Észak-Magyarország, 1993. május (49. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-05 / 103. szám
1993. Május 5., Szerda Számadás/Hirdetés É SZ AK-Magyarország 13 Sfé- úyMÁfout Gyarmati Béla A nagy halom, mely annak idején számos fiatal újságírónak szolgált témául, Kállósemjén határában emeltetett. Arról a községről van szó, ahol most temették el egykori miniszterelnökünket. Az „ínségdomb” - mert így nevezte el a nép - történetének kezdete még a múlt század utolsó évtizedeire nyúlik vissza, mikor 3 millió 800 ezer körül volt a napszámból élő, vagy cselédsorban szolgáló agrárlakosság száma Magyarországon. * Akkoriban tetőzött a kivándorlás első hulláma, s úgy látszik az uralkodó osztály megrettent, mert igyekezett valamilyen munkaalkalmat biztosítani. Nem ment ez könnyen, hiszen már túl voltunk a kiegyezés utáni nagy építkezéseken; a folyók már korábban szabályoztatok, az ipar felszívott a falusi lakosságból annyit, amennyit megkívánt, a tartaléksereg azonban egyre nőtt, s vele együtt a szociális nyomor is. Ama boldog békeidőkben bizony nemegyszer a csendőrséget és a katonaságot kellett bevetni az agrárproletáriátus mozgalmaival szemben. Na de ez Békésben történt (a Viharsarokban) meg Csongrádban és nem Szabolcsban, ahol az ínségdombbal - s más manipulációkkal - sikerült leszerelni az elégedetlenkedőket. Arról van szó, hogy a könnyű homokból - hosszan tartó és nehéz kubikos munkával, mely több száz embert foglalkoztatott - emeltek egy hatalmas homokdombot. Hogy miért, mi célból? Nos diákkoromban erről faggattam én is, egy kvietált csendbiztost, aki 1864-ben született, így hát sok személyes élménye volt a régi időkről. Arról már nem is beszélve, hogy ismerte az egykori hatalom ideoHIRDETÉS ---- ■ l ógiáját, illetve a századvég szabolcsi urainak gondolkodásmódját. Ennek egyik tétele így hangzott: munka nélkül egy fillért se lásson a paraszt. Ennélfogva ha nincs hasznos, célszerű munkára lehetőség, akkor ki kell találni valamit, ami ha nem hasznos is, de megmozgatja, kifárasztja a testet és elaltatja a káros gondolatokat. Megjegyzem a módszer és gyakorlata nem múlt el a századdal; így foglalkoztatták olykor a második világháború munkaszolgálatosait is. * most ne legyen gondunk - őket már megítélte a történelem. Engem a nincstelen agrárproletár - a kubikos - érdekel. Elsősorban is az, hogy miként végezte a (számára is nyilvánvalóan céltalan) munkát. Csak úgy ímmel-ám- mal, tessék-lássék, vagy szorgalommal, pontosan szépen - mint ahogyan a folyók gátját építette korábban? Nagy kérdés! Résztvevővel már nem találkoztam, a munkaszolgálatosok hasonló tevékenysége pedig nem mérvadó. * nem számított.) Ezt a belső igényt, hogy tudniillik tevékenységem által válók igazán emberré, ezt az önbecsülést lovagolta meg mindenféle munkaverseny mozgalom. Ami - ha tiszták az eszközök és a célok - nem is lett volna eredménytelen. * De menjünk vissza a cselédek, a napszámosok, a pásztorok világába. Nincs mélyebbről jött embere a magyar irodalomnak, mint Sin- ka István, aki gyermekkorától pásztorkodik, cselédkedik; mindig másnak, s a másén dolgozik. A sok és sokféle munka, mely még alvásra is alig enged időt, mégsem lélekölő robot számára. Néhány mondat a Fekete bojtár vallomásaiból: „Ősszel olyan hűségesen szántottam, mintha enyém lett volna minden morzsája a földnek. Mit törődtem én vele. Ereztem, belenőttem a vetés és aratás meg nem szűnő folyamatosságába, a kézzel fogható, a szemmel látható teremtés dolgaiba s ez az érzés szinte kábulatos nagy üggyé formálódott bennem, hogy hátam verejtékével, a göröngyölő lábom- mal én is egy kicsit alkotója lehetek a mindennapi kenyérnek.” * Igen, az ember alkotója akar lenni valaminek. Ennélfogva a munka- nélküliség nemcsak szociális - hanem morális kérdés is. Ha igaz, hogy a munka tett bennünket emberré... Először csak a munka örömét vették el tőlünk (mert például eladhatatlan árukat termelni nem nagyobb öröm, mint egy ínségdombot