Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-27 / 72. szám
1993. Március 27., Szombat ESZAK-Magyarország 7 Ém Hétvége/Jelenidő Ne farkasok, társai legyünk egymásnak Interjú Vitányi Ivánnal, az MSZP országos választmányának elnökével Nagy Zoltán > Vitányi Iván gyakori vendég megyénkben. Bár ugyancsak vitatható a vendégtitulus, mert Abaújban, Zemplénben éltek ősei, és ő maga is számos településen megfordult gyermekként, ifjúként. Ezúttal a szocialisták országos választmányának elnökeként járt a megyeszékhelyen, és fórumon találkozott a miskolciakkal. Ellátogatott az Észak-Ma- gyarország Szerkesztőségébe, és válaszolt kérdéseinkre. Elöljáróban az emlegetett megyei kötődéseiről firtattuk. • Vitányhoz - ma Vilyvitány -kötődik a család neve, bár nem is ott éltek az ősök, hanem Makkos- hotykán. Miért is hívjanak Vi- tányban Vitányinak valakit? Nyilván az elődök közül átköltözött valaki Makkoshotykára, és Vitányinak hívták. Tudtommal, Makkoshotyka lakóinak egy részét ma is Vitányinak hívják. A község Sárospataktól négy kilométerre van. Ebből adódóan, ha valamelyik gyerek tehetségesebbnek látszott, beíratták a pataki iskolába. így történt az én szépapámmal is, aki az iskola elvégzése után pap lett Bükk- zsércen. Fia követte e pályán Me- gyaszón. Az ő fia, az én nagyapám pedig Szerencsen ügyvédeske- dett. Apám, közvetlen családom szerencsi eredetű. Mi ezerféle helyen laktunk, mert édesapám közjegyző akart lenni, és közjegyzóhelyettesként sok helyütt dolgozott. Gyerekként bejártam az országot, 14 éves koromban kerültünk Abaújszántóra, ami nekem azt jelentette, hogy hazakerültem, hiszen Szerencsen és Sárospatakon laktak rokonaim, mindenütt úgy fogadtak, mint családtagot. Mindenütt, ahol Abaúj-Zemplén van, van valami kötődésem. Borsodban is, mert nagybátyám volt az egykori miskolci polgármester, Szentpáli István, tehát vendégeskedhettem Miskolcon is. Egység és áramlatok a pártokban □ Az MSZP országos választmányának elnökét a szociáldemokrata értékek képviselőjeként ismerik az országban. A szocialista párt viszonylag egységes arculatot mutat némely más párthoz viszonyítva, de különböző áramlatok e pártban is jelen vannak. Meddig beszélhetünk az áramlatok együttéléséről, és mikor törésvonalakról, szakadásról?- kérdeztük a politikust. • Az lehetetlen, hogy valamelyik párt teljesen homogén legyen, ilyet még nem talált ki a történelem sem nálunk, sem másutt. Minden párt pártokból áll. Még egy kis családban is vannak pártok, mert az anya azt mondja az apának: te mindig a fiad pártján vagy. Ebben az esetben az apa és a fiú vannak egy pártban az anyával szemben, avagy fordítva. Egészen természetes, hogy az egy pártba szerveződő emberek különböző csoportokat alkotnak. A szocialista párt - tapasztalatom szerint - jelenleg viszonylag kevésbé teszi ezt, mint a többi pártok. 1990 után minden pártnak keresztül kellett mennie egy bizonyos önvizsgálaton, tisztítótűzön. Ez vonatkozik az MDF-re is. Könnyű volt a régi rendszer összeomlása után összeseregleni egy pártba, egy zászló alá. Aztán Vitányi Iván Fotó: Farkas Maya hamar kiderült, hogy nem mindenki gondolja egyformán a további utat. Ugyanez vonatkozik az SZDSZ-re és a kisgazdapártra is. A szocialista pártnak az volt az előnye, hogy sokkal hamarább kezdte. Attól, hogy „hatalmon volt” - ami kétséges a szocialista pártra nézve -, mert amikor megalakult 1989-ben, az már nem hatalom volt, legfeljebb az átmenet lehetőségéből tartott egy darabot