Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-29 / 149. szám

8 ESZAK-Magyarország Kultúra 1993. Június 29., Kedd —— APROPÓ--------­ß 4 eéoda, i Filip Gakiella A téma, a postaládában hevert. Újdon­ságnak éppen nem■ mondható, de mégis meglepő. Nem., nem azért, mert nekem címezték a borítékot. Szinte mAr termé­szetes, hogy ebben a személyiségjogo­kat védő világban egy nemzetközi cso­magküldő áruház kartotékrendszeré­ben nyilvántartanak. Abban sincs semmi csodálatos, hogy milyen nagyszerű lehetőségeket kínál­nak - személyesen nekem. Először is teljesen ingyen egy nyakláncot, és még egy ajándékcsomagot is, ami persze meglepetés lesz, ha a rendelési összeg mégha,ladja a 3500 forintot. Még azon sem ámuldozom,, hogy m,i minden van a világon. Bizonyára kell nekünk a sze­rencsét hozó Madonna-szobor, a m,ág- neses Buddha, a zenélő rózsa, a daloló csésze vagy a világító szamár. És na­gyon hiányzott már az eleven medál is, mely a hangulatváltozásnak megfele­lően változtatja színét. „Elképesztő, ahogy a medál az Ön személyes hangu­latára reagál.”De az is elképesztő, hogy micsoda nyelvi gazdagságot rejt egy ilyen kis füzetecske. Eddig csak azt mondtunk egy árura, hogy jó vagy na­gyon jó. De ez mAr a múlté. Mennyivel kifejezőbb: a rendkívüli, a bámuló,tos, a fantasztikus, a szuper vagy a tökéletes jelző. A toliseprű például egyrészt prak­tikus, másrészt mágikus, a katalógus szerint létezik ördögi is. Ha valaki még ennél is nagyobbat akar mondani, használha tja a csodálatos jelzőt. Vagy szóösszetétel tagjaként a csodát. Létezik már csodaragasztó, küldenek csodagu­mit,, csodakagylót és csodaoptikát. Sőt, még a csoda is fokozható. Ez pedig a, multicsóda. A konyhai multicsodával lehet citrom,ot nyomni, krum,plit és uborkát vágni, sajtot reszelni, gyalul­ható vele a káposzta meg a tök is. így ha valakinek a kamrájában ott lóg a szögön a tökgyalu mellett a, citrom,fa­csaró, az már csoda, egy reszelővei kie­gészítve multicsoda. S van toliseprűje is: kész az ördögien praktikus és mági­kus multicsóda. Utazó szeminárium Bécs MTI) - Bécs, Budapest és Prága a színhelye annak a szemináriumnak, ame­lyet a St. Pölten-i Zsidó Történeti Intézet rendez a századforduló közép-európai zsi­dó mecenatúrájáról. Az egyhetes, három központú utazó szemináriumot ezúttal har­madszor rendezik meg, és a téma mindhá­rom helyszínen igen időszerű: a két volt KGST-országban az átalakulás nehézségei, Ausztriában a recesszió miatt jut kevesebb a kultúrára. Ezért is érdekes, hogyan mű­ködött a műpártolás és az alapítványok rendszere, milyen módon karolta fel a mű­ködő tőke a kultúrát Európának ezen a ré­szén. Az ötletet három évvel ezelőtt magyar tör­ténészek vetették fel, nem utolsósorban az­zal a szándékkal, hogy az elmúlt negyven évben oly sokat szidalmazott tőke működé­sének egy másik területét is felkutassák. A századfordulón ez a tőke nagyrészt zsidó di­nasztiák kezében volt, amelyek szívesen és bőkezűen karolták fel a tudományt és a művészeteket - hangzott el a rendezvény- sorozat vasárnap esti megnyitóján a bécsi városházán. Helmut Zilk polgármester szólt arról is, milyen mértékben fonódott össze a zsidóság múpártoló tevékenysége az osztrák fővárossal, hogyan teremtette meg a később kibontakozó kultúra - a festészet, a zenei élet, a színjátszás alapjait. Az ün­nepélyes bevezető után az amerikai Willi­am Johnston professzor az Osztrák-Ma­gyar Monarchia