Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-10 / 133. szám
4 ESZAK-Magyarország 1993. Június 10., Csütörtök Levelezés Tétlen fiatalok Dúl a munkanélküliség az országban, legfőképp Borsod megyében. Jelenleg több tízezer fiatal van munka nélkül, keresi a helyét, boldogulását, a legtöbb esetben eredménytelenül. A régebben sok munkaerőt befogadó vállalatok, szövetkezetek, gyárak nem üzemelnek, vagy alig, dolgozóikat elbocsátották, míg a meglévők a létükért küzdenek, új munkaerőt nem fogadnak. A legreménytélenebb helyzetben a pályakezdők vannak, akik ha nem rendelkeznek 1 éves munkaviszonnyal, a pályakezdő segély letelte után csak a szülőkre támaszkodhatnak. A szülőkre, akik jobb esetben dolgoznak, de sajnos gyakoribb, hogy egyikük állástalan. így hát nem csoda, ha a legtöbb családnál még a létminimun sincs meg. A vállalkozások korát éljük, de miből és mire vállalkozzanak a fiatalok? Nincs tőke, hitelt nem mernek felvenni a magas kamat miatt. Boltok nyílnak, majd szűnnek meg. (Italbolt van bőven, de mindenki kocs- máros, kereskedő nem lehet.) Az országban terjed a kábítószerfogyasztás, az alkoholizmus, a bűnözés és a prostitúció. Nagyon elszomorító! Kérdés, hogy miért taníttattuk gyermekeinket? Az átképzés nem mindig megoldás, másrészt, ahol mindez történik, messze van, az utazást pedig fedezni kell valamiből. A fiatalok dolgoznának, ha lenne hol, hiszen a semmittevést is meg lehet unni. Feleslegesnek érzik magukat, előbb-utóbb közönyösökké válnak. A törvényalkotók bizony elfeledkeztek róluk. Pedig övék a jövő. De milyen jövő vár rájuk? Mikor érezhetik végre, hogy szükség van rájuk? Lőrincz Istvánná Bódvaszilas Hinta-palinta... ...jut eszünkbe a régi gyermekdalocska, amely a hintázást Kedvelő apróságok egyik slágerszáma. A dúdolashoz, az énekléshez azonban a legfontosabb kellék hiányzik, sajnos nemcsak a miskolci Bokányi Dezső utca egyik játszóteréről. Fotók: Fojfán László- Szerkesztői üzenetek „Egy hetvenéves nagymama” (Mezőkövesd) aláírású levélre: Bár információink egyelőre nincsenek arról, mikor adják ki újra Tompa Mihály verseit, kérése mégsem maradt pusztába kiáltott szó. Felvetésére (ÉM május 13.) ugyanis jelentkezett egy vidéki olvasónk, aki szívesen felajánlja Önnek „Tompa Mihály összes költeményei” címmel, Mehner Vilmos kiadásában 1870-ben megjelentetett kötetet, melyet annak idején fűzött példányként árusítottak. Amennyiben a 800 oldalas műre igényt tart, kérjük írja meg nekünk pontos címét. * Prok Ferenc, Edelény: Levelét sajnos nem áll módunkban közölni, mert precedenst teremtenénk megjelentetésével. Helyhiány miatt ugyanis nem tudjuk felvállalni az orvosoknak, ápolóknak szóló köszöneteket, melyekkel bőven ellátnak bennünket olvasóink. * Molnár G-né, Miskolc: Levele névtelen, hiszen csak annyit tudunk Önről, amit üzenetünk elején is közlünk. Panaszát ezért sem megjelentetni, sem kivizsgáltatni nem tudjuk. Egyébként az Augusztus 20. strandfürdő szolgáltatási hiányosságaival május 13-i rovatösszeállításunkban már foglalkoztunk. * K. István, Kazincbarcika: A segítő családtagként eltöltött idő nem számít munkaviszonynak, ezért nem jogosult munkanélküli-járadékra. Emk-Msgyarország, BODNÁR ILDIKÓ rovata Elismerés, bosszúsággal Az elmúlt hét szombatján és vasárnapján sokszínű színvonalas és szép élményt nyújtó táncelőadásra került sor Miskolcon a Rónai Művelődési Központban. E kulturális intézmény balettiskolájának növendékei - az óvo- dáskorúaktól a fiatalok „idősebb” korosztályaiba tartozókig - mutatták be (vizsga) előadásukat „Hegyen-völgyön tánc” címmel. Áz óvodások, a fiatalok csoportos produkcióit, egyes táncmozzanatait nagy tetszésnyilvánítás, vastaps, gyakorta ütemes zúgó taps fogadta. E sorok írója is a közönség soraiban tapsolt. Egyrészt: személyes okok miatt, másrészt: mert tisztelője, kedvelője a kultúra, tánc, balett műfajának is. Csak elismeréssel lehet szólni az élményt nyújtó műsorszámok szereplőinek teljesítményéről éppúgy, mint a balettiskola tanárainak, az előadások sikerében közreműködöttek munkájáról. A következő dolog azonban nem elismerést váltott ki, hanem inkább bosszúságot okozott a nézők nagy részének. A szombati napon a színházterem zsúfolásig megtelt. Olyannyira, hogy