Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-29 / 149. szám
1993. Június 29., Kedd Mindenes ÉSZAK-Magyarország 9 A pápa erkölcsileg tévedhetetlen Bonn (MTI) - II. János Pál újabb erkölsi enciklikában kívánja megerősíteni a tévedhetetlenségre formált pápai igényt. Mint a hamburgi Der Spiegel szombati előzetesében közölte, a pápai körirat előreláthatólag júliusban, a Humanae Vitae enciklika kiadásának 25. évfordulóján fog megjelenni és szexuálerkölcsi kérdésekben fog állást foglalni. VI. Pál Humanae Vitae-je, amely a katolikusok számára megtiltotta a fogamzásgátló szerek használatát, heves tiltakozást váltott ki a katolikus egyházban. Liberális katolikus teológusok most attól tartanak - úja a Der Spiegel hétfőn utcára kerülő számában -, hogy az újabb pápai levél hatásában még a Humanae Vitae negatív kihatásait is felül fogja múlni. A pápa bírálói abból indulnak ki, hogy II. János Pál az új enciklikával az óvszer, a fogamzásgátló tabletta, a homoszexualitás és a terhességmegszakítás konkrét elítélését kívánja előkészíteni, s kifejezetten jogot formál „erkölcsi kérdésekben való tévedhetetlenségére.” Wörner rákos? Bonn (MTI) - A Bild című német tömeglap úgy tudja, hogy Manfred Wörner, a NATO német főtitkára, kinek megbízatása 1996-ig szól - rákos. Mint a lap szombati kiadásában közölte, az 58 éves főtitkárt csütörtökön egy aacheni klinikára szállították és megoperálták - rövid időn belül másodszor. Egy meg nem nevezett barát a Bildnek azt mondta, hogy „bizony, rákról van szó.” A kereszténydemokrata politikuson 1992-ben bélmútétet hajtottak végre, s akkor a brüsszeli NATO-központ arról beszélt, hogy „a vastagbél felső részéről betegségfészket távplítottak el,” mégpedig teljesen. Am - mint a Bild írta — az orvosok a felülvizsgálat során újabb „betegségfészkeket” fedeztek fel. Wörnert Volker Schumpelick aacheni professzor műtötte meg, s egy NATO-szóvivó szerint „a beavatkozás sikeresen zajlott le.” A főtitkárnak egy darabig kórházban kell maradnia. ELTE-kiadványok Bukarestben Bukarest (MTI) - Miskolczy Ambrus, az ELTE román filológiai tanszékének vezetője pénteken este a bukaresti magyar kulturális központban romániai történészeknek, irodalmároknak bemutatta a tanszék kiadásában megjelenő Encyclopedia Transilvani- ca sorozat kiadványait. A tanszék publikálta többek között Nicolae Iorga román történésznek „A népek gyűlölködése ellen” című munkáját, valamint Miskolczy Ambrus és Trócsányi Zsolt „A fanariótáktól a Hohenzollernekig” című áttekintését. A találkozót Járai István, a Magyar Kulturális Központ igazgatója vezette be. Domingo Bécsben Bécs (MT) - Puccini ,A köpeny” című operájában lépett fel első ízben a bécsi Volksoperben Placido Domingo, a világhírű spanyol tenorista, majd lelkesen ünneplő tömegtől kísérve nosztalgia villamoson a Staatsoperbe ment, ahol még aznap este Canio szerepét énekelte Leoncavallo „Bajaz- zók” című operájában. A Volksoperben történt debütálásával Placido Domingo olyan nagy elődök nyomdokai lépett, mint Helge Roswaenge, Nicolai Gedda és Alfredo Kraus. A nosztalgia-villa- mosozás sramli zene hangjai mellett és pezsgőbontás kíséretében ment végbe. A Staatsoper lépcsőinél loan Holaender, az operaház igazgatója üdvözölte a tenoristát. „Parasztbecsület” című egyfelvo- násosának Santuzza szerepében. Összeállította: Gyöngyösi Gábor Koronával, korona nélkül Benedek Elek A