összehordani), s mostmár egyre inkább a munkát is. Vagyis az ember alapvető lelki szükségletét; ami kielégülést ad, ami megnyugtat, ami fölemel. Munka nélkül, akkor sem lehet emberi életet élni, ha nem fenyeget az éhezés. Egy nemzet lelki egészségéről van szó; sok-sok emberről, akikben mostanság, nincs minek üggyé formálódnia... A homokdomb összehordásába fektetett munkával persze hatalmas gyümölcsöst lehetett volna telepíteni, s ennyi erővel szóló alá is hatámyi területet lehet megforgatni, de hát erre senki nem gondolt. Meg viszolyogtak is az urak mindenfajta beruházástól a múlt századnak ebben a válságos időszakában. A volt csendbiztos így summázta a dolgokat: Jegyezd meg fiam, hogy elrontja (értsd: demoralizálja) az embereket, ha bármit is kapnak munka nélkül. Soha ne adj előleget a mestereknek se, de ha elvégzik a munkát, akkor nem szabad adós maradni. * Az ínségdomb összehordatott, s miként egy törpe piramis, azóta is hirdeti egy kor szellemiségét, erkölcsiségét. Néhány évtizeddel ezelőtt igyekeztek befásítani, sőt egy vendéglátó hellyel (kocsmával, csárdával) is meg akarták koronázni. Talán sikerült is. Széthordani, eltüntetni semmiképpen sem lett volna érdemes. S nemcsak praktice. Az ínségdomb furcsa, ellentmondásos mementó. Kitalálóival Az ínségdomb összehordásának morális légkörét tehát már nem lehet felderíteni. A munkának aligha lehetett más hajtóereje, mint a minimális napszám, meg persze a pallérok jelenléte, s az időnként felvillanó csendőrszuronyok. Azt azonban tudjuk, hogy az ínszakító munkákat is bizonyos tartással - a teljesítmény nyújtotta örömmel - végezték kétkezi elődeink. „Vagyok olyan legény, mint te, vágok olyan rendet, mint te...” Ezúttal nemcsak erőfitogtatásról, kivagyiságról van szó, ha nem erőnk, emberségünk megmutatásáról is. Olyasmiről, ami felértékel bennünket önmagunk "és a közösség tagjai előtt. Hogy nem vagyunk semmi emberek! Hány ilyen kaszást, zsákost, ka- zalrakót ismertem. A falusi mesteremberekről nem is beszélve. Vagy emlékszem a dohány- fermentálóban dolgozó boszorkányos gyorsasággal dolgozó asz- szonyokra, akik igenis valami belső örömmel végezték az izzasztó és egészségtelen munkát. Nem a brigádmozgalom érdekelte őket elsősorban - amit tettek önbecsülésből tették. (Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a pénz Az Országgyűlés három esztendeje Ráthy Sándor Budapest (ISB) — Újabb évfordulóhoz érkezett a magyar parlament: május másodikén immár három éve volt annak, hogy megalakult a demokratikusan választott Országgyűlés, s a törvényhozó képviselők hozzákezdtek egy új politikai, társadalmi és gazdasági rendszer felépítéséhez. Munkájukat kezdetben igen komoly társadalmi érdeklődés kísérte, majd a változások gyorsaságával valamint minőségével egyre kevésbé elégedett emberek kiábrándultán cirkusznak minősítve a t. Házat, ellene fordultak a parlamentnek és a képviselőknek. Ezzel szemben mások, megértve és ismerve az átalakítás kényszerű buktatóit, a képviselői munka nehézségeit, elfogadják a törvényalkotók tevékenységét. Mielőtt azonban a t. Ház elmúlt hároméves munkáját gazdasági szemszögből felidéznénk, érdemes megismerkedni egy adattal: '92 végéig a képviselők több mint 430 törvényt és országgyűlési határozatot fogadtak el. Az elmúlt évek gazdasági törvényhozását kettősség jellemzi: a honatyák egyfelől a „szocialista” törvényeket módosították, másfelől új szabálygyűjteményeket alkottak. A teljesség igénye nélkül az előbbiek között megemlíthető például a társadalombiztosításra vonatkozó kódex, míg az utóbbiak közé elsősorban a tulajdonviszonyokat átalakító törvényeket sorolhatjuk. A kárpótlásra, az egyházi vagyonrészek visszaadására, a szövetkezetek átalakulására, illetve a privatizációval kapcsolatos, az állam ideiglenes és tartós tulajdonára vonatkozó törvényeket meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadták a frakciók és az emberek. Ezzel szemben viszonylagos konszenzus alapján