kulturális és szellemi éle­téről tartott előadást. A szimpózium első helyszíne hétfőn és ked­den Bécs, ahol az előadásokon kívül város­néző sétákat is tartanak a zsidó emlékek nyomában. Szerdától a nyári akadémia át­települ Budapestre: a magyarországi vo­natkozásokról Haraszti György - az ameri­kai alapítványi iskola igazgatója - és dr. Sármány-Parsons Ilona tartanak előadást, több más neves nyugat-európai kutató mel­lett. Ugyanennek a témának csehországi vonatkozásairól Prágában lesznek előadá­sok, majd a szimpózium a hét végén az al­só-ausztriai tartományi fővárosban, St. Pöl- ténben, a rendező intézet székhelyén feje­ződik be. Esőisten szereti a dixie-t Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - Az idei miskol­ci Nemzetközi Dixieland Feszti­vál főszponzora kétségkívül Eső­isten volt, aki miután elsiratta Mexikót, eljött a Diósgyőri vár­ba, hogy kegyeibe vegye a happy jazzt. Olyannyira, hogy önmagán kívül nem engedett érvényesülni más támogatókat, és némi szél formájában szorgosan tépkedte a reklámfeliratokat, ami azonban láthatóan senkit sem zavart. Hosszúra sikeredett bevezető után végre sikerül eljutni a nagy­betűs Lényeghez, a dixieland-nek ahhoz a varázsához, ami minden más műfajtól sikeresén megkü­lönbözteti, mégpediglen arról van szó, hogy a dixie az, ami ha a fe­ne fenét eszik, akkor sem bír szo­morú vagy elvont vagy egyáltalán negatív lenni. Ki nem állhatja a mélabút, a blazírt képpel fleg- máskodó zenészeket, és nem tű­ri az életkori megkötöttségeket, sem előadói, sem pedig befogadói oldalról. És hogy el ne feledjem, ez talán az egyetlen zene, amit szinte vétek nem élőben hallgat­ni, és ha már ott vagy, akkor olyannyira mindegy, egyedül vagy, vagy haverekkel, hogy tré- cseltek, vagy éppen műélvéztek, szóval igazi bulis a hangulat. (Most essen kétségbe, aki otthon maradt!) Pontosan nem jártam utána, de elég szépen teltek már a várfa­lak úgy fél hét tájban. A lenti „kocsma” asztalainál szolid söröz- getések, a lépcsőnél Polaroid ka­mera, amit nem nagyon akart igénybe venni a nagyérdemű, egyszerűen azért, mert már júni­us vége van, meg egyébként is, egy kattintásért... majdnem leír­tam, olyan sok forintot kiadni, egy kicsit túlzás. A fentieket ez nem zavarta: folyt az alap- vagy továbbképzés, a ze­nészek voltak olyan aranyosak, hogy elmagyarázták, most éppen mit fognak játszani, miért úgy, ahogy és mivel. Benkó Sándor lel­kes házigazdaként bevallotta, ő márpedig igenis elfogult a Hot Jazz Band-del szemben, mert egyrészt fiatalok, másrészt ők is lelkesek, harmadrészt az ő klub­jukban szoktak fellépni, sokad- részt, mert jól csinálják. Ketten a Blaskó Dixieland Bandből És lón. Kicsit lazák a srácok, ami alapvetően ellenszenves vonás szokott lenni, de úgy a harmadik szám táján már oly mindegy. Idő­sek és fiatalok egyaránt lelkessé Happybendzsó válnak és piros pacsit játszanak, mert egyszerűen nem bírnak fa­nyalogni. Egyrészt mert ezek a fiúk fiatalok, másrészt mert ók is lelkesek, harmadrészt, mert a Benkóék klubján kívül itt is fel­lépnek, sokadrészt mert tényleg jól csinálják. Három fúvós, ben­dzsó, dob. Trombitás bevallottan frontem­ber, konferál, magyaráz, ismeret- teijeszt, énekel és zenél. A nagy ovációhullámot egy már-már di- xie-örökzölddé váló Nagy Jenő- számmal aratják, az Edison és a rágógumi címet viselő abszolút bendzsó-nótával. Ekkor tudhatja meg a néző, hogy a fúvós is liheg­het olykor, főleg, ha