Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-17 / 139. szám

Kultúra 1993. Június 17., Csütörtök 8 ÉSZAK-Magyarország-----------APROPÓ----------­0?cKpqCaCt Csörnök Mariann Fárasztó dolog, ha az ember állandó­an saját magával vitatkozik. Nem lehet sem fölényesen, sem ajtócsapkodva el­hagyni a helyszínt, és hiába, az enyém az utolsó szó, mégiscsak én maradok alul. El is untam az állandó veszeke­dést önmagommal, ám így a csokifagyi kezdett rám nyelvet ölteni. A csendes olvadás helyett vagy azt kiabálta, hogy „most nyeled le a kiszemelt Cs. Szabó kötet első 22 oldalát”; vagy azt „ha nem veszed meg Pilinszkyt, most a kedvenc kelyhedet kanalazhatnád, nem ezt a snassz kisadagot...” Merthogy egyszer­re mindenre ritkán futotta. Kénytelen voltam kitalálni valamit, és az évek alatt tökéletesre csiszolódott a technika. Lestem a leárazásokat. Csak a. nagy kártyások nézik úgy új lapjukat, lassan előhúzva a többi mögül, ahogy én számolgattam a régi és az új ár kö­zötti különbséget. ízlelgettem az így ka­pott számokat, majd a spórolás diadal­mámorától hajtva a kosaramba rak­tam még néhány (le nem árazott) köny­vet. A pénzem ettől persze nem lett több, sőt. De megszűnt a lelkiismeret furda- lás, az önbecsapási technika tökéletesen működött. Azután hirtelen rám zuhant a mon­dat: „nincs könyvheti kedvezmény a Körképre.” A sokkhatás okozta kábu­latból a régi „veszekedések” visszacsen­gő hangja térített magamhoz. Szinte rohantam egyetlen mentsváram, az an­tikvárium felé. És mikor úgy éreztem, megtaláltam aznapra az igazit, óvato­san hátra lapoztam. Aztán csak álltam letaglózva. A néhány éve 20 forintra taksált, kissé gyűrött kötetet most 80 forintra árazták le. r Persze megvettem. És hazafelé dacosan elnyaltam egy nagy adag fagyit. fi Évadzáró Szószóró Gállá Miklós Fotó: Dobos Klóra Miskolc (ÉM - DK) — Ismét sikerült kel­lemes és szórakoztató vendégeket meghív­nia a miskolci újságírónak, M. Kiss Csabá­nak Szószóró című műsorába. Az évad utol­só rendezvényén Vincze Lilláról, Balázs Pé­terről, Galla Miklósról, Koltai Róbertról és Pogány Juditról tudhatott meg a műsorve­zető kérdései alapján sok újat a közönség. A legsikerültebb néhány perc talán a Ba­lázs Péterrel való beszélgetés volt. A drá­mai színész most a nagy Ho-ho-ho horgász múltjáról (és jelenéről) faggattatott. Kide­rült, hogy bár életében nem fogott még ha­lat, mégis szereti ezt a „szerepet”. Elme­sélt egy történetet: az egyik filmforgatáson odament hozzá valaki, és megkérdezte tő­le, tényleg ő e a Ho-ho... Miután igennel válaszolt, a férfi megjegyezte: tényleg, ha­sonlít is rá... A közönség nagyot derült a történeten. Aztán meg a házi horgászverse­nyen is, melyet M. Kiss Csaba talált ki a né­zők (és saját maguk) szórakoztatására. Ez a spontán bohóckodás igazán jól sikerült. Hasonlóan nagyot „alakított” Galla Miklós is, bár ő csak (valószínűleg) szokásos önma­gát adta. Megtudtuk róla, hogy néhány évet Tanzániában töltött, s szülei voltak olyan elórelátóak, hogy nem szuahéli, hanem an­gol nyelvű iskolába járatták. Ezért tudja most fordítani a Monty Phyton sorozatot, s talán ezért áll olyan közel hozzá az angol humor. Sokszor ugyan nem tudja, hogy mi­ért nevetnek rajta, de mégsem teljes az aszinkron közte és a közönség között. Né­ha olyanon is nevetünk, amit humorosnak szán... A Holló színházra, úgy érzi, mindig lesz igény, hiszen ez egy univerzális, időt­len humor. És itt akkor írhatnám, hogy úgy tűnik, a Szószóróra is van igény. Úgyhogy másokról mást majd a következő szezonban... Amikor elfogy a festék... Veres Lajos: a műszerész, rajzoló, festő és faszobrász Fotók: Kerékgyártó Mihály Ózd (ÉM - KM) - Veres