mohácsi csata nem ásta volna a meg sírját Magyarország függetlenségének, ha a nemzetet egy testté s lélekké forrasztja a közös veszedelem érzete. A szultán maga sem tudta, hogy Mohácsnál valóképpen a magyar haderőt semmisíté meg, s ha a nemzet idejében észretér, újra összeszedheti magát s megőrzi az ország függetlenségét, melyre minden időkben oly nagy gondja volt. A Csele-patakba fúlt király halálával ismét visszanyerte abbeli jogát, hogy véréből való vért válasszon királyul. A többségnek meg is volt a jelöltje Zápolyai János vajda személyében. Két hónappal a mohácsi vész után, Tokajban meg is történt a választás. Ám néhány főúr, aki az özvegy királynéval Pozsonyba menekült, hallani sem akart a vajda királyságáról. Sok bűn terhelte a lelkűket, féltek a számadástól, ha Zápolyai lesz Magyarország koronás királya. Az özvegy királyné minden követ megmozgatott, hogy testvére, Ferdinánd legyen a király. Székesfehérvárt gyűlt össze a királyválasztó országgyűlés. Itt temették el II. Lajost, itt választották meg másnap egyhangúlag Zápolyai Jánost (1526-1540) királynak. De Pozsonyban, az özvegy királyné udvarában is kihirdették a királyválasztó gyűlést s bár a megyék nem is küldöttek erre követeket, egynéhányan megválasztották Ferdinándot királynak, s törvénytelennek jelentették ki János megválasztását. Egyszerre tehát két királya volt Magyarországnak: Zápolyai János, a koronás, s I. Ferdinánd, a címzetes király. A koronás király ekkor még könnyen elbánhatott volna a címzetes király pártjával, de hiába biztatták Jánost a hívei, nem háborút akart ő, hanem békét. Azt hitte, az ország érdekében cselekszik, ha kibékül Fer- dinánddal s általában kereste a Habsburgok barátságát, abban a reményben, hogy ezek segedelmével kiveri az országból a törököket. Zápolyai, a koronás király, Nándorfehérvár visszafoglalására Ferdinándtól, a címzetes királytól kért segítséget. Ferdinánd megkezdette vele az alkudozásokat, s közben ügynökei bejárták az országot, toborozták a híveket mellette, ugyanakkor készülődött a háborúba, de nem a török, hanem Zápolyai ellen. Minden hadüzenet nélkül 1527 július havában betört az országba, s a készületlen Zápolyai ott hagyta Budát, mely egyetlen fegyvercsapás nélkül került Ferdinánd kezébe. Majd Tokajnál megverte János király hadát, s november 3-án már fején ült a korona. Székesfehérvárt koronázták meg (1527- 1564), nagy ünnepségek közt, s most már két koronás királya volt Magyarországnak! A legszomorúbb napok következnek. Két király áll szemben egymással, kettészakad az ország, két pártra oszlik a nemzet. A nagy fejetlenségben, a nagy összevisszaságban ismét felsüt azoknak a napja, kik szeretnek halászni a zavarosban. Általánossá lett az erőszak, a kiskirályok dulakodása. A hatalmasabb ráteszi a kezét a gyengébb birtokára, s nemcsak a német zsoldos, a török martalóc pusztítja a köz- és magán vagyont, de pusztítják az egymással hadakozó urak is. Ahhoz a királyhoz pártolnak, amelyiktől a legtöbbet remélhetnek s némelyek úgy változtatják a királyukat, akárcsak a ruhájukat. Kezdetben János király, híveinek tanácsa ellenére, a Habsburgokkal keresi a barátságot. De csakhamar keserves tapasztalatokat szerez, s most már a szultánhoz fordul. Ugyanezt teszi Ferdinánd is, de a szultán elsőbbséget ad Zá- polyainak. Az az érdeke, hogy gyengítse a Habsburgok hatalmát s bár „a legyőzött Magyarországot