alkották meg a képviselők a gazdaság intézményrendszerét szabályozni hivatott paragrafusgyűjteményeket: így például a pénzintézetekkel, a jegybankkal és a betétbiztosítási alappal, valamint a gazdasági társaságokkal és a számvitellel, majd később a hitelgarancia társasággal és a kisvállalkozói garancia alappal kapcsolatos törvényeket, s bizonyos mértékben jellemző ez a csődtörvényre is. AZ ORSZÁGBAN A LEGOLCSÓBBAN! Jf iiípíl Ft/m2-es reklámártól sok színben Mintha a természetben járna Abaújkér Méteráru, Rákóczi u.35. Aszaló Mini diszkont, Kossuth u.92. Bekecs Divatáru, Honvéd u.124. Bodroghalom Törpi ABC, Kossuth u.38/a. Bodrogkeresztúr Fűszer Csemege, Kossuth u.3. ABC, Kossuth u.151. Vegyesbolt, Kossuth u.l 29. Boldogkőváralja Hol-Mi butik, Petőfi u.l. Cigánd Vegyesbolt, Fő u.45. Encs Lakásfelsz., Petőfi u./butiksor/ Erdőbénye Vegyesbolt, Kossuth u.26. Forró Mini diszkont, Fő u.l. Halmaj Hús-élelmiszer, Széchenyi u.31. Hidasnémeti Szalka Lászlóné, Meggyfa u.8. Hollóháza Vegyesbolt. Szent L.u.27. Ináncs Mini diszkont, Kossuth u.82. Karcsa Olcsóáruk boltja, Főu.18. Legyesbónye Vegyesbolt, Jókai u.19. Miskolc Vegyes, Csaba Vezér 85. Bn-7.sn Kér.. Tesvérvárosok u. Abaújszánfó Vegyesker., Béke u.44. Vegyesker., Bartók B.u.4. Mád Royal Vegyes, Ságvári u.5. Olaszliszka Diszkont ABC, Szent l.u.20. Pácin Flamingó Vegyesker., Fő u.33. Pálhoz a Diszkont ABC, Dózsa u.l64. Riese Flamingó Divat, Szabadság tér 3- Rátka Ruházati Ajándék, Kossuth u.l 12. Szalaszend Vegyesbolt, Óvoda u.8. Sárospatak Vegyesbolt, Illyés Gy.u.22. Sátoraljaújhely Csoda bolt, Széchenyi tér 9. Ében bútor, Kazinczy u.2. Taktaharkány Pásztor ABC, Deák u.5. Taktakenéz Vegyes, Szik tér 1. Tolcsva ABC, Bónis F.37. Tállya Ruházati bolt, Rákóczi u. Vajdácska Diszkont, Fő u.8. Vilmány Vegyesbolt, Fő u.l 19- Bodrogszegi Vegyesbolt, Kossuth u.69. naponta 16-18 óráig Hirdetésfelvétel: Rademis Kft. Miskolc, Bajcsy-Zs. u. 15. Tel.: 46/320-931 Telefax: 46/341-688 Telex: 62-350 Hangot adunk mondandójának! ,ä“7/,H' A Postabank és Takarékpénztár Rt. Miskolci Területi Igazgatósága fp&SltfŰ&GitM IMwŰQít a Tiszaújvárosban létesítendő fiókjába ==WkveMW= állás betöltésére Feltételi követelméng: ❖ felsőfokú közgazdasági Végzettség, ❖ idegen ngelvismeret, ❖ banki ggakorlat Felvesz továbbá A pályázatokat írásban kérjük középfokú beküldeni a Postabank A Borsod megyei Tejipari Vállalat nyilvános pályázatot hirdet a MEZŐKÖVESDI SAJTÜZEME (Mezőkövesd, Dózsa Gy. u. 39.) megvásárlására, PÁLYÁZATI IRÁNYÁR: 38.628.000 Ft (ÁFA-t nem tartalmaz) valamint az ABAÚJTEJ Közös Vállalat (Forró, Kakas dűlő) 24,5 %-os üzletrésze megvásárlására. PÁLYÁZATI IRÁNYÁR: 29.000.000 Ft A pályázatokat személyesen, vagy meghatalmazott útján HÁROM példányban, zárt cégjelzés nélküli borítékban kell benyújtani. A borítékon fel kell tüntetni az üzletrész pontos megnevezését. A benyújtott ajánlatok közül egyértelműen meg kell jelölni, hogy melyik az eredeti példány. A PÁLYÁZAT BENYÚJTÁSÁNAK HATÁRIDEJE: 1993. június 7., 12 óra. A PÁLYÁZAT BENYÚJTÁSÁNAK HELYE: BORSOD MEGYEI TEJIPARI VÁLLALAT Miskolc, Erdélyi u. 1. A vételi szándék bizonyítására a pályázati irányár 3 %-át az ajánlattevőnek a pályázat benyújtásának határidejéig letétbe kell helyezni a Borsod megyei Tejipari Vállalat 270-04739/7007 sz. számlájára. A pályázatnak tartalmaznia kell: I a megvásárolni kívánt üzletrész megajánlott vételárat számmal és betűvel; I a fizetés módját és határidejét; ► az ajánlati kötöttség időtartamát, amely nem lehet kevesebb, mint a benyújtásra nyitva álló határidő lejártától számított 60 nap; • a letétbe helyezésről szóló igazolást. A kiíró a tenderbontás után szóbeli vagy írásbeli kiegészítést kérhet. A kiíró írásban értesíti a pályázókat a pályázat eredményéről. A kiíró fenntartja a jogot, hogy a pályázatot eredménytelennek nyilvánítsa. A tender meghirdetésével egyidejűleg a meghirdetett üzemek és üzletrész adatairól és jellemzőiről informáló tenderfüzet