bendzsózás- ra adja a fejét. Azt már felesleges magyarázni, hogy ezek a srácok oda tudják varázsolni a közönsé­get New Orleans bádogtetóire, be tudják vinni a harmincas évek Amerikájának klubjaiba, ahol kékre borotvált arcú, tüzes sze­mű, széles kalapot viselő szikár gengszterek és gengszterpalán­ták adtak egymásnak randevút, szóval nagyon értettek a fűzés­hez. Főleg azzal, hogy aki eddig nem tudta volna, annak most már nyilvánvalóvá válhatott, a dixie tényleg nem ismer korlátokat, hi­szen egy középgyors (átvétel a fú- vÓB-bendzsós-énekestől) szám erejéig immár a Mézga család is bevonult a dixieland-iroda­lomba. Elnézést, hogy ilyen hosszan, és csak erről a bandáról, de nem azért, mintha a többiek nem. Ők is, sót. De Benkó Sándor után magam is kissé elfogulttá váltam. Nagy színház - nagy pénz Moszkva (MTI) — Az orosz kor­mány a közelmúltban határoza­tot a moszkvai Bolsoj színház fel­újításáról. Az állami tulajdonban lévő Bolsoj, amelynek opera és balett előadásai cárokat, kommu­nista vezetőket és újgazdagokat szórakoztattak 168 éven át, ré­góta felújításra szorul. A munká­latok előreláthatólag 300 millió dollárt emésztenek fel. A világhírű színházat 1825-ben építették, egy földalatti vízér fe­lett, amely megrongálta az épület alapjait. Vízvezetékeit 1920-ban javították meg, de elektromos ve­zetékei egyáltalán nem felelnek meg a biztonság követelményei­nek. A hatóságok már hosszú évek óta tudnak a Bolsoj problé­máiról, de a munkát mindig elha­lasztották, nemcsak a költségek miatt, hanem azért is, mert a tár­sulat tiltakozott ellene. Vlagyimir Kokonyin, a színház igazgatója kijelentette: A Bolsoj színház nemzeti örökségünk ré­sze. Nem lehet eladni vagy priva­tizálni, csak az állam lehet felelős felújításáért, sem belföldi sem külföldi magánvállalkozók nem vehetnek részt benne. Az újjáépítés halogatásának egyik oka az volt, hogy nem talál­tak megfelelő színházépületet, ahol folytathatnák a világhírű társulat előadásait. Most a kor­mány megoldotta a problémát. A társulat a közeli operettszínház­ban fog fellépni. Azt még nem döntötték el, mikor kezdődjön meg a munka, és az is bizonyta­lan, honnan veszik hozzá a pénzt, hiszen az orosz államháztartás óriási deficittel küszködik. Majorettek a közművelődésért Rudabánya (ÉM) - Az elmúlt hétvégén Gombaszögön megren­dezett szlovákiai magyarok 37. országos kulturális ünnepélyén bemutatkozott a rudabányai Gvadányi József Művelődési Köz­pont „Leányálom” majorettcso- portja is. Az együttes vezetőjétől, Perényi István koreográfustól megtudtuk, hogy tizenkilenc hó­napja alakult meg az együttes. - Azért kaptam a felkérést a ru­dabányai vezetőktől, hogy segít­sek életre kelteni a több éve ha­lódó, eseménytelen helybeli köz­művelődést - mondta Perényi Ist­ván. - Rám bízták többek között, hogy képezzek ki egy majorett- csoportot, mely kezdete lenne a későbbi sokszínű amatőr művé­szeti életnek. Azzal a céllal kezd­tem meg a munkát, hogy többet szeretnék elérni, mint amire egy ilyen jellegű hagyományos cso­port képes. A magasabb szintű tánc- és mozgáskultúra megho­nosítására törekedtem. A képzés­ben egyforma hangsúllyal szere­pel a balett, a ritmikus sportgim­nasztika, a rendgyakorlatok, a népi tánc, a társas- és formációs tánc, a jazz-gimnasztika anya­ga. A folyamatosan fejlődő cso­port átlagéletkora nem éri el a 15 évet, s máris szép eredmények vannak mögöttünk. Eddigi mun­kánkhoz