magáénak tekintette”, hajlandó volt átengedni az országot János királynak s meg is védeni, ha évi adót fizet s ezzel elismeri hűbéres voltát. Az utolsó nemzeti király nem fogadta el ezt a földet, s a szultán adó nélkül is elismerte Magyarország függetlenségét, szövetségesének fogadta János királyt, s elhatározta, hogy hadat vezet Ausztriába. Három évvel a mohácsi vész után, 1529. augusztus 28-án találkozott a mohácsi mezőn a szultán és János király. Innét indultak Budának, azt elfoglalták, János király beült a királyi palotába, a szultán pedig folytatta útját Bécsnek. De a nemzet mintha kezdene beletörődni a szomorú gondolatba: hát oszoljon két részre az ország, legyen két királya. Osztozkodjék meg rajta János és Ferdinánd. Megsemmisült hosszú időre a nemzeti egység reménye. E nehéz napokban tűnik fel Fráter György nemes alakja. Szegény horvát nemes ember fia volt ő, családi neve Martinuzzi Utje- senovics, a Fráter Györgynek azért hívták, mert egy ideig a sa- jóládi pálos kolostor főnöke volt. A zárdából került vissza János király udvarába, aki a nagytehetségű embert kincstartóvá s vára- di püspökké nevezte ki. Kitűnően értett a pénzügyek rendezéséhez, rendben tartotta a király kincstárát, s ravasz, találékony elméje sok nehéz kérdést oldott meg ügyesen, a törökkel és a némettel való örökös egyezkedésekben. Gyorsan forgatja a köpenyegét, kétszínű szerepet játszik, hol a törökkel, hol a németekkel barátkozik, hol mindkettővel egyszerre, de kétszínű szerepével az ország érdekét szolgálja. Az alacsony sorsból magas polcra emelkedett barát igaz magyarrá lett, az ország függetlenségének lelkes harcosa, s amit eddig még egy alacsony sorsból fölemelkedett emberről sem jegyezhettünk fel: György barát őszinte védője, támogatója volt a szegény, elnyomott népnek. Ó az, aki János királyt rábírja az 1514-iki kegyetlen törvény eltörlésére, s visszaadatja a jobbágynak a szabad költözködésjogát. A titokzatos Tamana (XIII.) Gyöngyösi Gábor Sokat lehet vitatkozni hely és helységneveink etimológiájáról, az összehasonlító nyelvészet fel- tételezéseiről, állításairól, s arról is, hogy a világ két távoli pontján fekvő azonos nevű helység, földrajzi név közül melyik a másik mintája, — ha ez eleve nem világos, vagy a névadás az idők homályába vész. Fel kell tételeznünk azonban, hogy az azonos nevek nem lehetnek minden esetben a véletlen következményei, különösen akkor nem, ha mondjuk olyan neveink, mint Aranka, Balaton, Ha- limba, Inota, Kálonga, Makara, Mikola, Komoró, vagy Zsinota,- Afrika, Amerika, Óceánia területein is előfordulnak Európán és Ázsián kívül, vagy hogy 15 Kárpát-azonos név, mint elsőrendű tamana név, (etn) mind alakszerkezeti, mind kiejtési azonosságban több mint hét (7) helyén fordul elő a földnek, s hogy csaknem kétszáz azoknak a kárpáti neveknek a száma, amelyeknek párja több mint három helyén megtalálható a világnak. A neveket, számokat természetesen vég nélkül lehetne még sorolni, de az egyrészt fárasztó lenne, másrészt vannak kézzelfoghatóbb bizonyítékai is a tamana-tu- dósok ama állításának, hogy ezekkel a hasonlóságokkal, valamint a magyarság eredetének, ósiségének vizsgálatával vajmi keveset foglalkoztak a magyar történészek. A kérdésre, hogy vajon miért, egyértelmű választ mi sem tudunk adni, de a tamana segédtudomány dokumentumai között találtunk egy minden szempontból érdekeset. Ez pedig az ősi magyar írásra, s annak eltűnésére vonatkozik. Nem megyünk most bele annak fejtegetésébe, hogy a tamanások, sumerológusok milyen hasonlóságokat sejtenek a székely-ma♦wS «.***• • ik —* . * 4- ■ 4* • , * , ); <** c * * a : M» « t *ríi « 0« Ä, ' « l ' ... §£ ***** * *. Hí-iV- W • * *'* E » H Áí 1 Ml frt,» * o 04y. m . ) Képünkön nagyon jól látszik a mezopotámiai ékíras és a székely rovásírás feltűnő hasonlósága. A magyarok eszerint egy hajdani egyetemes műveltség részesei és hordozói is voltak. Az írások között mindenesetre kisebb a különbség, mint a mai latin betű és mondjuk a cirill betűk között. Fotó: Laczó József gyár rovásírás, a mezopotámiai ékírás, vagy az egyiptomi hieroglifák jelei között, de a magyar rovás eltűnésének egyik írásos dokumentumát, - amely azt is bizonyítja, hogy az ősi magyar kultúra, szokások, műveltség, hagyományok eltüntetéséhez az egyház is hozzájárult, - idemásoljuk. A dokumentum, amelyet a nyíregyházi Józsa András Múzeum 1969-1971 évi évkönyve közölt legutóbb, 1816 óta ismert, amikor Vitéz András rozsnyói kanonok, Gömör és Kishont táblabí- rája, a Szilassy család levéltárából egy kereken 1000-ből származó dokumentumot fordított le, I. István király rendelkezései közül. Szól pedig a dokumentum ekép- pen: „ I.István király tanácsbeliéivel aláíratott és törvénnyé lett rendelet, amelynek értelme szerint: Domonkos esztergomi érseknek a magyar keresztény egyháznál leendő keresztülvitel és egyúttal általa Szilveszter pápával leendő közlésül kiadatott: Mely szerint Szilveszter pápa tanácsolása folytán határozatott, hogy a magyarok, székelyek, kánok, valamint az egyházi magyar keresztény papság által is használt régi magyar betűk és vése- tek, a jobbról balra pogány írás megszüntetődjék, és helyébe a latin betűk használtassanak. Itt rendeltetik, hogy a papság azok használatára jutalmazás mellett betaníttassék és a pogány írástól, valamint tanításától papi állásának vesztése és 20 arany pen- sasnak büntetése fizetése mellett eltiltassék. Továbbá, hogy az egyházakban található pogány be- tükveli felírások és imakönyvek megsemmisittessenek és latinval felcseréltessenek. Valamint pedig azok, akik régi pogány iratokat beadnak, 1-től 10 -dénárig kapjanak jutalmat. A beadott iratok és vésetek pedig tűzzel és vassal pusztittassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásrai emlékezés, visszavágyódás megszüntetődjék.” A dokumentum — ha mást nem, — azt bizonyítja, hogy a magyar hagyományok, az ősi magyar műveltség írásos nyomainak következetes irtása jó korán elkezdődött. Még I. István, a később szentté avatott király korában, s amint látszik, nem magyar érdekből. A kereszténység felvétele, s ezzel a magyarságnak a nyugati kultúrkörhöz való kapcsolása viszont magyar érdek volt, s ma legfeljebb arról vitatkozhatnánk, hogy ősi kultúránk, írásbeliségünk feladása, sőt pusztítása nem volt e túl magas ár ezért már abban az időben is. (folytatjuk) Szittya kongresszus Szeged (MTI) — „Bíztató jövőt csak szilárd alapokra, becsületes, tudományos és politikai elemzésekkel részletesen feltárt történelmi igazságokra, kellő önismerettel, helyes nemzettudattal rendelkező néppel lehet építeni” — mondta megnyitójában Siklósi András, a Szittya világkongresszus alelnöke szombaton, Szegeden, ahol a IV. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszust tartották „Akié a múlt, azé a jövő” jelszóval. A kétnapos rendezvényre az ország és a világ minden tájáról közel 500 szimpatizáns emigráns és érkezett azzal a céllal, hogy eszmét cseréljenek a határon belül és kívül élő magyarság helyzetéről, és előadásokat hallgassanak meg a magyarság eredetének kutatásairól. Az Amerikából, körülbelül 20 éve elindult szittya mozgalom magját az emigráció óstörténészei alkotják. Azok az emberek, akik a hivatalos finn-ugor elméletet nem fogadják el, és ennek megfelelően saját kutatásokat végeznek régészeti, nyelvészeti és egyéb források felhasználásával. Siklósi András az MTI munkatársának elmondta: véleményük szerint az elmúlt 40 évben megfosztották öntudatuktól a magyar embert, és az most sötétségben él. A kongresszus célja, hogy felébresszék az emberekben az öntudatot, a hazaszeretetet, a hazafiságot. Céljuk, hogy rávilágítsanak a magyarság követelményeire saját maguk- kalés másokkal szemben. Hangsúlyozta: bár elkerülhetetlenek a kritikák, mégsem az a szándékuk, hogy másokat gyalázza- nak. Sokkal inkább egy pozitív magyarság- képet akarnak felmutatni, amely vonzóvá teszi a mozgalmat az országban. A szittya világkongresszus résztvevői va-. sárnap az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkban Árpád-napi ünnepséget tartottak. Berlini tüntetések Bonn (MTI) - Széles skálán mozogtak a szombati németországi tüntetések: a kur- dok és a homoszexuálisok jogaikért tüntettek, Augsburgban a párttérkép jobboldali szélén elhelyezkedő republikánusok kongresszusának helyszínén több mint ezer fő azért, hogy fosszák meg a republikánusokat a működés jogától. A kongresszuson a párt vezetője, Franz Schönhuber egykori NSZEP-tagoknak és a volt keletnémet hadsereg volt alkalmazottainak felajánlotta: működjenek közre pártjában, amennyiben a múltban nem követtek el bűnöket. A berlini Kurfürstendammon körülbelül tízezer homoszexuális nő és férfi tüntetett Európa minden részéből. Az akciónapot a hatvanas évek végén „Christopher-street- Day”, néven New Yorkban hívták életre, Berlinben 15. alkalommal rendezték meg. Gyermekbábok világfeszti válj a Békéscsaba (MTI) - Szombaton Békéscsabán, a Jókai Színházban megtartott nyitóünnepséggel, s az első bemutatókkal megkezdődött a tizedik alkalommal szervezett nemzetközi bábfesztivál. A hagyományosan a gyermekeknek szóló bábjátékok hazai világfesztiválján, a békéscsabain ezúttal hét külföldi és hat hazai bábszínház szerepel. A szerdáig tartó békéscsabai nemzetközi bábos találkozón amerikai, szlovák, romániai román és magyar, lengyel, francia, angol, a hazaiak közül pedig a békéscsabai Napsugár, a miskolci Csodamalom, a halászi Marionett, a biatorbágyi Prospero, a veszprémi Kabóca és a szombathelyi bábszínház szerepel műsorával. Mint a megnyitó alkalmából rendezett sajtótájékoztatón elhangzott, a következő, XI. csabai bábfesztiválra 1996-ban a világkiállítás és a bábművészek nemzetközi szervezetének, az UNIMA-nak a budapesti világkongresszusa jegyében kerül majd sor. Román pártok Bukarest (MTI) - Az Iliescu elnök fő támaszát alkotó román kormánypárt, a Nemzeti Megmentés Demokratikus Frontja (NMDF) szombaton sajtóértekezleten jelentette be, hogy egyesül a Ion Minzatu vezette Köztársasági Párttal. A Köztársasági Párt tagsága csekély, viszont várhatólag nevét adja majd az egyesült formációnak. Az egyesülés az NMDF júlis 9-én esedékes pártértekezletével lép életbe.