Lajos óz­di műszerész szabadideje legna­gyobb részét á rajzolásnak, fes­tésnek szenteli. Miskolcon, az Amatőrgálán kiállított munkáit alkotói díjjal jutalmazták. Legú­jabban a fafaragásba is „belekós­tolt”. □ Mikor kezdődött ez az életen át tartó nagy szerelem a képzőmű­vészettel? - kérdeztem a minap Veres Lajost. • Általános iskolás koromban, ami bizony már elég régen volt. Rajztanárom egyik munkámat el­küldte gyermekrajz kiállításra, s díjat nyertem vele. Ez a siker még nagyobb kedvet adott a raj­zoláshoz. Azután ipari tanuló lettem. A műszerész szakmát tanultam ki és az Ózdi Kohászati Üzemekbe kerültem dolgozni. Egyébként édesapám is a vasgyárban dolgo­zott, mint kohász. Hatan voltunk testvérek. Édesanyám a háztar­tást vezette. □ Ebben az időszakban is hódolt szenvedélyének ? • Természetesen, de talán keve­sebbet mint korábban. Ám 1956 fordulópontot jelentett számom­ra. Megismerkedtem Kunt Ernő festőművésszel és az általa veze­tett Derkovits Képzőművészeti Kör közösségével. Ä mester 1946- ban került az Ózdi Gimnáziumba tanítani. Nemcsak rám, de az egész kis csapatra nagy hatással volt az itt folyó képzőművészeti nevelés, a magas'szintű foglalko­zások, előadások. Itt ismerked­tem meg a barlangfestészettel, a reneszánsz itáliai, a németalföldi mesterek munkáival és a modem francia képzőművészettel is. Ezek az ismeretek segítettek hoz­zá a festészet igazi értelmezésé­hez, értékeléséhez. Ebben az idő­szakban minden időmet, energi­ámat a rajzolás, a festés kötötte le. □ Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, miért nem tanult tovább felsőbb iskolában? • Egymás után három alkalom­mal jelentkeztem a Képzőművé­szeti Főiskolára - eredménytele­nül. Hely hiányában elutasítot­tak. Elkeseredtem, nem próbál­koztam tovább. A képzőművésze­A műteremben ti kör közössége segített át ezen a nehéz időszakon. Egyre inkább bekapcsolódtam az amatőr kép­zőművészeti mozgalomba. Több esetben részt vettem a tokaji, gönci és más alkotótáborok mun­Az új szenvedély „gyermekei" kájában. Számos alkalommal szerepeltem kiállításon, tárlaton. □ Most milyen közösséghez tarto­zik? • Az Ózdi Olvasó Egyesület Kép­zőművészeti Körének és Vizuális Csoportjának vagyok tagja. □ A festményei között láttam né­hány arab portrét... • Mindig vonzott a Kelet, a távo­li egzotikus világ. 1982-ben úgy hozta a sors, hogy munkám so­rán eljutottam Kuwaitba. Sza­badidőmben megnéztem, ami az arab-iszlám művészettel kapcso­latos. Igyekeztem elraktározni az élmények áradatát. Egyik legkü­lönösebb élményem, mikor a She- reton-téren indiai és filippinó em­berek között álltam... Amikor csak alkalmam volt rá rajzoltam és fotóztam. Szerettem volna egy kiállítást csinálni Kuwaitban, de ez a tervem nem sikerült, kevés volt az időm. □ Úgy tudom, járt, Kínában is. • Igen. 1988-ban kétszer is jár­tam Kínában, ugyancsak a mun­kámmal kapcsolatosan, majd 1990-ben Izlandba utaztam egy rövid időre. Az itteni élmények alapján is szeretnék festeni né­hány képet. □ Egyébként mi a kedvenc témá­ja! • A Bükk csodálatos tájai és a sokszínű falusi élet - gyermek­korom környezete. □ Jelen pillanatban min dolgo­zik? • Most éppen a fával ismerke­dem. Néhány hónappal ezelőtt el­fogyott a festékem és akkor úgy döntöttem, belekóstolok a fara­gásba is. Megtetszett a munka. Néhány szobrot már el is készí­tettem. Közben pedig egy önálló kiállítás tervein dolgozom. Régi-új lapok Miskolcon Horpácsi Sándor Miskolc (ÉM) - Bizony megér­tük az „Olvasó Nép” országában, hogy a könyv luxustárgy lett. Ajándékozni való. Szomorú tény ez, de talán nem kell végleg le­mondanunk az olvasásról, mert ahogyan Gönc Árpád is meglepet­ten konstatálta - honnan? miből? — szinte hetente indulnak folyói­ratok, s ezek elérhető árúak (két üveg sör). A paletta színes, átte­kinthetetlenül gazdag. írom ezt folyóirat-recenzió ürügyén, holott nagyon is jól tudom, hogy folyói­ratokat mindig is az értelmiség (elitje) olvasott. Finomítom, az igényesebb, tudatosabb olvasó ré­teg, s ez már nem társadalmi ka­tegória. A folyóiratolvasás ugyan­is másfajta reflexeket feltételez, mint a könyvé: böngésszük, azaz kiválaszthat)juk az érdekes vagy aktuális opuszokat, s miután ki- elégült a kíváncsiságunk, félre­tesszük, hogy esetleg később ve­gyük elő. Nos, mivel óriási a vá­laszték, gyilkos a verseny, a szer­kesztők rákényszerülnek, hogy pontosan mérjék fel és célozzák be olvasótáborukat, profilírozza­nak és profivá váljanak. E hosszú bevezető, kitérő után szólnék a régi-új miskolci lapok­ról az Apollónról és a Holnapról. Örömmel jelentem, hogy Miskolc- nak végre igazi folyóirata van! Miért, eddig nem volt? - kérdez­heti valaki, s a válaszom egyértel­műen: nem. Legalábbis nem pro­fi, s minthogy megbántani se aka­rok senkit (hiszen magam is köz­reműködő voltam ilyen-olyan szinten, korlátok között) nem mi­nősítem az előzőeket, az előzmé­nyeket. Elfogadom az új főszer­kesztő: Jenei László (nyilatkoza­taiban megfogalmazott) igényét, igényességét, miszerint pártok­tól és ideológiától mentes irodal­mat akar közvetíteni, kiiktatva nem irodalmi-művészi igénnyel formált szövegeket. Nem vagyok naiv, s nagyon is jól ismerem az ifjú főszerkesztővel szemben megfogalmazott kételyeket. Nem is azt mondom, hogy mindenben értsünk egyet vele, azonosuljunk az ízlésével, csupán hogy szavaz­zunk bizalmat neki. Az olvasók olvassák, az írástudók bombáz­zák jó írásokkal. Három éjszakát töltöt^m az Apollón és a Holnap olvasásával. Most tudatos a folyóirat és az an­tológia együttes megjelenése, többször nem lesz így. Sőt jövőre az Apollón átalakul a Holnap év­könyvévé (remélhetően elérhető áron, hogy a bevezetőmre utal­jak). Azért kellet három nap, mert mindkét periodika olvasha­tó. Helyenként (például a miskol­ci színház legutóbbi évadjának értékelésénél) kedvem támadt vi­tatkozni. Nem mindegyik költő, prózaíró mondható kedvencem­nek, de meggyőzött a minőségük, s a (tudatos) válogatás maga. Tu­domásul kell vennünk, hogy a korszerű irodalom nem csupán az emócióra kíván hatni, de (első­sorban) az intellektusra. Mondok egy gyenge hasonlatot. Petőfi még andaloghatott gyönyörű ver­sében (négy ökrös szekéren) Er- zsikéjével, s ámuldozhatott a 20 km-es sebességgel száguldó ször­nyetegen (Vasúton), de a XX. szá­zad alapélménye már (lásd izmu­sok) a sebesség, a szuperszoni­kus, a kitágult, ugyanakkor ato­mizálódott világ. Nem lehet XIX. századi szemlélettel és techniká­val visszaadni. Engedtessék meg még egy meg­jegyzés, s ez már az utóbbi évek változásaira vonatkozik. Mint­hogy a politika, a közélet eddig nem ismert módon szabaddá vált, tehát azzá ami, az irodalom is te­hermentesült. Tehát ma már nem kell vezércikkverset írni, a sorok közé becsempészni a politi­kai gondolatokat. Dehogy aka­rom én kitiltani a politikát az iro­dalomból! Sőt! De éppen, mert oly zűrzavaros, áttekinthetetlen ko­runk, marad éppen elég dolga az irodalomnak. A szépség felfedezé­se, a mindig ugyanaz, mégis min­dig más ember lelki tartamainak az ábrázolása, hogy önmagunk­ra ismerhessünk, eligazodhas­sunk a világban. Mint ahogy el is igazított, száz gondolatsort indí­tott el (az Apollónban) a Petri Györggyel és Spiró Györggyel ké­szített interjú. Petri azzal, hogy egyéni módon elemzi Molieri-t, Spiró azzal, ahogyan az irodalom és saját helyzetét látja, láttatja. De meglepetés Szabó