amolyan éjjeliőr, útjelző rendőr szerepben. Mindenesetre neki végig kellett gondolni, hogy akar, miközben úgy alakult párttá, hogy egy másik pártnak a kilenctized része elment. Minden pártban benne van egy másik is Azok maradtak, akik végiggondolták, hogy ennyi baj, összeomlás, nehézség és verseség után is elfogadják a szocializmust, mint eszmét. Mindazonáltal, e pártban is vannak irányvonalak, különböző elképzelések. Ezek nagyrészt megfelelnek a nyugati pártokban szokásosaknak. Azt lehet mondani, minden pártban benne van egy másik párt is. Például a német liberális pártnak van egy olyan szárnya, amely inkább a szociáldemokratákkal működik együtt, és van egy olyan, amelyik inkább a konzervatívokkal. Nálunk is így van ez. A liberálisoknak van egy olyan része, amelyik inkább a szociáldemokraták felé kacsingat, a másik része pedig a konzervatívok felé. Orbán Viktor is azt mondja, hogy az SZDSZ egy része inkább lenne szociáldemokrata. Az MDF-nek is van egy olyan szárnya, amelyiknek fontosabb a liberális eszme, mint a keresztény. E gondolatmenetben a szocialista pártban is vannak különböző törekvések, például az egyik, amelyik baloldalibb, mint általában a szocialista párt. Nemzetközileg is létezik ilyen baloldal. Ók dolgozói részvények, vagy más formában hamarább akarnának valamiféle szocializmust teremteni. Azt vallják: a kapitalizmus ellen mindenképpen harcolni kell. Nálunk ez a vonulat az Eszmélet című folyóiratot adja ki. Aztán van a pártban a másik orientáció, amely inkább a nemzeti-konzervatív - de ebben a nemzeti a lényeges - zászló alá gyülekezőkkel tud egyetérteni, a népi írók vonalát kívánja folytatni, és ebben az eszmekörben keresi a szövetségeseket. De beszéljek arról, amit én képviselek, ez jelenleg a szocialista párt centruma. Szerintem a Magyar Szocialista Pártnak a fő vonala a szociáldemokrácia. Ezt a szocialista párt számos alkalommal kinyilvánította. Az úgynevezett szociáldemokrata társulásban mi erről problematikusabban, elv- szerúbben gondolkodunk. □ Közép-Kelet-Európában ma előtérben van a nemzeti kérdés. A szociáldemokrácia történelme azt tanúsítja, hogy a mozgalom nem mindig kezelte rangján e kérdést. Mi a helyzet, mi a párt álláspontja most? • A nemzeti magatartás, a nemzeti érzésjelleg nem lehet privilégiuma senkinek sem, például az „ötöknek” sem a szocialista pártban. Ha Szűrös Mátyás azt mondja: az a népi politika, amelyik a népet érdeklő problémákról beszél, azt hiszem - mondjak egykét nevet - Horn Gyula abszolút népi politikus, mert ő tényleg erről beszél. Vagy Orbán Viktor is, ő is így tud beszélni. Ki a magyar? Visszatérve az eredeti kérdésre, a szocialista pártnak nincsen semmiféle zavara a nemzeti kérdéssel. A jelenlegi szocialista párt éppen olyan magyar, éppen annyira nemzeti, mint amennyire bármely más párt e hazában. Nem kevésbé magyar, mint Csurka István a Magyar Ütban, Csoóri Sándor a Magyarok Világszövetségében. Magyar nemzetinek lenni - ez egy állásfoglalásunk is volt a szocialista párt választmányában -, támogatni, hogy ennek a tízmillió embernek minél jobb legyen. Ez jelenti a társadalmi, gazdasági modernizációt, a demokráciát. Az a magyar, aki ezt teszi, nem pedig az a magyar, aki éjjel, nappal pántlikás zászlók alatt kiabálja: ő a magyar. Csak azt tehetem ehhez hozzá, hogy a nemzet és a magyar nem mindig volt ugyanaz a fogalom. Voltak olyan idők, amikor a nemzet kizárólagos fogalom volt, és mások ellen irányult. Mi a nacionalizmustól