sokan álltak, szorongtak az arra a napra ülőhelyekre szóló belépőjegyekkel is a nézőtéren, az abba nyíló ajtókban. (Ez a helyzet rontotta az élmény hatását). Következésképpen: feltehetően az előadás szervezői, technikai dolgozói - természetesen, „akinek nem inge, ne vegye magára” - vagy jóval több belépőjegyet adtak ki, mint ahány ülőhely van a színházteremben, vagy olyanokat is beengedtek a nézőtérre, akik indokolatlanul nem rendelkeztek belépővel. Talán ez is oka lehet annak, hogy a vasárnap délelőtti előadáson több szék gazdátlanul maradt a földszinti és karzati nézőtéren. Nemtetszést váltott ki sokak körében az is, hogy azoknak a szülőknek, akiknek óvodáskorú gyermek/ük/eik szerepelt/ek/ a műsorszámokban, azt ígérték: a szombati napon belépőjegy váltása nélkül nézhetik meg az előadást. Talán honorálva ezzel részükre azt az áldozatkész hozzáállást, aminek következtében is a kisgyermekek eljuthattak a színpadi fellépésig. A szülők egyébként nem kérték és nem is várták el, hogy ingyen nézzék meg az előadást. Az ígéretet azonban valaki/k/ megváltoztatták, az említett szülőknek is belépőt kellett váltani. (Apropó, van egy ilyen közmondás: „Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó.”) Többen közülük is állva nézték végig nagy figyelemmel a műsorszámokat. Úgy gondolom, hogy az említettekből a témában érintetteknek, illetékeseknek kívánatos levonni a tanulságot. Átgondoltabban kell cselekedni egy kulturális rendezvény érdekében is, hogy senki ne érezze becsapva magát. Dr. Emődi Gyula Optikáról, fehéren feketen Dacára ennek a piac-orientált, di- zájnos, reklámos-menedzseres világnak, az Élet néha olyan meredek eseteket produkál, melyek józan ésszel nemcsak hihetetlennek, de elképzelhetetlennek is tűnnek! De vegyük sorjába, tartsunk rendet! Akik kedvelik a fotózást, azok tudják: vannak olyan témák, melyeket színes filmre vinni nemcsak vétek, de egyenesen bűn! Jobban, szebben mutatnak fehé- ren-feketén. A közelmúltban ezért vettem én is egy ilyen tekercset. Hogy hol? Nem mondom meg, nehogy az legyen: bosszúból akarom lejáratni őket! (Pedig erre erősen rászolgáltak! De elég ellenreklámot csinálnak ők, saját maguknak!) Nos: a régi, de még mindig kifogástalan Praktica FX.2-es gépem befejezte munkáját; a filmet előhívásra hová is vihettem volna? Hát ahol vásároltam! „Fekete-fehér előhívásokkal nem foglalkozunk, csak színessel!” - mondta az elárusító hölgy, de hozzátette: nem ő rendelkezett így. Hát ha nem, akkor nem! De akkor hol lehet előhívatni? — kérdeztem. Bármelyik fényképészszövetkezetben - világosított fel a hölgy. így is jó — szóltam -, akkor próba-szerencse! Elindultam. Főutca, elegáns fényképész-szövetkezet. „Fekete-fehérrel mi nem foglalkozunk!” Hát akkor kik? „Talán a másik szövetkezet”. Gyerünk oda! „Mi sem foglalkozunk fekete-fehér film előhívásával, talán az Ofotért bolt!” Hogy az Ofotért boltban is elutasítottak, minek mondjam! Úgy is sejtik! így ment ez, egy egész délelőtt. Már S pokol mélységes fenekére kívántam L.J. Daguerre Urat, találmányával együtt, mikor a „villanyrendőr”- közelében észrevettem egy olyan fotós szaküzletet, amelyik - feltehetően idáig - elkerülte a figyelmemet. Nem nagyon bíztam a szerencsében, mégis beléptem. Egy nagyon csinos (kereskedelemben ez nem hátrány!), ezenkívül végtelenül udvarias, előzékeny (ez viszont nagy előny!) hölgy vette át a tekercset. Önök foglalkoznak fekete-fehér előhívásokkal, képekkel is? — kérdeztem meglepetve. Hát persze — nézett rám csodálkozó szemekkel — azért vagyunk itt, hogy a hozzánk betérő vásárlóinkat, ügyfeleinket kiszolgáljuk! Hűm! — mozdult meg bennem a kisördög — a többiek, akik elutasítottak, azok talán nem ezért vannak? Mert: „Kleine Fische, gute Fische!” — mondja a német. Azaz: a kis hal is jó hal, a kis üzlet is jó üzlet. Ezt még nálunk sokan nem tudják! Észrevehetően egyre kevesebben buják megfizetni az elég borsos színestekercs előhívást, azaz a színes felvételeket. Előreláthatólag ez az arány később nem jobb lesz, csak rosszabb. De a szaküzletek, ennek ellenére, elzárkóznak a fekete-fehér filmek előhívásától! Miért? Mert ha ilyen balkáni színvonalra akarják „emelni” egyre gyérülő ügyfeleik kiszolgálását - ha így