Magda Vö­rösmarty verselemzése is (A hal­dokló leány). Nem kerülgetem a dolgot: az irodalom szakma is, amit ha jól művelnek esztétikai élményt is ad persze... Úgy gondolom Jenei László tud­ja a szakmát, s mert tudja, vita­képes. Nem kell egyetérteni (min­dig) vele, de érdemes odafigyelni rá. Mármint az Apollónra és a Holnapra. Népfőiskoláknak Miskolc (ÉM)-A Magyar Nép­főiskolái Társaság Pro Renovál1" da Cultura Hungáriáé Népfőis­kolái Alapítványa pályázatot hű­det népfőiskolák támogatására- Pályázni lehet népfőiskola-szer­vezők helyi és regionális képzé­sét, továbbképzését segítő prog­ramok kidolgozásával; a mozga­lom helyi és regionális táji köz­pontjainak tervével; a népfőisko­lái mozgalmat segítő tankönyvek segédletek, történeti tanúin1“' nyok tervezetének kidolgozásá­val. Kérhető a legalább tíz egybe­függő összejövetelből álló tanfo­lyamok működési költségeinek részbeni vagy teljes támogatásai folyamatosan és önálló egyesü­letként működő népfőiskolái tan­folyam támogatása, ha újabo programjuk bentlakásos és leg3" lább két hét végén, vagy egy hé­tig tart; olyan népfőiskolái kurzu­sok részbeni támogatása, ame­lyek elsősorban nem a helyi tár­sadalom, hanem valamely réteg­vagy csoportigény kielégítésére törekszenek. Pályázni a Magyar Népfőiskola’ Társaság (MNT) elnöksége ált3* elfogadott űrlapon, illetve az eh­hez mellékletként csatolt részle­tes téma, szervezési elképzelés eS időpont ismertetéssel lehet júni­us 20-ig. Alapfeltétel, hogy a tevé­kenység fönntartásából vállalja­nak részt maguk a résztvevők,e9 a pályázati támogatáson túl ren; delkezésre álljon egyéb anyag1 forrás is. Az elbíráláskor előny­ben részesítik az MNT tagjait’ tagszervezeteit. A táji irodák (ér­mük a Népfőiskolák Magyaror­szágon című kiadványban talál­ható meg) sokrétű segítséget nyújtanak a pályázóknak- b munkákat a Magyar Népfőiskola* Társaság Népfőiskolái Intézet 1011 Budapest, Corvin tér 8. cink­re kell eljuttatni. Telefon: 1/201" 37-66/44-es mellék, illetve (ez 3 telefax száma is): 1/201-49-2“­A Zene Ünnepén Miskolc (ÉM) - Kettős ünnepet ülnek a művészetkedvelők MlS( kolcon június 21-én. A Miskolc Nyári Színház és az Alliance Francaise szervezésében hétfőn, a Zene Ünnepén tartják a Ma­kóiéi Nyár Fesztiválnyitó hang­versenyét. A diósgyőri várban es­te 7 órától a miskolci Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola Ze­nekara és a Bartók Kamarako- rus előadásában csendül fel Erke* Hunyadi-nyitánya, és Vajh3 Magnificatja. Szólót énekel Mar( kovits Erika, vezényel Selmert* György. Köszöntőt Csoba Tamás, Miskolc város polgármestere mond. Színitanoda Miskolc (ÉM) - A Miskolc* Nemzeti Színház a következő év­től beindítja Színitanodáját. Ak* a képzésben részt szeretne venn*, július 30-ig jelentkezhet szemé­lyesen a színház titkársága1*1 ahol átvehető a jelentkezési lap; a tájékoztató és a jelentkezési oO befizetéséhez szükséges csekk- ^ felvételi vizsga anyaga az ötsz3*' forintos csekk bemutatása uta*1 átvehető. A felvételi szeptember1 6-7-8-án lesz. * Ele trajzpály ázat Sátoraljaújhely (ÉM) - A3 1956-os Magyar Forradalom Tör­ténetének Dokumentációs és Ku­tató Intézete ’91 őszén életraj3" pályázatot írt ki. Több mint két­száz dolgozat érkezett be. A bh3( lóbizottság a Sátoraljaújhely* Csajka Imre írásművét megosz­tott első díjban részesítette. Barcikai tanbolt Kacinbarcika (ÉM) - A Kazinc­barcikai 105. Számú Szakmun­kásképző Intézet és Szakközépe­kül a saját gyakorlati oktatási he lyet kívánt biztosítani tanult­nak, és ezért kialakították tan­boltjukat. Az új intézményt júni­us 21-én, hétfőn délelőtt 9 órako adják át.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom