehezebb a hátizsák. Az erő fogyott el? A tokaji tévétorony fénye még visszainteget a vonatablakból. Aztán, egy kanyar után eltűnik. Hamarabb, mint az evező dörzsölte bőrkemény edés a tenyérről.