mentes nemzeti fogalmat pártoljuk, valljuk. Ez azt jelenti, hogy senkit sem lehet kizárni, különbséget tenni származás, vallás, szociális helyzet, világnézet szerint. Tehát a miénk egy kirekesztésmentes nemzetfogalom egyrészt, másrészt célként ügy gondoljuk, hogy a nemzetet és az államot éppen úgy szét kell választani, mint az államot és az egyházat. Az egy nemzet, egy állam koncepción - amely a polgári fejlődés évszázadait megszabta -, mára Európa túl akar jutni. Azt vallja: az állam, azaz az állampolgárok együttese egy szolgáltató szerv arra, hogy az állampolgárok megkapják jogaikat. □ Vitányi Iván szerint mindez realizálódhat, ha nem is a mi, de gyermekeink, unokáink életében? • Valamennyire igen. Ha a nyugat-európai fejlődést nézem, nem mondom, hogy ez megvalósult. Ez úgy van, mint az úszásban. Amikor az úszó eléri a falat, visz- sza kell fordulnia. A nyugat-európain fejlődésben miközben az államhatalom szerepe csökken, nő a multinacionális vállalatoké, elóbb-utóbb egyforma pénz lesz és ezerféle dolog jelzi, hogy az államhatárok merevsége oldódik. Ugyanakkor elég hamar felismerték, hogy ez kedvez a régióknak. Például a katalánok úgy vélik: ez esetben katalánnak is inkább lehet lenni, mint csak spanyolnak. A jelen és a jövőbeli folyamatok együtt járnak a határok spiritualizálódásával. A kérdés most már az, hogy Közép- Kelet-Európában végig akaijuk- e csinálni az összes borzalmat, amit nyugaton megcsináltak a nemzetállam kialakulásában, vagy ismervén a közös sorsot, nem egymás elmagyarosításával, elrománosításával, elszlovákosí- tásával, elszerbesítésével, tehát nem a tiszta etnikai határoknak a kitűzésével akaijuk ezt a kevert helyzetet megoldani, hanem a nemzetiségek szabadságával. Reménykedem abban, hogy még a mi életünkben - itt a fiatalabbakra gondolok -, de a gyermekeink életében Magyarország és környezete nem valamiféle régi értelemben vett balkán, hanem az új értelemben vett Európa lesz. □ Vagyunk-e a politikai kultúra olyan szintjén, hogy eléggé toleránsak legyünk egymással. A tájékozatlanság kedvez a szélsőségeknek, a demagógiának. Ez vok- sokat is jelenthet bizonyos pártoknak. A racionalizmus szenvedhet hátrányt a primérérzelmekre apelláló demagógiával szemben. Ennek a veszélyét hogyan látja? • Szerintem az ország jobb annál, mint aminek hiszik. A lakosság túlnyomó része nem azzal fekszik és ébred, hogy mikor kapjuk vissza Nagymagyarországot. Kétségtelen, ezeket a szenvedélyeket fel lehet szítani. Az igazi veszélyt az jelzi, hogy a társadalom jelentős része veszélyhelyzetben van, azt érzi, hogy ma rosszabbul él, mint tegnap, és fél, holnap netán, rosszabbul él, mint ma. Ilyenkor keresik a felelősöket. Ellenségkép keletkezik, így tág tere nyílhat a demagógiának, és könnyen nyílhat tere a nemzeti jelszavakkal operáló demagógiának is, egyszerűen azért, mert a nemzeti kérdés ilyen értelemben valóban megoldatlan, lévén a szomszéd országokban sok olyan ember, akiknek nincsenek meg a magyarsághoz való elemi jogaik. Ilyen helyzetben ez kétségtelenül veszélyes, és egy jobboldali természetű diktatúrához is elvezethet, ami a magyar fejlődést sokféle szempontból veszélyeztetheti. A szociális eszme vonzáskörében □ Vitányi Iván múltját tekintve, lehetne akár más pártban is politizáló személyiség. Maradt a baloldalon. Miért? • Igaz, Csoóri Sándor azt mondta: az MDF bölcsője a táncházmozgalomban ringott, és ezt együtt ringattuk Csoóri Sándorral, amikor a hetvenes