tanulták - attól félek, akkor nagyon rossz iskolába jártak! Csörnök Jenő Miskolc Szeméttelep a Buzogány utcában A miskolci Buzogány utcai sportpálya illem- és szemétlerakóhellyé vált az utóbbi időben, pontosabban azóta, amióta a pálya környékén két lakást román árusoknak adnak ki. Nem túlzók, ha azt állítom: naponta legalább 40- 50-en laknak itt. Ezek a bérlemények ríincsenek felszerelve szemétgyűjtővel, de még WC-vel sem, ezért a benne lakók a sportpályán végzik el szükségleteiket, s ugyancsak itt dobálják el szemétjeiket. Márciusban múlt egy éve, hogy e lehetetlen állapotot jeleztem a polgármesteri hivatalnak, de intézkedés azóta sem történt. Illetve annyi, hogy októberben, majd áprilisban írott újabb leveleimre a városgondnokság közölte velem, hogy továbbították panaszunkat a városüzemeltetési osztályhoz. A hivatal malmai lassan, - túl lassan - őrölnek. Nincs, ki a patkányok nyugalmát megzavarná. - írja Buzogány utcai olvasónk. A sportpálya helyén szeméttelep. Emlékezés és hagyomány Az ÉM június 1-ei számában rövid, de hiányos tájékoztatás jelent meg a doni kopjafánál május 30-án tartott megemlékezésről Az ünnepséget a Doni Bajtársai: és a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége közösen rendezte meg az első és a második világháborúban elesett magyar katonák és polgári áldozatok emlékére. Itt és ekkor emlékeztünk meg az 1944. június 2-án Miskolcra zúdult angolszász bombatámadás polgári és katonai áldozatairól is. Mivel Miskolcnak még nincs második világháborús emlékműve, a megemlékezés a doni kopjafánál történt, s ott a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége és a Városszépítő Egyesület helyezett el koszorút. A megemlékezés azt a célt szolgálta, hogy felelevenítsük a Hősök Napja egykori hagyományát, melyet egy 1924-ben született törvény alapján 1946-ig megünnepelt az ország. Hasonló megemlékezések voltak sok más magyar városban és községben is, bizonyítván, hogy a hagyomány újjáéíesztése ma már nemzeti ügyTárcái Béla A Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége megyei titkára Bükki vígságok Rendkívüli élményben lehetett része azon szerencsés gyerekeknek, akik a gyermeknapot Szent- léleken töltötték. Nem mindennapi lehetőséget kínáltak a szervezők. Ingyenes buszjárat vitte ki és hozta haza az érdeklődőket. Érkezéskor bábszínház várta a kicsiket, majd a Bagaméri együttes szórakoztatta a közönséget. A lepényevés, zsákbafutás, kötélhúzás sok gyerek számára volt újdonság és a szülők is jól szórakoztak. A szentléleki kolostor romos falai közt megtartott pünkösdi szentmise igazi ünneppé emelte a gyermeknapi mulatságot. A délutáni, esti koncertek kellemes szórakozást nyújtottak, kár, hogy a közönség addigra megfogyatkozott. Egyetlen hiányosság volt. Ez a különleges program, nagyobb hírverést érdemelt volna, akkor bizonyára sokkal több gyerek és felnőtt élvezhette volna a kellemes környezetben tartott ünnepet. Reméljük, jövőre hasonló körülmények között rendezi meg a miskolci Ady Művelődési Ház, és aki most elmulasztotta a lehetőséget, kárpótolva lesz egy év múlva. Tóth Mária Miskolc Gálaműsor A miskolci 42. Sz. Herman Ottó Általános Iskola életében jelentős esem ényt ünn epeltünk június 3-án. Iskolánk idén 15 éves. Ebből az alkalomból nagy sikert aratott gálaműsort láttunk a Rónai Sándor Művelődési Központban. Az ünnepi műsor első részében az alsó tagozatos tanulók mutatkoztak be. A művészeti osztályok hagyományápoló, népi összeállítása után idegennyelvű, angol és német zenés-táncos produkciók következtek. Iskolánkban immár hagyomány, hogy a kimagasló teljesítményt nyújtó 8. osztályos tanulókat Herman Ottó emlékplakettel jutalmazzuk, melyet Antal Imréné igazgató adott át a gyerekeknek. A gála második részében a felső tagozat változatos, színes műsorában gyönyörködhettünk. Helyet kapott a komoly- és a könnyűzene, a próza és a vers. Utolsó műsorszámként a testnevelés tagozatos tanulók látványos, zenés tornabemutatójának tapsolt a termet zsúfolásig megtöltő közönség. Mudri István igh. Jogsegélyszolgálat Ma, június 10-én, 16-18 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház I. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad dr. Demeter Lajos ügyvéd.