nagy segítséget kaptunk a helyi önkormányzattól és a Bá­nyász Szakszervezettől. Afrikai neszek Miskolc (ÉM) - Az eredetileg hétfő estére meghirdetett Petri György műveiből összeállított Af­rikai neszek című műsort, ma es­te fél kilenctől tartják a Muzsiká­ló udvarban (Kossuth u. 11. sz.) A műsor szereplői: Vallai Péter és Sipos András. Ars Nova Miskolc (ÉM)-A Miskolci Nyá­ri Fesztivál keretén belül június 30-án, szerdán este fél kilenctől a Muzsikáló udvarban (Kossuth u. 11.) mutatkozik a kecskeméti Ko­dály Intézet világhírű kórusa, az Ars Nova énekegyüttes. A műsor­ban Byrd-, Schütz-, Liszt-, Or­bán-, Verdi-, Hassler-, Dowland- , Farmer-, Bennet-, Passeream-, Britten-, Polay-művel és Broad- way-dallamok csendülnek fel. Közreműködik az írországi Bri­an Mackay oboán, vezényel Kiss Katalin, az együttes karnagya. Avas táncegyüttes Miskolc (ÉM) - Sok fiatallal, mintegy hatvan taggal újjáala­kult az Avas táncegyüttes, s újra a Rónai Sándor Művelődési Köz­pont ad otthont a csoportnak. Ugyanis az annak idején egyesü­letté alakult együttes tagjai le­vélben megkeresték a ház vezető­it, kérték, hadd tarthassák ismét ott próbáikat, előadásaikat. Üj koreográfusuk is van, Tóth György személyében, aki a 20. Számú Általános Iskola néptánc­tanára. A táncegyüttes ma este hat órától mutatkozik be a Róna­iban. Műsorukban mezókölpényi, kalocsai, nyárádmenti, domahá- zi, széki táncok szerepelnek. Kí­sér a Fanyűvő együttes. Juli suli Budapest (ÉM) - Rudiik Juli az életben már évtizedek óta jeles háziasszony, most végre a képer­nyőn is közreadhatja tudását. A Magyar Televízió Oktatási és Családi Műsorok Stúdiója új so­rozatot indít Juli suli címmel, a Tv 2-es csatornáján 52 héten át. A vasárnap reggel 8 óra 5-kor je­lentkező 30 perces adásban leen­dő és gyakorló háziasszonyok - és a segítő családtagok - sok-sok hogyanra kapnak majd választ. Például hogyan tervezzék, szer­vezzék meg otthoni teendőjüket, hogyan ésszerűsítsék háztartás­sal kapcsolatos feladataikat, ho­gyan gazdálkodjanak az anyagi­akkal és nem utolsó sorban saját energiájukkal. Fgy-egy adás több rovatot is tar­talmaz, ilyenek például: fészekra­kás, keverem - kavarom, kame­ra-lesen, öltögető, egy sima - egy fordított, háztartástan, rejtvény. A végső cél az otthonteremtés művészetének megtanítása. Az ismert és közkedvelt műsorveze­tő-bemondónőnek több könyve je­lent már meg háziasszonyok szá­mára, de most az adásokhoz köz­vetlen kapcsolódó kiegészítő anyagot közöl Juli tollából min­den héten 6 oldalon keresztül a Reform újság. A műsor készítői nagy nézői érdeklődésre számí­tanak, remélik, hogy országosan klubok alakulnak és a tanulni vá­gyók nagy számban vesznek majd részt az egyes témák feldolgozá­sában a TIT országos hálózata ál­tal szervezett konzultációkon, és ősztől a szakiskolákban. Dalosünnep Mezőkeresztes (ÉM) — A romá­niai Cantrus Firmus vegyeskar és a mezőkeresztesi férfikar ad koncertet július 3-án, szombaton délelőtt tíz órától a református templomban. A hangverseny ré­sze a mezőkeresztesi dalosünnep­nek, amely igazából délután ne­gyed kettőkor kezdődik, hiszen akkor indul a jelmezes felvonulás az iskolától a népkerti szabadté­ri színpadig. Ott két órakor Kalivoda András polgármester nyitja meg a ren­dezvényt, melyen 11 kórus sze­repel. Azsűrihe Olsvai Imrét, Csapó Károlyt, Alföldy Boruss Istvánt, Dévai Jánost. Rudabánya táncos lábú lányai

Next

/
Oldalképek
Tartalom