években még többször találkoztunk. Engem ifjúkoromban e tájon, Sárospatakon megérintett a szociális eszme. Diákként részt vettem az ottani mozgalmakban, megismerkedtem Bartókkal, a népi írókkal, rajtuk keresztül a szocialista eszmékkel. Úgy találtam, hogy maga, a szociális eszme - most nem a Szovjetunióban megvalósult „szocializmusról” van szó - nyomdokain haladva mi magyarok tízmillióan vagyunk együtt, sorsunk összetartozik és szolidárisnak kell lenni egymás iránt. A szociusz társat jelent, a szocializmus azt jelenti, hogy legyünk társai egymásnak. Azaz: az ember az embernek ne legyen farkasa, hanem társa. Ma elfelejtjük a Kádár-, a Német-kormányt és megtanuljuk az átalakított Antall-kormány névsorát Utcaképek Gyöngyösi Gábor Tavasz az utcán Ahogy a költő mondaná, „Tavasz van, gyönyörű”, s az első melegebb napok kicsalogatják az embereket az utcára. Benépesülnek a parkok, az utcák, a bátrabbak, vagy jobbkedvűek már egy-egy kőEiientétben egynémely fejekkel, még a Sötét-kapu is megvilágosodik néha. Sőt, az idén meg is újul padra is lekuporodnak, s azon hallgatják az üvegek kotyogását valamint a tavaszi rügyek fakadását. Némely helyen az is világosan látható, hogy vannak nem is kevesen, akiknek az üvegkotyogás kedvesebb hang, mint a harsány rügyfakadás. A három öregúr viszont, akik kigombolt felöltőben előttem ballagnak, nem közülük valók, habár, amint látszik, nem ellenségeik földi örömöknek, s nem vethették meg azokat tovatűnő ifjúságuk idején sem. Ez derül ki hangos eszmecseréjükből is, amikor a régi tavaszokat, s a „forintos oldalon” átélt kalandjaikat idézgetik egymásnak, miközben a régi várost dicsérik nagy hangon a maival szemben. A három fruska miniben a régiről semmit nem tud - ók a mának örülnek fenntartás nélkül, fiatalos szemérmetlenséggel, ahogy most már a három öregúr is nézi őket. A csak olvasáshoz rövidlátó szemek nagy szakértelemről árulkodva fel le járnak, tetőtől talpig elemzik a formák tökéletességét, a fiatalság sudár szépségét, mikor az egyik megszólal. „ - Azért még nincs elrontva teljesen ennek a városnak az architektúrája.” A kutya és a gazdája A képen látható ebek természetesen nem azonosak az említettekkel, nem is beszélve a gazdáikról Fotók: Laczó József Amióta kitalálták a panel-lakó, meg a garzonlakó kutyát, rengeteg minden megváltozott. A kutyaugatás viszont - bár nagyon magasról hangzik el, még mindig nem hallatszik az égig, csak a szomszéd lakásokig. Hogy melyekig, az persze nem a kutyától függ, hanem a szomszédtól, annak fülétől és tűrőképességétől, ami köztudomásúlag nem áll semmilyen összefüggésben a kutyatartó szándékával. Ebből származnak aztán a konfliktusok.A rosszindulat, meg a rossznyelv persze ilyenkor is működésbe lép, s hallani már olyan panaszt is, hogy felesleges hajnalban „sétáltatni” a kutyát, hisz akkor is a liftben fogja elvégezni a dolgát, ha nagyon korán leviszik. Legfeljebb nem akkor amikor le, hanem amikor fel lifteznek vele. Igaz, ez már nem lakótársi, hanem házmesteri, illetve takarítói vád. A rosszindulat viszont mérhetetlen. Egy hatalmas bernáthegyi gazdájáról azt kezdik teijeszteni, hogy kezd hasonlítani a kutyájára. Ez nem kizárt, és nem is ismeretlen ez a jelenség. Amikor a szóbanforgó párost megnéztem, úgy találtam, ez lenne az előnyösebb. Isten őrizz, hogy egy idő múlva a kutya kezdjen hasonlítani a gazdájára. Borzasztó professzor úr, beadtam nekik a póri alapító szérumot és reggelre felzabáltál egymást Mélymagyar